A lábam erősen javuló tendenciát mutat. El tudtunk menni golfozni és egy kis futás is belefért. De ennél lényegesen fontosabb, hogy folytatni tudtuk a félbeszakadt kerti munkálatokat. Kiszinteztük a biciklitárolót ami nem volt könnyű egy ilyen alapvetően lejtős és összevissza talajon. Ez relatíve hamar meg volt ezért kellett találni még elfoglaltságot így építettünk egy fatárolót. Volt egy jó adag tűzifánk és ezt akartuk elhelyezni valami száraz helyre. Ezek eddig a téglából épült tűzrakóban voltak letakarva. Ezen több okból is akartunk változtatni. Az egyik, hogy ha egy tűzrakóban fát tárolsz akkor ott nem lehet tüzet rakni, a másik, hogy amúgy sem akartunk ott tüzet rakni mert el akartuk bontani.
Még karácsonykor vendégségben ettünk finom sajtos falatkákat. És az mégsem járja, hogy évente csak egyszer jutunk hozzá. Tehát magamra vállaltam a kihívást és elkértem a receptet. Már csak a megfelelő ürügyet kellett megtalálni, hogy süthessek ilyet. Az ürügy meg is érkezett menetrend szerint egy társasozás formájában. Tehát viszünk a vendégségbe sajtost. Ez volt a terv.
Mivel ez egy hosszú kifutású konyhai matatás plusz a sűrű futóprogramunk okán már csütörtökön nekiálltam, hogy szombatra prezentálni tudjak. Ez volt a könnyebbik része. Fogtam a hozzávalókat és bevágtam a gépbe. Az az napi melót már a dagasztó elintézte.
Újrakezdés, mert azt ami előzőleg volt nem lehet folytatni. Az a világ már nincs. Meg próbáljuk felépíteni az új világunkat ami sokszor nem könnyű. Hihetetlen helyekről tör elő a legváratlanabb pillanatokban az újra és újra felismerés, hogy szembe kell nézned a megmásíthatatlannal. De a blog újra kezdésére a mostani pillanat alkalmasnak látszik mert a tegnapi nap eléggé ránk jellemzően alakult.
Elképzelni nem tudom, hogy egyesek hogyan képesek unatkozni. A nap azzal kezdődött, hogy Katinak be kellett menni reggel Londonba. Ezt majd ő elmeséli ha akarja, hogy miért. Hajnalban ment én késő délután szedtem össze az állomáson mikor jött visszafelé. Utána gyors kaja bevitel és nekiálltunk pakolni, miközben megjött András a mosni valóval. A kisszobát tettük fogadó képessé. Összeszokottan ez pillanatok alatt megvolt ami azért fontos mert Katinak indulni kellett dolgozni. Egy kicsit korábban, hogy útba ejthessük a szavazó helységet és leadjuk a voksunkat az Európai illetve önkormányzati választással kapcsolatban. Itt jegyezném meg, hogy nekem nagyon tetszik az angol rendszer, hogy csütörtökön van a választás így nem cseszik el egy hétvégi napodat ezzel.
Az úgy volt, hogy a legutóbbi írás után, elkezdtünk készülni Anyám érkezésére, szép fokozatosan. Először pucoltunk ablakokat, ami meg is hozta az esőt és a madarak is kedvet kaptak a célzásra. Ezt a nyomot azért gyorsan eltakarítottam. Aztán rendrakás, majd az utolsó előtti napon kisszoba kipakolása. Ezt nem lehet előbb csinálni mert a tartalma felhalmozódik a hálószobában ahol innentől problémás a közlekedés. Aztán utolsó simítások, ágynemű, porszívózás, ilyesmi. Ezekkel remekül el lehet tölteni az időt. Persze közben futni is kell, de találtunk még extra időtöltést is, mint például a kerti kisház elbontása. Hogy miért kellett elbontani azt ez a kép illusztrálja a legjobban.
Igen a kérdés jogos. Mert akik nagy többségben olvassák ezt azoknak úgy tűnhet, hogy vége az olimpiának. Magyarországról nézve tulajdonképen így is van. De London még bőven benne van az olimpiában. Az utcákon még lógnak az olimpiás zászlók, a tv - bár csak egy csatornán - bőségesen közvetíti. A nézőtér az eseményeken tele van, jegyet már nem lehet kapni. Ez jó. De még is rossz érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban.
Rögtön az első az, hogy van ilyen esemény külön, hogy egyáltalán létezik paralimpia. Ez majdnem olyan mintha lenne külön női és férfi olimpia. Miért nem lehet egyszerűen csak egy olimpia különböző verseny számokkal. Ahogy van női/férfi pillangó úszás, úgy lehetnének ezen versenyszámok között a különböző sérültségi fokoknak megfelelő számok. És ez lehetne minden sportnál így amiben a sérült versenyzők is részt vesznek. És jócskán hozzáadna az élményhez. Néztünk kerekesszékes kosárlabdát és azt kell mondjam, hogy hihetetlenül érdekes és élvezetes volt. Komoly harcok voltak és izgalom és dráma és mindez úgy, hogy sokkal kevésbé tudtuk a szabályait mint a szokásos kosárlabdának.
