Nehéz újra kezdeni az írást amikor az ember elveszítette az egyik leghűségesebb olvasóját. Ezért is támadt mindig jobb ötletem mikor eszembe jutott, hogy ezeket a rég történt dolgokat meg kéne írni. Pedig történések vannak folyamatosan, most a legrégebbiekből pár darab.
A legegyszerűbb történet ez a darázsfészek.
Ennek semmi más apropója nincs, minthogy végre lehet itt is kapni friss élesztőt. Kati vette észre a töröknél. Amúgy román élesztő de ezt csak az érdekesség kedvéért. Láthatóan remekül működik.
Ahogy Picassónak is volt kék vagy rózsaszín korszaka én most a túró korszakomat élem. Elmagyarázom.
Az tény, hogy erős vonzódásom van a pogácsa és a túró irányába. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha kiélem a vágyakat, legjobb ha a kettőt egyszerre. Ebből a meggondolásból találtam én ki, hogy sütök túrós pogit. Gondoltam kiválasztom a nekem legjobban tetsző receptet a netről. Itt némi akadály mutatkozott mert az összes recept ami rövid kutakodásomban előkerült mind egy forrásból származott. Gondoltam legyen az, ha már mindenki azt találja megosztásra érdemesnek. Elég durva mennyiségek voltak benne de mivel első alkalom, nem módosítottam semmin. Az eredmény is elég durva mennyiség lett ebből kifolyólag.
Nem tervezem főző bloggá alakítani ezt itt, de múlt héten megint voltunk társasozni. És mostanában ha társas akkor sütés. Valahogy így alakult.
Már rég szerettük volna megpróbálni a pogácsa sütést amihez elég ritkán jutunk hozzá (nem a sütéshez). Már csak egy alkalom kellett ehhez és ez lett végül a múlt heti társasozás. A bökkenő a recepttel volt. Manapság nem az a gond, hogy nem talál az ember receptet, hanem hogy túl sokat is. Végül csak ráböktünk az egyikre ami nagyon egyszerű volt és volt otthon minden hozzá. Az alakuló gyakorlatunk alapján rögtön módosítottunk is rajta egyet, és neki álltam. Kati a kritikusabb pillanatokban erős támogatást nyújtott, ahogy mondani szokás: nélküle nem jöhetett volna létre. Rögtön első támogatása az összetevők összeszedése és kimérése során történt. Majd ezek szépen belevándoroltak a dagasztó gépbe.
Még karácsonykor vendégségben ettünk finom sajtos falatkákat. És az mégsem járja, hogy évente csak egyszer jutunk hozzá. Tehát magamra vállaltam a kihívást és elkértem a receptet. Már csak a megfelelő ürügyet kellett megtalálni, hogy süthessek ilyet. Az ürügy meg is érkezett menetrend szerint egy társasozás formájában. Tehát viszünk a vendégségbe sajtost. Ez volt a terv.
Mivel ez egy hosszú kifutású konyhai matatás plusz a sűrű futóprogramunk okán már csütörtökön nekiálltam, hogy szombatra prezentálni tudjak. Ez volt a könnyebbik része. Fogtam a hozzávalókat és bevágtam a gépbe. Az az napi melót már a dagasztó elintézte.
Készülünk síelni, ezért bementünk a városba a múlt pénteken, hogy váltsunk eurót. Ahogy sétáltattunk az utcán elmentünk egy konyhai cuccokat árusító bolt előtt. Valahogy beugrott a múltkori tészta készítési akciónk, amikor is nem volt itthon metélt tésztánk és hűen magunkhoz nem elszaladtunk venni, hanem csináltunk. Már akkor felmerült bennünk, hogy jó lenne egy tészta nyújtó és szeletelő gép. Kérdeztem Katitól, meg kell e várni, hogy valamelyikőnknek születés vagy egyéb napja legyen vagy vehetünk ilyet soron kívül. Aztán megnéztük a egyik helyen a váltási árfolyamokat (nem voltak jobbak mint a postán) és visszafelé bekanyarodtunk a boltba szinte kérdés nélkül. Aztán kicsit megnyugodtunk, mert nem volt ilyenjük.
Egy hete Blóban voltunk egy hetet, bulderezni. A családnak és a közeli barátoknak folyamatos képzést tartunk mászóhelyek és mászási módokból, most a többiek következnek.
Bló az az Fontainebleau egy város és egy erdő Párizs alatt 55 km-rel. Minket ez utóbbi érdekel az erdő, itt lehet ugyanis mászni. De nem hegy kell ahhoz? Nem feltétlenül. Főleg ha bulderzik az ember. Az angol boulder szó akkora követ jelent ami nagyobb mint a kavics de még nem szikla. És amikor ilyeneken mászik valaki akkor bulderezik. Na ezt csináltuk mi egy hétig az erdőben. Egy ilyen hely jellemzően így néz ki.
