Nem tervezem főző bloggá alakítani ezt itt, de múlt héten megint voltunk társasozni. És mostanában ha társas akkor sütés. Valahogy így alakult.
Már rég szerettük volna megpróbálni a pogácsa sütést amihez elég ritkán jutunk hozzá (nem a sütéshez). Már csak egy alkalom kellett ehhez és ez lett végül a múlt heti társasozás. A bökkenő a recepttel volt. Manapság nem az a gond, hogy nem talál az ember receptet, hanem hogy túl sokat is. Végül csak ráböktünk az egyikre ami nagyon egyszerű volt és volt otthon minden hozzá. Az alakuló gyakorlatunk alapján rögtön módosítottunk is rajta egyet, és neki álltam. Kati a kritikusabb pillanatokban erős támogatást nyújtott, ahogy mondani szokás: nélküle nem jöhetett volna létre. Rögtön első támogatása az összetevők összeszedése és kimérése során történt. Majd ezek szépen belevándoroltak a dagasztó gépbe.
Elképzelésem sincs honnan jött az ötlet. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy krumplis nudlit akarok csinálni. Pontosabban enni, de az nem jön magától. Nagyon régen nem ettem már ilyet de arra emlékeztem, hogy nagyon szeretem. Ez is megfejtendő rejtély, hogy ha ennyire jó kaja akkor miért nem csináltam még. Mert csinálni nagyon egyszerű.
Mivel múlt hétvégén Kati dolgozott, ezért nem beszéltük meg, egyszerűen csak nekiálltam. És egy vérbeli geekhez méltóan nem a szakácskönyv ugrott be elsőnek mint forrás hanem a Google. Mivel az legelső feldobott recept hihetőnek tűnt és nem volt elbonyolítva ezért nem is keresgéltem tovább. Nagyjából úgy akartam meg lenni vele, hogy mire a csaj hazaér addigra legyen meg frissen, készen. Két dologgal nem számoltam, hogy Kati egy órával korábban jön haza és a krumplinak rendesen ki kell hűlnie. Meg azzal sem, hogy az itteni krumplik nagyon vizesek ezért sokkal több lisztet vesznek fel, így az elkészült adag pöttyet túlméretes lesz, de mivel jó cucc ez nem akkora probléma.
Készülünk síelni, ezért bementünk a városba a múlt pénteken, hogy váltsunk eurót. Ahogy sétáltattunk az utcán elmentünk egy konyhai cuccokat árusító bolt előtt. Valahogy beugrott a múltkori tészta készítési akciónk, amikor is nem volt itthon metélt tésztánk és hűen magunkhoz nem elszaladtunk venni, hanem csináltunk. Már akkor felmerült bennünk, hogy jó lenne egy tészta nyújtó és szeletelő gép. Kérdeztem Katitól, meg kell e várni, hogy valamelyikőnknek születés vagy egyéb napja legyen vagy vehetünk ilyet soron kívül. Aztán megnéztük a egyik helyen a váltási árfolyamokat (nem voltak jobbak mint a postán) és visszafelé bekanyarodtunk a boltba szinte kérdés nélkül. Aztán kicsit megnyugodtunk, mert nem volt ilyenjük.
Rengeteg dolog történt már azóta, hogy ez az adag briós elkészült noha mindez pár napja történt. Azonban ebbe a pár napba annyi mindent sűrítettünk, hogy esély nem volt arra, hogy írjak róla. Erről a következő posztban lesz szó.
Facebookon kaptam a kihívást, miszerint annyi mindent sütünk ugyan megcsinálnánk e ezt. Nagyon csábító volt a kép ezért nekiálltunk vasárnap délután. Kati kiméregette a dolgokat én meg betápláltam a konyhai robotgépbe. Elég érdekes állagú tészta lett.
Múlt hétvégén Kati ügyelt, így egyedül kellett az itthoni dolgokkal törődnöm. Például felmértem a kaja készletünket és kiderült, hogy szinte minden van itthon elég csak sajtból kezdünk kifogyni na meg zöldségekből. Ezeket erősen fogyasztjuk és hiányuk tűrhetetlen. Beszerző körútra indultam hát. Épp csak egy saroknyit mentem mikor szembejött Karcsi, ő már letudta a vásárlást. Mikor mondtam, hogy megyek a Sainsbury'sbe (a sajt miatt), újságolta, hogy van nagyon olcsón csirke alsó-comb. Eszem ágában nem volt ilyesmivel foglalkozni de a gondolat elültetődött. És míg battyogtam a város felé szépen kigondoltam, hogy mit lehet kezdeni egy kupac csirke combbal. Amikor odaértem, és láttam, hogy majd fél kiló csirkecomb (5 darab) csak 1 fontba kerül már nem volt kérdés, hogy veszek. Vettem is mindjárt kettőt. Mivel a kapros-túrós okán volt itthon tejföl ezen a vonalon elindulva tejfölös csirkepaprikást terveztem. Nem aggasztott túlzottan, hogy közel hasonlót sem csináltam még soha. Ha van jó recept és jó hozzávalók, mindent meg lehet csinálni. Végül a Sainsbury'sből degeszre tömött szatyrokkal távoztam mert közben eszembe jutott, hogy kaptunk remek tippet Imitől egy ott kapható, sütni való kolbászról ami egészen hasonlít a magyaros paprikás kolbászhoz. Na meg a zöldség/gyümölcs pult felé is kanyarodtam egyet és az mindig veszélyes. Ez lett abból, hogy elindultam sajtért és még csak ez után mentem a törökhöz paprikáért és paradicsomért.