Ismét az iPad a téma annak okán, hogy megjelent a legújabb. Amikor bejelentették, hogy milyen újdonságokkal bír majd, nem voltam benne biztos, hogy kell nekem váltani. Nagyon szerettem/szeretem a második iPademet. De végül is beláttam, hogy ha látni akarom, hogy azon hogy néz ki a programom, amit most persze közepes munkával módosítanom kell akkor, szükségem lesz egyre. A tapasztalatok arra sarkaltak, hogy postán rendeljem meg. Bár első alkalommal ez nem éppen jól sült el. Viszont a második alkalom fagyoskodása visszariasztott attól, hogy megint a bolt elé ülve kaparintsam meg a példányomat. Tehát legyen akkor postai úton. Na persze. Most sem sikerült. Az történt, hogy azon a héten Kati ügyelt. És nélküle nem teszek ilyen lépést. Ezeket a dolgokat mindig megbeszéljük még akkor is ha eléggé egyértelmű a végkimenetel.
Szerettem volna elmenni a közeli bevásárló központba, megkérdezni valamit. Semmi vásárlás csak érdeklődés. Ezekkel jöttünk haza.
Mikor megemlítettem ez Katinak, felvetette, hogy ha már kocsiba ülünk (mert azért nem annyira közeli az a bevásárló központ) akkor már menjünk be a Dunelmbe mert az útba esik. Régóta pótolni szerette volna az egyik kedvenc üvegedényét amiben sütit vitt be a kolléganőjének és azóta sem jött vissza az edény immáron jó pár éve. Ez látható középen. De ha már arra megyünk akkor útba esik, ugorjunk be a Hobbycraftba maszkoló szalagot venni. Ez kell az egyik projektünkhöz. Ez az a sárga izé jobb oldalt. Rendben ez a két hely egy köpésre van egymástól. De ha már elmegyünk a bevásárló központba akkor ugyan menjünk át a közelben levő Ikeába. Végül is csak a Temze túloldalára kell átmenni. Na onnan van a többi cucc. Szemétlapát, lámpaernyő, gyertyák, és egy konyhai hőmérő (ami az én bűnöm). Majd elfelejtettem! A tepsi még a Dunelmből van amit kimondottan a csokis sütinkhez vettünk, és nagy reményeket fűzünk hozzá. Ja és igen megkérdeztem amit akartam.
Igen még tudok róla írni, ugyanis megszületett az utolsó karácsonyi ajándékunk. Egy közös. Még karácsony előtt mikor ötlet híján éreztük magunkat arra jutottunk, hogy igen jó lenne lecserélni a porszívót. Van új padlószőnyegünk ami nagyon kellemes mély, süppedős ezért a morzsák is remekül belesüppednek. Szegény régi porszívónk már nem bírt ezzel. Ez a gondolat már ült egy ideje a fejünkben de nem szívesen dobunk ki semmit ami működik csak azért mert van egy kis gond vele (továbbra is kérdés, hogy mi lesz a régi porszívóval). Múlt hétvégén aztán elmentünk, hogy felmérjük a terepet. Úgy felmértük, hogy egy termetes dobozzal értünk haza.
Pontosabban szekrények. De van előzmény is, kezdem azzal.
Elég nagy rumli volt a hálószobánkban. Egy ideiglenesre tervezett, költség kímélő megoldás ragadt be. És az évek során megszoktuk. De ahogy szaporodtak a cuccok egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet. Amikor vettük az ágyat elég sokáig keresgéltünk mert mindenképpen olyat akartunk ami alá lehet pakolni. És pakoltunk is. Viszont így szinte takaríthatatlanná vált az ágy alja. Erre találtuk ki azt, hogy rakjuk zárható valamikbe az ágy alatt levő dolgokat akkor nem porosodnak és a dobozokat könnyedén ki tudjuk húzni és lehet takarítani az ágy alját. Na meg az sem lett volna baj ha a ruhaakasztó alól is pár dolgot el tudunk rejteni.
Ezt állítják sokan, sok helyen. Nem kell hozzá semmi – hangzik az érv. Nyugodtan keress rá a neten, sok helyen találod meg ezt a mondatot. Persze ez talán így is van amikor valaki hetente kocog 2-3 km-t.
Mi viszont ezen már messze túl vagyunk. A történet másik feléhez tartozik, hogy itt Angliában az év jelentős részében kell számítani komoly csapadékra, és mi terepen futunk. És a terepen eső hatására sár keletkezik. Tavaly télen vagy inkább tavasszal rengeteget kínlódtunk e miatt. Régóta érlelődött már, hogy végetvetünk ennek. Már tavasszal is nézegettük az ilyen körülményekre kitalált cipőket de akkor még nem szántuk rá magunkat. Most viszont Kati ráért délután és elmentünk a helyi futóboltba és néztünk cipőt. És vettünk is.
Heti összefoglalás. Egy hete érkeztünk vissza Kalymnosról. Azóta visszazökkentünk a szokásos rutinba. Rögtön első este elmentem vásásrolni. Késő esete. Eléggé rászoktam erre. Mondjuk én amúgy is bagoly típus vagyok. De amúgy is érdemes olyankor menni. Vevő elvétve akad olyankor, szól a zene, az árufeltöltők dúdolászva rakodják a polcokat. Most sikerült olyan későn menni, hogy pénztárost is keresni kellett, és jócskán éjfél után értem haza. De nem sikerült Katit felébresztenem a kipakolással. Kellett az utánpótlás mert a két egymást követő nyaralás miatt teljesen leürült a hűtő