Összeütközésbe kerültem az asztallal. És nem verbálisan. Tettlegességre került sor. Belerúgtam. Nem is kicsit. Persze az egész nem szándékos volt de attól még pont ugyan annyira fájt.
Ami a nagyobb baj, hogy nem múlt el nyomtalanul mint szokott pár nap alatt. Sajnos jócskán bekékült (ez nem annyira jön át képen) és az orvos (Kati) szerint lehet, hogy eltört. Persze ez nem változtat a dolgon mert akkor is pont ugyan az a teendő, meg kell várni míg elmúlik. Viszont addig nem tudok futni, mászócipőt húzni. Emiatt már meghiúsult a hétvégi Portlandi mászásunk és Kati is nélkülem ment futni tegnap. Bár ha belegondolok ez még mindig ezerszer jobb mintha mind ez Kalymnosra indulás előtt történt volna.
Mivel ez a blog kezd elég öreg lenni, ezért egy sor dolog már volt rajta amik ismétlődnek. Ilyen Portland is. Tavaly már írtam róla (meg volt képes beszámoló is). Akkor inkább érzelmi volt a hangvétel, most eléggé a tényekre koncentrálok.
Kalymos után eléggé lógott az orrunk, mert arra számítottunk, hogy most jó darabig nem fogunk mászni. Aztán úgy adódott, hogy annak ellenére, hogy Angliában vagyunk és május van, elég jó idő kerekedett. És az előrejelzések is kecsegtetőek voltak. Így hát neki iramodtunk és célba vettük Portland-et. Pénteken elég későn indultunk ami azért volt jó mert alig, de tényleg alig volt forgalom. Igaz közel sincs még szezon, kevesen mennek az üdülő területek felé. Viszont így jóval este 10 után értünk a kempingbe. Ez azért kellemetlen, mert 10-ig lehet bemenni és sátrat verni. Valójában annyira jó volt a kilátás a hétvégére, hogy azon tanakodtunk, hogy vajon lesz-e hely. Aztán ahogy közeledtünk és nem láttunk egyetlen sátrat sem hirtelen azt gondoltuk, hogy zárva van a kemping. Nem így volt. Csak annyira kevesen voltak, hogy abban a részben ami a megközelítés felől látszik senki nem volt. Kicsit megnyugodtunk mikor láttuk, hogy vannak azért de nagyon kevesen. Így elég messze tudtunk állni mindenkitől és nem zavartunk a sátor veréssel. Persze kalapácsot nem használtam azzal csak reggel küldtem beljebb a cövekeket. Pechünkre arra járt az őr aki szólt, hogy ilyenkor nem kéne sátrat állítani de igazából nem kötözködött, abban maradtunk, hogy lábujjhegyen csináljuk. Baromi gyakorlatunk van a dologban, így pillanatok alatt állt a sátor még úgy is, hogy sötét volt és fejlámpával dolgoztunk.
Ez mindig szomorú, de ahogy egyre többször megyünk oda mindig nehezebb lesz otthagyni. Kezd egy kicsit honvágyam kialakulni Kalymnos íránt. Nem ragoznám, eléggé otthon érezzük magunkat ott, pedig csak 3-4 hetet töltöttünk ott összesen.
Végül is az utolsó pár nap remek mászásokkal telt. Ahogy egyre melegebb lett és mi is bemelegedtünk úgy ment napról napra jobban. Nagyjából ott hagytam abba ahol tavaly, talán egy kicsit jobb eredménnyel. Az utolsó teljes mászónapunkon, szombaton, ilyenek jöttek sorba: 25m 6a+, 28m 6a+, 30m 6b és végül egy levezető szinték közel 30 méteres 5c+, hogy Kati is másszon előre valamit. Még vasárnap is mászogattunk de már nem teljes lélekkel. Este visszaadtuk a robogót amit nagyon megkedveltünk. Elég bánatosak voltunk már akkor is. Hétfőn pedig pakolni kellett. Még elmentünk a boltba megvenni Gabiéknak meg magunknak a kakukkfüves mézet, meg apróságokat. Végig jártuk a falut és felírtunk rengeteg apartman nevet, hogy legközelebb ne legyünk annyira megszorulva mint most. Aztán lezártuk a bőröndöket és visszaadtuk a kulcsot. Ekkor boldogan újságolta a tulaj, hogy most már jó a net. Too little too late. Elgurítottuk a bőröndöket a buszmegállóba és ezzel hivatalosan is visszaindultunk. Szerencsére vidámság is adódott a visszaúton, mindjárt az elején. Ezt a képet Kalymnos két vége között menetrendszerűen járó buszon lőttem.
