A költözés mindig nagy szívás. Mostanában nem csinálnám újra. Rengeteg munkával jár és a jutalma a hosszan tartó kényelmetlenség. Kezdtük azzal, hogy még Kalymnosra menet előtt el kezdtük gyűjteni a dobozokat és amit tudtunk hosszú távon nélkülözni azt becsomagoltuk. Így jártak a könyvek pl. meg olyan ruhák amire jó eséllyel nem volt szükség. Aztán hazaértünk a reptérről, kialudtunk magunkat és nekiestünk a komolyabb rámolásnak. Ezt erősen serkentette, hogy tudtuk pár nap múlva kapjuk a kulcsokat. Viszont hátráltatta, hogy a kisszoba kezdett betelni.
Annyi minden történt az elmúlt pár hétben amiről mind be akartam számolni de időhiány vagy egyéb okokból nem sikerült, hogy most egy jó kis vegyes felvágottban jönnek az események.
Kezdjük azzal, hogy Gábor megint rendelt valamit és megkért, hogy vegyem át neki mert ezek a szállítások mind munka időben jönnek. Én bárhol tudok dolgozni ahol ott a gépem és tisztességes net van, így ez nekem nem volt gond. Szépen átmentem a remélt szállítási időben és vártam. Egészen addig míg Gábor is elszabadult a kórházból és hazaért. És nem sokkal később meghozták a bútort. Az előző szerelésből már bebizonyosodott, hogy ketten nem kétszer gyorsabban szerelünk össze bútort hanem lényegesen gyorsabban ezért most nem is kellett ajánlkoznom, azonnal nekiláttunk.
Újrakezdés, mert azt ami előzőleg volt nem lehet folytatni. Az a világ már nincs. Meg próbáljuk felépíteni az új világunkat ami sokszor nem könnyű. Hihetetlen helyekről tör elő a legváratlanabb pillanatokban az újra és újra felismerés, hogy szembe kell nézned a megmásíthatatlannal. De a blog újra kezdésére a mostani pillanat alkalmasnak látszik mert a tegnapi nap eléggé ránk jellemzően alakult.
Elképzelni nem tudom, hogy egyesek hogyan képesek unatkozni. A nap azzal kezdődött, hogy Katinak be kellett menni reggel Londonba. Ezt majd ő elmeséli ha akarja, hogy miért. Hajnalban ment én késő délután szedtem össze az állomáson mikor jött visszafelé. Utána gyors kaja bevitel és nekiálltunk pakolni, miközben megjött András a mosni valóval. A kisszobát tettük fogadó képessé. Összeszokottan ez pillanatok alatt megvolt ami azért fontos mert Katinak indulni kellett dolgozni. Egy kicsit korábban, hogy útba ejthessük a szavazó helységet és leadjuk a voksunkat az Európai illetve önkormányzati választással kapcsolatban. Itt jegyezném meg, hogy nekem nagyon tetszik az angol rendszer, hogy csütörtökön van a választás így nem cseszik el egy hétvégi napodat ezzel.
Köszönöm, hogy ismerhettelek. És akik ismertek mind tudják, hogy mennyire jó ember voltál. Köszönöm mindazt amit értünk tettél és nem kevés az. Az űr amit hagytál betölthetetlen és megérthetetlen. Tudod az ilyen mindig másokkal történik a tévében és nem velünk. És most itt állunk és hirtelen értelmetlen minden.
Tudod én azt hittem, hogy az élettől kapott pofonok megkeményíttek de nincs keménység amivel ezt ki lehet bírni. És amit én érzek az semmi ahhoz képet amit egy anya vagy egy testvér érez. Ígérem neked, hogy vigyázok rájuk bár úgy ahogy te tennéd nem lehet.
Az elmúlt 3 hétvége (igen azóta nem írtam) szépen lefedi az élet fontos pillanatait. A címbeli felsorolás időrendi. Az elsőről és az utolsóról fogok írni, a temetés személyes ügy, nem tartozik a nyilvánosságra.
Hosszú idő óta most volt az első szabad hétvégénk. Alig, hogy visszaértünk Spanyolországból, már repültünk is haza Gabi esküvőjére. Nem ígért sok jót, hogy előtte két nappal még igen zord hózápor volt, igaz Angliában.
Most beszámolok a fő okról, hogy miért született nagyon kevés írás itt az elmúlt időszakban. A napi dolgokon kívül plusz feladatot találtam ki magamnak. És bár csinálni elég nagy szívás volt az eredmény miatt mindenképpen megérte.
