Hétfőn egész nap zuhogott az eső. Bár előtte már 10 szer (Kati csak 9) voltunk a hétfői futóklubban és egyszer sem hiúsult meg eső miatt, eléggé aggódtunk az esti futás miatt. Végül 6 óra felé elállt az eső és el tudtunk menni ismét. Cudar hideg volt. Az eső nyomán eddig nem tapasztalt tócsák voltak a járdán az egyik legsötétebb szakaszon, de szerencsére mi már rég rendszeresítettünk kimondottan esti futáshoz választott fejlámpákat. El sem tudom képzelni, hogy más hogy oldotta meg a dolgot. A futás jól esett, utána jól bevacsoráztunk majd nem sokkal később eleredt a hó. Volt szépen aláhulló nagy pelyhes de vadul kavargó apró szemű is. Nem volt elég hideg de a kocsikon kezdett megállni. Reggel látszott a háztetőkön is. De mire Kati lovagolni ment addigra csak az árkok árnyékos oldalán maradt mert a szép napsütéses idő mindenhol máshol eltüntette. És míg Kati lovagol én élveztem a nap melegét. Tökéles időzítés.
Sokat sírunk az időjárás miatt, azon belül is a szűnni nem akaró eső miatt. Illik akkor is megszólalni, ha éppen a nem ez a helyzet, sőt. A kontraszt elég nagy. Az egész nyár elég vacak volt, de mostanában elkényeztet minket az idő.
Ha emlékem nem csal akkor az utolsó kiadós eső akkor volt amikor az olimpiás vendégeinket vittem ki a reptérre. És az ő itt létük alatt is nagyon jó idő volt. Azóta viszont többször regisztráltunk itt már kánikulának gondolt 26-27 fokot. Élveztük, hogy minden ablak nyitva lehetett egész nap, sokszor éjszaka is. A lakásban meleg volt, annyira, hogy rövid nadrágra kellett váltani. Tudom ez Magyarországról olvasva irigylésre méltó enyhe idő, de itt nem az. Többször elmentünk fagyizni, ami itt nem jellemző ránk. Napozni is kimentünk párszor és a futásban sem akadályozott semmi. Tegnap azonban fordult a helyzet. Viharos széllel megérkeztek a felhők. Szerencsére nem esik így a futásnál ez nem okoz gondot, de a kellemes meleg oda. Van helyette szépen vonuló felhőzet. Meg is ihletett a dolog ezért amikor tegnap elmentem futni kiraktam az ablakba az iPad-et és felvettem a felhők mozgását az alatt a másfél óra alatt amíg futni voltam. De hogy ez jól érzékelhető legyen ezt nagyjából három percesre gyorsítottam. Íme.
Ezt a pillanatot a bevásárlóközpontban kaptuk el. A fickó már megszokhatta, hogy fényképezik rendszeresen, mert csak kedvesen mosolygott mikor látta az igyekezetemet.
Ez itt egy időjárási szépség. Egyik nap elég zordan indult a nap, egész délelőtt sűrű felhők, eső. Aztán a délután egyik pontján jött a váltás.
Ez a rózsánk jelen állapota. Kb. két hete vághattam teljesen kopaszra mikor behoztuk a konyhából ahol telelt. Kati akkor sajnálta, hogy mi mindent ledobtam róla, mos már nem.
Az előző írás arról szólt, hogy esik a hó. Ez most inkább arról, hogy miért nem. Annyira hiányzik a tél. Persze gondolom az otthoniaknak már bőven elege van belőle. Küldhetnének ide egy kicsit. Jó nem a fagyoskodás meg a közlekedési káosz hiányzik. Sokkal inkább ez.
Ez a puha csendet hozó gyönyörűség.
Sajnos azóta itt nagyjából 0,5 és 1,5 fok között szédeleg a hőmérséklet éjjel-nappal. A hóból már alig van valami. Arra nem volt elég a hőmérséklet, hogy eltűnjön teljesen a hó, és arra sem, hogy megmaradjon szépnek. Igaz ezt az angolok idióta hozzáállása sem teszi lehetővé. Itt ugyanis nem takarítják el a havat onnan ahonnan kéne, úgy mint járdák, úttest. Azt érzik, hogy valamit tenni kell hátha nem tűnik el magától, tehát megsózzák a havat. Van itt a sarkon egy láda amit az önkormányzat feltölt rendszeresen sós homokkal, a marhák meg nekiállnak és rászórják a 15 centi hó tetejére. Persze hogy várhatnánk el, hogy ennél értelmesebben álljanak hozzá ha ezt látják a tisztító gépektől is a főutakon. Vasárnap mentünk Gabit meglátogatni és sehol nem volt eltakarítva a hó, csak szépen latyakká sózva. Nem is érdemlik meg, hogy ilyen szépségben legyen részük.