Mindjárt rátérek a címben említett akcióra, de előtte még az előző pár mászónap érdekességei. Mivel az első és második napon igen csak ki voltunk téve a napsütésnek ezért a harmadik napra kénytelenek voltunk árnyékos helyet keresni. Kati jól választott és pecsenye részeink nem kínlódtak a nap erejétől az nap. Mivel mászók nem hiszem, hogy olvassák ezt az írást ezért röviden csak annyi, hogy jókat másztunk. A fal aljából remek rálátás volt a tengerre. Két út között gyönyörködtünk a kilátásban. Talán Kati vette észre, hogy (szerinte) valami szemét úszik a vízen.
Hát itt vagyunk újra. Immáron harmadszor. És még mindig meg tudok lepődni, hogy milyen jól érzem magam itt. Még azzal együtt is, hogy fárasztó volt a tegnapi nap.
A repülő nagyon korán indult. 3 órakor kezdtünk készülődni és fél négy körül indultunk a reptérre. Le sem feküdtem. Ez nem volt akkora gond mert előzőleg rendesen belecsúsztam az éjszakába a munkával. Olyankor tudok jól dolgozni. Viszont utána késő délelőttig alszom. Na ez most nem volt. A gépen szundítottam egy félórát talán de aztán nézegettem az iPaden, hogy merre járunk. Nagyon érdekes volt. Pl átrepültünk Szarajevo felett. Az is érdekes volt, hogy milyen magasra szálltunk le. Elmentettem az útvonalat, remélem ki tudom nyerni a programból és akkor megosztom. Lényeg az, hogy nem aludtam. A leszálás után buszra ültünk és elmentünk a komphoz. Ez ugye azért kell mert a szomszédos Kosra kell repülni mert oda van közvetlen járat. Megjegyzem háromszor jöttünk eddig három különböző útvonalon és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez utóbbi a legjárhatóbb út. Először ugye jöttünk Athéni átszállással Kosra és ott béreltünk kocsit és úgy jöttünk át komppal, másodszor szintén átszállással de akkor úgy egy nap késéssel viszont Kalymnoson szálltunk le. Most megint át kellett kompozni viszont az megtanultuk, hogy nem érdemes járművet bérelni és azzal hajózni. Ez azért is szerencsés volt mert a személyszállító komp hamarabb jött és nem kellett várni a nagy hajóra. Viszont(!) olyan szél és hullámok voltak, hogy a kis hajón úgy éreztük magunkat mint a rodeósok a bikán. A kis hajót azért úgy képzeld el, hogy 80-90 férőhelyes. Viszont nagyon gyors. És szembe ment az amúgy is erős széllel (és hullámokkal). Ezért le is fagytunk mire átértünk. Igazán jó volt leszállni róla. Utána jó mászó módra meg osztottuk a taxit egy olasz párossal. És idén kocsit sem béreltünk, ezt is megtanultuk már, hogy nem szükséges. Egy kis mopeddel közlekedünk. Nagyon régen ültem már robogón, nagyon szokatlan érzés. De így nem lógunk ki a sorból, itt minden mászó így oldja meg a közlekedést. Mire megtaláltuk a szállást addigra rendesen le lettem harcolva, úgy hogy szépen kidőltem és aludtam kb. 3 órát. Utána viszont helyre állt a rend és ma éjjel már rendesen kialudtam magam. Pedig még dolgoztam is egy kicsit. Ma voltunk mászni is. Másztam egy 6a-t. Ez azért érdekes mert tavaly másztam itt 6b-6b+-okat és ezek szerint nem vagyok sokkal rosszabb mint fél évvel ez előtt. Haza érés után gyorsan lefürödtünk mert tegnap este nem volt meleg víz, elfogyott ezt ma meg akartuk előzni. Utána egy fagyi a kedvenc helyen majd ki az apartman tulajának éttermének a teraszára mert csak ott van net.
