Már régóta őrizgettem ezeket a képeket itt a desktopomon, hogy megírjam ezt a posztot. Mert nem most történt, de most találtam rá időt, ihletet.
Történt pár héttel ezelőtt, hogy egy hétvégi napon egyszer csak kopogtak az ajtón. Nem vártunk senkit így kilestem, hogy ki lehet az. Szabolcs állt az ajtó előtt. Nem üres kézzel jött, egyik kezében Emily másikban egy reklám szatyor. Ebből ezek a finomságok kerültek elő.
Ha horgászokról beszélünk akkor a kifogás nem azt jelenti, hogy kifogtak valamit a vízből hanem legtöbbször azt hogy miért nem. Én nem szeretem ezt a verziót. Ezért nem arra törekedtem soha, hogy néha napján kifogjam a nagy halat, hanem ha lemegyek a partra akkor szórakozni akarok. Ha meg olyan a helyzet, hogy nem megy akkor otthagyom a vizet.
Nagyon sokat horgásztam gyerek koromban a Velencei tavon. Remek szórakozás volt. Aztán másfelé fordult az érdeklődésem. Viszont most nem lakunk mesze egy folyótól. Így adódott, hogy horgásszak. Főleg amikor az ajtón kilépve pont 15 méterre voltam a parttól. Aztán kicsit arrébb költöztünk és így megint lett egy kis szünet a horgász pályafutásomban. Az idén azonban újra kiváltottam az engedélyt. Ez itt borzasztóan egyszerű, az ember felmegy egy weboldalra, kitölti az adatokat és befizeti az oldalon keresztül az éves díjat ami nem egy nagy összeg. Utána kinyomtatja a visszaigazoló emailt és már indulhat is a partra. Tehát ha elhatározod, hogy horgászni szeretnél akkor kb. 15 perc és már van is engedélyed. Aztán persze kiküldenek egy kártyát amit egyszerűbb magadnál hordanod. Ezt csak azért írtam le, mert tudom, hogy otthon lényegesen bonyolultabb ez a procedúra. Igaz itt nem okoz senki nagy kárt ha eszetlenül horgászik, mert itt nem szokás hazavinni a halat. Nem esznek csak tengeri halakat.
Múlt hétvégén Kati ügyelt, így egyedül kellett az itthoni dolgokkal törődnöm. Például felmértem a kaja készletünket és kiderült, hogy szinte minden van itthon elég csak sajtból kezdünk kifogyni na meg zöldségekből. Ezeket erősen fogyasztjuk és hiányuk tűrhetetlen. Beszerző körútra indultam hát. Épp csak egy saroknyit mentem mikor szembejött Karcsi, ő már letudta a vásárlást. Mikor mondtam, hogy megyek a Sainsbury'sbe (a sajt miatt), újságolta, hogy van nagyon olcsón csirke alsó-comb. Eszem ágában nem volt ilyesmivel foglalkozni de a gondolat elültetődött. És míg battyogtam a város felé szépen kigondoltam, hogy mit lehet kezdeni egy kupac csirke combbal. Amikor odaértem, és láttam, hogy majd fél kiló csirkecomb (5 darab) csak 1 fontba kerül már nem volt kérdés, hogy veszek. Vettem is mindjárt kettőt. Mivel a kapros-túrós okán volt itthon tejföl ezen a vonalon elindulva tejfölös csirkepaprikást terveztem. Nem aggasztott túlzottan, hogy közel hasonlót sem csináltam még soha. Ha van jó recept és jó hozzávalók, mindent meg lehet csinálni. Végül a Sainsbury'sből degeszre tömött szatyrokkal távoztam mert közben eszembe jutott, hogy kaptunk remek tippet Imitől egy ott kapható, sütni való kolbászról ami egészen hasonlít a magyaros paprikás kolbászhoz. Na meg a zöldség/gyümölcs pult felé is kanyarodtam egyet és az mindig veszélyes. Ez lett abból, hogy elindultam sajtért és még csak ez után mentem a törökhöz paprikáért és paradicsomért.
