Pár kép, pár apróság ami kimaradt és gondolatok az egészről valamint magyarázat, hogy miért váratott olyan sokáig az írás a megérkezést követően. Magyarázat, nem magyarázkodás.
Az érkezést követő napot elvitte a kocsival és Kati gépével kapcsolatos rohangálás valamint a kipakolás tekintve, hogy késő éjjel mikor megérkeztünk talán ki sem nyitottuk a bőröndöket, úgy dőltünk ki. Utána már nekiálltam a beszámolónak amihez is elsősorban sok képet akartam mellékelni. Itt történt a második megbicsaklás. A képek ugyanis elvittek egy teljes napot. Pedig alig csináltunk mondjuk az amerikai úthoz képest. Ennek megértéséhez el kell magyarázzam mit is csináltam a képekkel. HDR eljárásnak azaz nagy dinamikatartományú kép készítésnek hívják azt az eljárást amit alkalmaztam jó pár képen. Ennek az a lényege, hogy hogy több (az én esetemben 3) különböző expozícióval készült képből áll össze egy végleges. Erre azért van szükség mert a szem érzékenysége messze meghaladja ma tömegesen elérhető képrögzítő eljárást. Sem a filmek sem a digitális gépek nem képesek egyszerre eltárolni mindazt amit a szem lát, ha látótérben erősen fényes illetve árnyékos részek vannak. Ilyen esetek pl amikor egy épület éjszaka ki van világítva vagy amikor egy felhős de napsütéses napon látjuk a ragyogóan fényes bárányfelhőket és ugyanakkor az árnyékos részekkel sincs problémánk. Lássunk egy példát a római vakációnkból. Ez a kép a Forum Romanumban készült.
Komoly félelmekkel néztünk a második római napunk elé. Egyrészt kérdéses volt, hogy lábra tudunk-e állni és érdemben járni, másrészt az előző napi időjárás komoly kétségeket ébresztett, hogy érdemes lesz egyáltalán városnézésben gondolkodni. Komolyan segített a döntésben, hogy a szobából ki kellett jelentkezni. Végül is megint korán lent voltunk reggelizni, mondván, még össze is kell csomagolni. Reggeliről visszafelé menet volt egy kis izgalom. Levittük magunkkal az iPadeket, hogy azon tervezzük a napot és megnézzük a leveleinket. A folyosón a szoba felé haladva azt vettem észre, hogy a kártyát amivel az ajtó nyílik már nem én fogom, hanem magától tapad az iPadhez. Mágnes kártya és mágneses Smart Cover ragaszkodik egymáshoz. És nem volt kérdés, hogy melyiknek erősebb a mágneses tere. Nem is sikerült kinyitni az ajtót. Vissza a földszintre a recepcióra ahol viszont kérdés nélkül cserélték vagy újramágnesezték a kártyát (nem láttam mit mókolnak a pult mögött). Végül renden elhagytuk a szobát és elrángattuk a bőröndöket a metróig. Éreztük, hogy bár nem megy könnyen a járás azért nem reménytelen a helyzet. Az viszont nem esett jól, hogy elég sok lépcsőn kellett le-fel cipelni a cuccot. Bár előző nap nem használtuk ki a napi bérletet most úgy kalkuláltunk, hogy lényegesen kevesebbet fogunk talpalni, inkább járművel jutunk el egyik helyről a másikra, tehát megvettük a bérletet.
Az előző írást ott hagytam abba az izgalmakat a tetőfokig srófolva, hogy indulunk Rómába. Azt viszont elfelejtettem megemlíteni, hogy a rengeteg rohangálás mellett rengeteget zabáltunk is az otthon töltött napok alatt. Nem a "betegre esszük magunkat" verzió inkább a "nem fogjuk vissza magunkat". Rómába érve viszont a tápolás módból a trappolás módba kapcsoltunk. Ennek első napja következik most. Be kellett ugyanis látnom, hogy egy írásba nem fér bele amit ott két nap alatt végig néztünk és jártunk.
Jártunk már sokfelé a világban. Volt ezek között jó pár izgalmas, érdekes. Azonban a hazautakkal egyik sem veszi fel a versenyt. Próbálom vázolni, hogy miért, ennek legegyszerűbb módja, hogy megpróbálom felsorolni, hogy merre jártunk és mit csináltunk. Reménytelen kísérlet.
Hétfőn este érkeztünk ezért kedden reggel indultunk. Kati éves vírus ellenőrzésével indítottunk 8-kor. Ezután következett a XIII. kerületi önkormányzat ahol csupán négy sorban állással elintéztük az én ideiglenes külföldre költöztetésemet. Itt sikerül elég nihilikus állapotba kerülni a magyar bürokráciától. Olyan dolgoktól amikkel Angliában nem törődnek egyáltalán, itt sikerül négy sorban állásos ügyet generálni. Ezután átvágtattunk a Bakács térre és ott Katinak intéztük el ugyan ezt egy sorban állással. Az én lakcímkártyámat kicserélték Katiét nem(???).
Valójában téma szerint ez két külön poszt kéne, hogy legyen, de időrendileg meg összefüggésileg az egyik bele ágyazódik a másikba.