Ezt állítják sokan, sok helyen. Nem kell hozzá semmi – hangzik az érv. Nyugodtan keress rá a neten, sok helyen találod meg ezt a mondatot. Persze ez talán így is van amikor valaki hetente kocog 2-3 km-t.
Mi viszont ezen már messze túl vagyunk. A történet másik feléhez tartozik, hogy itt Angliában az év jelentős részében kell számítani komoly csapadékra, és mi terepen futunk. És a terepen eső hatására sár keletkezik. Tavaly télen vagy inkább tavasszal rengeteget kínlódtunk e miatt. Régóta érlelődött már, hogy végetvetünk ennek. Már tavasszal is nézegettük az ilyen körülményekre kitalált cipőket de akkor még nem szántuk rá magunkat. Most viszont Kati ráért délután és elmentünk a helyi futóboltba és néztünk cipőt. És vettünk is.
A hétvégén Portlanden voltunk. Végre. Utána számoltunk és kiderült, hogy 3 éve voltunk utoljára. Pedig nagyon szeretünk odajárni. Csak közben én dolgozni kezdtem és ráadásul ezzel valamelyest összefüggésben az elmúlt két évben nagyon sokat utaztunk külföldre.
Most minden összejött. Jó idő volt, Kati sem dolgozott a hétvégén és semmi olyan elfoglaltságunk nem volt ami visszatartott volna minket. Ok, nekem rengeteg dolog van amit meg kell csinálni a gépen, hogy újra jól használható legyen. Még indulás előtt, délután leformáztam ugyanis a gépet. Vettem egy nagy levegőt és fejest ugrottam a dologba. Na nem felkészületlenül, előtte már jó ideje arra ment minden időm, hogy mentsem a gépemen levő dolgokat. Így most nem lesz friss kép ehhez a poszthoz. Nincs még visszaállítva a gépem. Alig valamit tudtam csak visszapakolni. Például a képek is most másolódnak éppen vissza a gépre. Szóval ilyen se régi se új állapot van. De mivel régebben született egy cikk a sziklára ezért ott vannak képek és ez a videó is.
Mindig ez van, mikor már elküldöm a posztot akkor jut eszembe, hogy még ezt is meg azt is meg akartam írni. Így van ez most is. És még nem csináltam meg a szöveg javítás részt a bloghoz. Jöjjön ide a pótlás.
Például azt is akartam írni, hogy az volt az érzésem amikor visszaérkeztünk Marokkóból, hogy most nem lesz témám. Mert ott nagyon egyszerű volt a helyzetem, mert minden nap egy kaland volt, és úgy éreztem, ezt nem lehet ilyen egyszerű minden napi témákkal folytatni. Ehhez képest rögtön utána vendégünk volt, aztán kezdtem belakni az iPademet, az is egy érdekes folyamat. Aztán lett Katiak is egy, ami azóta már hozzánőtt a kezéhez, aztán jött az iPhone 4 pontosabban én mentem érte és egy élményekkel teli Apple launch volt éjszakai sorban állással (fekvéssel) az Apple londoni zászlós hajója előtt. Ígérem, ha feláll az új rendszer a gépemen bepótolóm ezeket.
Marokkóra készülés jegyében fáj a vállam. Kati tűket bökdösött bele és mindenféle oltásokat adott. De sebaj mert Ő is megkapta a magáét. Konkrétan a hepatitis és tetanusztól már nem kell aggódni. Azért maradt még a tarsolyban ez-az. Rögtön itt van, hogy merre kanyarodik a vulkán (aminek már ki tudom mondani a nevét) hamuja az elkövetkező 4 napban. Megbeszéltük Katival, hogy ha nem tudunk most elmenni Marokkóba akkor egyrészt hamar pótoljuk ezt, másrészt Fontainebleau felé vesszük az irányt. Ebben az esetben túl vagyunk oltva a veszélyes Franciaországi körülményekre.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
