Most beszámolok a fő okról, hogy miért született nagyon kevés írás itt az elmúlt időszakban. A napi dolgokon kívül plusz feladatot találtam ki magamnak. És bár csinálni elég nagy szívás volt az eredmény miatt mindenképpen megérte.
Apám nagy fotós volt. Aztán szépen anyám is nekiállt. Én jóval később kaptam csak rá. Az általuk készített képek zöme a digitális korszak előtt született. Ezek a képek a szekrényben és fiókokban hevertek. Évek talán évtizedek óta nem nézett rájuk senki. Ez jó is meg rossz is. Részben jó mert így állaguk csak kevéssé romlott ez idő alatt, rossz viszont, hogy a fő funkciójuk miszerint megnézi ezeket az ember, nem volt kihasználva. Ezért már nagyon régen elhatároztam, hogy bedigitalizálom a családi képgyűjteményt. A papírképekkel kezdtem mert ez volt az kisebb kihívás, egyszerűen csak befényképeztem a digitális kamerámmal ezeket. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy tegye meg ezt a birtokában lévő papír képekkel. Csak egy digitális kamera egy állvány és egy elég nagy fényerejű lámpa kell hozzá. A többit nagyjából a kamerára lehet bízni. Vannak persze trükkök, hogy hogyan lehet a legjobb eredményt elérni, de ez most nem erről szól.
Ezt a pillanatot a bevásárlóközpontban kaptuk el. A fickó már megszokhatta, hogy fényképezik rendszeresen, mert csak kedvesen mosolygott mikor látta az igyekezetemet.
Ez itt egy időjárási szépség. Egyik nap elég zordan indult a nap, egész délelőtt sűrű felhők, eső. Aztán a délután egyik pontján jött a váltás.
Ez a rózsánk jelen állapota. Kb. két hete vághattam teljesen kopaszra mikor behoztuk a konyhából ahol telelt. Kati akkor sajnálta, hogy mi mindent ledobtam róla, mos már nem.
Még mindig a hazamenetelünkhöz köthető, hogy itt van most az összes diánk nálam. A papírképeket már feldolgoztam egyszer. Részben archiválás céljából, de azért is mert évtizedek óta nem kerültek elő a fiókból. Most itt van az összes a gépemen. Meg Anyám gépén, meg Apám iPadján. Jó eséllyel maradnak meg még ha a képek anyag el is öregszik hirtelen valami oknál fogva. Szédületesen jó képek vannak közte. Csak egy példát hozok erre gyorsan nem sokat keresgélve.
Bővítem a repertoárt. Kenyeret rendszeresen sütök, már tudok egyedül lángost sütni, palacsintát csinálni. Palacsintát eddig is sütöttem sokszor de az mindig úgy zajlott, hogy valaki bekeverte a tésztát én meg sütöttem. Aztán valamikor a közelmúltban palacsintát volt kedvem sütni és már majdnem rákerestem a neten amikor eszembe jutott az ősi módszer és fellapoztam a szakácskönyvet. Így elmondhatom, hogy én csináltam a palacsintát az elejétől a végéig. Már nem is egyszer. Aztán jött az ötlet, hogy kéne csinálni pizzát. Elég rendszeresen rendelünk pizzát és az finom is de abban semmi kihívás nincs. Gondoltam nem lehet ez olyan nagy ördöngösség. Tésztát már tudok csinálni, a többi meg úgy is ízlés szerint megy. Némi habozás után nekiálltam.
A szombatot megírtam és úgy volt, hogy a vasárnapról Kati ír. De neki is volt elég dolga. Én is a gyorsabb utat választom. Nem írok sokat, beszéljenek inkább a képek.
A kezdet. Jól felverte a tojáshabot a gép.
Mandula darálás. Nem volt egyszerű.
Recept. Mérleg. Vaj, kimérve.
Nem rég nekiálltam a (talán) nyáron kihozott diák szkennelésének. Nem lehat azzal vádolni, hogy elkapkodtam a dolgot. Tologattam magam előtt mert egy borzasztó unalmas, agyölő és elég nagy meló. Joggal tartottam tőle. Eltöltöttem vele nagyjából két délutánt és végül is úgy tűnik hiába.
A történet elég messzire nyúlik vissza. Anno elég hosszadalmas melóval feldolgoztam az összes papír képet. Ezek után nyilvánvalóan jött az ötlet, hogy a diákat is meg kéne menteni az öregedéstől és főleg attól, hogy egy fiókba zárva, soha elő nem véve haszontalanok legyenek. El is kezdtem a dolgot a diavetítőnkkel, de hamar kiderült, hogy nem járható út mert nem egyenletes a megvilágítása és így a befotózott kép is különböző csúnya világos és sötétebb folttal terhes lesz. Ráadásul a lámpa is kiégett a vetítőben. Talán szerencsére mert lehet, hogy folytattam volna úgy a dolgot, más megoldás nem lévén. De jött egy fordulat az ügyben mert Krisztián talált egy szkennert. Pontosabban nem ő találta ha jól emlékszem de egyszerűen megdobták vele én meg kölcsönkértem lévén volt hozzá dia feltét.