A facebook a hibás. Olyan egyszerű feldobni egy képet és hozzá egy rövid szöveget, máris meg van oldva a tudósítás a velünk történtekről. Ellenben nekiállni írni és hozzá képet válogatni az bizony hosszú idő. Na de most.
Kezdjük azzal, hogy megjártuk Skóciát. Ismét. Amikor anyám jelezte, hogy meglátogatna minket Katival kitaláltuk, hogy ha már úgy is repülőre száll akkor ne álljon meg Londonnál. Így a glasgowi reptéren vártunk rá és innen indulva egy elég feszes programot bonyolítottunk amiből csak a egy momentumot emelnék ki, ami számomra érdekes volt. Ez pedig St. Andrews. Ugyanis itt található a világ egyik legrégebbi és talán leghíresebb golfpályája.
Az úgy volt, hogy el akartam menni New Yorkba amikor egy fényképen megláttam, hogy ott ki van állítva egy RS-71-es. Közben kiderült, hogy az valójában nem az, hanem az előd A-12-es modell ami nagyon hasonlít de egy hangyányival kevésbé érdekes. Közben persze rendszeresen nézegettem az erről szóló netes tartalmakat és szívtam magamba az információt. A megfelelő Wikipédia oldalon (ennek az angol verzióján) fel van sorolva az összes valaha épített példány és hogy mi lett a sorsuk. Nem hosszú lista, összesen 32-darab épült belőle és 20 maradt meg. Biztos ismered azt az érzést amikor nem olvasol egy szöveget de mégis egy szó kiugrik belőle. Így akadt meg a szemem azon, hogy England. Pontosabban nem akadt meg eléggé csak mintha láttam volna a szövegben ezt. Nosza nézzük meg alaposabban. És tényleg az egyik példány Angliában mutogatja magát miután leszerelték. Ez azért nagy szó mert az összes többi az Egyesült Államok területén található.
Bizony utána kellett néznem, hogy hanyadszor vagyunk itt, olyan régen járunk ide. Szóval ez a hatodik alkalom. Nem kicsit érezzük otthon magunkat Kalymnoson. Mivel tavaly ősszel Kati meghúzta az ujját és ez egy rendkívül lassan gyógyuló sérülés ezért tavasszal nem tudtunk jönni. Tavaly tavasszal én lőttem ki az esélyt, egyébként jönnénk simán kétszer egy évben.
Itt a legjobb időszak a mászásra az október közepe. Sajnos akkor mászó fesztivált rendeznek itt az idén és valószínűleg ez az oka, hogy a kedvenc szállásunkon már nem volt hely, és a rossz tapasztalatok miatt máshova nem akartunk menni, ezért inkább bevállaltuk a forróságot és az emiatt esélyes koránkeléseket. Kati szokás szerint mindent jó előre leegyeztetett. Nekem csak pakolni és jönni kellett. Mivel még épp csak megérkeztünk ezúttal a jövésről lesz szó.
Meg próbálom lefekvés előtt gyorsan de alaposan összefoglalni mi történt velünk azóta, hogy elindultunk a reptérre, hogy célba vegyük ismét Amerikát.
Kati elég vacakul volt tegnap még ezért amikor kiértünk a reptérre kifejezte igényét egy meleg levesre. Ezt becserkésztük majd leültünk, hogy elfogyassza.
A háttérben feltűnően egyforma ruhába csomagolt fiatal csajok ültek. Addig meresztettem a szemem mígnem sikerült egyikükről leolvasnom, hogy ők bizony az angol női lacrosse válogatott tagjai. Katit kicsit helyre rakta a meleg leves és mire ezzel végzett nagyjából mehettünk is a géphez. Itt ért a második meglepetés mert a csajok bizony ugyan ahhoz a géphez mentek mint mi, tehát ők is Floridába tartanak, amit mélységesen megértek mert ez egy jó hely ilyenkor télen. Ezt majd még kifejtem. Szóval ők erre a gépre vártak a Champagne Bellre.
Mint arról már elejtettem itt némi információt, volt egy hobbi projektünk. Akkor épp csak elindult, na de nem rég befejeződött, így végre beszámolhatok róla.
Ennek sztorinak a története is régebbre nyúlik vissza de nem évekre, épp csak karácsony előttre. Jártam a várost ajándékok után kajtatva. Bementem a bevásárló központba is. Ha ide betérek szinte mindig tátom a szám egy kicsit a modell boltban. Szinte soha nem veszek ilyenkor semmit (azért már fordult elő), most belebotlottam valamibe amit nagyon rég szerettem volna. Bár arany szabály, hogy karácson előtt semmit nem vesz az ember amit nagyon szeretne magának mert elképzelhető, hogy erről más is tud és akkor oda a meglepetés, itt mégis biztosra mehettem és beruháztam egy doboz műanyag alkatrészbe amiről azt ígérték, hogy ha megfelelő módon ragasztgatom egymáshoz ezeket akkor valami olyasmi lesz belőle amit én, amióta tudok róla, mélységesen csodálok. Vagyis annak a kicsinyített mása. Persze tisztában voltam azzal hogy a Revelltől nem váratók eget verő minőséget, de a végeredmény nem is lett rossz.
Repültünk már messzire pl. Ciprus, de ennyire messzire még nem. Szombat du. 5 óra előtt egy kicsivel indultunk és szombat este nagyjából fél 8 körül szálltunk le de közben repültünk 10 és fél órát, és megtettünk kb. 5700 mérföldet. Nagyon féltem a hosszú repüléstől és az idő eltolódástól de egész jól abszolváltuk a dolgot. Ebben nagy segítségünkre volt a fedélzeti szórakoztató rendszer. Minden üléshez tartozott egy képernyő amin választhattál, hogy filmet, sorozatot nézel, zenét hallgatsz, a repülés adatait, térképét figyeled esetleg a saját iPododról nézel, hallgatsz meg valamit. Amint beszálltunk és elfoglaltuk a helyeinket azonnal mindenki a képernyő nyomkodásába kezdett (érintő képernyő).
