Igen megint voltunk mászni a kedvenc szigetünkön. Szerencsére vannak ezek az írások, így aránylag könnyen kiszámolható, hogy ez volt kilencedik alkalom. Voltunk ez alatt a 9 év alatt jó pár más helyen is mászni de kimondható, hogy egyik sem közelíti meg Kalymnost. És ez a tökély most csúcsra volt járatva.
A két hét alatt minden nap jó idő volt. Még az nap is amikor délutánra esőt ígértek. Minden délutánt a strandon töltöttünk. Egyszerűen hibátlan időjárásunk volt.
Már le sem merem írni mikor törtét az eset, úgy el vagyok maradva. Pedig ezt a blogot kicsit magunknak is írjuk mintegy naplót és kimondottan sokszor nézzük vissza, ha felmerül a kérdés, hogy mikor is volt, hogy is volt. A lényeg, hogy ez még tavaly történt. Katinak ki kellett vennie a maradék szabadságát. Szántunk belőle síelésre, hazaútra de még így is maradt pár nap. Már rég vágytam arra, hogy eljussak Hamburgba (a miértről majd később). Ilyeneken nem szoktunk sokat gondolkodni (néha veszélyesen keveset), tehát a fővonal adott volt, erre fűztünk fel még Amszterdamot és Brüsszelt. Három részben tervezem átadni az élményeket.
Sokszor voltunk Kalymnoson annál is többször írtam már róla. Mellesleg te tudod hányszor voltunk? Mert én nem, ismét utána kellett néznem. Azt hiszem a helyről, a mászásról, az időjárásról, az odaútról már minden megírtam. Ezeket nem ismételném. Te meg tudod tenni de kiadós feladat lesz. Most csak az emberekről lesz szó.
Mikor 3-4-ik alkalommal mentünk Kalymnosra már megismertek minket a vendéglősök, boltosok és őszintén kedvesen fogadtak. Most már többen név szerint köszöntenek és jókat beszélgetünk. Sokuknak ismerjük az életét, részben a családját. Kezdjük Katerinával.
Két héttel ez előtt megnéztük az időjárás előrejelzést és nem voltunk elégedettek vele. Ezért gyors elhatározással elmentünk magunktól oda ahova másokat küldeni szoktak. (Tényleg tudja valaki, hogy miért negatív az ha valakit elküldenek melegebb égtájakra?) Remek 3 napot töltöttünk Alicantéban egy kis drámával.
Péntek késő este érkeztünk, hogy a hosszú hétvégét jól ki tudjuk használni. Bár komoly programokat nem terveztünk mégis sikerült kitölteni az időt. Két kötött dolog volt az egyik a Volvo Ocean Race Museum nem túl tág nyitvatartási idővel a másik a piac szintén hasonló korlátokkal. Mindkettőt sikerült az első napba bele tenni. Erre azért is törekedtünk mert erre a napra ígértek rosszabb időt amiből csak annyi lett, hogy volt egy kis zápor. A múzeum felejthető volt, kicsi és nem túl érdekes, viszont volt egy ablaka arra a helységre ahonnan a versenyeket irányítják, és követik, na azt megnéztem volna közelebbről. Még így használaton kívül is (most éppen nem zajlik verseny) nagyon érdekes volt. Jól nézett még ki a két eredeti hajó ami az épület előtt volt. Erről a verseny sorozatról halottam már de eddig nem igazán érdekelt, de most, hogy láttam milyen komoly technika áll mögötte egész más a helyzet.
A facebook a hibás. Olyan egyszerű feldobni egy képet és hozzá egy rövid szöveget, máris meg van oldva a tudósítás a velünk történtekről. Ellenben nekiállni írni és hozzá képet válogatni az bizony hosszú idő. Na de most.
Kezdjük azzal, hogy megjártuk Skóciát. Ismét. Amikor anyám jelezte, hogy meglátogatna minket Katival kitaláltuk, hogy ha már úgy is repülőre száll akkor ne álljon meg Londonnál. Így a glasgowi reptéren vártunk rá és innen indulva egy elég feszes programot bonyolítottunk amiből csak a egy momentumot emelnék ki, ami számomra érdekes volt. Ez pedig St. Andrews. Ugyanis itt található a világ egyik legrégebbi és talán leghíresebb golfpályája.
