Kati már tett utalást arra, hogy készülök valamire. Nincs további titok, megint egy videó. Kalymnosról, mászásról.
Az a baj a videókkal, hogy míg ha egy képet készítesz az szerencsés esetben a kattintás pillanatában elkészült, a videó ezzel szemben rengeteg utómunkát kíván. Ezzel a darabbal is óráim mentek el. Senki nem tud úgy videót felvenni, hogy az vágatlanul elejétől a végéig élvezetes legyen. Rengeteg rossz példát látni. Ráadásul amit te szívesen nézel mert élményeket hoz fel benned az esetleg másoknak unalmas, hosszú. Ezért nagyon nehéz eltalálni az elegendő információ, szórakoztató, változatos arányokat. Itt is egy órányi nyersanyagban kellet megkeresni az értékelhető részeket és azokat megfelelő sorrendben egymás mögé tenni. Pöcsölős na. De már nincs tovább, elkészült. Fogyaszd egészséggel.
A karácsony a szokásos szaladgálással telt, semmi újdonság. Viszont karácsonyra csupa jó dolgot kaptam. Egyrészt továbbra is örülök minden modell vasutas dolognak, másrészt Kati valahogy kitalálta egy rejtett gondolatomat. Soha nem említettem, sőt eszembe sem jutott gondolkodni rajta mert elég drága cucc. Talán emlékszel tönkre ment az a kamerám amivel tudtam pl. víz alatt fotózni. Kati érezte, hogy ez a helyzet tarthatatlan ezért most született ez.
Sokat sírunk az időjárás miatt, azon belül is a szűnni nem akaró eső miatt. Illik akkor is megszólalni, ha éppen a nem ez a helyzet, sőt. A kontraszt elég nagy. Az egész nyár elég vacak volt, de mostanában elkényeztet minket az idő.
Ha emlékem nem csal akkor az utolsó kiadós eső akkor volt amikor az olimpiás vendégeinket vittem ki a reptérre. És az ő itt létük alatt is nagyon jó idő volt. Azóta viszont többször regisztráltunk itt már kánikulának gondolt 26-27 fokot. Élveztük, hogy minden ablak nyitva lehetett egész nap, sokszor éjszaka is. A lakásban meleg volt, annyira, hogy rövid nadrágra kellett váltani. Tudom ez Magyarországról olvasva irigylésre méltó enyhe idő, de itt nem az. Többször elmentünk fagyizni, ami itt nem jellemző ránk. Napozni is kimentünk párszor és a futásban sem akadályozott semmi. Tegnap azonban fordult a helyzet. Viharos széllel megérkeztek a felhők. Szerencsére nem esik így a futásnál ez nem okoz gondot, de a kellemes meleg oda. Van helyette szépen vonuló felhőzet. Meg is ihletett a dolog ezért amikor tegnap elmentem futni kiraktam az ablakba az iPad-et és felvettem a felhők mozgását az alatt a másfél óra alatt amíg futni voltam. De hogy ez jól érzékelhető legyen ezt nagyjából három percesre gyorsítottam. Íme.
Gyakorlatilag mindenkinek elújságoltam akivel mostanában beszéltem, vagy chateltem. Még a facebookra is feltettem. Mi, Katival gyakorlatilag folyamatosan figyeljük azt a kerecsensólyom fészket amit bekameráztak kb. egy hónappal ez előtt. Az indexen találtam egy cikket amit akkor még nem vettem komolyan mert nem sok látni való volt a képen.
Előre elnézést kérek ez a bejegyzés angolul nem értőknek sajnos jobbára élvezhetetlen lesz. De nem teljesen.
Tim Minchin isten áldotta tehetség. Angliában született, de szülei ausztrálok így Pertben nőtt fel. Jelenleg Londonban él. Talán 4-5 éve találtam rá először ekkor talán még nem volt annyira ismert de valahol belefutottam egy videójába. Angol tudásom okán akkor nem tud igazán élvezni a produkcióját. A produkciót amit nem igazán lehet leírni mert nincs magyar megfelelője. Talán a nyolcvanas évek Voga-Turnovszky duója volt valami hasonló jellegű de még is teljesen más. Tim Minchin zenész és egyben humorista is és mindkettőnek kiváló és mindezt tudja egyszerre egy azon időben produkálni. Provokáló és elgondolkodtató dalai kigúnyolják a világot és szokatlan nézőpontba helyezik a hallgatót. E mellett vannak "szimplán" csak bravúros sziporkázó darabok amik csak önmagukért jók. Szeretném, ha e poszt révén is többen ismernék meg, mivel a nyelvi korlátok miatt jobbára csak az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Amerikában népszerű.
Világos, hogy a számok bűvöletében íródik ez a bejegyzés. Sorban ki is fejtem mindet. Emellett egyértelmű, hogy a legkisebb szám takarja a nagyobb teljesítményt míg a legnagyobb nem is igazán az én érdemem.
200. Ez a kétszázadik írás itt a blogon. Ha azt nézem, hogy egy írás átlagosan 1 órát emészt fel akkor egy egyszerű szorzással kijön, hogy eddig egy hónap teljes munkaidős elfoglaltságnak megfelelő energia lett beleölve csak a bejegyzések összerakásába és akkor még nem is említettem a rendszert ami ezt az egészet lehetővé teszi. Az bicentenárium alkalmából került a posztok aljára szociális csík, így már lehet Facebookra, Twitterre, Google+ra, és Tumblrre egy kattintással ajánlani az írásokat.