Ez most nagyon rövid lesz, mert nagyjából fél óra múlva indulunk és addig nekem még fürödni kell és bepakolni az utolsó darabokat mint pl. ezt a gépet is amin most írok.
Az utolsó napok történésének fényében nem is merem elhinni, hogy itt tartunk. Persze igazi siker az lesz ha be is engednek az USÁ-ba, mert az az engedélyen is rajta volt, hogy ezt még bőven mérlegelhetik ez után is. Tehát most majd egy napnyi ücsörgés vár ránk, a reptéren majd a repülőn miközben a fenekünk alatt száguld az óceán. Ebben a pillanatban nincs bennem utazási izgalom mert nem érek rá. De tudom, hogy nagyon izgalmas két hét előtt állunk. Mivel számításom szerint sokszor leszünk esténként net közelben ezért lehet számítani sűrűn beszámolókra. Stay tuned.
Az időjárásra és az ő kiszámíthatatlansága okán úgy döntöttünk, hogy hozunk haza bakancsot. És mivel mindig sakkozunk a súllyal ezért természetesen a könnyű edzőcipő ment a bőröndbe és a bakancs a lábra. Végül is nem is emlékszem mikor jöttünk ilyen könnyű bőrönddel tehát felesleges volt az elővigyázatosság. Így indultunk Gatwickre. Nagyon nem is bántuk, hogy nem az edzőcipő van rajtunk mert pár mérföldre a reptértől egyszer csak fel kellett venni a fűtést, érezhetően hidegebb volt a reptér környékén. Sőt láthatóan, ugyan is ott rendesen volt még hó. Szerencsére ez már nem gátolta a forgalmat így szépen be chekkoltunk és mentünk a biztonsági ellenőrzéshez. Már otthon mondtam Katinak, hogy számítson rá, hogy a bakancsot jó eséllyel levetetik velünk. Szépen felpakoltam a szalagra és mutattam a csajnak, hogy bakancs van rajtam és kérdeztem, hogy levegyem-e. Mivel ezzel a mozdulattal léptem egyet a kapu felé ezért csak intett, hogy menjek, nem fontos. Persze a kapu becsipogott, bár jó eséllyel nem e miatt, hanem a nadrágomon levő sok fémgomb lehetett a bűnös. Persze a bakancsot le kellett vetni és visszavitték egy körre a röntgenbe. Ezzel semmi gond, akár én is lehetnék a cipőbombás terrorista és ezt meg kell akadályozni. Lépjünk túl a dolgon, visszakaptam a bakit és felvettem majd összemarkoltam a cuccaimat a szalagról és elindultunk a váróba. Kettőt sem léptem és valami furcsát éreztem a talpam alatt. Lenézek és az a furcsa a bakancs talpa volt.
Teljesen véletlenül találtam rá. Az iPadon játszottam a térképpel és amúgy is jó szórakozás a google map-en levegőben levő repülőt keresni ezért nézegettem a Gatwick meg Heathrow környékét. Egyébként érdekes, hogy szinte mindenhol van a kifutón repülő. De a levegőben csak egyet találtam. Viszont annak rögtön három árnyékát is.
Ha a föld egy hármas csillagrendszer körül keringene akkor ezen annyira nem csodáloznék de így, hogy csak egy napunk van ez azért meglepő. Persze van rá magyarázat. Segítség képpen: ez összefügg a fotót készítő műhold mozgásának irányával az éppen készülő kép határával. Ha nem hiszed nézd meg itt nagyban.
Kati megy az osztálytalálkozójára haza felé. És melóból megy, ilyenkor minden perc számít ezért én vittem ki a reptérre. Na nem mintha én gyorsabban tudnék haladni a tömött autópályán inkább azért mert akkor meg lehet spórolni a parkolóban keringőzést, a parkolóból a terminálra buszozást. Nem sok idő, max 10-15 perc, de ilyenkor ugye minden perc számít, mint említettem. Meg a parkoló díját. Viszont több benzin fogy szóval ezzel azért nem vagyunk sokkal beljebb. Persze nem ezzel kezdődött a nap hanem izomlázzal, mert tegnap futottunk egy 20-ast ami nem is lett volna baj mert már csináltunk ilyet de előtte nap 15-öt. Ez a kettő már erősen érezhető volt ma. Ezt majd még kell csinálni. Remek edzés. Kicsit nagyképűen hangzik de két 15 egymás után már nem érezhető. De vissza a mai naphoz.
A dolgok összefüggnek. Izlandon tüsszentett egyet egy vulkán erre föl így nézett ki Európa légtere ma este (a kék X-ek a repülőterek, a sárga repülő alakok az éppen levegőben tartózkodó járatok):
Ez nagyon nem vidám azoknak akik ma akartak repülni a sárgával nem pöttyözött területekről vagy éppenséggel oda. De tény, hogy első a biztonság főleg mióta British Airways Flight 9 (wiki angolul) incidens történt. Még több hír erről itt, itt, itt és itt. Személyes kapcsolat a dologban az, hogy mi tavaly igen csak közel jártunk ehhez a kis rosszasághoz. Na meg az is, hogy Gabi és Krisztián hétfőn terveznek haza repülni. Reméljük addigra normalizálódik a helyzet.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
