Már szerda van és mégis az elmúlt szombat-vasárnapról fogok beszélni ami azért jó mert most éppen esik az eső és 10 fok van. Na nem ez a jó, hanem a kontraszt. A hétvégén még ugyanis tél volt. Ezt nem tudatosítottuk volna ha nem megyünk el kirándulni egyet szombaton. Ez a szokásos módon történt abban az értelemben, hogy Kati fel csapta az internetet a megfelelő és bejáratott fejezetnél és kinyomtatta az egyik szabadon választott közeli túra útvonal leírását és térképét. Sikerült rávenni Krisztiánt is, hogy jöjjön, egész könnyen. Ez az ismert történések fényében nem volt olyan evidens, de mindenképpen hasznos abban a tekintetben, hogy így hosszú órákon keresztül tudtunk társaságot biztosítani neki.
Nem, most nem a királyi buliról lesz szó. Tervezek arról is írni, de ez most a mi bulink.
Nem tudom honnan jött az ötlet, hogy süssünk szalonnát. Valami rémlik, hogy sétáltunk a folyó parton és láttunk egy helyet ahol valaki tüzet rakott előzőleg, és talán innen indult a gondolat, hogy ez jó buli csináljunk ilyet mi is, és akkor már lehet szalonnát sütni. Körbe kérdeztünk, és mindenki lelkes volt. Ennek megfelelően vettünk egy csomó, kolbászt szalonnát, batatát, sütöttünk 2 kenyeret. Majd az indulás előtt nem sokkal szépen visszamondták páran. Ennek megfelelően, most elég sok szalonnás étel van kilátásban nálunk. Végül is 5 indultunk neki a bulinak.
Megpróbálom időrendbe szedni az elmúlt hét olyan eseményeit amiről itt még nem volt szó. Mozgalmas időszak volt, hosszú olvasmány lesz.
Azt hiszem a cipőkkel kell kezdeni. Mivel mostanában sokat futunk, realizáltam, hogy a futó cipőm kezdi megadni magát. Konkrétan féltem, hogy elhagyom a talpát. Plusz annyi bogár van a parton, hogy muszáj volt Katinka szemüveget venni. Elmentünk tehát a városszéli futóboltba. Csak mellékesen említem mert nem igazán tartozik a témához, hogy mindezt úgy, hogy közben kenyeret csináltunk. De ez nem gond, mert kocsival hamar oda lehet érni, egy órát kel a kenyér az idő alatt bőven visszaérünk. Azzal nem számoltunk csak, hogy az eladó kedvesen megkérdezi, hogy mi is magyarok vagyunk e. És nagyon alaposan kiszolgált. Futópadon kamerával megnézte, hogy jó e az a cipő amit választottunk és ajánlott olyat ami szerinte jobban passzol a bokadőlésünkhöz. Végül is 2-2 és fél óra múlva jöttünk vissza, de a kenyér azért jó lett. És bevásároltunk mert Kati is vett új futócipőt a szemüveg mellé.
Na, nem az a szokásos, hogy Londonban voltunk. Sajnos nem járunk eleget oda. Pedig volna miért. Befelé menet megbeszéltük, hogy megnézzük a Covent Gardenben található legújabb Apple boltot, a Természet Tudomány Múzeumot, és elmegyünk az Abbey Roadra ahol a híres kép készült a Beatlesről.
Ehhez képest valóban elmentünk a Covent Gardenbe (ami jó mert Kati még nem járt ott), ott lézengtünk egy csomót, megnéztük a Közlekedési Múzeumot, utána elmentünk a St Paul katerálisba majd végül a Monumethez. Na ez a szokásos. Elég impulzívan kezeljük a kirándulási terveinket. Vegyük sorjában.
A hétvégén Portlanden voltunk. Végre. Utána számoltunk és kiderült, hogy 3 éve voltunk utoljára. Pedig nagyon szeretünk odajárni. Csak közben én dolgozni kezdtem és ráadásul ezzel valamelyest összefüggésben az elmúlt két évben nagyon sokat utaztunk külföldre.
Most minden összejött. Jó idő volt, Kati sem dolgozott a hétvégén és semmi olyan elfoglaltságunk nem volt ami visszatartott volna minket. Ok, nekem rengeteg dolog van amit meg kell csinálni a gépen, hogy újra jól használható legyen. Még indulás előtt, délután leformáztam ugyanis a gépet. Vettem egy nagy levegőt és fejest ugrottam a dologba. Na nem felkészületlenül, előtte már jó ideje arra ment minden időm, hogy mentsem a gépemen levő dolgokat. Így most nem lesz friss kép ehhez a poszthoz. Nincs még visszaállítva a gépem. Alig valamit tudtam csak visszapakolni. Például a képek is most másolódnak éppen vissza a gépre. Szóval ilyen se régi se új állapot van. De mivel régebben született egy cikk a sziklára ezért ott vannak képek és ez a videó is.
Szombaton Cambridge-ben voltunk, még a vendégünkel, Mariannal (róla később). Kedvelem ezt a várost de jártam már ott annyiszor, hogy nem került elő a térkép a hátizsákból amíg ott bóklásztunk. És már a fényképezőgép sem. Ennek részben az is volt az oka, hogy miután Mariann közölte, hogy ahova ő megy ott süt a nap alig, hogy kiszálltunk a kocsiból és kiértünk a nyílt terepre emberes zápor kapott el minket. Mire visszaértünk a kocsihoz a nadrágom már megszáradt de a cipőm még nem. Én előzőleg halkan jeleztem, hogy beltéri programot kéne inkább szervezni, de le lettem szavazva. Ja ás odafelé menet még Kati szegény beleszaladt egy jó kis dugóba ahol majd egy órát araszolt míg én kidőltem a szokásos későn fekvésem miatt.
Már régóta terveztük, hogy elmegyünk kirándulni. Nem csak úgy kettesben, hanem egy kicsit nagyobb létszámban. Ha jól emlékszem ennek szellemi szülője Andi, vagy Zsolti volt. De az is lehet, hogy nem. Na végül is ők szegények nem tudtak eljönni mert Andi dolgozott.
Még tegnap mérlegeltük a Gabival meg Krisztiánnal, hogy, hogy tudnánk végre megejteni ezt a kirándulást. Gabi dolgozott éjjel tehát pihennie kellett délelőtt, mi még terveztünk futást de mivel én is sokáig fent voltam no meg Kati rendesen panaszkodott a tegnapi futása miatt bizonyos testrészeire ezért a futás nem lett nagyon erőltetve, el is maradt. A helyzetet bonyolította, hogy délután 4 körülre ígérték az esőt ide délkelet Angliába. De már annyira akart mindenki menni, hogy ezt nem éreztük elég visszatartó erőnek úgy sem, hogy végül is 2 óra felé indultunk talán el. 10 km volta tervezett kirándulás ami egy kellemes 2-3 órás séta, plusz a kitérők, szóval kinézett egy ázás.