Rengeteg dolog történt már azóta, hogy ez az adag briós elkészült noha mindez pár napja történt. Azonban ebbe a pár napba annyi mindent sűrítettünk, hogy esély nem volt arra, hogy írjak róla. Erről a következő posztban lesz szó.
Facebookon kaptam a kihívást, miszerint annyi mindent sütünk ugyan megcsinálnánk e ezt. Nagyon csábító volt a kép ezért nekiálltunk vasárnap délután. Kati kiméregette a dolgokat én meg betápláltam a konyhai robotgépbe. Elég érdekes állagú tészta lett.
Nagy bánatunk nekünk itt az időjárás. Azon belül is a csapadék. Tavaly nyáron talán egyszer ha ki tudtunk menni mászni a közeli homokkövekre. Komoly mászóhely nincs más ami elérhető lenne egy délutáni mászásra. Így hát maradnának a műfalak. Na de az sincs a közelben. Ezt orvosolni kellett.
Adott egy előszoba sok üres fallal.
Nosza csináljunk ide valamit. Igen ám de nem lehet az csak úgy fejben, tehát elő vettem egy tervező programot, és el kezdtem virtuálisan beteríteni a falakat. Meg is mutatom a végeredményt.
Régi tartozásomat törlesztem. Annak okát is leírom, hogy miért tartoztam ezzel olyan soká. Ugyan is a múlt szerdáról van szó. Csak közben készülődtünk haza, ennek okán nagyon be akartam fejezni egy munka fázist és épp, hogy elkészültem ezzel pakoltunk, indultunk a reptérre. Itthon meg a szokásos fejetlenség. Tele a naptár beígért látogatásokkal és egyéb programokkal. Most sincs éppen túl korán de holnap nem kell túl sok mindent csinálnom ezért most nem baj ha egy kicsit álmos leszek holnap.
A múlt szerda Olieval kezdődött. Kati adott nekem még szülinapomra 5 lovaglásra jogosító bérletet. Persze ez nem arról szólt, hogy gyere ló menjünk világgá. Újra megtanítottak lovagolni. Én régebben lovagoltam évekig, de nem ártott meg egy kis felfrissítése az ismereteknek. Arról nem is szólva, hogy lényegesen komolyabban vették az oktatást mint annak idején itthon. A buliban volt egy lovardai alkalmazott akik itt jellemzően csajok, én és Olie, a lusta és rafinált csődör (vagy herélt). Oli jobban tudott mindent mint én, így amikor a csaj azt mondta, hogy akkor most állítsam meg a lovat akkor Olie kérés és kérdés nélkül megállt. De megverekedtünk és sikerült értésére adnom a végére, hogy azt csinálja amit én akarok. Az igazi kérdés, az 5 alkalom mindegyikénél az volt, hogy be kellett előre jelentkezni és ehhez ki kellett találni, hogy milyen idő lesz holnap vagy egy hét múlva annak megfelelően, hogy mennyire előre jelentkeztem be. Mostanában Angliában ingen csak téliesre fordult az időjárás, elég hideg volt. Ha ehhez jött egy kis eső az igen cudarrá tette a körülményeket. Szerencsére az utolsó két alkalommal gyönyörű időt fogtam ki és mire mentem találkozni Olieval addigra felszállt a köd és az utolsó nap még ragyogó napsütés is volt. Sajnos a napnak már alig volt melege igaz Olie megizzasztott. Értelemszerűen lovaglás közben nem tudtam saját magamat lefotózni, de illusztráció képen lefotóztam az utánam következő tanulót.
Múlt hétvégén Kati ügyelt, így egyedül kellett az itthoni dolgokkal törődnöm. Például felmértem a kaja készletünket és kiderült, hogy szinte minden van itthon elég csak sajtból kezdünk kifogyni na meg zöldségekből. Ezeket erősen fogyasztjuk és hiányuk tűrhetetlen. Beszerző körútra indultam hát. Épp csak egy saroknyit mentem mikor szembejött Karcsi, ő már letudta a vásárlást. Mikor mondtam, hogy megyek a Sainsbury'sbe (a sajt miatt), újságolta, hogy van nagyon olcsón csirke alsó-comb. Eszem ágában nem volt ilyesmivel foglalkozni de a gondolat elültetődött. És míg battyogtam a város felé szépen kigondoltam, hogy mit lehet kezdeni egy kupac csirke combbal. Amikor odaértem, és láttam, hogy majd fél kiló csirkecomb (5 darab) csak 1 fontba kerül már nem volt kérdés, hogy veszek. Vettem is mindjárt kettőt. Mivel a kapros-túrós okán volt itthon tejföl ezen a vonalon elindulva tejfölös csirkepaprikást terveztem. Nem aggasztott túlzottan, hogy közel hasonlót sem csináltam még soha. Ha van jó recept és jó hozzávalók, mindent meg lehet csinálni. Végül a Sainsbury'sből degeszre tömött szatyrokkal távoztam mert közben eszembe jutott, hogy kaptunk remek tippet Imitől egy ott kapható, sütni való kolbászról ami egészen hasonlít a magyaros paprikás kolbászhoz. Na meg a zöldség/gyümölcs pult felé is kanyarodtam egyet és az mindig veszélyes. Ez lett abból, hogy elindultam sajtért és még csak ez után mentem a törökhöz paprikáért és paradicsomért.