Az egész úgy kezdődött, hogy kb. 10 napja Kati kicsit unta a szürke februári napokat és azt monda, hogy el kéne menni valahova. Erre én, menjünk Sheffieldbe meglátogatni Esztert. Ez több szempontból is érdekes felvetés volt. Egy részt Sheffield Yorkshire-ben található ami nem itt van a szomszédban, másrészt Eszter erről semmit sem tudott. Szokásunk, hogy minden hülyeségbe egy szóra beleugrunk. Még az nap megkérdeztük Esztert, hogy hogy alakulnak a közeli hétvégéi. Végül sikerült megállapodni, hogy következő hétvégén elméletileg ráér. Ez a múlt szombatra esett innen nézve. Kisebb kirándulás jelleget öltött a készülődés mert bepakoltuk a hálózsákokat mert Eszter mondta, hogy aludjunk náluk amit örömmel vettünk, van egy fölös szobájuk amiben van ágy ellenben nincs fűtés. Vittünk meleg ruhát is bőven amit jól tettünk mert ismerjük Esztert, nem egy kánikula kedvelő ember.
Iszonyú rég nem írtam. Nem mintha nem történtek volna dolgok azóta. Sőt. De sokszor pont ezek a történések okozták, hogy nem tudtam írni. Pedig volt közben karácsony, utazás, szilveszter. Vegyük sorjába mi is történt és ez hogyan hatott arra, hogy nem került ide szöveg.
A karácsonyi készülődés során hallgattam el. Az értelemszerű, hogy nem írja meg az ember, hogy mivel készül karácsonyra másoknak. És itt nem csak a beszerzett ajándékokról van szó. Elég sok ajándék, meglepetés készült saját kezűleg. Ilyen volt a közösen készített fudge is. De készültek még gyurma ajándékok is. Katinál van róla kép hátha felteszi. És én külön gyártottam egy nagyon testhez álló fülbevalót Katinak, kalymosi emlék. Ezt mindenki látta otthon. Ráadásul nálunk előbb volt karácsony mert 23-án utaztunk haza, tehát előző este karácsonyoztunk. Aznap nem írtam, másnap utaztunk, aztán jött a karácsony este amit rendszeresen ketté osztunk, hogy legyünk itt is meg ott is.
Valahol ott tettem le a fonalat, hogy mentünk Los Angeles felé. Ez csak nagyjából igaz, mert az utolsó célunk nem teljesen ez volt. Valójában Calabasasba tartottunk. Ha még nem hallottál róla nem kell szégyenkezned, sokáig így voltam én is ezzel.
Még az út második napján kaptunk egy meghívás Edinától. Mivel az út során innen egyre távolodtunk így csak az jöhetett szóba, hogy mikor visszamegyünk a los angelesi reptérre akkor ugrunk be hozzájuk. Aztán ahogy alakult a program —mert szokás szerint képlékenyen kezeltük — úgy jött ki, hogy egy egész estét ott tudunk tölteni. Edináék bevállaltak minket így indultunk Montereyből Calabasas irányába. Ahogy közeledtünk úgy csúsztunk be a felhők alá. Bár búcsú képről írtam, azért tartogattam még képeket.
Nagyjából ekkor tudatosodott bennem, hogy nem sok van hátra az útból, sem kilométerben sem időben. Máskor ez sokkal hamarabb eljön, de most olyan sűrű volt az egész, hogy el is feledkeztünk arról, hogy vissza is kell menni egyszer. Viszont ezen a ponton már látszott, hogy erős túlzással már csak egy program van hátra: Monterey. Jazz rajongóknak már mond valamit ez a név de mi nem emiatt mentünk oda. Na várjunk még nem is vagyunk ott.
Yosemitet és ezzel a telet otthagyva, Palo Altoban aludtunk egyet. Részben mert ez útba esett Monterey felé másrészt mert itt is volt - főleg számomra - látnivaló. Nem is kevés. Paló Altó és a szomszédos Cupertino a szilikon-völgyben van. Itt van nagyon sok világszintű technológiai cég székhelye. Itt tettünk egy kört. Ahogy vezettünk a kijelölt célok felé úgy tátottam a számat, hogy milyen nevek köszönnek vissza a tömbök oldalán, csak, hogy néhányat említsek: eBay, Cisco, Oracle, Adobe, Yahoo!, Intel és két fő célpontuk Google illetve az Apple. Megint egy olyan dolog amire nem számítottam, miszerint ezek a cégek szabályos kis negyedek a városokon belül.
Csak ismételni tudom, hogy ebbe se kéne belekezdenem, mert nem lehet megírni, érzékeltetni. Persze megpróbálkozok vele.
