Igen megint voltunk mászni a kedvenc szigetünkön. Szerencsére vannak ezek az írások, így aránylag könnyen kiszámolható, hogy ez volt kilencedik alkalom. Voltunk ez alatt a 9 év alatt jó pár más helyen is mászni de kimondható, hogy egyik sem közelíti meg Kalymnost. És ez a tökély most csúcsra volt járatva.
A két hét alatt minden nap jó idő volt. Még az nap is amikor délutánra esőt ígértek. Minden délutánt a strandon töltöttünk. Egyszerűen hibátlan időjárásunk volt.
Ez a divat nálam mostanában, hogy jó későn írok meg dolgokat. Mentségemül szolgáljon, hogy el voltunk foglalva rendesen mióta visszajöttünk Kalymnosról. Nagyon sokat amúgy sem akartam írni mert már jó párszor írtam a mászó túráinkról és nagyjából csak ismételni tudom magam. Illetve...
Az nagyon érdekes volt ahogy kezdődött. Emlékeztek még Adriennre? A magyar lány akivel Kalymnoson futottunk össze. Ő azóta mással van elfoglalva, babázik, nem jár Kalymnos felé. El is könyveltük, hogy nem igazán fogunk Kalymnoson magyar szót hallani és ez tulajdonképpen így is volt most is. Ellenben leszálltunk a kosi repülőtéren és taxira vártunk a sorban és vadásztunk mászónak kinéző embereket akivel megoszthatnánk a taxi és a költségét. És erre a sorban mögöttünk álló 5 fős társaság egyik tagja ékes magyarsággal szólt, hogy beszállna egy ilyen taxi megosztó dologba. Nagyon megörültünk, hogy nem leszünk csodabogarak a magyarságunkkal kedvenc szigetünkön. Be is kászálódtunk a taxiba ami mindenféle sebesség határok figyelembe vétele nélkül, pár perc alatt a komp kikötőbe repített. Beával addig kitárgyaltuk, hogy ki honnan jött (ő Bristolból), meddig marad stb. Aztán megállapodtunk, hogy a falu ahol minden mászó lakik elég kicsi majd szembemegyünk egymással az utcán, nem kell megbeszélni semmit. Azóta nem láttuk. Elképzelni nem tudom, hogy egy egy utcás pár száz méter hosszú faluban hogyan tudtuk elkerülni egymást 10 napon keresztül, úgy, hogy ott minden este mindenki le fel korzózik vacsora hely felé vagy csak sörözni valahol egyet.
Mielőtt a kifejteném a számmisztikus címet, szót kell ejteni még az előző posztból kimaradt sztoriról. Az első túrázós nap estéjén sorba álltunk a fürdéshez. Gábor ment elsőnek és azzal az eredménnyel jött ki a zuhany alól, hogy nem lehetett elzárni a csapot, eltört benne valami. Szerencsére mi is meg tudtunk még fürdeni de a zuhanycsap továbbra is eresztette magából a hideg vizet erősen. Hiába volt késő, kénytelenek voltunk a házigazdát riasztani, mert ez egy egész éjszaka alatt jelentős víz mennyiség lett volna és itt el tudom képzelni, hogy nem olcsó a víz. A probléma csak az, hogy amikor visszaérkeztünk a futásból akkor jöttek meg a házigazdáék, és enyhén szólva sem jártak egyenesen. Valami buliból érkeztek éppen. Tehát adva volt egy megoldandó probléma és egy koncentrálásra kevéssé alkalmas házigazda. Több mint egy órán át kereste az zuhany elzáró csapját és nem találta meg, feltételezem nincs is. Végül gyorskötözővel leszorította a csap karját és így csak alig folyt. Ezt ő megfelelő megoldásnak gondolta, mi mindent megtettünk. Csak mikor vissza érkeztünk a vacsiból, a nagy csendben realizáltuk, hogy a csöpögés bizony az ajtón át is erősen zavaró. Végül törölközőkkel csillapítottuk a hangot és így kibírható volt. Másnap reggel már reggelinél elkapott minket az eső. Így a mászás szintén nem jöhetett szóba, amint kicsit jobb lett az idő azért fagyizni lementünk és mire onnan visszaértünk már új csap volt a zuhanyzóban.
Idén sokkal egyszerűbb utat választottunk mint tavaly. De kalandokban nincs hiány így sem. Kezdve rögtön a repüléssel. Ha elég korai járatot választasz akkor az ébresztőt olyan időpontra kell állítani ami 3-sal kezdődik és ez fáj. Főleg, hogy én nem sokkal ez előtt feküdtem le mert próbáltam dolgozni még egy kicsit. Így a repülőn azonnal elaludtam. Annyira, hogy már Spanyolország felett jártunk mikor Kati felrázott. Nem ok nélkül.
Kati már tett utalást arra, hogy készülök valamire. Nincs további titok, megint egy videó. Kalymnosról, mászásról.
