Miután megírtam a halloweenes futást azon gondolkodtam, hogy most egy jó darabig nem fogok írni mert nem készülünk sehova karácsonyig, nem kertezünk mert tél van, szóval nem fog történni semmi érdekfeszítő. Finoman szólva is máshogy alakultak a dolgok.
Csendesen telt a szombat, mindössze mákos gubát terveztünk készíteni ha jól emlékszem. Bár némileg elmosódtak az emlékeim a szó szoros értelmében. Délután épp a guba készítéshez fogtunk, én felvágtam a bagettet ami kiflihez leghasonlóbb és lehet itt kapni. Azon morfondíroztunk, hogy nem elég szikkadt még, pedig a bagett nagyon hamar ki szokott száradni. Persze angol páratartalom mellett még nem teszteltük annyit. Végül Kati előhalászta a szakácskönyvet, meg is találta a vonatkozó receptet, és szobában olvasta mielőtt kimentünk volna, hogy végrehajtsuk a leírtakat. Egy kis pattanást halottunk a konyha felől. Olyan volt mintha egy műanyag edény eldőlt volna a mosogatóban vagy mint amikor valami melegszik és pattan egyet. Közben a mosógép éppen centrifugázott a konyhában tehát az is lehet, hogy a rázkódás miatt dőlt el valami a konyhapulton nem tulajdonítottunk neki túlzott jelentőséget. Kati kezében a szakácskönyvvel ballagott kifelé és a következő pillanatban a vészjósló hangsúllyal hangzott el a mondat: Feri nagyon nagy baj van. Pillanat műve volt és a konyhában teremtem, ekkor már a fél konyhapadlót víz fedte. Kati villámgyorsan kilőtte a mosógépet, ami bár már csak centrifugázott de ki tudja ugye. Valóban úgy tűnt mintha onnan jönne a víz egészen addig míg az így beállt csöndben meg nem hallottuk a csobogást a konyhaszekrényből. Az ajtót kitárva egyértelmű volt, hogy tényleg nagy baj van, a polcról és az aljából gazdagon folyt ki a víz. Én villám gyorsan a konyhába teleportáltam a felmosófákat és a vödröt. Majd ugrottam a szerszámért és zártam el fő csapot. Ez nem nem ment elég gyorsan mert egy nagyon vén darab, fogóval is nehezen tekerhető, kézzel meg sehogy sem. Még szerencse, hogy amikor évekkel ezelőtt kicseréltem a kád csapot keverősre, akkor el kellet zárni így meg kerestem, hogy hol van és szembesültem vele, hogy nem adja magát könnyen, tehát most nem vesztettem egy másodpercet sem felesleges körökkel. Amikor halottam a csapnál, hogy elhallgatott a surrogás, nem áramlott át már rajta víz visszamentem a konyhába ahol akkor már alig volt száraz terület és egyértelmű volt a padló lejtése mert egyes helyeken centis víz állt. Kati közben menekítette ki a cuccokat a konyhaszekrényből.
Gabi, Krisztián ha idetévednétek szerintem ne olvassátok el. Mert ez az írás arról szól, hogy a címben szereplő fogalom nem létezik már. Muszáj róla írnom mert akkor talán egy kicsit kiírom magamból. Körbekérdeztem, mindenki tudja már aki olvashatja ezt a blogot.
A történet röviden: Gabi elköltözött a szomszédunkból. Elmondása szerinte ez egy régóta forgatott gondolat volt és most ért el arra a szintre, hogy tettekben öltsön formát. A kettőjük kapcsolata nem tartozik ennél jobban a nagyvilágra nem is ez a téma sokkal inkább az, hogy engem hogyan érint ez. Nos rosszul. Tudom, hogy egy érzelgős marha vagyok de péntek este mikor segítettünk költözni Gabinak visszafelé a kocsiban bizony gombóc volt a torkomban és most, hogy ezt írom megint.
A napokban komolyat javult a paprika árfolyama. Eperben mérve. Mindenki olvasta ugye, hogyan kell paprikából epret csinálni. Ha nem akkor most pótolható, anélkül nincs értelme tovább olvasni. Az akkori árfolyam szerint 1-2 kanál paprika ért egy doboz epret és egy doboz áfonyát. A mértékegységből látható, hogy nem rögzített árfolyamról van szó. De mindenképpen jó a váltási arány. Időközben viszont az árfolyam elszabadult.
Gyakorlati útmutató, hogyan csináljunk epret, pirospaprikából.
Kell, hozzá egy szomszéd aki paprikás krumplit csinál. Jelen esetben a macskás szomszéd, Szabi. Lényeges, hogy a szomszéd a paprikás krumpli készítése kezdetén ne rendelkezzen pirospaprikával, te meg igen. Szükséges még az is, hogy fent említett szakács hűtőházban dolgozzon ahol ínycsiklandó gyümölcsökhöz legyen hozzáférése. Fontos, még, hogy mind ez Angliában történjék ahol nem lehet leugrani a sarokra egy csomag paprikáért.
Mostanában elég ritkásan írtam, főleg a szülinapos poszt után volt egy rendes szünet, de megmagyarázom.
Egyrészről tele van a fejem a munkával. Ha arról írnék akkor ilyen szavakat olvashatnál, hogy: ViewController meg AppDelegate. Ugye ezt te sem akarod. Lehet, hogy lesz egyszer egy ilyen blog, ha már elég magabiztos leszek ezekkel kapcsolatban, és akkor elmondom ott a megszerzett tapasztalataimat de ezzel itt nem fárasztanék senkit.
