Mostanra már már mindenki hallott a történetről de mégis megemlékezek itt róla, hogy ne nyom nélkül tűnjön el. Most, hogy már nincs jöttem rá, hogy nagyon szerettem ezt a gépet.
Az történt ugyan is, hogy elmentünk a városba az egyik parkba sétálni. Na jó, pokemonozni séta közben. Nagyon szép száraz, meleg őszünk volt, jól esett még kimozdulni. Mivel nyáron erősen rákaptunk a bringával városba járásra egyértelmű volt, hogy kocsi nem jöhet szóba. A park bejáratánál vannak biciklik kikötésére szolgáló helyek, oda láncoltuk a két bicajt. Itt egy régi, költözős kép róluk.
Kati egyik nap hazakerekezve a munkából megemlítette, hogy nyikorog a bringája. Mivel másnap nem kellett neki ezért gondoltam meg újítom a kenést a láncon meg a fogaskerekeken. Kicsit le is takarítottam az évek során felhalmozódott koszt az erőátviteli részekről. De jött a visszajelzés, hogy a gép még mindig nyikorog és talán még jobban. Alaposabban szemügyre vettem a dolgot és észrevettem, hogy pedál tengely erősen kotyog. Gondoltam nézzük meg mi a probléma. Ehhez le kell venni a pedálokat. Már itt elvéreztem, mert mint kiderült ehhez van egy célszerszám ami nekem nincs mivel a bringáknak én leginkább csak a kerekét szoktam felfújni karbantartás gyanánt. Szerencsére kiderült, hogy ez a szerszám fillérekbe kerül kiszállítással együtt. Meg is rendeltem azonnal. Ezzel sikerült is leszednem a pedálokat. Viszont a tengely kiszedéséhez egy akkora villás kulcs kellett ami nekem nem volt. Itt megint elakadt a dolog. Szerencsére két bringánk van így a másikat tudta használni a csaj, mert az övé itt maradt félig szétszerelve.