Miért nem született írás az elmúlt hét során? A munka mellett több projektet is elindítottunk és az idő is jobbra fordult egy kicsit így eltudtunk menni futni ami szintén jelentős időt emészt fel, de végre a rendes cipőkben mert a sár (ideiglenesen) eltűnt.
Én személy szerint végeztem egy dologgal ami most kivételesen nekem jó a bloggal kapcsolatban, nem részletezném mert megmutatni nem tudom a technikai finomságok meg keveseket érdekelhet. Ez csak amolyan hobbi munka volt, e mellett folyik a komoly munka is. Katival közösen elindítottunk egy másik dolgot ami még karácsonyra nyúlik vissza de tekintve, hogy nincs kész sőt eléggé az elején tartunk nem tudok róla alaposan beszámolni. De ez nem várathat sokáig mert emiatt az asztalunk így néz ki.
Összeütközésbe kerültem az asztallal. És nem verbálisan. Tettlegességre került sor. Belerúgtam. Nem is kicsit. Persze az egész nem szándékos volt de attól még pont ugyan annyira fájt.
Ami a nagyobb baj, hogy nem múlt el nyomtalanul mint szokott pár nap alatt. Sajnos jócskán bekékült (ez nem annyira jön át képen) és az orvos (Kati) szerint lehet, hogy eltört. Persze ez nem változtat a dolgon mert akkor is pont ugyan az a teendő, meg kell várni míg elmúlik. Viszont addig nem tudok futni, mászócipőt húzni. Emiatt már meghiúsult a hétvégi Portlandi mászásunk és Kati is nélkülem ment futni tegnap. Bár ha belegondolok ez még mindig ezerszer jobb mintha mind ez Kalymnosra indulás előtt történt volna.
Nagyon nincs. Persze még február van, tehát ez annyira nem is várható el. Na de. Azért az már nem olyan vicces amikor az ember felébred vasárnap és felhőtlen kék az ég, és érzi, hogy itt végre lesz egy jó kis futás, langyon szellőben, napsütésben és erre mi történik? Hogy mikorra elindul, mert ugye meg kell várni, hogy leérjen a reggeli, akkor már bizony erősen gondolkodik, hogy felvegye a napszemüveget és mire az második kanyarhoz ér addigra már esik és ez nagyjából az utolsó kanyarig így is marad így a 10 kilométerből 9-ben ázik.
Az elmúlt hétvégéről akarok egy kicsit mesélni, kicsit késve.
Nagyon úgy indult, hogy egymást fogjuk nézni itthon vagy legfeljebb az esőt az ablakon keresztül. Ez nem egy jó szórakozás bár van mit csinálni itthon bőven azért nem szeretünk bezárva lenni. Ennek megfelelően bele-belemartunk egymásba, ez, hogy úgy mondjam természetes. Már olyanokat mondogattunk, hogy akármilyen idő van, akármi és bármennyire esik vasárnap futni megyünk.
Még a diás próbálkozás utózöngéje gyanánt, akartam tenni egy utolsó próbát azzal a szkennerrel ami itt volt nálam. De egy dia erejéig nem akartam lehozni ezért felmentünk a szomszédhoz, hogy ugyan szkennelné be a legnagyobb felbontásban, hogy lássuk végleg lehet e ezzel kezdeni valamit avagy sem. Erre a válasz: nem. De most nem ez a lényeg. Ha már ott voltunk megkérdeztük nincs e kedvük átjönni egy mozi est erejéig. Kiderült, hogy mér elígérkeztek kártyázni az utcában levő másik magyar házhoz. De megállapítottuk, hogy a mozi estéket bizony jó lenne feleleveníteni. Tavaly nagy sikere volt. Vissza kocogtunk a vackunkba, majd kisvártatva csöngött a telefon, hogy nincs e kedvünk kártyázni menni mert a meghívás immáron kiterjedt ránk is. Tulajdonképpen bármihez lett volna kedvünk ami nem itthon történik. De ez a kártyázás nagyon jó volt. Remek hangulatban marháskodva múlattuk az időt. Viszont ott van egy baba. Ezért relatív korán eljöttünk. Hazafelé ballagva újra felmerült a közös filmezés ötlete és megállapítottuk, hogy nekünk még nincs késő, nem úgy mint a babának tehát egy gyors vacsora (ki-ki a saját vackában) és mehet a filmezés. Amúgy a White Out-ot (Vakitó fehérség) néztük ami egy képregény adaptáció (jegyezd meg ezt a szót, hogy adaptáció). A filmről sok jót én sem mondhatok, egynek elmegy kategória. Közben még megegyeztünk Gabival, hogy ha nem esik akkor vasárnap jön velünk futni.