Már nem emlékszem hol találtam erre a videóra. Talán a TV-ben láttam először, de az is lehet, hogy nem. Erre a momentumra már nem emlékszem de arra igen, hogy egy kép beleégett a retinámba azonnal. Kíváncsi vagyok te is így jársz-e. A feladat: először nézd meg a videót ami itt következik. Ha megtaláltad amire gondoltam akkor dobhatsz egy kommentet de ez nem kötelező. Ha nem találod amire gondolok akkor a továbbra bökve megtalálod a megoldást.
Kutya macska barátság szokták mondani ha két ember nem éppen szívleli egymást. Persze e net tele van ellenkező példával. Jól látható, hogy egy kutya és egy macska barátsága igazán nem példa nélküli.
Ez viszont megütötte az ingerküszöbömet.
Egy macska és egy bagoly, igen. Hihetetlen hogy ilyen jól elvannak.
Gondolom akit érdekelt az nézte, hiszen adták a tévék mindenhol. Itt Angliában napokig ez volt a főhír. Előtte, utána. Ezért magáról az esküvőről nem is írok. Tényleg nem tudnék sok újdonsággal szolgálni. Inkább a körülményekről, illetve olyan dolgokról amikre ennek kapcsán bukkantam.
Mivel ez az esemény itt népünnepély ezért munka szüneti nappá nyilvánították. Ennek ellenére Katinak munkanapja volt. Talán erről írt. Így sokáig tipródtam, hogy bemenjek/bemenjünk e Londonba személyes részvételünkkel emelni az esemény fényét. Aztán előző este láttam, hogy a jobb helyeken már táboroznak emberek ezért be kellett látnom, hogy ha szeretném látni az eseményeket akkor az otthon maradás és tv bámulás a megoldás. Sajnálom mert királyi esküvő nem sűrűn van és ebből most kimaradtam. Igaz így minden mozzanatot követni tudtam. Szerencsére Kati hamar le tudott lépni és Krisztián is átjött így együtt néztük ami kellemes társasági élménnyé tette a dolgot.
Ha azt halljuk, hogy szülő meg azt, hogy tabu akkor nyilván arra gondolunk, hogy mi az amit a szülőnek illik a gyerek elől elzárva tartani. Itt nem főleg (de nem kizárva) fizikai távolságtartásra gondolok, hanem mindenféle szellemi dologra. Olyanokra gondolok, hogy mit nem nézhet meg a tévében, miről nem lehet beszélni a gyerek előtt. Magyarán mi az amit a gyerek nem tudhat, ismerhet meg mondjuk egy bizonyos életkorig. Viszont van ennek egy változata, amiben arról van szó, hogy mi az ami a szülő elől lett eltitkolva. Nem annyira szándékosan de mindenképpen hatással és következményekkel.
Az a kifejezés, hogy szakállat növeszt szerintem teljesen téves. A szakáll nő magától. Tenni ugye akkor kell, ha az ember nem akarja, hogy nőjön. És van, hogy ezt elmulasztja és akkor akkor lesz szakálla csak úgy egyszerűen. Persze a szokás nagy úr és végül is kell elhatározás a borotválkozás szüneteltetéséhez. Aki nem látott az elmúlt 1-2 hónapban annak meglepetés, hogy ez történt velem is. Szakállam lett (határozottan nem növesztettem). Ez jó eséllyel egyszeri dolog mert nem szerettem meg ezt az állapotot. Rengeteg kényelmetlenséggel jár. Nem részletezném. Akinek volt vagy van szakálla az úgy is tudja. Aki nem tapasztalta úgy sem tudja átélni milyen az amikor az ember pofája szőrös. Na egy példa még is: az egyik futásnál elég erős szélben mentünk és bizony borzolta a szőrt a szél ami igen meglepő érzés.
Már régóta terveztem, hogy nem csak a képeket próbálom megmenteni, hanem azt a videót is ami Apám 60. születés napján készült. Tulajdonképpen kész csoda, hogy még használható, és létezik még olyan eszköz ami képes befogadni a kazettát és lejátszani azt, ha belegondolunk, hányféle formátum jött majd ment is az elmúlt évtizedekben. Végül is most, a karácsonyi otthonlétünk adott lehetőséget arra, hogy összekapcsoljam a laptopomat a videomagnóval és bedigitalizáljam ezt a felvételt.
Ezt mindenképpen meg akartam mutatni mert én nagyot néztem amikor láttam. A film elején egy percig semmi nem történik ezért onnan indítom. És a végén sincs semmi, ne nézd végig. De ami közte van az figyelemre méltó. Fogalmam sincs már hol találtam, jó pár napja itt van megnyitva a böngészőmben, hogy post legyen belőle.
A cím teljesen leírja a lényeget:
Pár hónappal ez előtt láttam ezt a reklámot. Itt Angliában ment a TV-ben. Egy angol ügynökség(Ogilvy) csinálta egy amerikai cégnek (UPS). Akkor próbáltam elkapni de mindig lemaradt az eleje. Végül is így nem akartam feltenni ide, de megmutattam Krisztiánnak és Gabinak. Ők egyből rájöttek, hogy mi az érdekes benne. Kíváncsi vagyok mindenkinek ilyen egyértelmű lesz e.
Ez egy nagyon egyszerű poszt lesz. Írni is meg olvasni is. A tartalmat mindössze 3 darab videó képviseli.
Időbeli sorrendben az első még Írországban készült az utolsó napon. Nem hiszem, hogy említettem volna írásban vagy szóban de nagyon sokat mosolyogtunk az ottani gyalogátkelők jelzőlámpájának a hangján. Ez ugye arra szolgál, hogy a látás problémások is tudják mikor jelez szabadot a túloldali lámpa. Na de igen érdekes szignált választottak. Lássuk.