Most egészen napra kész leszek mert a tegnapi napot mondom el. Fogalmam sincs miért de kitaláltam, hogy én lángost akarok csinálni. Igen ám, de azt valakinek meg is kell enni. 5-6 darabnak meg nem is érdemes nekiállni. Tehát több lángos kell amihez több ember is kell, tehát akkor legyen vendégség. Ez elég bátor dolog, ha azt is mellé teszem, hogy még életemben nem csináltam ilyet, sőt arra sem emlékszem, hogy asszisztáltam volna hozzá. Viszont szeretem a kihívásokat.
Gyönyörű idő volt tegnap, tehát az is adódott, hogy elmenjünk futni. Mi sem egyszerűbb mint takarítás és lángos készítés közben még lezavarni 10 kilométert. Ez csak röpke másfél óra öltözéssel fürdéssel. Na de nem gond a kenyérsütő addig is dagasztotta a tésztát. Pont akkor fejezte be amikor visszajöttünk. Kati fürdött én meg szedtem ki a gépből az anyagot. Aztán én fürödtem és Kati rakott rendet a lakásban. De végeztünk időben és bár a tészta is meg volt és az előírás szerinte nem tettem melegre viszont nálunk a konyha túl hideg ehhez.
Már jó régen voltak itt a vendégek, meg is írtam, de most csak egyikőjükről lesz szó. Egy elég érdekes részlet kimaradt. Most pótolom ezt a tartozást.
Sokan tudják meg le is írtam, hogy Zsuzsával milyen kapcsolatban voltunk. A szomszédainkról Gabiról és Krisztiánról is írtam már. Ha kimarad itt lehet keresgélni. Jöjjön tehát a történet.
A doveri vár megnézése után Canterbury felé vettük az irányt a vendégekkel. Mivel tudom, hogy nem érdemes visszamenni az autópályára, viszont a kis utakat arra azért még nem ismerem, ezért a GPS-hez fordultam. Ez nálam egyúttal a telefonom is. Mivel Kati előzőleg érdeklődött, hogy éppen hol vagyunk, mit csinálunk ezért a telefonfunkció abból is a favoritok menü volt a képernyőn amikor elakartam indítani a GPS-t. Zsuzsa éppen mellettem ült (váltogatták egymást Noémival), nézte, hogy mit csinálok. És hirtelen felkiáltott amikor meglátta a Hamza nevet a kijelzőn:
Nagyon rég nem írtam. Ennek számos oka van. Egyik például az, hogy vendégek voltak nálunk. Velük szaladgáltam minden felé. Ez nem panasz, mert szeretjük a vendégeket. És eddig mindenkivel sikerült valami újat felfedezni. Közben még volt Goodwood és egy takonykór is, előbbiről írok hamarosan, mert nagy élmény volt. Utóbbit simán kihagytam volna.
Zsuzsa és Noémi egy hetet töltött nálunk. Voltunk szokásos helyeken: Dover és a fehér sziklák, a doveri vár, Canterbury, Windsor, London, Cambridge. Az egyik extra viszont pont Londonban volt de ezt már Kati megírta. Most már kíváncsi lettem Jamie másik vendéglőjére. Remek indok, hogy Londonba menjünk amit úgy is szeretünk.
Ez egy nagyon egyszerű poszt lesz. Írni is meg olvasni is. A tartalmat mindössze 3 darab videó képviseli.
Időbeli sorrendben az első még Írországban készült az utolsó napon. Nem hiszem, hogy említettem volna írásban vagy szóban de nagyon sokat mosolyogtunk az ottani gyalogátkelők jelzőlámpájának a hangján. Ez ugye arra szolgál, hogy a látás problémások is tudják mikor jelez szabadot a túloldali lámpa. Na de igen érdekes szignált választottak. Lássuk.
Szombaton Cambridge-ben voltunk, még a vendégünkel, Mariannal (róla később). Kedvelem ezt a várost de jártam már ott annyiszor, hogy nem került elő a térkép a hátizsákból amíg ott bóklásztunk. És már a fényképezőgép sem. Ennek részben az is volt az oka, hogy miután Mariann közölte, hogy ahova ő megy ott süt a nap alig, hogy kiszálltunk a kocsiból és kiértünk a nyílt terepre emberes zápor kapott el minket. Mire visszaértünk a kocsihoz a nadrágom már megszáradt de a cipőm még nem. Én előzőleg halkan jeleztem, hogy beltéri programot kéne inkább szervezni, de le lettem szavazva. Ja ás odafelé menet még Kati szegény beleszaladt egy jó kis dugóba ahol majd egy órát araszolt míg én kidőltem a szokásos későn fekvésem miatt.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