Úgy alakult, hogy Katiék öreg cicájának nem volt maradása ott ahol lakott. Plusz még Katinak volt egy csomó bútora ami a családi házuk eladása után ideiglenesen Zsuzsiékhoz került megőrzésre. Ezen kívül nekem is volt pár vackom ami nem fért bele semmilyen bőröndbe és ezért évek óta árválkodott otthon miközben én itt a szívemet fájdítottam, hogy nem tudom használni ezeket. Ezt így szépen összevetve kiderült, hogy lassan érdemes lesz egy nagy fuvart csinálni és ezeket mind belepakolni és szépen kihozni mert most már van hely ahova rakni tudjuk. Ezen gondolatok okán mertünk olyan karácsi ajándékokat kérni ami egyértelműen szintén nem bőröndös kategóriájúak. Kaptunk is jócskán ilyet. Mivel a maratont lefutottuk tudtuk és Katinak volt még tavalyról maradt kivehető szabija, összeállt a kép. Szépen kibérelünk egy furgont azzal hazagurulunk, ezeket a cuccokat mind belerakjuk és kihozzuk. Ez volt a terv.
Hivatalos nevén Zurich Marató Barcelona. Ezt csináltuk meg március 15-én. De a történet sokkal előbb kezdődött. Kb. másfél évvel ez előtt lefutottuk az első félmaratonunkat, tavaly szeptemberben Budapesten én a harmadikat Kati a másodikat. Elég jól ment mindkettőnknek. Szinte az nap fel merült, hogy tovább kéne lépni. A tovább lépés pedig egy maratont jelentett mindkettőnknél. Kinéztem egy tavaszi versenyt és fűtögettem Katit, hogy menjünk. Nem kellett sokat. De egy maraton már komolyabb felkészülést igényel és ezt el is kezdtük tavaly ősszel. Szépen emeltük a távokat és feszegettük a tempót, kísérletezgettünk a frissítőkkel és futás közbeni energia bevitellel. Aztán jött Marci és vele rengeteg hazarepülés de ekkor már a futócipő volt az első amit beraktunk a bőröndbe. A dolog egészen odáig fajult, hogy csak idén február végéig lefutottunk 350 km-ert. Felkészültünk no. Aztán a verseny előtt jött a pihenő időszak, hogy kicsit regenerálódjunk az edzések fáradtságából. Ez nagyon nehéz volt mert előtte heti 4-5-öt futottunk és ebből hirtelen kirántva nem találtuk a helyünket. És ami még gonoszabb dolog, hogy előbb Kati majd én is enyhébb megfázással, torokfájással kezdtünk küszködni és erre mi a futást használjuk mint gyógyírt. De most nem lehetett egy jó izzasztót futni. Nem is akart múlni a nyavalya. Ez annyira letörte a hangulatom, hogy nem is vártam a versenyt pedig előtte általában jól be vagyok sózva és nagyon mehetnékem van.
Elmenekültünk az esős Angliából. Bár az esőt nem sikerült teljesen magunk mögött hagyni, azért nem panaszkodom. De még mielőtt eljöttünk volna a szombat 2:10 órás repülővel még péntek este futottunk a klubban 10 kilométert, akkor kivételesen nem esett, és szombat reggel egy parkrunt, amikor szintén nem. Előtte, utána, közben esett, sőt ömlött az eső. Mondhatnám szerencsések vagyunk e tekintetben, de a szombat reggeli futást érdekessé tette a levonuló árhullám.