A sorozat pont egy hónappal ez előtt, egy esős (már akkor is) pénteki napon indult azzal, hogy a szomszéd ház egyik lakásából költözött ki az aktuális lakó. Figyeltük ahogy pakolják le a cuccokat a ház elé, hogy onnan a furgonba tegyék.Viszont egyértelműen látszott, hogy van olyan holmi is amit nem szándékoznak elvinni. Mivel nem szerettem volna, hogy egy halom szemét maradjon a házunk előtt ismeretlen tettesek által ezért gyorsan leszaladtam és csináltam egy képet róluk.
Gabi, Krisztián ha idetévednétek szerintem ne olvassátok el. Mert ez az írás arról szól, hogy a címben szereplő fogalom nem létezik már. Muszáj róla írnom mert akkor talán egy kicsit kiírom magamból. Körbekérdeztem, mindenki tudja már aki olvashatja ezt a blogot.
A történet röviden: Gabi elköltözött a szomszédunkból. Elmondása szerinte ez egy régóta forgatott gondolat volt és most ért el arra a szintre, hogy tettekben öltsön formát. A kettőjük kapcsolata nem tartozik ennél jobban a nagyvilágra nem is ez a téma sokkal inkább az, hogy engem hogyan érint ez. Nos rosszul. Tudom, hogy egy érzelgős marha vagyok de péntek este mikor segítettünk költözni Gabinak visszafelé a kocsiban bizony gombóc volt a torkomban és most, hogy ezt írom megint.
A napokban komolyat javult a paprika árfolyama. Eperben mérve. Mindenki olvasta ugye, hogyan kell paprikából epret csinálni. Ha nem akkor most pótolható, anélkül nincs értelme tovább olvasni. Az akkori árfolyam szerint 1-2 kanál paprika ért egy doboz epret és egy doboz áfonyát. A mértékegységből látható, hogy nem rögzített árfolyamról van szó. De mindenképpen jó a váltási arány. Időközben viszont az árfolyam elszabadult.
A karácsony előtti angliai hétvégénkre programot terveztünk. Már két hete megegyeztünk abban, hogy ezen a vasárnapon bemegyünk Londonba és ott is a karácsonyi vásár és búcsú szerű helyre, leánykori nevén Hyde Park Winter Wonderland. Én sokat nem tudtam róla előzőleg, valahogy elkerültek ezek a hírek, ezért nem vártam sokat a dologtól főleg az előző hétvégi rochesteri Dickens Festivál után ami tulajdon képen egy vörösmarty téri karácsonyi vásár. Bár azt tudtam, hogy itt vannak hullámvasutak de az annyira nem vonz, hogy téli hidegben szellőztessem magam, bele értve a fejemet is, úgy, hogy közben rángatnak ide-oda.
Szombatra volt megbeszélve, hogy Gabi és Krisztián átjönnek, hogy tartsunk egy kis élménybeszámolót Kalymnosról. Mivel Gabi is nagy macska bolond ezért az az ötletem támadt, hogy testületileg menjünk meglátogatni Szabolcsék macsekjait. Róluk eddig nem sok szó esett pedig már nagyon régóta itt laknak pár számmal arrébb. És még egy fontos infó róluk, hogy van náluk 2 cicc kb. 2 hónapja. Elsőre, meglepetésemre, tiltakozással találkoztam. De nem hagytam annyiban a dolgot, és felhívtam Szabit, hogy mehetünk e csapatostul. A nagy tiltakozásnak az lett a vége, hogy mindenki elájult a macsekoktól. Tényleg nagyon jól néznek ki és nagyot nőttek mióta utoljára láttuk őket. Végül egyszer csak azt vettem észre, hogy Gabi eltűnt. Sejthető volt merre kell keresni.
Jelenleg a bráner rosszabbik felén helyezkedünk el. És szívunk rendesen. Összefoglalom a történteket.
Nagyjából egy évvel költözött a felettünk lakó lakásba egy nő. Középkorú, nem túl igényes valaki volt, mellé egyszerű mint a lapostányér. Sok vizet nem zavart, általában csöndes volt. Bár néha jöttek hozzá pasik (egyszerre csak egy) és akkor jól lehetett hallani, hogy neki jó. Néha, ha hazajött valahonnan, a gurulós bőröndjét a lépcsőn felfelé is úgy húzta mintha a lépcső ott sem lenne. Első alkalommal azt hittem, hogy bontják a lépcsőházat. Az utóbbi időben elég sokat pakolászott késő este, néha éjfélig is. Mint később kiderült ez azért volt mert költözni készült. Ez meg is történt, és nem hullattunk könnyeket utána, jobban örültünk volna egy olyan szomszédnak akivel lehet néha beszélgetni. Pl egy csinos, szőke, fiatal bombázó. Esetleg kettő. De ez mellék vágány.