Az a baj a videókkal, hogy míg ha egy képet készítesz az szerencsés esetben a kattintás pillanatában elkészült, a videó ezzel szemben rengeteg utómunkát kíván. Ezzel a darabbal is óráim mentek el. Senki nem tud úgy videót felvenni, hogy az vágatlanul elejétől a végéig élvezetes legyen. Rengeteg rossz példát látni. Ráadásul amit te szívesen nézel mert élményeket hoz fel benned az esetleg másoknak unalmas, hosszú. Ezért nagyon nehéz eltalálni az elegendő információ, szórakoztató, változatos arányokat. Itt is egy órányi nyersanyagban kellet megkeresni az értékelhető részeket és azokat megfelelő sorrendben egymás mögé tenni. Pöcsölős na. De már nincs tovább, elkészült. Fogyaszd egészséggel.
Egy hete Blóban voltunk egy hetet, bulderezni. A családnak és a közeli barátoknak folyamatos képzést tartunk mászóhelyek és mászási módokból, most a többiek következnek.
Bló az az Fontainebleau egy város és egy erdő Párizs alatt 55 km-rel. Minket ez utóbbi érdekel az erdő, itt lehet ugyanis mászni. De nem hegy kell ahhoz? Nem feltétlenül. Főleg ha bulderzik az ember. Az angol boulder szó akkora követ jelent ami nagyobb mint a kavics de még nem szikla. És amikor ilyeneken mászik valaki akkor bulderezik. Na ezt csináltuk mi egy hétig az erdőben. Egy ilyen hely jellemzően így néz ki.
A napozással, fagyizással és mászással töltött napok véget értek. De mielőtt visszarepültünk volna Angliába fázni előtte még beiktattunk egy kis kitérőt.
Valamit kifelejtettem. Az utolsó napokban kirándultunk is. És itt azért volt egy olyan élményem ami említésre méltó. A második kirándulós napunkon az út narancs ligetek között vezetett. Én most tudtam meg, hogy egy narancsfa egyszerre tud produkálni érett gyümölcsöt, friss hajtásokat, virágokat és még zöld apró gyümölcs kezdeményeket is. De ebből számunkra a virágzás volt a legérdekesebb. Olyan bódító de mégsem túl erős illatot még nem tapasztaltam mint amit egy virágzó narancsliget tud produkálni. És a fán beérett narancs zamata is egész más mint amit eddig ismertem. Nem a fáról loptuk, hanem a fa alól szedtük fel ahol láthatóan senkit nem érdeklően hevertek mert a nagy része már tönkre is ment.
Mi vagy hónapokra előre tervezzük meg a nyaralást vagy 1-2 nap alatt döntünk, hogy hova megyünk. Úgy tűnik mostanában ez utóbbi működik mert Floridába is úgy mentünk, hogy 2 nappal az indulás előtt vettük meg a jegyet, Spanyolországban még fokoztuk egy kicsit.
Sajnos egy szomorú oka van ennek főleg. Egy temetés időpontját nem tudtuk és nem akartunk olyan helyre menni ahonnan nem tudunk visszajönni ha úgy jött volna ki az időpont, hogy mi éppen valahol távol vagyunk. Amint tisztázódott, hogy e miatt biztos nem kell megszakítani a nyaralást azonnal ráestünk a netre, hogy mi jöhet szóba. Persze az első helyen mindig Kalymnos, ha mászásról van szó. Oda viszont most még nincsenek közvetlen járatok, nincs még szezon. Néztünk még más helyeket is és végül azt találtuk ki, hogy Costa Blancára tudunk úgy elmenni, hogy Barcelónába repülünk és onnan levezetünk. Viszont ha már Barcelónában vagyunk akkor azt nézzük is meg. És ekkor jött az, hogy mikor menjünk. Mert ide napi több olcsó járat van szinte minden nap. Ekkor higgadtan eldöntöttük, hogy mire várjunk, menjünk holnap. Amikor megvettük a jegyet akkor nem volt 24 óra az indulásig. Abszolút rekordunk, ha jól sejtem. Hétfőn kora este vettük meg a jegyet és másnap fél kettőkor szálltunk fel. Ez egy korai kelést jelentett mert este már nem volt idő bepakolni ez délelőttre maradt, sőt még eurót is kellett venni, így már teljesen felmálházva megálltunk még a városban és ezt is elintéztük. Innen viszont sima volt minden. Még a repülés is, ahol jót aludtunk. Szerencsére a Pireneusok felett egy kicsit felszakadozott a felhőzet. Már átrepültünk felette párszor de nem emlékszem, hogy láttuk volna.
Nagy bánatunk nekünk itt az időjárás. Azon belül is a csapadék. Tavaly nyáron talán egyszer ha ki tudtunk menni mászni a közeli homokkövekre. Komoly mászóhely nincs más ami elérhető lenne egy délutáni mászásra. Így hát maradnának a műfalak. Na de az sincs a közelben. Ezt orvosolni kellett.
Adott egy előszoba sok üres fallal.
Nosza csináljunk ide valamit. Igen ám de nem lehet az csak úgy fejben, tehát elő vettem egy tervező programot, és el kezdtem virtuálisan beteríteni a falakat. Meg is mutatom a végeredményt.