Reggel 8-kor a parkrun facebook oldalán írták, hogy a folyó vízállására tekintettel ugyan módosított útvonalon de lesz futás. Utána elnézést kértek. Az történt ugyanis, hogy megnézték, járható a folyó part egy kis szakasz kivételével. Azt meg ki lehet kerülni. Kimérték az új útvonalat, és 9-kor elrajtoltatták a mezőnyt. Pár perc múlva szembesültünk a helyzettel, hogy egy óra alatt annyit emelkedett a víz, hogy 15-20 méter hosszan a part kb. 20 centi mély víz alatt volt. Persze a mélységével már csak akkor szembesültél amikor belementél. És ez csak a legmélyebb kiöntés volt, nem az egyetlen. Meg kell állapítanom, hogy a folyó vize mocskos hideg. De ez úgy tűnik Katira ösztönzőleg hat mert zseniális időt ment. Ehhez ad hozzá, hogy kb. egy kilóval nehezebb futócipőben mint máskor, az út jelentős részén. Utána villámgyorsan haza gurultunk és 10 óra előtt pár perccel neki ugrottunk a készülődésnek, hogy 11-kor indulni tudjunk. Ebbe bele kellet férjen egy fürdés, hajszárítás, reggeli, locsolás és még apróságok. Nem fért bele de végül időben a reptérre értünk. Ott viszont akkora sor volt, hogy a bő órával későbbi géphez már szedték előre az embereket, így ezt a sort nem kellett végig állni. Megvettük az útra az innivalót és elindultunk a szokásos kapuk felé ahonnan a budapesti járat indulni szokott. És ekkor láttuk meg az első gépet ami nem tudott leszállni a szél miatt. Aztán amíg vártunk, hogy kiírják, hogy pontosan melyik kapunál szállunk be akkor a másodikat. Ez nem sok jót ígért. És valóban még állt a gép a kapunál már billegtette a szél. A felszállásnál ez csak fokozódott. Elég csöndes volt az utastér. Ehhez képest a leszállás szép kényelmes, semmi izgalom.
Haladjunk időrendi sorrendben tehát kezdjük a régivel. Kis visszatekintő poszt következik.
2013-ba úgy léptünk bele, hogy futókluboztunk. Minden hétfőn. Ez azóta csak súlyosbodott, már péntekenként is járunk, sőt szombat reggelre is találtunk magunknak futni valót a Park Run formájában. Bár ez már csak a december fejleménye.
Kicsivel több mint egy hónapja lehetett amikor Kati felvetette, hogy mivel mind kettőnknek augusztusban van a szülinapja, ráadásul nekem egy igen csak kerek, mi lenne ha csinálnánk ez alkalomból egy bulit. Mondtam, hogy jó, ezzel meg is beszéltük. Nehezen születnek nálunk a döntések láthatóan.
Kezdődhetett a szervezés. Szerencsére Zsuzsi (Kati húga), kérés nélkül felajánlotta, hogy legyen náluk a buli. Ennek mi nagyon örültünk, mert egyik szülőnket sem szerettük volna ezzel terhelni. Megvolt a helyszín, kellett egy dátum. Az elmúlt 3 napos hétvége tűnt a legjobb időpontnak azon belül is a szombat. Azzal nem számoltunk, hogy a 20-i hétvége miatt az a szombat otthon munkanap, ezt végül is egy késői kezdéssel megoldottuk. Kezdődhetett az emberek értesítése. Barátok, rokonok, unokatestvérig bezárólag. Végül is 35 ember volt ott minket is beleértve. Kellett még pár repülőjegy, ezt csak igen kényelmetlen időpontokra sikerült értelmes áron szerezni. Ezzel mindent megtettünk amit innen lehetett.
A napozással, fagyizással és mászással töltött napok véget értek. De mielőtt visszarepültünk volna Angliába fázni előtte még beiktattunk egy kis kitérőt.
Valamit kifelejtettem. Az utolsó napokban kirándultunk is. És itt azért volt egy olyan élményem ami említésre méltó. A második kirándulós napunkon az út narancs ligetek között vezetett. Én most tudtam meg, hogy egy narancsfa egyszerre tud produkálni érett gyümölcsöt, friss hajtásokat, virágokat és még zöld apró gyümölcs kezdeményeket is. De ebből számunkra a virágzás volt a legérdekesebb. Olyan bódító de mégsem túl erős illatot még nem tapasztaltam mint amit egy virágzó narancsliget tud produkálni. És a fán beérett narancs zamata is egész más mint amit eddig ismertem. Nem a fáról loptuk, hanem a fa alól szedtük fel ahol láthatóan senkit nem érdeklően hevertek mert a nagy része már tönkre is ment.
Mi vagy hónapokra előre tervezzük meg a nyaralást vagy 1-2 nap alatt döntünk, hogy hova megyünk. Úgy tűnik mostanában ez utóbbi működik mert Floridába is úgy mentünk, hogy 2 nappal az indulás előtt vettük meg a jegyet, Spanyolországban még fokoztuk egy kicsit.