Nem, most nem a királyi buliról lesz szó. Tervezek arról is írni, de ez most a mi bulink.
Nem tudom honnan jött az ötlet, hogy süssünk szalonnát. Valami rémlik, hogy sétáltunk a folyó parton és láttunk egy helyet ahol valaki tüzet rakott előzőleg, és talán innen indult a gondolat, hogy ez jó buli csináljunk ilyet mi is, és akkor már lehet szalonnát sütni. Körbe kérdeztünk, és mindenki lelkes volt. Ennek megfelelően vettünk egy csomó, kolbászt szalonnát, batatát, sütöttünk 2 kenyeret. Majd az indulás előtt nem sokkal szépen visszamondták páran. Ennek megfelelően, most elég sok szalonnás étel van kilátásban nálunk. Végül is 5 indultunk neki a bulinak.
Megpróbálom időrendbe szedni az elmúlt hét olyan eseményeit amiről itt még nem volt szó. Mozgalmas időszak volt, hosszú olvasmány lesz.
Azt hiszem a cipőkkel kell kezdeni. Mivel mostanában sokat futunk, realizáltam, hogy a futó cipőm kezdi megadni magát. Konkrétan féltem, hogy elhagyom a talpát. Plusz annyi bogár van a parton, hogy muszáj volt Katinka szemüveget venni. Elmentünk tehát a városszéli futóboltba. Csak mellékesen említem mert nem igazán tartozik a témához, hogy mindezt úgy, hogy közben kenyeret csináltunk. De ez nem gond, mert kocsival hamar oda lehet érni, egy órát kel a kenyér az idő alatt bőven visszaérünk. Azzal nem számoltunk csak, hogy az eladó kedvesen megkérdezi, hogy mi is magyarok vagyunk e. És nagyon alaposan kiszolgált. Futópadon kamerával megnézte, hogy jó e az a cipő amit választottunk és ajánlott olyat ami szerinte jobban passzol a bokadőlésünkhöz. Végül is 2-2 és fél óra múlva jöttünk vissza, de a kenyér azért jó lett. És bevásároltunk mert Kati is vett új futócipőt a szemüveg mellé.
Most egészen napra kész leszek mert a tegnapi napot mondom el. Fogalmam sincs miért de kitaláltam, hogy én lángost akarok csinálni. Igen ám, de azt valakinek meg is kell enni. 5-6 darabnak meg nem is érdemes nekiállni. Tehát több lángos kell amihez több ember is kell, tehát akkor legyen vendégség. Ez elég bátor dolog, ha azt is mellé teszem, hogy még életemben nem csináltam ilyet, sőt arra sem emlékszem, hogy asszisztáltam volna hozzá. Viszont szeretem a kihívásokat.
Gyönyörű idő volt tegnap, tehát az is adódott, hogy elmenjünk futni. Mi sem egyszerűbb mint takarítás és lángos készítés közben még lezavarni 10 kilométert. Ez csak röpke másfél óra öltözéssel fürdéssel. Na de nem gond a kenyérsütő addig is dagasztotta a tésztát. Pont akkor fejezte be amikor visszajöttünk. Kati fürdött én meg szedtem ki a gépből az anyagot. Aztán én fürödtem és Kati rakott rendet a lakásban. De végeztünk időben és bár a tészta is meg volt és az előírás szerinte nem tettem melegre viszont nálunk a konyha túl hideg ehhez.
Az elmúlt hétvégéről akarok egy kicsit mesélni, kicsit késve.
Nagyon úgy indult, hogy egymást fogjuk nézni itthon vagy legfeljebb az esőt az ablakon keresztül. Ez nem egy jó szórakozás bár van mit csinálni itthon bőven azért nem szeretünk bezárva lenni. Ennek megfelelően bele-belemartunk egymásba, ez, hogy úgy mondjam természetes. Már olyanokat mondogattunk, hogy akármilyen idő van, akármi és bármennyire esik vasárnap futni megyünk.
