Tegnap mikor megírtam a posztot, hogy jöttünk síelni nem gondoltam, hogy egy napon belül újra írni fogok. Mert mit lehet írni egy átlagos síelős napról? Lecsúsztunk, fellifteztünk és ezt egymás után 10-20-szor. Nem túl érdekfeszítő. Így indult a mai nap is, de fordulatosabb lett mint reméltük.
Korán kelés sikerült, hamar a parkolóban voltunk. Szedegettük elő a cuccokat a kocsiból, mikor megláttam, hogy a sícipőm megfáradt egy kicsit. Nem mai darab. Próbáltam utánaszámolni, hogy mikor vettem de nem sikerült. Egy biztos ez az első sícipőm. Nem követem a divatot, nem érdekel ebből a szempontból, a célnak megfelelt, tehát használtam a cipőt. Az biztos, hogy több mint 25 éves (megkockáztatom a 30-at is). Nem csoda, ha megpihent.
Már rég Ausztráliában kéne lennünk. Az elmúlt hét történései ezt meghiúsították. Most már nem bánom annyira. Végre kaptunk egy kis igazi telet.
Ha elutaztunk volna egy héttel ezelőtt valószínűleg erre a szezonra kihagytuk volna a havat. Ausztrália meg megvár, majd kitaláljuk hogy hozzunk össze egy nagyobb szabadságot egyben, hogy el tudjunk menni. Egyébként jól felkészültünk a télre, nagyjából egy hete fúrtam fel a madáretető tartóját(a képen látszik a behavazott madzagja, ami a pörgését hivatott megakadályozni). Holnap komoly forgalomra számítok, mert a hó most minden élelem forrást eltakar. A havazásról Kati írt kimerítően, nem ismételném meg. Ehhez még annyit, hogy a repterek működését érintő hó várakozó álláspontra helyezett minket. Végül úgy kalkuláltunk, hogy nagyjából a következő napokban nem várható újabb komoly mennyiségű csapadék, és ez idő alatt a repterek működése is jó eséllyel normalizálódik, úgy hogy megkezdjük a szabadságunkat. Az egyértelmű volt, hogy most feltöltődnünk kell fénnyel, napsütéssel (ezért is szemeztünk eredetileg Ausztráliával). Számba vettük a rövidebb utazási idővel elérhető célokat. Kilőttük azokat ahova vízum vagy oltás kéne, ezekre már nincs idő. Szemeztünk egy kicsit a Tenerifével ahol lehet mászni is, de Kati ujja még nem jött rendbe teljesen és nem akarjuk kockáztatni a márciusi Kalymnosra tervezett utunkat. Ezzel nagyjából Európát is kilőttük, a kontinensen most mindenhol tél van. Maradt Florida. Míg Kati jegyeket vett, lefoglalt, szervezett addig én próbáltam egy kicsit feltalálni, hogy merre érdemes menni Floridán belül. Nem olyan egyértelmű mint a Kaliforniai utunk. Már van annyi célpont ami bőven sok erre a 10 napra. Holnap felcuccolunk, másnap repülünk egyet, utána elkezdjük felderíteni Amerika egy másik csücskét és ha lesz rendes internet akkor erről lesz itt olvasni való. Na meg természetesen a facebookon is jönnek majd a kisebb lélegzetvételű információk. Most reklám, de nem menjenek sehová, mindjárt folytatjuk.
Hétfőn egész nap zuhogott az eső. Bár előtte már 10 szer (Kati csak 9) voltunk a hétfői futóklubban és egyszer sem hiúsult meg eső miatt, eléggé aggódtunk az esti futás miatt. Végül 6 óra felé elállt az eső és el tudtunk menni ismét. Cudar hideg volt. Az eső nyomán eddig nem tapasztalt tócsák voltak a járdán az egyik legsötétebb szakaszon, de szerencsére mi már rég rendszeresítettünk kimondottan esti futáshoz választott fejlámpákat. El sem tudom képzelni, hogy más hogy oldotta meg a dolgot. A futás jól esett, utána jól bevacsoráztunk majd nem sokkal később eleredt a hó. Volt szépen aláhulló nagy pelyhes de vadul kavargó apró szemű is. Nem volt elég hideg de a kocsikon kezdett megállni. Reggel látszott a háztetőkön is. De mire Kati lovagolni ment addigra csak az árkok árnyékos oldalán maradt mert a szép napsütéses idő mindenhol máshol eltüntette. És míg Kati lovagol én élveztem a nap melegét. Tökéles időzítés.