Sajnos egy szomorú oka van ennek főleg. Egy temetés időpontját nem tudtuk és nem akartunk olyan helyre menni ahonnan nem tudunk visszajönni ha úgy jött volna ki az időpont, hogy mi éppen valahol távol vagyunk. Amint tisztázódott, hogy e miatt biztos nem kell megszakítani a nyaralást azonnal ráestünk a netre, hogy mi jöhet szóba. Persze az első helyen mindig Kalymnos, ha mászásról van szó. Oda viszont most még nincsenek közvetlen járatok, nincs még szezon. Néztünk még más helyeket is és végül azt találtuk ki, hogy Costa Blancára tudunk úgy elmenni, hogy Barcelónába repülünk és onnan levezetünk. Viszont ha már Barcelónában vagyunk akkor azt nézzük is meg. És ekkor jött az, hogy mikor menjünk. Mert ide napi több olcsó járat van szinte minden nap. Ekkor higgadtan eldöntöttük, hogy mire várjunk, menjünk holnap. Amikor megvettük a jegyet akkor nem volt 24 óra az indulásig. Abszolút rekordunk, ha jól sejtem. Hétfőn kora este vettük meg a jegyet és másnap fél kettőkor szálltunk fel. Ez egy korai kelést jelentett mert este már nem volt idő bepakolni ez délelőttre maradt, sőt még eurót is kellett venni, így már teljesen felmálházva megálltunk még a városban és ezt is elintéztük. Innen viszont sima volt minden. Még a repülés is, ahol jót aludtunk. Szerencsére a Pireneusok felett egy kicsit felszakadozott a felhőzet. Már átrepültünk felette párszor de nem emlékszem, hogy láttuk volna.
Hazaértünk és belekerültünk a hétköznapok körforgásába és jóformán el is felejtkeztem az utolsó floridai napunk beszámolójáról. Pedig ott hagytam abba, manateeztunk egy jót aztán visszaautóztunk Orlandoba és ott sétálgattunk egy jónak mondott városrészben. Csak hogy ezzel még közel sem ért végett floridai tartózkodásunk.
Másnap a reggeli után végleg becsuktuk a bőröndöket hosszúnadrágot vettünk és úgy általában is elöl hagytuk a meleg ruhánkat. Az útikönyv segítségével, immáron sokadszor, kinéztünk magunknak egy helyet Orlandoban, a belvárosban. Az amerikai nagyvárosok közepe nem egy nagy élmény (számunkra), de Florida ebből a szempontból más. Mivel itt régen mocsár volt, rengeteg a vízfelület. Így Orlando belvárosában is rengeteg tó van, nem is kicsik. Ezek közül választottuk az Eola tavat, amelyet a hasonló nevű park veszi körül. Florida most is kitett magáért, csodás időnk volt.
Lehet, hogy a végére maradt a legjobb dolog? Persze nem szándékosan, a rakéta kilövés alakította át a menetrendünket. Az eredeti terv az volt, hogy először az északi részt tudjuk le utána megyünk le délre és már csak hazarepülni jövünk vissza erre a környékre. Abból a szempontból mindenképpen jobb lett volna, hogy az a hidegfront ami miatt aggódhattunk, hogy lesz e kilövés az tegnap megérkezett. Ez azt eredményezte, hogy ma reggel a kocsi ablaka be volt fagyva. Hamar megtapasztaltam azt is, hogy az ablakmosó sem fagyálló. Ezek nem jó jelek egy vizes program reggelén. Egészen odáig fajultak a gondolataim, hogy hagyjuk ki ezt menjünk valami melegebb vidékre. Erre csak ráerősített a látvány ami a kikötőben fogadott minket.
Mintha nem is 24 órája lett volna a kilövés, annyira messze van már gondolatban. Persze, mert megint kaptunk egy jó adag élményt. Reggel még megírtam a kilövés élményeit ide, hogy ne kopjon meg az emléke, ezért a szokásosnál kicsit később keltünk útra. Kati remélhetőleg megírja kalandjait a zuhannyal, ebbe nem merülnék el. Beütöttük a következő úti célunkat és gurultunk. Először egy rövidebbet Mt Doraba. A rövidebbet persze amerikai léptékkel mérve. Erről a helyről keveset tudtunk, valami ajánlásban olvastunk róla, persze az útikönyv is említi. Ez egy nagyon pici hely 12 ezren lakják összesen. Álmos kis városka. Az útikönyv is úgy említi, hogy a rendőr tuti megbüntet ha nem állsz 3 másodpercig a stop táblánál, mert más dolga nincs.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
