Régi tartozásomat törlesztem. Annak okát is leírom, hogy miért tartoztam ezzel olyan soká. Ugyan is a múlt szerdáról van szó. Csak közben készülődtünk haza, ennek okán nagyon be akartam fejezni egy munka fázist és épp, hogy elkészültem ezzel pakoltunk, indultunk a reptérre. Itthon meg a szokásos fejetlenség. Tele a naptár beígért látogatásokkal és egyéb programokkal. Most sincs éppen túl korán de holnap nem kell túl sok mindent csinálnom ezért most nem baj ha egy kicsit álmos leszek holnap.
A múlt szerda Olieval kezdődött. Kati adott nekem még szülinapomra 5 lovaglásra jogosító bérletet. Persze ez nem arról szólt, hogy gyere ló menjünk világgá. Újra megtanítottak lovagolni. Én régebben lovagoltam évekig, de nem ártott meg egy kis felfrissítése az ismereteknek. Arról nem is szólva, hogy lényegesen komolyabban vették az oktatást mint annak idején itthon. A buliban volt egy lovardai alkalmazott akik itt jellemzően csajok, én és Olie, a lusta és rafinált csődör (vagy herélt). Oli jobban tudott mindent mint én, így amikor a csaj azt mondta, hogy akkor most állítsam meg a lovat akkor Olie kérés és kérdés nélkül megállt. De megverekedtünk és sikerült értésére adnom a végére, hogy azt csinálja amit én akarok. Az igazi kérdés, az 5 alkalom mindegyikénél az volt, hogy be kellett előre jelentkezni és ehhez ki kellett találni, hogy milyen idő lesz holnap vagy egy hét múlva annak megfelelően, hogy mennyire előre jelentkeztem be. Mostanában Angliában ingen csak téliesre fordult az időjárás, elég hideg volt. Ha ehhez jött egy kis eső az igen cudarrá tette a körülményeket. Szerencsére az utolsó két alkalommal gyönyörű időt fogtam ki és mire mentem találkozni Olieval addigra felszállt a köd és az utolsó nap még ragyogó napsütés is volt. Sajnos a napnak már alig volt melege igaz Olie megizzasztott. Értelemszerűen lovaglás közben nem tudtam saját magamat lefotózni, de illusztráció képen lefotóztam az utánam következő tanulót.
Igen kenyérről lesz szó. De mi a túrót tudok én még kenyérről írni, kérdezheted. Tény, hogy volt már róla szó. De most nem egy új recept következik, hanem olyasmi ami bárkinek nagyon hasznos lehet.
Ugye mindenki követte, hogy nyaralni voltuk, Tenerifén. Most is mint ilyenkor általában az a probléma, hogy mikor elmegyünk nem hagyunk jóformán semmit a hűtőben. Egy jól elálló sajt, valami szalámi. Ezek kibírják amíg utazunk. De a kenyér nem. Ez mindig gondot okoz. Most ebben újítottam. De hogy lehet kenyeret eltenni 10 napra? Persze van az a megoldás, hogy lefagyasztja az ember a szeletelt kenyeret, de mi nem veszünk kenyeret már évek óta, így ez nem működő megoldás. Mást kellett hát kitalálni. A megoldás saját kenyér és mélyhűtő kombináció lett végül is de elég érdekes formában. Az eleje teljesen szokásosan kezdődött a kenyérsütőgépben ami megdagasztotta a tésztát. Ez után ezt a tésztát ráapplikáltam egy alufóliára, jól belisztezve, hogy le lehessen egyszer majd szedni róla, és az egészet beletettem egy mélyhűtős zacskóba. Így.
Rengeteg kenyér készül házilag nálunk, főleg általam. Az utóbbi időben nem vacakoltam vele sokat, hagytam hogy a gép csinálja végig a programot. Régebben ugye kivettem a dagasztás után és sütőben sütöttem, úgy jobb lett az alakja meg a héja is. Tegnap este is beraktam egy adagot, hogy a gép végezze a dolgát éjszaka és reggel ott várjon a frissen sült kenyér. Mivel elég hangos amikor dolgozik ezért rácsuktam a konyhaajtót. Sajnos a zaja mostanában erősödött rendesen. Miután ezt így szépen elrendeztem, már tényleg nem volt más hátra mint reggel kivenni a kész kenyeret és nagy nehezen kivárni míg kihűl. Nem egészen így alakult.
Tegnap bundás kenyér volt a vacsora. Egy kicsit vakargattunk a fejünket, mert kevés volt a kenyér itthon. Aztán kiböktem, hogy legyen bundás kenyér. Logikus ugye, ha nincs elég kenyér? De Kati hozzáfűzte, hogy ahhoz nem használjuk a házikenyeret, jó lesz hozzá a sparos is. Így is lett.
Idejét nem tudom megmondani mikor ettem előtte utoljára bundáskenyeret. A gyerekkori téli esték ugrottak be amikor ültünk a konyhában, a sűrű olajszagban és ettük a szép nagy szelet bundáskenyereket. Az idillt csak némileg árnyékolta be, hogy Kati vastagon cukrozva tolta. Ajánlottam is neki, hogy legközelebb a szalonnás rántottát is cukrozza meg ha már idáig jutott.
