Mit csinálnak normális emberek az utazás előtti napon? Készülődnek, csomagolnak. Mit csinálunk mi? Városnézéssel egybekötött bútorvásárlást. Az előző alkalommal a legégetőbb dolgokat hoztuk el, most már némi kényelmi és díszítő bútorozásra is gondolhattunk. Ezzel a gondolattal indultunk neki az utazás előtti napon, hogy az előzőleg eltervezett dolgokat elhozzuk a hozzánk legközelebb eső Ikeából. Az a hozzánk legközelebb eső is igen messze van, kb egy óra autózásnyira. A helyszínen aztán hozzánk illő módon, szépen átvariáltuk a terveket ami némi bonyodalmat okozott a végén. Szép sorjában szedtük össze a tervezett és terven kívüli dolgokat mikor belefutottunk egy üres polcba ahol a helyszínen kiszemelt asztalnak kellett volna lennie. Ha az ember ragaszkodik az otthon kiszemelt bútorokhoz akkor szépen meg lehet nézni, hogy érdemes e elindulni, van e belőle raktár készlet. De ha helyszínen születik döntés akkor bizony úgy lehet járni ahogy velünk is történt. Na de nem adjuk mi olyan könnyen. Az Ikea raktárában van lehetőség, megmondják neked van a kiszemelt árú egy másik egységben. Így megtudtuk, hogy a második legközelebb eső áruházban van több mint 40 darab az asztalból. Így szépen miután minden egyebet összeszedtünk, kifizettünk, berámoltunk a kocsiba neki indultunk a londoni monszunnal egybekötött éjszakának begurultunk dél Londonba. Ezt a helyet azért nem szeretjük mert ide nem autópálya vezet, jócskán kell a városon belül vezetni. No mindegy, ott voltunk, felkaptuk a két asztalt újra végig álltunk egy sort, bedobtuk ezt is a kocsiba és indulás haza. A nem tervezett kitérő miatt eddigre már mind ketten nagyon éhesek voltunk, ugyan is fél tíz környékén érhettünk haza. Arra volt még erőnk, hogy felkapjuk a pizzát amit útközben megrendeltünk, villámgyorsan megegyük és már pakolhattunk is a másnap reggeli repüléshez. A szerzeményeket csak bedobtuk egy sarokba és pár napra magára hagytuk.
A ház belakásának még olyan fázisában tartunk, ahol ha megcsinálunk egy dolgot a tennivaló listáról két másik jön a helyébe. Persze ez nem nagy csoda ha végig gondoljuk, hogy november elején hurcoltuk át a bútorokat, decemberben 3 hetet Marciztunk. Idén meg már futottunk több mint 300 km-t ami nem kevés idő főleg ha hozzáveszed, hogy fel kell öltözni, esetenként el kell menni oda ahol futunk, aztán lazítani fürödni, és ezzel el is megy egy-egy este. A maradék időben nem árt néha pihenni. És mindezt úgy, hogy a kerthez még hozzá sem nyúltunk. Tartok egy kicsit a tavasztól. De előbb nézzük miket sikerült meg csinálni ezen a hétvégén amikor is hosszú idő óta először nem futottunk hosszút.
Nagy bánatunk nekünk itt az időjárás. Azon belül is a csapadék. Tavaly nyáron talán egyszer ha ki tudtunk menni mászni a közeli homokkövekre. Komoly mászóhely nincs más ami elérhető lenne egy délutáni mászásra. Így hát maradnának a műfalak. Na de az sincs a közelben. Ezt orvosolni kellett.
Adott egy előszoba sok üres fallal.
Nosza csináljunk ide valamit. Igen ám de nem lehet az csak úgy fejben, tehát elő vettem egy tervező programot, és el kezdtem virtuálisan beteríteni a falakat. Meg is mutatom a végeredményt.
A történet első része miszerint van mágnesünk de nem leljük a kanalakat itt olvasható. Tettünk komoly erőfeszítéseket, a kanalak meglelésére, sikertelenül. Mindezt úgy, hogy nagyjából be tudtuk lőni, hogy melyik helyiségben vannak és azon belül is nagyjából merre. Mondjuk egy asztalra és egy-két polcra tudtuk azt mondani, hogy itt kell, hogy legyen. Nem is nagyon kerestük máshol. Ezek közül az egyik polcon tarja Kati a kulcsait, közte a kocsikulcsát. Ez lényeges. Az is, hogy megígértem, hogy felfújom a kerekeit mert eléggé laposak voltak. Miközben öltöztem, odaléptem a polchoz a kocsikulcsért. Közben kicsit túl nagy lendülettel vettem a poláromat és levertem egy csetreszt a polcról. Szerencsére a vastag padlószőnyeg megóvta a porcelánt. Szépen visszatettem a helyére azzal a gondolattal, hogy annyi vackot, emléket őrzünk ezen a polcon, miért nem ide tettük a kanalakat. Csak egy kósza gondolat volt de megállított egy fél másodpercre.
Kati már ezer éve szívja a véremet egy konyhapolc miatt, amúgy teljesen jogosan. Rég megígértem, hogy leváltom a teákat tartó kartondobozt. Annak idején teljesen jó ötlet volt ideiglenes jelleggel behajtani egy sekély karton doboz oldalait amit aztán a fenekével a falhoz támasztottunk a konyha pult ajtó mögé eső részén. Ennek felső oldalán tartózkodott Kati tea gyűjteménye. Azonban a gyűjtemény is kinőtte ezt az és közben kerültek oda egyéb dolgok is, pl a konyhagép használaton kívüli alkatrészei, de ott tároljuk a gyümölcsöket ami időnként elég tetemes mennyiség. Így kinőttük a helyet. Ezzel párhuzamosan a kisszobában elkezdett felgyűlni némi barkácsolásra alkalmas faanyag nem függetlenül az előbbiektől. Adott volt, tehát hogy hogy némi hozzáadott anyag felhasználásával ebből polc legyen leváltva a már eléggé rozoga karton dobozt ami már évekkel ezelőtt megérett a kidobásra.
A vasárnap azzal kezdődött, hogy Kati letette az ügyeletet és hazajött, majd mire én kezdtem magamhoz térni addigra jórészt kipakolta a kisszobát. Csatlakoztam hozzá és a szoba közepére rángattuk az ágyat leszedtük a függönyt karnist, magyarul csupasszá tettük a falakat. Majd felmértük a penész illetve az irtása okozta károkat és nekiláttunk kijavítani. Plusz még az ablakpárkányon lévő förtelmesen kinéző telefonvezeték csatlakozót is eltüntettem, azt a vezetéket nem használjuk úgy sem így ki lehetett javítani annak a helyét is. Meglepően gyorsan végeztünk ezekkel, amíg én felül festetem a sarkokat addig Kati alul. Aztán én haladtam lejjebb Kati meg javította a radiátor festését. Ma még egy két foltot észrevettünk de gyakorlatilag tegnap végzetünk a kisszoba javító festésével.
A sorozat pont egy hónappal ez előtt, egy esős (már akkor is) pénteki napon indult azzal, hogy a szomszéd ház egyik lakásából költözött ki az aktuális lakó. Figyeltük ahogy pakolják le a cuccokat a ház elé, hogy onnan a furgonba tegyék.Viszont egyértelműen látszott, hogy van olyan holmi is amit nem szándékoznak elvinni. Mivel nem szerettem volna, hogy egy halom szemét maradjon a házunk előtt ismeretlen tettesek által ezért gyorsan leszaladtam és csináltam egy képet róluk.
Emlékszik még valaki a rózsalámpára? A tv újság hátulján volt hirdetve. Annak idején belefolytam ezeknek a hirdetéseknek a tervezési munkáiba. Valami félelmetesen giccses darab volt, mind minden ott szereplő termék. De nem is erről akartam értekezni, hanem külön a lámpáról és külön a rózsáról.
Mint említettem beszereztünk két lámpa burát. A következőkben igazolom a költés jogosságát.
Igen még tudok róla írni, ugyanis megszületett az utolsó karácsonyi ajándékunk. Egy közös. Még karácsony előtt mikor ötlet híján éreztük magunkat arra jutottunk, hogy igen jó lenne lecserélni a porszívót. Van új padlószőnyegünk ami nagyon kellemes mély, süppedős ezért a morzsák is remekül belesüppednek. Szegény régi porszívónk már nem bírt ezzel. Ez a gondolat már ült egy ideje a fejünkben de nem szívesen dobunk ki semmit ami működik csak azért mert van egy kis gond vele (továbbra is kérdés, hogy mi lesz a régi porszívóval). Múlt hétvégén aztán elmentünk, hogy felmérjük a terepet. Úgy felmértük, hogy egy termetes dobozzal értünk haza.
Kati könnyelműen megígérte, hogy írni fogok a kanapékról. Aztán a számmisztika miatt ez halasztódott. Az mégsem fordulhatott elő, hogy a 200. bejegyzésről nem a 200.-ban írok, ugye? Megint egy kis történelmi visszatekintéssel fogom kezdeni.
Mikor Maidstoneba költöztünk, nem volt semmi bútorunk. Érthető hiszen előtte orvosszálókon laktunk ami hol egy szoba volt csak számunkra hol egy kis lakás, de minden esetben teljesen bútorozva. Itt viszont egy gyakorlatilag bútorozatlan házba érkeztünk. Ez azt jelenti, hogy a hálószobák teljesen üresek voltak. Hetekig aludtunk a kemping felszerelésünk darabjait használva. Aztán tettünk egy látogatás az Ikeába és megszületett az első fekhely ami mostanra a vendégágy funkcióját tölti be. Máig ez a legjobban egyben lévő darab, lehet, azért mert nem lett agyon használva. Ez után született meg a mi ágyunk, ami lassan csere érett vagy legalább is alaposan fel kell javítani. Igen ám de át költöztünk a mostani lakásba és ez teljesen bútor mentes volt, kivéve természetesen a konyhát. Tehát elő állt a helyzet, hogy volt ágyunk, plusz a kisszobába vendé ágy de nem volt kanapé a nappaliban. Egy csomó mindenre kellett költeni ezért az Ikából egy olcsó ámde elfogadható darabbal oldottuk meg a helyzetet, gondolván ezen úgy is csak ülni fogunk. Időközben kiderült, hogy a "csak ülés" jobban megvisel egy szivacsot mintha fekszenek rajta, ami persze tök logikus így utólag. A végén már odáig fajult a helyzet, hogy lehetett fenékkel érezni a keresztléceket a szivacson keresztül. Végül ez vezetett oda, hogy a szőnyegpadlózás utáni visszapakoláskor a vendégágy került a nappaliba és a kanapé a kisszobába. Alapjában ez nem akkora felfordulás mert mind a kettő egy sima, egyszerű kinyitható kanapé. Majdnem egyformák. Igen ám de a vendégágy ülőlapja 12 centivel szélesebb és ennyivel az egész ágy is. Ez egyrészt odavezetett, hogy kényelmetlen volt ülni rajta másrészt ennyivel kevesebb hely volt a nappaliban. Ez nem tűnik soknak kimondva de mivel a szemünk mást szokott meg az évek során ezért elég zavaró volt. Adva volt tehát, hogy vissza kell hozni a kanapét a nagyszobába, ám de annak a szivacsa már annyira gatya volt, hogy azon nem lehetett ülni. Nosza cseréljük ki. De olyan, hogy szivacsbolt nincs. Volt egy hely ahol árultak szivacsokat de azok szék vagy inkább párna méretűek voltak csak. Nyakamba vettem hát az internetet és ott minden van így szivacs is. Találtam több helyet is, innen Kati vette át a dolgot. Ő nagyon jó abban, hogy a végletekig hasonlítgatja az árakat és feltételeket, így végül elő állt a megoldás. Már csak le kellett mérni, hogy mekkora darabra van szükség és meg is rendeltük. Talán két napra rá már itt is volt a szivacs.
A lakás átalakulásának első eleme ugye a szőnyegpadló csere volt. Már ott említettem, hogy ezzel nem ért véget a dolog. Az összes régi szőnyegpadlót el akartuk pusztítani. Utáltuk is rendesen de nem csak ezért, sokkal inkább az állapota miatt. Maga szőnyeg anyaga sem első osztályú a lerakás csak hozzátett ehhez, nem ragasztották le pedig ezt a fajtát kellett volna. Szerencsére mostanra már csak az előszobában maradt belőle.
A mesélés valahol ott maradt abba, hogy hazaérkeztünk és várt ránk a szőnyegpadló csere. Ezzel még tartozom. És nem is lesz gond vele mert élénk még az emlék, erős benyomást hagyott a buli.
Ugye szombaton érkeztünk meg, hulla fáradtan. Annyira még magunknál voltunk, hogy nem pakoltunk ki mindent, hogy másnap összepakolhassuk újra. Vasárnap pedig nyomasztott annyira minket a dolog, hogy elég korán nekilendültünk. Magunkhoz képest. Kezdtük azzal, hogy helyet csináltunk a kisszobában. A terv az volt, hogy a nappalit átpakoljuk a kisszobába, aztán a kisszobát a nappaliba majd a hálót a kisszobába. Végül is a kisszobában helycsinálás annyiból állt, hogy szétkaptuk a kanapét, és a szárító alkalmasságokat mert valójában ezekkel van tele. Ez egyszerű volt. Aztán kezdődött a tánc. Szétszedni mindent a nappaliban és áthordani a kisszobába. Amikor az első bútort szedtük szét konkrétan a képen látható módon az ülő alkalmatosságot akkor voltak még bőven kétségeink.
Jelenleg a bráner rosszabbik felén helyezkedünk el. És szívunk rendesen. Összefoglalom a történteket.
Nagyjából egy évvel költözött a felettünk lakó lakásba egy nő. Középkorú, nem túl igényes valaki volt, mellé egyszerű mint a lapostányér. Sok vizet nem zavart, általában csöndes volt. Bár néha jöttek hozzá pasik (egyszerre csak egy) és akkor jól lehetett hallani, hogy neki jó. Néha, ha hazajött valahonnan, a gurulós bőröndjét a lépcsőn felfelé is úgy húzta mintha a lépcső ott sem lenne. Első alkalommal azt hittem, hogy bontják a lépcsőházat. Az utóbbi időben elég sokat pakolászott késő este, néha éjfélig is. Mint később kiderült ez azért volt mert költözni készült. Ez meg is történt, és nem hullattunk könnyeket utána, jobban örültünk volna egy olyan szomszédnak akivel lehet néha beszélgetni. Pl egy csinos, szőke, fiatal bombázó. Esetleg kettő. De ez mellék vágány.
Már jó pár nappal ezelőtt, még az első paradicsom szüret előtt vettem észre, hogy lakók vannak az egyik paradicsom levélen. Már nem is tudom hogy találtam meg, mert a fonákján elbújva voltak. Azt hiszem át sejlett egy sötét folt. Aztán amikor megfordítottam akkor megdöbbentem rendesen. Egy komplett bogár óvodát találtam.
Még jó látszanak a ki nem kelt peték ész a mini bogárkák. Talán katicák lesznek ha felnőnek amit részben azért gyanítok mert déli ablakunk környékén rengeteg katica szokott lenni. Már ha elérik a felnőtt kort, mert azt a levelet bogarastul ablakon kívülre helyeztem és ez az angliai időjárás ismeretében nem ígér sok jót nekik.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