Nem tudom már honnan jött az ötlet, de rég érlelődött. Már amikor otthon voltunk legutoljára, akkor rákérdeztem, anyámnál, hogy mennyiben tér ő el a szakácskönyvtől. Szerencsére nem sokban ezért nem kellett teljes receptet kérnem, megjegyezhető volt a különbség. Gondot csak az alapanyagok okozhattak volna, mert az angolok nem ismerik sem a túrót sem a tejfölt és kaprot sem láttam még sehol bár van rá szavuk tehát ismerik. De végül ezen az akadályon is átlendültünk, a helyi lengyel boltban amit mi a birka fejek miatt csak töröknek hívunk, van minden, tejföl, túró, friss kapor.
A gőzgombóc készítés mellékterméke a rengeteg tojásfehérje. Tojássárgája kell a tésztához és a vaníliasodóhoz is. Sok. Ha tartottuk magunkat a recepthez akkor összesen hat tojás sárgáját használtuk el és egyetlen fehérjét sem. Mivel egyszer egy kalács készítés során maradt tojásfehérjével már tett felejthető kísérletet Kati, most vakarta a fejét, hogy mi is legyen a megmaradt anyaggal. Addig, míg fogtam magam és megmentettem a tojásfehérjét a tönkremenéstől.
Igen kenyérről lesz szó. De mi a túrót tudok én még kenyérről írni, kérdezheted. Tény, hogy volt már róla szó. De most nem egy új recept következik, hanem olyasmi ami bárkinek nagyon hasznos lehet.
Ugye mindenki követte, hogy nyaralni voltuk, Tenerifén. Most is mint ilyenkor általában az a probléma, hogy mikor elmegyünk nem hagyunk jóformán semmit a hűtőben. Egy jól elálló sajt, valami szalámi. Ezek kibírják amíg utazunk. De a kenyér nem. Ez mindig gondot okoz. Most ebben újítottam. De hogy lehet kenyeret eltenni 10 napra? Persze van az a megoldás, hogy lefagyasztja az ember a szeletelt kenyeret, de mi nem veszünk kenyeret már évek óta, így ez nem működő megoldás. Mást kellett hát kitalálni. A megoldás saját kenyér és mélyhűtő kombináció lett végül is de elég érdekes formában. Az eleje teljesen szokásosan kezdődött a kenyérsütőgépben ami megdagasztotta a tésztát. Ez után ezt a tésztát ráapplikáltam egy alufóliára, jól belisztezve, hogy le lehessen egyszer majd szedni róla, és az egészet beletettem egy mélyhűtős zacskóba. Így.
Rengeteg kenyér készül házilag nálunk, főleg általam. Az utóbbi időben nem vacakoltam vele sokat, hagytam hogy a gép csinálja végig a programot. Régebben ugye kivettem a dagasztás után és sütőben sütöttem, úgy jobb lett az alakja meg a héja is. Tegnap este is beraktam egy adagot, hogy a gép végezze a dolgát éjszaka és reggel ott várjon a frissen sült kenyér. Mivel elég hangos amikor dolgozik ezért rácsuktam a konyhaajtót. Sajnos a zaja mostanában erősödött rendesen. Miután ezt így szépen elrendeztem, már tényleg nem volt más hátra mint reggel kivenni a kész kenyeret és nagy nehezen kivárni míg kihűl. Nem egészen így alakult.
Bővítem a repertoárt. Kenyeret rendszeresen sütök, már tudok egyedül lángost sütni, palacsintát csinálni. Palacsintát eddig is sütöttem sokszor de az mindig úgy zajlott, hogy valaki bekeverte a tésztát én meg sütöttem. Aztán valamikor a közelmúltban palacsintát volt kedvem sütni és már majdnem rákerestem a neten amikor eszembe jutott az ősi módszer és fellapoztam a szakácskönyvet. Így elmondhatom, hogy én csináltam a palacsintát az elejétől a végéig. Már nem is egyszer. Aztán jött az ötlet, hogy kéne csinálni pizzát. Elég rendszeresen rendelünk pizzát és az finom is de abban semmi kihívás nincs. Gondoltam nem lehet ez olyan nagy ördöngösség. Tésztát már tudok csinálni, a többi meg úgy is ízlés szerint megy. Némi habozás után nekiálltam.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