Másrészről a munkán kívül nem nagyon történtek dolgok. Eddig. De most olyasmivel szórakoztatom magamat mint például a konyha plafonról csepegő víz. Erről elfelejtettem képet csinálni, de képzeld el, hogy adott egy adag frissen elmosogatott edény plusz még egy pároló és egy vízforraló amik ráadásul az áramba is be vannak dugva. És erre csepeg a víz a plafonról. Nem a legjobb konstelláció. Miután meggyőződtem róla, hogy nem csak én falucinálom a csepegést - nem volt egyértelmű az elején mert elég ritkásan kezdte - riasztottam Katit aki felhívta a házinéniéket. Ők ismerték a céget aki kiadja a lakást és szóltak nekik, hogy intézkedni kéne. Persze az hozzátartozik, hogy előtte még felmentem és csöngettem és kopogtam de nem érkezett válasz és a vízcseppek egyre egyértelműbben rajzolódtak ki a plafonon. Azt a választ kaptuk, hogy van kulcsuk a lakáshoz és riasztanak valami gyorsjavítókat. Meg is érkeztek 3-4 órával később. Közben megérkezett a felettünk lakó csaj. Tuti hogy nem százas. Mikor felmentem, hogy szójak neki, hogy jön tőle a víz akkor csak nézett bambán, hogy: tényleg? Közben meg az ajtóból láttam, hogy a mosógépe a konyha közepére van húzva, szóval valami akció volt nála és mire a szerelők kijöttek addigra meg is szűnt a vízesés a konyhában ami szerencsére nem lett egy Niagara.
Az előzmények pár mondatban és egy képben: Nem rég mondtam el Krisztiánnak, hogy ki akarom szórni a használaton kívüli gépeket és reménykedhet bátran, hogy ez rajta keresztül fog történni. Magyarán hamarosan számíthat 4 szét- és összeszerelhető számítógépre. Ez neki jó mert szeret ilyesmivel matatni, bár Gabi már nem annyira boldog a lakás jelentős területét elfoglaló alkatrész halmaztól. Nekem is jó mert nem esztétikusak és tényleg esélytelen, hogy használjuk ezeket valaha is. A dologban a bökkenő, hogy ezek szolgáltak, mint egy polcként, a nyomtató tárolására.
...mindig zöldebb, lenne a stílusos befejezése a mondatnak, de ebben az esetben erről szó sincs. Hivatalos színmegnevezés a grafit. De most egy kicsit előre szaladtam.
Nem is tudom, hogyan vezessem fel a történetet, hogy olyan hatása legyen mint amilyet rám tett. Mert amikor Krisztián csak annyit mondott, hogy nekünk is van macünk akkor bizony azt hittem ez valami vicc, de amikor azt is elárulta, hogy találta, na akkor nem hagytam élni és azonnal meg akartam nézni. Mint kiderült a kocsi csomagtartójában volt! Azonnal fel kellett hozni. Persze nem új macekről van szó. Közel sem. Sőt az egyik annyira régi, hogy már lassan kezd értéke lenni. Gabi hozta el őket egyik este kocsival. Azt hitte csak monitor és mivel ilyenből található egy pár náluk is ezért ki akarta dobi. Szerencsére nem tette, és így rácsodálkozhatott, az iMacre ami már 1998-ban is kompakt építésű volt azaz a monitor magában foglalta az egész gépet. De a kompakt építésnek már régi hagyománya volt előtte is az Applenél. Szóval egy 10 éves gép ez és egész jól használható ma is. Az értékesebb mégis a 17 éves Color Classik. Ezekből már nincs túl sok. Kezd felfelé menni az áruk. Igazán használni nem lehet, de nagyon fontos gép volt ez a maga idejében.
A volt munkahelyemen bejárásom volt a raktárba. Tulajdonképpen mindenhova be lehetett menni a badge-emmel. Ebben a raktárban volt néhány nagy faláda ahova a leselejtezett holmikat dobálták. Innen származik jó pár teljesen hibátlan kábelem egy hibátlan monitor, ami jelenleg az itthoni szerver mellett szolgál, egy másik ami Gabi jelenlegi monitora, egy kis merevlemez ami a szomszéd talált macjében (erről hosszabb poszt lesz) szolgál stb. És innen származott az a monitor is ami hónapok óta állt a hálószobában darabokra szedve, javításra várva. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy mi baja és ezért tulajdonképpen nem dőlt el, hogy javítás vagy szétszedés, hasznos anyagok kinyerése és többi szelektívbe továbbítása lesz-e a sorsa. Amúgy egy igen jó minőségű és és nagy méretű darabról van szó. És ehhez még jól is nézett ki.
Ma délelőtt csöngött a telefon. A szomszéd volt az, Krisztián. Némileg fojtott hangon mondta, hogy egy róka van a hátsó oldalánál a háznak. Nekem sem kell kétszer mondani, nagy sebességgel mentem a hálószoba ablakhoz ami abba az irányba néz. Ehhez letettem a telefont mert a drótosat vettem fel mert a hordozhatóban már elég tré az elem és féltem, hogy megszakad a beszélgetés menet közben.
Álltam az ablaknál és nem láttam sehol rókát. Néztem minden irányba, de semmi. Mivel a telefonos segítség nem állt rendelkezésre, ezért nem tudtam merre keressem. Végül jó pár perc elteltével megmozdult a ravaszdi. Pont az ablakkal szemben és az ablak magasságában (aki nem tudná a hátsó ablakaink egy domboldalra látnak) a bokrok közé ment napozni. Épp az egyik oldaláról a másikra fordult ami elég volt ahhoz hogy kiszúrjam a levelek között. Viszont arra nem elég, hogy fénykép készülhessen róla, ezért ideteszem a múltkori róka lövésemet. Az a ravaszdi azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy gyönyörű tartásban ült a vonat sínen.