Mindig ez van (mondhatom, mert már a második alkalom). Visszajövünk egy utazásról és leáll a blog írás. Az út eseményeihez képest olyan érzésem lesz, hogy nem történik semmi. Persze ez nem igaz. Zajlik az élet. Csak nem olyan látványosan. Persze tudom, hogy akiknek ezt a blogot eredetileg szántuk azok erre is kíváncsiak.
Ma délelőtt csöngött a telefon. A szomszéd volt az, Krisztián. Némileg fojtott hangon mondta, hogy egy róka van a hátsó oldalánál a háznak. Nekem sem kell kétszer mondani, nagy sebességgel mentem a hálószoba ablakhoz ami abba az irányba néz. Ehhez letettem a telefont mert a drótosat vettem fel mert a hordozhatóban már elég tré az elem és féltem, hogy megszakad a beszélgetés menet közben.
Álltam az ablaknál és nem láttam sehol rókát. Néztem minden irányba, de semmi. Mivel a telefonos segítség nem állt rendelkezésre, ezért nem tudtam merre keressem. Végül jó pár perc elteltével megmozdult a ravaszdi. Pont az ablakkal szemben és az ablak magasságában (aki nem tudná a hátsó ablakaink egy domboldalra látnak) a bokrok közé ment napozni. Épp az egyik oldaláról a másikra fordult ami elég volt ahhoz hogy kiszúrjam a levelek között. Viszont arra nem elég, hogy fénykép készülhessen róla, ezért ideteszem a múltkori róka lövésemet. Az a ravaszdi azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy gyönyörű tartásban ült a vonat sínen.