A plafonra általában csak világító berendezések szoktak kerülni. Nálunk ezek hiánytalanul megvoltak és mi mégis kifúrtuk a plafont. Hogy miért? Ehhez menjünk vissza kicsit az időben.
Évekkel ezelőtt kaptunk Csabitól egy TRX-et. Ez egy edző eszköz amivel nagyon sokféle gyakorlatot lehet végezni. Na ezt akartuk mi a plafonra akasztani. Ez az előző lakásunkban egyszerű volt mert ott építettünk egy kis mászófalat és ott csak egy csavart kellet betekerni az egyik lukba és már lehetett is felakasztani a cuccot. Itt viszont nincs mászófal és nem is lesz, tehát más megoldás kellett. Lehet úgy is használni, hogy az ajtóba csípteti be az ember de akkor korlátozott a használati érték. Tehát fel kell akasztani. Gondolkodtunk sokat, hogy a kertbe csinálunk valami hintaállvány félét, azonban ezt végül is elvettettük, mert nem akarunk semmit a kertbe ami az amúgy sem nagy méretéből még lecsípne.
Nehéz újra kezdeni az írást amikor az ember elveszítette az egyik leghűségesebb olvasóját. Ezért is támadt mindig jobb ötletem mikor eszembe jutott, hogy ezeket a rég történt dolgokat meg kéne írni. Pedig történések vannak folyamatosan, most a legrégebbiekből pár darab.
A legegyszerűbb történet ez a darázsfészek.
Ennek semmi más apropója nincs, minthogy végre lehet itt is kapni friss élesztőt. Kati vette észre a töröknél. Amúgy román élesztő de ezt csak az érdekesség kedvéért. Láthatóan remekül működik.
Viharos napok után, melynek híre még Magyarországra is eljutott, verőfényes reggelre ébredtünk. Éjjel még ropogtatta a tetőt a tomboló szél, reggelre mintha elfújták volna (haha). Kati indult le előbb a földszintre, én még a másodikról viccesen megkérdeztem, hogy van-e még kerítésünk. Mire némi hatásszünet után jött az őszintén döbbent válasz: nincs. Angliában hagyománya van annak ugyanis, hogy valami megmagyarázhatatlan okból nagyon gyenge kerítéseket építenek majd ezeket minden tavaszi vihar után újra csinálják. Na de nézzük milyen kép fogadott minket azon a reggelen.
Kiknek kell feljönni ugye? Akik leszakadtak. A konyha polc is így járt. Szerencsére nem úgy, hogy az egész polc elindult lefelé, hogy összetörje az alatta levő porcelán edényeket, majd onnan továbbhaladva együttes erővel a legalul elhelyezkedő tányérokat. Éppen csak az egyik sarka engedett el, de Kati észrevette és akcióra késztetett.
Az egész előzménye az, hogy az eredeti polc mennyiséget megnöveltük még valamikor tavaly és ehhez nyomtattam polctartó pöcköket. Minden szép és jó volt de ez a polc egy kicsit túl lett terhelve és a polctartó megadta magát. Legegyszerűbb az lett volna, ha nyomtatok új pöcköket és a terhelést elosztva kicsit kíméletesebb elbánásban részesülnek. De én szeretem a kihívásokat. Tehát gyártsunk erősebb tartókat. A forma kötöttségéből adódóan erősebb kiinduló anyag kell. Tehát a nyomtatás kizárva. Kicsit mérlegeltem, hogy rézből vagy vasból készüljön, végül az utóbbi mellett tettel le a voksot.
Valahol ott ejtettem el a szálat, hogy voltak vendégeink. Ezt leginkább egy képpel tudnám illusztrálni.
Aztán kivittük a vendégeket a reptére és nekiálltunk rendet rakni. Eközben gondoltam megmentem a bébiételes üvegeket mondván jó lesz csavaroknak vagy bármi hasonlónak. Nem fogtam fel első körben, hogy mire vállalkoztam. Ez itt a kétheti termés bő fele.