Az idei karácsony nem volt olyan megterhelő mint jó pár az utóbbiak közül. Ez köszönhető annak, hogy most relatív sok időt töltöttünk otthon és bár elég sok helyre mentünk, sokakat látogattunk meg, maradt idő henyélésre pihenésre. Sőt még arra is, hogy egyik nap kimenjünk a Naplás-tóra, kihasználván a szokatlanul tartós és kemény hideget illetve a következményeképpen a tavon kialakult jeget. Nem voltunk egyedül.
A hétvégén szekrényeztünk. Ez olyan jól sikerült, hogy fellelkesedtem. Történt ugyanis, hogy megláttam, hogy valaki a kuka mellé támasztott egy polc maradványt. Szép hosszú lécek, csomó jó faanyag. Nem vagyok híve a valamire jó lesz címszó alatt összeszedni más levetett cuccait. Viszont látva ezt a remek faanyagot elindult a fantáziám. Mivel a lakásban a szekrény megjelenésével látványos rendezettebb kép kezdett kialakulni, gondoltam fokozom ezt még egy kicsit. Még a házban laktunk amikor a cipő elhelyezésre egy olcsó megoldást választottunk. Vettünk egy olcsó kis szőnyeget és arra raktuk le a cipőket. Amikor az bekoszolódott akkor cseréltük és mostuk. Ez ott jól működött és megszoktuk. Aztán átjött ez ide a lakásba is. Nem volt vele komoly gond de azért elég sok helyet elfoglalt az előszobából azzal, hogy két sorban álltak rajta a cipők. Ezen terveztem segíteni. Felhoztam a polcot és szétszedtem. Sokáig nézegettem, hogy melyik részéből mit tudnék csinálni. Méregettem, mérlegeltem, majd kialakult a fejemben a terv. Előszedtem a szekrényből a szerszámos dobozokat és a fúrót. Fúrtam, faragtam és ez lett belőle.
Ezt állítják sokan, sok helyen. Nem kell hozzá semmi – hangzik az érv. Nyugodtan keress rá a neten, sok helyen találod meg ezt a mondatot. Persze ez talán így is van amikor valaki hetente kocog 2-3 km-t.
Mi viszont ezen már messze túl vagyunk. A történet másik feléhez tartozik, hogy itt Angliában az év jelentős részében kell számítani komoly csapadékra, és mi terepen futunk. És a terepen eső hatására sár keletkezik. Tavaly télen vagy inkább tavasszal rengeteget kínlódtunk e miatt. Régóta érlelődött már, hogy végetvetünk ennek. Már tavasszal is nézegettük az ilyen körülményekre kitalált cipőket de akkor még nem szántuk rá magunkat. Most viszont Kati ráért délután és elmentünk a helyi futóboltba és néztünk cipőt. És vettünk is.
Nem, nem piáról lesz szó hanem futásról. Jó rég nem írtam róla. Ennek oka részben az, hogy jó rég nem futottunk. Most néztem meg, az elmúlt hónapban egyszer! Nincs lelkiismeret furdalásom mert nem volt módunk futni.
Könnyen felidézhető az elmúlt időszak futása. Bizony egyes számban. Kalymnoson tudtunk egyet futni. És előtte sokáig nem. Persze ez érthető mert voltunk Cipruson aztán ugyan egy hétig itthon de az a hét elment azzal, hogy Kati ügyelt én meg mostam, vásároltam stb. és már indultunk is Kalymnos irányába. Ciprusra indulás előtt napon futottunk utoljára normálisan. Kalymnoson csak egy hiánypótló futás sikerült aztán szerencsére a mászással eltelt a hét. Még a tavalyi eltévedésünk helyére sem mentünk vissza pedig terveztük erősen.
Ez részben még otthoni történet. A cím egy kis magyarázatot követel azoknak akik nem abban az értelemben veszik amiben az angolok. Magyarul a defekt az jó eséllyel az autó gumijának hibáját jelenti. Az eredeti értelme viszont mindenféle hiba. Van, hogy magyarul is használjuk így de akkor mindig hozzá van toldva az, hogy minek a defektjéről van szó. De még így sem gyakori. Nem is tudok csak erőltetett példát, inkább hagyjuk.
Itt viszont két eredeti értelemben vett defektről lesz szó. Az első amit még az indulásunk előttre datálódik az majdnem a magyaros értelemben vett defekt. Történt ugyanis, hogy Katival jártuk körül a ház előtt a kocsikat és számolgattuk az ilyen-olyan sérüléseket amikor is észre vette, hogy elég csúnyán néz ki a egyik gumi. És ezt meg akartam mutatni. Főleg mert sikerül egy jó képet csinálni ahol jól látszik a "defekt" az az a hiba.
Eddig minden napnak úgy indultunk neki, hogy volt egy tervünk, de inkább a majd alakul valahogy érzés volt erősebb. Nem volt ez másként ma sem. A terv az volt, hogy reggel elindulunk a szálláshoz közel eső nemzeti parkba, megnézzük és utánna délnek vesszük az irányt és elmegyünk egy másik nemzeti parkba és ott is át adjuk magunkat a természet szépségeinek. De lássuk mi lett végül is ebből.
A első cél The Burren volt. Rövid autókázásnak ígérkezett. Lapozni sem kellett a térképen. Azzal viszont nem számoltunk, hogy amikor egyértelműen ott vagyunk a nemzeti park melletti úton, és látjuk magát a nemzeti parkot is akkor nem lesz sehol egy tábla, hogy hol van egy valami bejárat féleség, ahonnan követhető utak indulnak. Vaktában viszont nagyon nem érdemes neki indulni ennek a tájnak.
Ez pont úgy hangzik mint valami mese címe. Vagy esetleg krimié. Pedig semmi ilyesmiről nincs szó.
Az már mindenkinek világos aki a blogjainkat olvassa, hogy futunk. Többé kevésbé az is, hogy fel vagyunk szerelkezve iPadekkel. És mit csinál egy futóbolond informatikus? Használatba veszi az iPadjét a futással kapcsolatban is. De kezdjük egy kicsit előrébbről. Miután Maidstoneba költöztünk el kezdtünk egyre rendszeresebben futni. De az elején még csak keveset, kevésszer. Egyszer csak elkezdett fontossá válni ez a dolog. Segített ebben a hely ahol futunk. A folyópart egy olyan környezet ahová szívesen megy az ember. Nem a városi dzsungelben kell futni és ez jó. Katinak előbb volt futó órája majd lett nekem is. Aztán jött az ötlet, hogy ha már mérem az időt jó lenne megőrizni későbbre is a mért időket. Elkezdtem (még Windows alatt) egy táblázatba jegyezni a dátumot, időt, távot és az ezekből számolt értékeket. Ezt a táblázatot töltögettem 3 éven keresztül. Sajnos elég későn kezdtem el csinálni. 2007 nyarán. És egészen mostanáig csináltam. Ez idő alatt belekerül 176 óra és 1836 km-nyi futás adata. De ha jól emlékszem már 2005-től rendszeresen futottunk. Nagyjából azóta, hogy a Maidstoneba költöztünk. Emlékszem mert már a folyóparti házból rendszeresen jártunk futni. Sajnos azok a futások nem lettek feljegyezve. Ezt a táblázatot most abba, hagytam. Mert elkezdtem egy másikat. Az iPaden. És remekül lehet ilyenre használni az iPadet. Viszont elkezdtem azt firtatni, hogy rendben vezetem az iPaden ezt a táblázatot, de szeretném az onnan esetleg valamikor kinyerni. És ekkor találtam rá az Apple egy elegáns megoldására az iWork.com-ra. Ide egyetlen mozdulattal lehet feltölteni az iPaden iWorksben(Numbers, Pages...) készült munkákat. És ezeket publikussá is lehet tenni! Így meg tudom mutatni neked is.
Elég rendesen elhallgattam. Ennek jó okai vannak. Egy részt a foci VB, amit talán életemben először tudok úgy követni, hogy azt a meccset nézem meg amelyik csak jól esik. Iskolás koromban igen későn lett tévénk és nem emlékszem, hogy láttam volna foci VB-t. Illetve egyszer, amikor a nagy európai körútra mentünk és megálltunk egy ausztriai kempingben akkor ott láttam életemben először focit színes tévében és nagyon csodálkoztam, hogy a játékosoknak nem fekete fehér a meze. Alig bírtak elcibálni onnan. Nem mostanában volt.
Tegnap futottam egy 1:20-on belülit. Ez annak fényében érdekes, hogy mióta visszajöttünk Marokkóból szenvedtünk mindketten a futással. Bőven 1:20-on kívűl ment. Rendben elismerem, meleg van. De meleg volt elötte is. És akkor nagyon jól ment. Gyártottunk elméleteket. Fogtuk arra, hogy Marokkóban volt egy gyomorrontás szerüségünk. Tény, hogy a visszaérkezésünk utáni 2-3 napban nem is tudtunk elmenni futni egyáltalán mert nem mertünk elindulni egy másfél órás útra ami távol van a kis helység porcelánjától. De ez már bőven több mint egy hete volt. Viszont ezen a héten is futottunk egy gyalázatosat még. Van egy dietetikus barátunk, hátha erretéved és gyárt nekünk erre egy használható elméletet. Egyébként ekkor, amikor sétáltunk arrafelé ahonnan indulni szoktunk, találtam egy 5 pennyst. Visszafelé futá után meg Kati talált egy 1-est. Így lett ez egy 6 pennys futás.
és a szemüveg. Imádok ilyen kis szójátékokat írni. Na de bontsuk ki, hogy mi húzódik meg e mögött. De előtte még had magyarázzam meg, hogy nem a repülőről küldöm ezt a postot, hanem bekészítettem előre, hogy legyen itt egy kis olvasni való, ha erre téved valaki.
A jó az, hogy szerdán és csütörtökön még futottunk egyet mielőtt egy hét marokkói futás mentes időszak köszöntene ránk. És szerdán ismét lett egy legjobb időm ezen a távon. Nagyon jól éreztem magam, jól esett a futás ezért ment is. Aztán a végén amikor már láttam, hogy nagyon jó a részidő megnyomtam az utolsó 1-2 kilométert.
Kati megy az osztálytalálkozójára haza felé. És melóból megy, ilyenkor minden perc számít ezért én vittem ki a reptérre. Na nem mintha én gyorsabban tudnék haladni a tömött autópályán inkább azért mert akkor meg lehet spórolni a parkolóban keringőzést, a parkolóból a terminálra buszozást. Nem sok idő, max 10-15 perc, de ilyenkor ugye minden perc számít, mint említettem. Meg a parkoló díját. Viszont több benzin fogy szóval ezzel azért nem vagyunk sokkal beljebb. Persze nem ezzel kezdődött a nap hanem izomlázzal, mert tegnap futottunk egy 20-ast ami nem is lett volna baj mert már csináltunk ilyet de előtte nap 15-öt. Ez a kettő már erősen érezhető volt ma. Ezt majd még kell csinálni. Remek edzés. Kicsit nagyképűen hangzik de két 15 egymás után már nem érezhető. De vissza a mai naphoz.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
