Tegnap mikor megírtam a posztot, hogy jöttünk síelni nem gondoltam, hogy egy napon belül újra írni fogok. Mert mit lehet írni egy átlagos síelős napról? Lecsúsztunk, fellifteztünk és ezt egymás után 10-20-szor. Nem túl érdekfeszítő. Így indult a mai nap is, de fordulatosabb lett mint reméltük.
Korán kelés sikerült, hamar a parkolóban voltunk. Szedegettük elő a cuccokat a kocsiból, mikor megláttam, hogy a sícipőm megfáradt egy kicsit. Nem mai darab. Próbáltam utánaszámolni, hogy mikor vettem de nem sikerült. Egy biztos ez az első sícipőm. Nem követem a divatot, nem érdekel ebből a szempontból, a célnak megfelelt, tehát használtam a cipőt. Az biztos, hogy több mint 25 éves (megkockáztatom a 30-at is). Nem csoda, ha megpihent.
Az ok, hogy tegnap nem írtam az, hogy ma korán akartunk kelni és ehhez korán is kellett feküdni. A vacsora fürdés egy kis olvasgatás mellé nem fért már írás. És, hogy miért akartam korán kelni? Mert nagyon úgy nézett ki, hogy ma végre nem fog esni a hó és akkor a két napig folyamatosan esett hóból jó pályát tudnak gyártani. Viszont ez nem tart nagyon sokáig mert rámegy a sok síelő és folyamatosan túrják szét és össze a havat. A korán kelést persze nyaralás viszonylatban kell érteni. Végül is sikerült és a felvonó nyitás után pár perccel már ott is voltunk.
A síelés mindig lutri. Mikor hetekkel, hónapokkal előre leszervezed a dolgot nem tudhatod, hogy mit kapsz majd akkor és ott. Mert ugye ha nyáron az ember elmegy a tengerpartra akkor orbitális bal szerencse kell, hogy ne napsütést és kék tengert kapjon. Viszont a hó az kiszámíthatatlan. És hiába hirdetik Nassfeldet hóbiztosnak. Ha meleg van a hóágyú sem segít. És most tulajdonképpen meleg van, itteni viszonyok szerint.
Na nem kell azt hinni, hogy nem tudtunk síelni. Sőt első napra ez bőven elég volt. Csak a minőséggel vannak komoly gondok. Tavaly amikor jöttünk idefelé gyönyörű, vastag hótakaró fedte a tájat. Ilyen.
Mindig ez van, hogy van egy nyaralás vagy valami hasonló érdekes dolog és utána leül egy kicsit a blog. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem történik semmi. Pedig nem így van csak nem tűnik annyira érdekesnek. Most is ez történt. Katiék egyiptomi kalandja után mindenre azt mondtam magamban, hogy nem fontos. Persze. Ahhoz képes. Pedig azért történtek dolgok csak tényleg nem tűnnek fontosnak. És azért született néhány bejegyzés is. De például vettem egy dzsekit. Ez azért nem minden nap történik. Tulajdonképpen ha jobban belegondolok akkor a mostani darabomat több mint 10 éve vettem, csak, hogy ez annyira nem látszik rajta, hogy magam is megdöbbentem amikor utánaszámoltam. Annyira újszerű és annyira szeretem, hogy eszem ágában nem volt venni egy újabbat. De most síelésre készülünk és ideje volt már egy ehhez való darabot beszerezni és ez most szembejött.
Azt már megírtam, hogy milyen problémákat okoz errefelé a havazás. De van a dolognak kellemesebb, szebb oldala is. És hogy ne múljon el nyomtalanul a hó itt van bizonyítéknak pár kép, hogy ebben a szezonban volt hó Angliában. Nem is kevés.
Kati munkába megy a friss hóban:
Gyalog ment mert kocsival nem tudott volna, az így nézett ki: