A sorozat pont egy hónappal ez előtt, egy esős (már akkor is) pénteki napon indult azzal, hogy a szomszéd ház egyik lakásából költözött ki az aktuális lakó. Figyeltük ahogy pakolják le a cuccokat a ház elé, hogy onnan a furgonba tegyék.Viszont egyértelműen látszott, hogy van olyan holmi is amit nem szándékoznak elvinni. Mivel nem szerettem volna, hogy egy halom szemét maradjon a házunk előtt ismeretlen tettesek által ezért gyorsan leszaladtam és csináltam egy képet róluk.
Emlékszik még valaki a rózsalámpára? A tv újság hátulján volt hirdetve. Annak idején belefolytam ezeknek a hirdetéseknek a tervezési munkáiba. Valami félelmetesen giccses darab volt, mind minden ott szereplő termék. De nem is erről akartam értekezni, hanem külön a lámpáról és külön a rózsáról.
Mint említettem beszereztünk két lámpa burát. A következőkben igazolom a költés jogosságát.
Igen még tudok róla írni, ugyanis megszületett az utolsó karácsonyi ajándékunk. Egy közös. Még karácsony előtt mikor ötlet híján éreztük magunkat arra jutottunk, hogy igen jó lenne lecserélni a porszívót. Van új padlószőnyegünk ami nagyon kellemes mély, süppedős ezért a morzsák is remekül belesüppednek. Szegény régi porszívónk már nem bírt ezzel. Ez a gondolat már ült egy ideje a fejünkben de nem szívesen dobunk ki semmit ami működik csak azért mert van egy kis gond vele (továbbra is kérdés, hogy mi lesz a régi porszívóval). Múlt hétvégén aztán elmentünk, hogy felmérjük a terepet. Úgy felmértük, hogy egy termetes dobozzal értünk haza.
Kati könnyelműen megígérte, hogy írni fogok a kanapékról. Aztán a számmisztika miatt ez halasztódott. Az mégsem fordulhatott elő, hogy a 200. bejegyzésről nem a 200.-ban írok, ugye? Megint egy kis történelmi visszatekintéssel fogom kezdeni.
Mikor Maidstoneba költöztünk, nem volt semmi bútorunk. Érthető hiszen előtte orvosszálókon laktunk ami hol egy szoba volt csak számunkra hol egy kis lakás, de minden esetben teljesen bútorozva. Itt viszont egy gyakorlatilag bútorozatlan házba érkeztünk. Ez azt jelenti, hogy a hálószobák teljesen üresek voltak. Hetekig aludtunk a kemping felszerelésünk darabjait használva. Aztán tettünk egy látogatás az Ikeába és megszületett az első fekhely ami mostanra a vendégágy funkcióját tölti be. Máig ez a legjobban egyben lévő darab, lehet, azért mert nem lett agyon használva. Ez után született meg a mi ágyunk, ami lassan csere érett vagy legalább is alaposan fel kell javítani. Igen ám de át költöztünk a mostani lakásba és ez teljesen bútor mentes volt, kivéve természetesen a konyhát. Tehát elő állt a helyzet, hogy volt ágyunk, plusz a kisszobába vendé ágy de nem volt kanapé a nappaliban. Egy csomó mindenre kellett költeni ezért az Ikából egy olcsó ámde elfogadható darabbal oldottuk meg a helyzetet, gondolván ezen úgy is csak ülni fogunk. Időközben kiderült, hogy a "csak ülés" jobban megvisel egy szivacsot mintha fekszenek rajta, ami persze tök logikus így utólag. A végén már odáig fajult a helyzet, hogy lehetett fenékkel érezni a keresztléceket a szivacson keresztül. Végül ez vezetett oda, hogy a szőnyegpadlózás utáni visszapakoláskor a vendégágy került a nappaliba és a kanapé a kisszobába. Alapjában ez nem akkora felfordulás mert mind a kettő egy sima, egyszerű kinyitható kanapé. Majdnem egyformák. Igen ám de a vendégágy ülőlapja 12 centivel szélesebb és ennyivel az egész ágy is. Ez egyrészt odavezetett, hogy kényelmetlen volt ülni rajta másrészt ennyivel kevesebb hely volt a nappaliban. Ez nem tűnik soknak kimondva de mivel a szemünk mást szokott meg az évek során ezért elég zavaró volt. Adva volt tehát, hogy vissza kell hozni a kanapét a nagyszobába, ám de annak a szivacsa már annyira gatya volt, hogy azon nem lehetett ülni. Nosza cseréljük ki. De olyan, hogy szivacsbolt nincs. Volt egy hely ahol árultak szivacsokat de azok szék vagy inkább párna méretűek voltak csak. Nyakamba vettem hát az internetet és ott minden van így szivacs is. Találtam több helyet is, innen Kati vette át a dolgot. Ő nagyon jó abban, hogy a végletekig hasonlítgatja az árakat és feltételeket, így végül elő állt a megoldás. Már csak le kellett mérni, hogy mekkora darabra van szükség és meg is rendeltük. Talán két napra rá már itt is volt a szivacs.
A lakás átalakulásának első eleme ugye a szőnyegpadló csere volt. Már ott említettem, hogy ezzel nem ért véget a dolog. Az összes régi szőnyegpadlót el akartuk pusztítani. Utáltuk is rendesen de nem csak ezért, sokkal inkább az állapota miatt. Maga szőnyeg anyaga sem első osztályú a lerakás csak hozzátett ehhez, nem ragasztották le pedig ezt a fajtát kellett volna. Szerencsére mostanra már csak az előszobában maradt belőle.
A mesélés valahol ott maradt abba, hogy hazaérkeztünk és várt ránk a szőnyegpadló csere. Ezzel még tartozom. És nem is lesz gond vele mert élénk még az emlék, erős benyomást hagyott a buli.
Ugye szombaton érkeztünk meg, hulla fáradtan. Annyira még magunknál voltunk, hogy nem pakoltunk ki mindent, hogy másnap összepakolhassuk újra. Vasárnap pedig nyomasztott annyira minket a dolog, hogy elég korán nekilendültünk. Magunkhoz képest. Kezdtük azzal, hogy helyet csináltunk a kisszobában. A terv az volt, hogy a nappalit átpakoljuk a kisszobába, aztán a kisszobát a nappaliba majd a hálót a kisszobába. Végül is a kisszobában helycsinálás annyiból állt, hogy szétkaptuk a kanapét, és a szárító alkalmasságokat mert valójában ezekkel van tele. Ez egyszerű volt. Aztán kezdődött a tánc. Szétszedni mindent a nappaliban és áthordani a kisszobába. Amikor az első bútort szedtük szét konkrétan a képen látható módon az ülő alkalmatosságot akkor voltak még bőven kétségeink.
Jelenleg a bráner rosszabbik felén helyezkedünk el. És szívunk rendesen. Összefoglalom a történteket.
Nagyjából egy évvel költözött a felettünk lakó lakásba egy nő. Középkorú, nem túl igényes valaki volt, mellé egyszerű mint a lapostányér. Sok vizet nem zavart, általában csöndes volt. Bár néha jöttek hozzá pasik (egyszerre csak egy) és akkor jól lehetett hallani, hogy neki jó. Néha, ha hazajött valahonnan, a gurulós bőröndjét a lépcsőn felfelé is úgy húzta mintha a lépcső ott sem lenne. Első alkalommal azt hittem, hogy bontják a lépcsőházat. Az utóbbi időben elég sokat pakolászott késő este, néha éjfélig is. Mint később kiderült ez azért volt mert költözni készült. Ez meg is történt, és nem hullattunk könnyeket utána, jobban örültünk volna egy olyan szomszédnak akivel lehet néha beszélgetni. Pl egy csinos, szőke, fiatal bombázó. Esetleg kettő. De ez mellék vágány.
Már jó pár nappal ezelőtt, még az első paradicsom szüret előtt vettem észre, hogy lakók vannak az egyik paradicsom levélen. Már nem is tudom hogy találtam meg, mert a fonákján elbújva voltak. Azt hiszem át sejlett egy sötét folt. Aztán amikor megfordítottam akkor megdöbbentem rendesen. Egy komplett bogár óvodát találtam.
Még jó látszanak a ki nem kelt peték ész a mini bogárkák. Talán katicák lesznek ha felnőnek amit részben azért gyanítok mert déli ablakunk környékén rengeteg katica szokott lenni. Már ha elérik a felnőtt kort, mert azt a levelet bogarastul ablakon kívülre helyeztem és ez az angliai időjárás ismeretében nem ígér sok jót nekik.
Az előzmények pár mondatban és egy képben: Nem rég mondtam el Krisztiánnak, hogy ki akarom szórni a használaton kívüli gépeket és reménykedhet bátran, hogy ez rajta keresztül fog történni. Magyarán hamarosan számíthat 4 szét- és összeszerelhető számítógépre. Ez neki jó mert szeret ilyesmivel matatni, bár Gabi már nem annyira boldog a lakás jelentős területét elfoglaló alkatrész halmaztól. Nekem is jó mert nem esztétikusak és tényleg esélytelen, hogy használjuk ezeket valaha is. A dologban a bökkenő, hogy ezek szolgáltak, mint egy polcként, a nyomtató tárolására.
A hétvégén szekrényeztünk. Ez olyan jól sikerült, hogy fellelkesedtem. Történt ugyanis, hogy megláttam, hogy valaki a kuka mellé támasztott egy polc maradványt. Szép hosszú lécek, csomó jó faanyag. Nem vagyok híve a valamire jó lesz címszó alatt összeszedni más levetett cuccait. Viszont látva ezt a remek faanyagot elindult a fantáziám. Mivel a lakásban a szekrény megjelenésével látványos rendezettebb kép kezdett kialakulni, gondoltam fokozom ezt még egy kicsit. Még a házban laktunk amikor a cipő elhelyezésre egy olcsó megoldást választottunk. Vettünk egy olcsó kis szőnyeget és arra raktuk le a cipőket. Amikor az bekoszolódott akkor cseréltük és mostuk. Ez ott jól működött és megszoktuk. Aztán átjött ez ide a lakásba is. Nem volt vele komoly gond de azért elég sok helyet elfoglalt az előszobából azzal, hogy két sorban álltak rajta a cipők. Ezen terveztem segíteni. Felhoztam a polcot és szétszedtem. Sokáig nézegettem, hogy melyik részéből mit tudnék csinálni. Méregettem, mérlegeltem, majd kialakult a fejemben a terv. Előszedtem a szekrényből a szerszámos dobozokat és a fúrót. Fúrtam, faragtam és ez lett belőle.
Pontosabban szekrények. De van előzmény is, kezdem azzal.
Elég nagy rumli volt a hálószobánkban. Egy ideiglenesre tervezett, költség kímélő megoldás ragadt be. És az évek során megszoktuk. De ahogy szaporodtak a cuccok egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet. Amikor vettük az ágyat elég sokáig keresgéltünk mert mindenképpen olyat akartunk ami alá lehet pakolni. És pakoltunk is. Viszont így szinte takaríthatatlanná vált az ágy alja. Erre találtuk ki azt, hogy rakjuk zárható valamikbe az ágy alatt levő dolgokat akkor nem porosodnak és a dobozokat könnyedén ki tudjuk húzni és lehet takarítani az ágy alját. Na meg az sem lett volna baj ha a ruhaakasztó alól is pár dolgot el tudunk rejteni.
Be akarnak jönni a madarak. Már nem az első eset ez. Régebben a nappalinkba indult egy - vélhetően - galamb. Azt annak idején le is fotóztuk de most nem keresem elő. Nincs is rá szükség mert a minap felfedeztük, hogy most a konyha ablakon akart egy berepülni és ez is rendesen otthagyta a lenyomatát az ablakon.
Sajnos az ablak elég esőcseppes és ráadásul ez a fele nem is nyitható. Sőt ez a nagyobbik fele. Szóval jó ideig fogjuk így nézegetni még.
Az imént futottam pár kört hírdetés feladással különböző web oldalakon. Hát mit mondjak, teljesen kiszívták az agyamat. Legközlebb ilyet csak akkor leszek hajlandó csinálni, ha futhatok utánna. Ezt ugyanis ki kell pihenni agyilag. Ok, rendben a dolgban az is közrejátszott, hogy csak 2 helyen voltam regisztrálva és a többin a bejelentkezés elött még regisztrálni is kellett. Akor szakadt el a cérna, amikor az egyik oldal közölte, hogy a megadni kivánt telefonszámot már valaki megadta egyszer és hogy azt módosítani kell és csak akkor adhatom meg én ezt a számot. A dolog világos. Kati már regisztrált ezekre az oldalakra és megadta ott Melinda számát. Na de kédem én: ha esetleg egy vadidegen regisztrált egyszer egy oldalon és elírta mondjuk a telefonszámát ammi esetleg véletlenül azonos lett az enyémmel akkor onnantól kezdve én nem tudom megadni a telfonszámomat? Értelmes dolog ez? Ha valaki távol akarja tartani a userket az oldalától feltétlen állítson fel hülye szabályokat és ragaszkodjon hozzá.
Még annyit, hogy most az írás mellet aktívan olvasok is. Ezt: http://belsoseg.blog.hu/tags/svedorszag_ponton. Fantasztikus sztori.
No igen láthatóan a link még nem kattintható mert a buta Tiny MCE, amit az oldalon használok, nem tud keresztül menni szubdomaineken. Meg fogom oldalni, peddig eddig is ráment jó pár órám csak erre a problémára.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