Még a diás próbálkozás utózöngéje gyanánt, akartam tenni egy utolsó próbát azzal a szkennerrel ami itt volt nálam. De egy dia erejéig nem akartam lehozni ezért felmentünk a szomszédhoz, hogy ugyan szkennelné be a legnagyobb felbontásban, hogy lássuk végleg lehet e ezzel kezdeni valamit avagy sem. Erre a válasz: nem. De most nem ez a lényeg. Ha már ott voltunk megkérdeztük nincs e kedvük átjönni egy mozi est erejéig. Kiderült, hogy mér elígérkeztek kártyázni az utcában levő másik magyar házhoz. De megállapítottuk, hogy a mozi estéket bizony jó lenne feleleveníteni. Tavaly nagy sikere volt. Vissza kocogtunk a vackunkba, majd kisvártatva csöngött a telefon, hogy nincs e kedvünk kártyázni menni mert a meghívás immáron kiterjedt ránk is. Tulajdonképpen bármihez lett volna kedvünk ami nem itthon történik. De ez a kártyázás nagyon jó volt. Remek hangulatban marháskodva múlattuk az időt. Viszont ott van egy baba. Ezért relatív korán eljöttünk. Hazafelé ballagva újra felmerült a közös filmezés ötlete és megállapítottuk, hogy nekünk még nincs késő, nem úgy mint a babának tehát egy gyors vacsora (ki-ki a saját vackában) és mehet a filmezés. Amúgy a White Out-ot (Vakitó fehérség) néztük ami egy képregény adaptáció (jegyezd meg ezt a szót, hogy adaptáció). A filmről sok jót én sem mondhatok, egynek elmegy kategória. Közben még megegyeztünk Gabival, hogy ha nem esik akkor vasárnap jön velünk futni.
Már jó régen voltak itt a vendégek, meg is írtam, de most csak egyikőjükről lesz szó. Egy elég érdekes részlet kimaradt. Most pótolom ezt a tartozást.
Sokan tudják meg le is írtam, hogy Zsuzsával milyen kapcsolatban voltunk. A szomszédainkról Gabiról és Krisztiánról is írtam már. Ha kimarad itt lehet keresgélni. Jöjjön tehát a történet.
A doveri vár megnézése után Canterbury felé vettük az irányt a vendégekkel. Mivel tudom, hogy nem érdemes visszamenni az autópályára, viszont a kis utakat arra azért még nem ismerem, ezért a GPS-hez fordultam. Ez nálam egyúttal a telefonom is. Mivel Kati előzőleg érdeklődött, hogy éppen hol vagyunk, mit csinálunk ezért a telefonfunkció abból is a favoritok menü volt a képernyőn amikor elakartam indítani a GPS-t. Zsuzsa éppen mellettem ült (váltogatták egymást Noémival), nézte, hogy mit csinálok. És hirtelen felkiáltott amikor meglátta a Hamza nevet a kijelzőn:
Érzékelhetetlen, elmondhatatlan, leírhatatlan. Mégis megpróbálom valahogy. Bár azt sem tudom hol kezdjem, mert a történet valahol egy évvel ezelőtt kezdődött ezzel a cikkel. Csikós Zsolt írásait imádom. Főleg amikor nem autó tesztet ír. Élvezetes még azoknak is, akiket amúgy hidegen hagy a benzin szag vagy dörgő kipufogó. Talán Karotta írásait kedvelem még ennyire. Aztán jött ez a cikk. Nagyjából itt vethettem fel Katinak, hogy el kéne menni. Párhuzamosan azzal, hogy felhívtam a figyelmét az újabb remek olvasmányra. Amennyire visszaemlékszem nem sokat hezitáltunk mert jó ajánlók voltak az írások. Elkezdtük nézegetni a hivatalos oldalt és amint lehetett jegyet rendelni szerét ejtettük. Az árak láttán letettünk az egész hétvégés programról és csak szombatra neveztünk be. Akkor még nem tudtuk miből maradunk ki ezzel.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