A lábam erősen javuló tendenciát mutat. El tudtunk menni golfozni és egy kis futás is belefért. De ennél lényegesen fontosabb, hogy folytatni tudtuk a félbeszakadt kerti munkálatokat. Kiszinteztük a biciklitárolót ami nem volt könnyű egy ilyen alapvetően lejtős és összevissza talajon. Ez relatíve hamar meg volt ezért kellett találni még elfoglaltságot így építettünk egy fatárolót. Volt egy jó adag tűzifánk és ezt akartuk elhelyezni valami száraz helyre. Ezek eddig a téglából épült tűzrakóban voltak letakarva. Ezen több okból is akartunk változtatni. Az egyik, hogy ha egy tűzrakóban fát tárolsz akkor ott nem lehet tüzet rakni, a másik, hogy amúgy sem akartunk ott tüzet rakni mert el akartuk bontani.
Elég sok kicsi gyerek van a környékünkön. A kicsi alatt értendő a 0-4 éves kor, a környékünkön pedig az, hogy részben a családban részben pedig az ismeretségi körben itt ahol lakunk. És bár szívesen láttuk volna őket a lakásukban ez nem igazán volt jó ötlet. A lakásban a nappalink volt egyúttal az ebédlő és a dolgozó szoba is. És bár vettünk kábel tartókat amivel a dolgozóasztalok háta mögött jellemzően megtalálható kábelrengeteget eltüntettük a földről azért a polcokon maradt elég apró mütyür ami egy kis gyerek számára vonzó és vagy veszélyes vagy mi féltettük volna a kis kezektől. Na ez már nem így van.
Aki olvassa ezt a blogot az tudja, hogy új házba költöztünk. Ez jóval nagyobb mint a lakás ahol előzőleg laktunk. Ez sok szempontból jó, de jött a tél és ki is kell fűteni a házat. Ettől tartottunk, joggal. Adott némi reményt, hogy, míg az előző bérlemény közel 50 éves volt a házunk 10 éve épült és ennek megfelelően jóval modernebb a szigetelése. Gondolom nem csak jófejségből, hanem a szabványok ezt írták elő akkor már.
Az egy dolog, hogy a szobákban amiket nem használunk levettük a fűtést teljesen vagy nagyon alacsonyra de gondoltuk csavarunk még egyet a dolgon és fejlesztjük az amúgy nagyon jó kis rendszer leggyengébb láncszemét. Ezt itt.
Kezdjük a kerttel mert az színtiszta sikertörténet. Elsőként mutatok egy képet, illetve kettőt, ami az úgymond előtte állapot.
Ezt a képet ugyan az idei tél eddigi produktuma miatt lőttem de jól mutatja a kisebb dzsungelt amit a szomszédból átlógó növények okoztak.
Ez meg a szomszéd szomszéd macskája okán született, viszont jól látszik rajta, hogy a sufninkon erősen hiányos a tetőn a kátránypapír. Ennek okán egyébként szivárgott be a víz minden esőnél amiből itt azért akad télen bőven.
A ház belakásának még olyan fázisában tartunk, ahol ha megcsinálunk egy dolgot a tennivaló listáról két másik jön a helyébe. Persze ez nem nagy csoda ha végig gondoljuk, hogy november elején hurcoltuk át a bútorokat, decemberben 3 hetet Marciztunk. Idén meg már futottunk több mint 300 km-t ami nem kevés idő főleg ha hozzáveszed, hogy fel kell öltözni, esetenként el kell menni oda ahol futunk, aztán lazítani fürödni, és ezzel el is megy egy-egy este. A maradék időben nem árt néha pihenni. És mindezt úgy, hogy a kerthez még hozzá sem nyúltunk. Tartok egy kicsit a tavasztól. De előbb nézzük miket sikerült meg csinálni ezen a hétvégén amikor is hosszú idő óta először nem futottunk hosszút.
A költözés mindig nagy szívás. Mostanában nem csinálnám újra. Rengeteg munkával jár és a jutalma a hosszan tartó kényelmetlenség. Kezdtük azzal, hogy még Kalymnosra menet előtt el kezdtük gyűjteni a dobozokat és amit tudtunk hosszú távon nélkülözni azt becsomagoltuk. Így jártak a könyvek pl. meg olyan ruhák amire jó eséllyel nem volt szükség. Aztán hazaértünk a reptérről, kialudtunk magunkat és nekiestünk a komolyabb rámolásnak. Ezt erősen serkentette, hogy tudtuk pár nap múlva kapjuk a kulcsokat. Viszont hátráltatta, hogy a kisszoba kezdett betelni.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
