Ahogy ígértem beszámolok az ajándékok használatba vételéről. Pontosabban két ajándék féléről lesz szó.
Amint azt írtam, az ajándék kérdés számomra jó ideig meg van oldva. A modell vasút egy végtelelenül bővíthető valami, tehát lehet apróságokat adni nekem, vagy mint most karácsonyra, jelentős bővítéseket. Nem sorolom részletesen de volt benne mozdony, vagon, váltó, sín. Csupa jóság. Ez az eddigi cuccommal már szép kis adag. Kár, hogy most még jobban látszik, hogy a nyáron járulékosan idekerült mozdony és szerelvénye igen csak elnagyolt munka. Viszont most legalább nem az adja a készlet nagy részét.
Nem ez nem egy elkésett írás. Ez nagyon is aktuális. Na de hol van már a tavalyi karácsony kérdezheti bárki. Nekünk konkrétan még tart. Bizony még mindig nincs lezárva a dolog, mert bár ma megkaptuk a karácsonyi ajándékunkat egy ajándék amit otthonra szántunk még mindig itt van. Ez csak a jövőhéten megy haza Katival.
Persze az ajándékot nem most kaptuk meg de mivel akkora volt (ezt majd látni fogod), hogy esélytelen bőröndbe tenni ezért ki kellett szállíttatni. És most ért ide. Kati ma ügyelt és nélküle nem akartam kipróbálni ezért csak annyit mondhatok, hogy külsérelmi nyomok nélkül. Csak annyit csináltam, hogy lehántottam a külső csomagolást, ezt:
Az idei karácsony nem volt olyan megterhelő mint jó pár az utóbbiak közül. Ez köszönhető annak, hogy most relatív sok időt töltöttünk otthon és bár elég sok helyre mentünk, sokakat látogattunk meg, maradt idő henyélésre pihenésre. Sőt még arra is, hogy egyik nap kimenjünk a Naplás-tóra, kihasználván a szokatlanul tartós és kemény hideget illetve a következményeképpen a tavon kialakult jeget. Nem voltunk egyedül.

Bizony ide már megérkezett a karácsony. Ez persze azért van így mert holnap hajnalban utazunk haza. Lesz majd ott is karácsony de ide csak most tud jönni. Persze mivel nem leszünk itt ezért nem csaptunk nagy ügyet a dologból. Egy picike fenyőfácska ami évről-évre ugyan az, na és persze az ajándékok. Illetve azoknak az a része amit mi adunk egymásnak. felelős blogolóként meg is örökítettem a fát az ajándékokkal:

A bontogatást:
Nemrég voltunk otthon. Ez azért is jó mert kaptunk egy csomó ajándékot. Kati megírta a saját részét most következzen amit én kaptam. Nem sorolom fel tételesen, legyen itt helyette egy kép amin jól látszik minden.

A túró rudi azóta elfogyott, a mikulás csokik ma lesznek sorra véve, a sajtszeletelő szeletel, a könyvet még nem mertem elkezdeni mert az súlyos időzavart okozna, viszont a sütőforma működéséről van bizonyítékom.