Figyeltük az otthoni híreket, hallottuk a beszámolókat, tudjuk hó van otthon. Szép nagy. Igazi tél. És nagyon irigyek is voltunk ezért. Itt eddig ez a tél nevű dolog nyomokban sem érkezett meg. Néha volt hideg, az utolsó pár napban is fagyogatott. Csak a szél tette néhol kellemetlenné. De ez most megváltozott. Itt is esik a hó! Nagyjából fél tíz felé lett gyanús ahogy a konyhába menet kinéztem a kisszoba ablakon. Csak úgy fél szemmel de mintha lenne valami a levegőben. Mentem gyorsan az ablakhoz és igen, esett a hó. Kati is fellelkesült egyből. Nem volt nagy dolog éppen csak több mint szállingózás. De vitte a szél rendesen az apró szemű pelyheket. Gyorsan rácsörögtünk Krisztiánra, hogy nézett e ki mostanában az ablakon. Sikerült őt is meglepni.
Konkrétan kettő. Egy még pénteken volt. Kati kollégái szerveztek egy vacsorát a városban. És ide én is mentem. Jó volt látni arcokat is a sokat hallott nevekhez. Már amíg le nem cserélődik a gárda mert Katin kívül mindenki gyakorló orvos volt vagy nővér. Fura volt látni, hogy Kati kiket terelget.
Kellemes este volt és egész jó volt a kaja. Kati többet tudna mondani róla. Mivel Kati elég sokáig dolgozott már nem volt idő futni a vacsi előtt, ez másnapra maradt.
Inkább csak magamnak írom le, ilyen is volt, hogy vissza lehessen nézni: 2011 április 21-én 26 fok volt árnyékban a levegő hőmérséklete. Angliában! A bizonyíték kissé megkésve készült ezért már kicsivel kevesebbet mutat hőmérő.
A felső szám mutatja kinti, az alsó a benti hőmérsékletet.
Még nyáron is ritka, hogy ilyen magasra szaladjon a hőmérő higanyszála és nem csak azért mert nincs neki olyan. Ilyen időben az angolok már fulladoznak a hőségtől. Nem néztem a híreket de nem kizárt, hogy hőség riadót rendeltek. Minden esetre nagyon élvezzük ezt az igen csak korai nyarat.
Nagyon nincs. Persze még február van, tehát ez annyira nem is várható el. Na de. Azért az már nem olyan vicces amikor az ember felébred vasárnap és felhőtlen kék az ég, és érzi, hogy itt végre lesz egy jó kis futás, langyon szellőben, napsütésben és erre mi történik? Hogy mikorra elindul, mert ugye meg kell várni, hogy leérjen a reggeli, akkor már bizony erősen gondolkodik, hogy felvegye a napszemüveget és mire az második kanyarhoz ér addigra már esik és ez nagyjából az utolsó kanyarig így is marad így a 10 kilométerből 9-ben ázik.
Elég rendesen elhallgattam. Ennek jó okai vannak. Egy részt a foci VB, amit talán életemben először tudok úgy követni, hogy azt a meccset nézem meg amelyik csak jól esik. Iskolás koromban igen későn lett tévénk és nem emlékszem, hogy láttam volna foci VB-t. Illetve egyszer, amikor a nagy európai körútra mentünk és megálltunk egy ausztriai kempingben akkor ott láttam életemben először focit színes tévében és nagyon csodálkoztam, hogy a játékosoknak nem fekete fehér a meze. Alig bírtak elcibálni onnan. Nem mostanában volt.
Borzalmasan sz@r idő van. Viharos szél, eső. Néha annyira veri az ablakot, hogy alig lehet kilátni rajta. Kati szerencsére kocsival ment, nem fog bőrig ázni.
Nagyobb futások után, amíg dolgoztam nagyon jó volt, hogy minden ebéd után kimentünk a srácokkal sétálni és megtettünk szinte minden nap 3-4km-t. Ez remek átmozgatás volt a lábizmoknak és szerintem jelentősen számított abban a tényben, hogy az elmúlt időszakot sérülések nélkül tudtam abszolválni. Mivel a hétvégén futottunk rendesen, terveztem, hogy elmegyek ebéd után sétálni, hogy lemozgassam egy kicsit a lábaimat. Na ez ilyen időben elképzelhetetlen, akármennyire is fanatikusak vagyunk. De ígértem, hogy nem írok sokat futásról.