San Francisokóból sikerült korán indulnunk mert Gabi ment dolgozni és adódott, hogy kidobjuk az állomáson, nem mintha nagy távolság lenne, de azzal is több időt tudtunk együtt tölteni. Majd beütöttük a címet a gépbe és elindultunk. Elég hosszú út volt, és szép fokozatosan hagytuk magunk mögött a lakott területeket majd a síkvidéket, aztán jöttek az egyre kanyargósabb utak. Végül beértünk a park területére ami azt jelentette, hogy onnan már csak egy órát kellett autózni. Igen Amerika nagy, nagyok a nemzeti parkok is. A park szívében nem volt egyszerű megtalálni a szállást mert kiterjedt úthálózat, egyirányúsítások és korlátozások vannak. Végül megtaláltuk a recepciót ahol aláíratták velünk a macis papírt, ezt majd kifejtem bővebben, és megkaptuk a kulcsot. Villám gyorsan lehajigáltuk a cuccokat, hogy kihasználjuk a maradék 2-3 világos órát. Megnéztük, hogy mit lehet ez alatt elérni. Mászó mivoltunkból adódott az egyik leghíresebb fal megtekintése. Ez az El Captain, az egyik uralkodó gránit tömb a látványban.
Van az amerikaiaknak ez a rövidítés mániája. Úgy mint Las Vegas csak Vegas San Francisco pedig Frisco. Mondjuk Los Angeles jár a legrosszabbul mert az csak min LA van emlegetve. Szóval elindultunk az eddigi legkoszosabb szállásról Friscóba. Ez volt utunk közepe és gondolati kiinduló pontja. Mert, hogy valami olyasmiből jött ez az út, hogy látogassuk meg Gabit. Aki majdnem Friscoban lakik egész pontosan Wallnut Creekben. Szombat délután érkeztünk és jó volt látni, hogy Gabi mit sem változott. És végre találkoztunk Aaronnal(ejtsd Éron) is aki Gabi férje és sokat hallottunk már róla. Velük töltöttük a szombat délutánt. És végre egy csomó dolgot megdumáltunk amit neten keresztül nem lehet. Elmentünk sétálni a szomszédos dombokra. Itt lett volna esélyük találkozni csörgőkígyóval de nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem bánom.
Lehetne a cím a Vakáción a Mézga család azaz Frissek vagyunk fiatalok/Megnézzük a sivatagot. Mert valóban megnéztük. Ez elég nagy váltás volt Vegas után. A fény és csillogás helyett a kopárság és a holt világ. Ezért is hívják ezt a helyet Death Valleynak az az Holt Völgynek. Nem kellett sokat autózni Vegasból, szerencsére, mert rengeteg látni való volt a sivatagban. Ez most lehet furán hangzik de mindjárt meglátod.
Rögtön el is magyarázom a címet. Az idézet a Swingers(1996) című filmből van. De a mai mese nem itt kezdődik, hanem ott, hogy elindultunk a kanyontól fájó szívvel. Sorra vettük, hogy mit lehet még megnézni útközben. És kinéztük a Hoover gátat. Ezt itt.
Hogy a méretét el tudd képzelni lent a jobb oldali épület végénél a kapu előtt áll egy kocsi. Ha nem látod az azért lehet mert innen olyan kicsi. Mert az, hogy 221 méter magas az nem mond sokat. Meg, hogy 2 és fél millió köbméter anyag van benne. És mindezt 80 évvel ez előtt kezdték építeni és 5 év alatt be is fejezték. A maga korában egy technikai csoda lehetett.
Ahogy ígértem szebb dolgok jönnek. Hogy ezt bizonyítsam rögtön egy képpel kezdek. 
De azért lássuk, hogy is jutottunk ide. Los Angelesből elindulva, a kinézett útközben lévő szálláson aludtunk ami teljesen rendben volt. Igyekeztünk korán továbbállni mert még hosszú autókázás állt előttünk. Majd egy napnyi. De tényleg. Végig vezettük váltva szinte az egész napot. Közben átmentünk a Mojave sivatag szélén és képet kaptunk arról, hogy Amerikában nem csak a városok irdatlan nagyok a városon kívüli távolságok is más léptékben vannak. Európai fejjel nem érthető léptékben.
Mindenféle fáradtságok miatt, ezek a posztok késve vissza dátumozva kerülnek fel.Ott hagytuk abba, hogy láttuk a Universal Studiot. Mivel Los Angelesre két napot szántunk és ebből egyet elvett a stúdió látogatás, a másik napot szántuk magára a városra. Mivel úgy informálódtunk, hogy tengerpartot Venice Beachnél érdemes megnézni arra vettük az irányt. Itt ért az első csalódás. Nem, nem a koszos felhőkkel tarkított ég volt az. Az ilyesmi előfordul októberben.
Tulajdonképpen, ha az érkezésünk napját nem számolom akkor az amerikai utunk első napját teljes egészében kitöltötte az Universal Studio. Mivel még a repülőn eldöntöttük, hogy hova megyünk másnap és ott semmilyen információ forrásunk nem volt, illetve mert otthon az útlevél gondok miatt nem mertünk tervezni az egyetlen biztos pontot a filmgyári látogatást vettük elő. Kati nem volt felkészülve rá de én tudtam, hogy az bizony nem pár órás program. Szerencsére a idő eltolódás kirúgott mindkettőnket az ágyból korán a szállodai reggeli kezdetére lent voltunk. A reggelit nem kell komolyan venni pár baggel volt kirakva meg müzli de én nem élek madár eleséggel. De arra elég volt, hogy neki induljunk a napnak.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