Egyik dologból következik a másik. Itt van ugye az előző post amiben egy remekbe szabott cipóról számoltam be. Ennek kapcsán jött a felkérés a recept megosztására. Ugyan az igény egy emailra szólt, de gondoltam hátha mást is érdekel a hogyan. Ha csak leírom a hozzávalókat akkor bizony kimarad a lényeg. De azért jöjjön a felsorolás szerű recept, hogy ne úgy kelljen kivadászni a szövegből az összetevőket:
Dolgozok. Néha elmegyünk futni. Elég egyhangú hétköznapok. Mit lehet tenni? Például sütni ismét. Volt itt már szó jó párszor sütésről, de most sem tudok mással szolgálni. Már csak magamnak is megörökítem ezt a remekbe szabott példányt.
Gyönyörűen feljött pedig van benne rozs bőven. Komolyan mondom nagyon élvezem csinálni. És mivel rendszeresen csinálom, olyan gyakorlatra tettem szert, hogy semmi gondot nem okoz már. Nagyon rég nem hagyom, hogy kenyérsütő befejezze a munkáját, a dagasztás után mindig kikapom a tésztát és én kelesztem, formázom és sütöm. Kell hozzá idő, de az effektív munka ebből elenyésző. Szóval nekem kétszeres élvezet ez, csinálni, majd kóstolni.
Mostanában elég ritkásan írtam, főleg a szülinapos poszt után volt egy rendes szünet, de megmagyarázom.
Egyrészről tele van a fejem a munkával. Ha arról írnék akkor ilyen szavakat olvashatnál, hogy: ViewController meg AppDelegate. Ugye ezt te sem akarod. Lehet, hogy lesz egyszer egy ilyen blog, ha már elég magabiztos leszek ezekkel kapcsolatban, és akkor elmondom ott a megszerzett tapasztalataimat de ezzel itt nem fárasztanék senkit.
Másrészről a munkán kívül nem nagyon történtek dolgok. Eddig. De most olyasmivel szórakoztatom magamat mint például a konyha plafonról csepegő víz. Erről elfelejtettem képet csinálni, de képzeld el, hogy adott egy adag frissen elmosogatott edény plusz még egy pároló és egy vízforraló amik ráadásul az áramba is be vannak dugva. És erre csepeg a víz a plafonról. Nem a legjobb konstelláció. Miután meggyőződtem róla, hogy nem csak én falucinálom a csepegést - nem volt egyértelmű az elején mert elég ritkásan kezdte - riasztottam Katit aki felhívta a házinéniéket. Ők ismerték a céget aki kiadja a lakást és szóltak nekik, hogy intézkedni kéne. Persze az hozzátartozik, hogy előtte még felmentem és csöngettem és kopogtam de nem érkezett válasz és a vízcseppek egyre egyértelműbben rajzolódtak ki a plafonon. Azt a választ kaptuk, hogy van kulcsuk a lakáshoz és riasztanak valami gyorsjavítókat. Meg is érkeztek 3-4 órával később. Közben megérkezett a felettünk lakó csaj. Tuti hogy nem százas. Mikor felmentem, hogy szójak neki, hogy jön tőle a víz akkor csak nézett bambán, hogy: tényleg? Közben meg az ajtóból láttam, hogy a mosógépe a konyha közepére van húzva, szóval valami akció volt nála és mire a szerelők kijöttek addigra meg is szűnt a vízesés a konyhában ami szerencsére nem lett egy Niagara.
Ugye nem rég megjött a karácsonyi ajándékunk. Le is teszteltem már egyszer. De az nem lett semmi különös. Ellenben most kicsit ráértem mert Kati szabadságon van, így játszottam egy kicsit. Persze nem öncélú játék volt, ezt az eredmény is igazolja.
Nem kezdenék bele most, hogy milyen hagyománya van nálunk a házi kenyér sütésnek. Talán csak annyit, hogy 4-5 éve van már kenyér sütő a háztartásban és az idejét nem tudom mikor vettünk utoljára kenyeret. Mindig van itthon kenyérsütéshez használható liszt. Jellemzően úgy 4-5 fajta. Most támadt viszont egy ötletem, és nem kenyeret sütöttem hanem ezt:
Nemrég voltunk otthon. Ez azért is jó mert kaptunk egy csomó ajándékot. Kati megírta a saját részét most következzen amit én kaptam. Nem sorolom fel tételesen, legyen itt helyette egy kép amin jól látszik minden.
A túró rudi azóta elfogyott, a mikulás csokik ma lesznek sorra véve, a sajtszeletelő szeletel, a könyvet még nem mertem elkezdeni mert az súlyos időzavart okozna, viszont a sütőforma működéséről van bizonyítékom.
Mikor elkezdtük írni ezeket a blogokat, fogalmunk sem volt róla, hogy kit mi fog érdekelni. De egyre inkább úgy tűnik, hogy Kati főzős, sütős posztjai viszik a pálmát, arra jön a legtöbb visszajelzés. Az imént chateltem Julcsival és naná, hogy ő is a piskótát emelte ki mint figyelemre méltó írást. Ezt most megelégeltem és ezért sütöttem egy kenyeret. Itt van, lehet nézegetni jól.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