Apám nagy fotós volt. Aztán szépen anyám is nekiállt. Én jóval később kaptam csak rá. Az általuk készített képek zöme a digitális korszak előtt született. Ezek a képek a szekrényben és fiókokban hevertek. Évek talán évtizedek óta nem nézett rájuk senki. Ez jó is meg rossz is. Részben jó mert így állaguk csak kevéssé romlott ez idő alatt, rossz viszont, hogy a fő funkciójuk miszerint megnézi ezeket az ember, nem volt kihasználva. Ezért már nagyon régen elhatároztam, hogy bedigitalizálom a családi képgyűjteményt. A papírképekkel kezdtem mert ez volt az kisebb kihívás, egyszerűen csak befényképeztem a digitális kamerámmal ezeket. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy tegye meg ezt a birtokában lévő papír képekkel. Csak egy digitális kamera egy állvány és egy elég nagy fényerejű lámpa kell hozzá. A többit nagyjából a kamerára lehet bízni. Vannak persze trükkök, hogy hogyan lehet a legjobb eredményt elérni, de ez most nem erről szól.
Az elmúlt hetet otthon töltöttük. Én teljesen, Kati jó részt. Az ürügy édesanyám születés napja volt. Kicsit bonyolította a dolgot, hogy Katinak dolgoznia kellett két napot a héten. Két lehetőség állt előttünk. Vagy megyünk a hét elején és akkor több napot tudunk egyben otthon lenni vagy a hét végén amikor időben közelebb vagyunk az említett születésnaphoz. Végül átvágtuk a gordiuszi csomót és a harmadik megoldást választottuk. Én mentem egész hétre, beleértve a két hétvégét, Kati is, csak ő visszajött dolgozni pár napra. Ez azért volt elfogadható megoldás mert a munkanapokon olcsók a jegyek.
Nagyon régen nem írtam. Nehéz lesz felvenni a fonalat. Megpróbálom nagyjából összefoglalni a történéseket, ezek részben magyarázatot adnak arra miért is hanyagoltam a blogot mostanában.
A probléma az Európa Bajnoksággal kezdődött. Ez a csoport körök idején napi két meccset jelentett. Karcsi nagy focirajongó és így volt kivel nézni a meccseket és néztük is rendületlenül.
Közben azért történt más is. Pl. kidőlt egy szép nagy fa a szomszédunkban. Szimplán csak annyit esett, hogy a felázott talajban már nem tudtak megkapaszkodni a gyökerei.
Jártunk már sokfelé a világban. Volt ezek között jó pár izgalmas, érdekes. Azonban a hazautakkal egyik sem veszi fel a versenyt. Próbálom vázolni, hogy miért, ennek legegyszerűbb módja, hogy megpróbálom felsorolni, hogy merre jártunk és mit csináltunk. Reménytelen kísérlet.
Hétfőn este érkeztünk ezért kedden reggel indultunk. Kati éves vírus ellenőrzésével indítottunk 8-kor. Ezután következett a XIII. kerületi önkormányzat ahol csupán négy sorban állással elintéztük az én ideiglenes külföldre költöztetésemet. Itt sikerül elég nihilikus állapotba kerülni a magyar bürokráciától. Olyan dolgoktól amikkel Angliában nem törődnek egyáltalán, itt sikerül négy sorban állásos ügyet generálni. Ezután átvágtattunk a Bakács térre és ott Katinak intéztük el ugyan ezt egy sorban állással. Az én lakcímkártyámat kicserélték Katiét nem(???).
Megfordultunk pár helyen, jó pár emberrel találkoztunk amikor karácsonyra otthon voltunk pár napot. Ilyenre még nem volt példa, de szinte mindenhol szóba került a politika. Nem akarok itt politikával foglalkozni, ez a blog nem erről szól. Nem mintha nem lenne véleményem róla, de egyszerűen csak nem szeretném ide keverni bár akkor lenne témám bőven.
Most sem az az érdekes, hogy kinek mi a véleménye az aktuálisan Magyarországon történő dolgokról, sokkal inkább az, hogy van véleménye, általában elég sarkalatos, és arról beszél. És ez nem jó. Véleményem szerint a politikának a háttérben kéne maradni. Sokkal fontosabbnak kéne lennie a családnak meg úgy általában az emberi kapcsolatoknak. De most valahogy mindenkinél elszakadt valami és jellemzően nem elégedett a helyzettel. Ez önmagában hiba. Hozzá kell tenni, hogy ez nem mai jelenség, már jó ideje jelen van az egész társadalom átpolitizáltsága csak most a mértéke szembeötlő volt. És ez nem a magyar társadalom hibája, sokkal inkább a politikai élet szereplői tehetnek erről, hit kérdéssé tették a politikai hovatartozást.
Kaptam már sok pofont az életben. Talán nem eleget. De próbáltam magam felkészíteni, hogy kemény legyek a következőnél. És akkor olyan helyről jön ahonnan nem vártam, amire nem lehet felkészülni.