Kicsit megszívtuk a repüléssel. Aki fent van facebookon az látta már. Pontosan értünk a géphez, gyorsan beszálltunk, időben indultunk. Elgurultunk a kifutó pálya végéig és sorba álltunk. Jött két leszálló gép majd elindultunk de rögtön gyanús lett, hogy nem a kifutóra fordultunk. És valóban. A pilóta kisvártatva közölte, hogy a személyzet egyik tagjának lejárt a maximális óra száma amit szolgálatban tölthet így most visszamegyünk az egyik kapuhoz és cserélnek. Na ez már nem ment olyan flottul. Eleve vártunk a betonon állva, hogy megnyissák az egyik kaput, ott leparkoltunk, még a motorokat is leállították, sőt még tankoltunk is. Több mint egy óra késéssel szálltunk fel végül, ami nagyon idegesítő lett volna, ha el akartuk volna érni az utolsó kompot vagy valami hasonló.
Ahogy ígértem annak a másik napnak a története következik amikor nem próbáltunk megmászni. Meg még egy kicsi.
Ahogy teltek a napok amikor "csak" másztunk (henyéltünk, strandoltunk, fagyiztunk) rá kellett jönnünk, hogyha mást is akarunk látni a szigetből akkor nincs sok választásunk. Ez pénteken fogalmazódott meg bennünk, amikor még volt a két hétvégi napunk mert hétfőn már indultunk haza. Mivel szombaton jó idő volt, határoztunk, megyünk megnézni a nagyvárost.
Mindig, de tényleg mindig kimarad valami. Így maradt ki az előző írásból is egy kép és a hozzákapcsolódó magyarázat. Ugye arról volt szó, hogy milyen magasan jártunk és milyen ritka volt ott a levegő. Nos ilyen ritka.
Ez a kép akkor készült amikor lejöttünk a Teidéről és kiszedtük a kocsiból a cuccokat. Közte ezt a két kiürült kólás üveget is, amit a hegyen ürítettünk ki és zártuk be. Ezekben a fenti levegő mennyiség maradt és a tengerszinten uralkodó nyomás így összelapította őket.
Amint ígértem a pihenő nap történései következnek. Nem terveztünk előre semmit, de miután reggel kinéztünk a hegyek felé és csak felhő foszlányokat láttunk, egyértelmű lett, hogy szabadtéri lesz a program. Bár az időjárás itt elég csalóka (erről később bővebben) végül is jól döntöttünk. És ugye a fő szabadtéri attrakció Tenerifen a Teide.
Tenerife sziget úgy jött létre, hogy három közeli vulkán kezdett kiemelkedni a vízből sok ezer évvel ez előtt. Majd ez a három vulkán egybe olvadt és létrehozott egy hatalmas vulkánt ami kialakította a sziget nagy részét. Ez a vulkán azonban beomlott, de a maradék energia létrehozta a hatalmas kráter egyik szélén a Teidét. Ez működött 1909-ig, azóta csendes, de nem végleg. A Teide mellék vulkánja a Viejo, szintén jócskán nyomot hagyott a tájon.
Kitettem a pontot az előző poszt végére, bedőltem az ágyba majd pár perc múlva csörgött az óra. Legalább is így éreztem. hajnali kelés, villámgyors utolsó simítások a lakáson és a kézipoggyászon és irány a reptér. Leadtuk a bőröndöket, átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, és már ki volt írva, hogy melyik kaputól indul a gép. Tény, hogy sokat álltunk sorba a bőrönddel de ilyen nem nagyon volt még, hogy tényleg időben kiírják, hogy melyik beszállókapuhoz kell menni. Villámgyorsan vettünk szendvicseket. Ez nagyon fontos volt mert hosszú út állt előttünk. Ciprusra mente ültünk ennyit egyfolytában gépen Európán belül. Épp csak bementünk a beszálló kapun és már nyitották is az ajtókat és lehetett beülni. És időben el is gurult a gép. Aztán persze sorba álltunk a kifutóra várva, de az semmi volt az út hosszához képest. Végül is csak az Európai Unió legnyugatibb és egyben legdélibb pontjára utaztunk. Még egy földrajzi érdekesség, hogy a Kanári-szigeteken található Spanyolország legmagasabb pontja, a Teide hegy ami ráadásul Európa legnagyobb tűzhányója és a világon is a harmadik. De még nem vagyunk ott.
Összeütközésbe kerültem az asztallal. És nem verbálisan. Tettlegességre került sor. Belerúgtam. Nem is kicsit. Persze az egész nem szándékos volt de attól még pont ugyan annyira fájt.
Ami a nagyobb baj, hogy nem múlt el nyomtalanul mint szokott pár nap alatt. Sajnos jócskán bekékült (ez nem annyira jön át képen) és az orvos (Kati) szerint lehet, hogy eltört. Persze ez nem változtat a dolgon mert akkor is pont ugyan az a teendő, meg kell várni míg elmúlik. Viszont addig nem tudok futni, mászócipőt húzni. Emiatt már meghiúsult a hétvégi Portlandi mászásunk és Kati is nélkülem ment futni tegnap. Bár ha belegondolok ez még mindig ezerszer jobb mintha mind ez Kalymnosra indulás előtt történt volna.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