Már szerda van és mégis az elmúlt szombat-vasárnapról fogok beszélni ami azért jó mert most éppen esik az eső és 10 fok van. Na nem ez a jó, hanem a kontraszt. A hétvégén még ugyanis tél volt. Ezt nem tudatosítottuk volna ha nem megyünk el kirándulni egyet szombaton. Ez a szokásos módon történt abban az értelemben, hogy Kati fel csapta az internetet a megfelelő és bejáratott fejezetnél és kinyomtatta az egyik szabadon választott közeli túra útvonal leírását és térképét. Sikerült rávenni Krisztiánt is, hogy jöjjön, egész könnyen. Ez az ismert történések fényében nem volt olyan evidens, de mindenképpen hasznos abban a tekintetben, hogy így hosszú órákon keresztül tudtunk társaságot biztosítani neki.
Az előző írás arról szólt, hogy esik a hó. Ez most inkább arról, hogy miért nem. Annyira hiányzik a tél. Persze gondolom az otthoniaknak már bőven elege van belőle. Küldhetnének ide egy kicsit. Jó nem a fagyoskodás meg a közlekedési káosz hiányzik. Sokkal inkább ez.
Ez a puha csendet hozó gyönyörűség.
Sajnos azóta itt nagyjából 0,5 és 1,5 fok között szédeleg a hőmérséklet éjjel-nappal. A hóból már alig van valami. Arra nem volt elég a hőmérséklet, hogy eltűnjön teljesen a hó, és arra sem, hogy megmaradjon szépnek. Igaz ezt az angolok idióta hozzáállása sem teszi lehetővé. Itt ugyanis nem takarítják el a havat onnan ahonnan kéne, úgy mint járdák, úttest. Azt érzik, hogy valamit tenni kell hátha nem tűnik el magától, tehát megsózzák a havat. Van itt a sarkon egy láda amit az önkormányzat feltölt rendszeresen sós homokkal, a marhák meg nekiállnak és rászórják a 15 centi hó tetejére. Persze hogy várhatnánk el, hogy ennél értelmesebben álljanak hozzá ha ezt látják a tisztító gépektől is a főutakon. Vasárnap mentünk Gabit meglátogatni és sehol nem volt eltakarítva a hó, csak szépen latyakká sózva. Nem is érdemlik meg, hogy ilyen szépségben legyen részük.
Figyeltük az otthoni híreket, hallottuk a beszámolókat, tudjuk hó van otthon. Szép nagy. Igazi tél. És nagyon irigyek is voltunk ezért. Itt eddig ez a tél nevű dolog nyomokban sem érkezett meg. Néha volt hideg, az utolsó pár napban is fagyogatott. Csak a szél tette néhol kellemetlenné. De ez most megváltozott. Itt is esik a hó! Nagyjából fél tíz felé lett gyanús ahogy a konyhába menet kinéztem a kisszoba ablakon. Csak úgy fél szemmel de mintha lenne valami a levegőben. Mentem gyorsan az ablakhoz és igen, esett a hó. Kati is fellelkesült egyből. Nem volt nagy dolog éppen csak több mint szállingózás. De vitte a szél rendesen az apró szemű pelyheket. Gyorsan rácsörögtünk Krisztiánra, hogy nézett e ki mostanában az ablakon. Sikerült őt is meglepni.
Azt már megírtam, hogy milyen problémákat okoz errefelé a havazás. De van a dolognak kellemesebb, szebb oldala is. És hogy ne múljon el nyomtalanul a hó itt van bizonyítéknak pár kép, hogy ebben a szezonban volt hó Angliában. Nem is kevés.
Kati munkába megy a friss hóban:
Gyalog ment mert kocsival nem tudott volna, az így nézett ki:
Helyzet van. Sok hóval. A hó errefelé mindig meglepi az embereket és felelősöket. Pedig lassan megszokhatnák. Amióta Angliában élünk ez már a sokadik "rendkívüli" havazás. Ilyenkor szinte megáll az élet. Leállnak a szállítások, vonatok vesztegelnek, repülőtereket zárnak le, bezárnak az iskolák és (részben emiatt) az emberek nem mennek be dolgozni mondván rendkívüli helyzet van. Pedig csak esik a hó. Most nagyjából 10 centinél tartunk. De ez elég ahhoz, hogy megálljon a közlekedés az autópályákon és úgy általában az utakon. Vagy legalábbis vészesen lelassul a haladás.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