Tisztel Bíróság, ha az embert előre megfontolt szándékkal hátba szúrják akkor ahhoz milyen arcot illik vágni?
A Skypeomat én most egy időre kikapcsolom, mert senkivel nem akarok beszélni, nem is tudnék. Kati elérhető esténként ha valami sürgős dolog van. Remélem, hogy bírja a terhet amit rárakok.
Van út innen visszafelé?
Először a döbbenet, azután a fájdalom, majd harag és szégyen, hogy ilyen a családomban megtörténhet. Utána csak üresség. Kurva nagy üresség. Ez van bennem csak.
Kicsit visszamegyek időben azoknak a kedvéért akik nem követik szorosan a családi dolgainkat.
Kati már többször csinált olyat, hogy anyukáját elvitte utazni. Ez úgy mond ajándék, meg ilyenkor kettesben vannak. Így voltak Prágában meg Majorkán. Most is együtt utaznak. Egyiptomban. Gondolom senkinek a figyelmét nem kerülték el az események amik ott történtek eddig. Már mikor innen indult akkor is tudtuk, hogy az internetet lekapcsolták ott és mobil hálózatokat is leállították. Ez történt csütörtökig. Figyeltük a híreket de ott csak az látszott, hogy rengeteg ember van az utcán és nagyon hangosak. Aztán jöttek olyan képek, hogy a rendőrség be avatkozott. Könnygáz felhő mintha csak a 2006-os magyar eseményeket látnánk arab kiadásban ami itt egy nem kicsit fokozó jelző.
Már régóta terveztem, hogy nem csak a képeket próbálom megmenteni, hanem azt a videót is ami Apám 60. születés napján készült. Tulajdonképpen kész csoda, hogy még használható, és létezik még olyan eszköz ami képes befogadni a kazettát és lejátszani azt, ha belegondolunk, hányféle formátum jött majd ment is az elmúlt évtizedekben. Végül is most, a karácsonyi otthonlétünk adott lehetőséget arra, hogy összekapcsoljam a laptopomat a videomagnóval és bedigitalizáljam ezt a felvételt.
Két hete nem írtam. Szánom-bánom. De be kell látni jó mentségem van rá. Volt ugye ez a hét, esélyem sem volt semmi értelmeset írni. A hét vége felé lettem újra használható. Akkor jött a pakolás, majd másnap indulás a reptérre és onnan Magyarországra. Éjjel érkeztünk Másnap délelőttre Apám csinált nekünk programot (az is megérne egy postot de sértődés lenne belőle). Még eközben a Budapesti lakásban raktuk helyre az ablak csere okán szétpakolt szobát. Délután félájultan mobil netet intéztünk. Ennek köszönhető, hogy most tudok írni. Majd teljesen ájultan ajándék nézegetés karácsonyra mert 23-án jövünk csak és akkor már nem lesz erre idő. Aztán vissza Katiékhoz egy össznépi vacsorára. Ezután simán tudtam aludni. Másnap reggel vissza a Révész utcába és folytatni a pakolást. Ez ment kora délutánig amikor is vágtatás Zsuzsához aki arról ismer szélesebb körökben, hogy bőrgyógyász. Ő átnézte a februárban leltárba vett anyajegyeimet. Nem hiányzik egy sem. Majd elhűlt a könyököm környékén levő száraz bőr láttán és írt fel rá kenőcsöt. Ezt kiváltottuk a szemközti patikában és vágtatás Csabihoz a balesetire ahol reméltem, hogy tud időt szakítani a lassan használhatatlan bal könyökömre. Tudtunk váltani pár mondatot majd rohant vissza a betegeihez. Ez nem jött össze. Ezután már nem volt más dolgunk mint el Katiékhoz ahol fürdés, öltözés mert este Anyámmal szülinapi vacsora a Costesben. Erről majd külön post remélhetőleg. 1 órakor tettük ki Anyámat majd vissza Katiékhoz. Ájulás. Utánna egy kicsit csendesebb reggel. Majd indulás. Kati Balatonra én vissza a lakásba, hogy befejezzem a rendrakás rám eső részét. Este találkozás Zsuzsával és Noémival akik egy sajtszeletelővel (kértük) és fűszerekkel illetve tetemes mennyiségű turórudival rótták le hálájukat, hogy vendégül láttuk őket. Majd vissza hozzánk és immáron ténylegesen befejeztem a rendrakást. Közben megtaláltam a keresett kottákat is. Már csak nem kéne itthon felejteni. Este jött a hír, hogy Csabi mégis vár holnap reggel fél 7-kor, hogy lecsavarja a könyökömet és jó irányba tegye vissza. Szuper! Úgyhogy most alszom 5 és fél órát és indulás a Balesetibe. Utána irány Velence, na ott talán tudok fújni egyet.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
