Valahol ott ejtettem el a szálat, hogy voltak vendégeink. Ezt leginkább egy képpel tudnám illusztrálni.
Aztán kivittük a vendégeket a reptére és nekiálltunk rendet rakni. Eközben gondoltam megmentem a bébiételes üvegeket mondván jó lesz csavaroknak vagy bármi hasonlónak. Nem fogtam fel első körben, hogy mire vállalkoztam. Ez itt a kétheti termés bő fele.
Kicsivel több mint egy hónapja lehetett amikor Kati felvetette, hogy mivel mind kettőnknek augusztusban van a szülinapja, ráadásul nekem egy igen csak kerek, mi lenne ha csinálnánk ez alkalomból egy bulit. Mondtam, hogy jó, ezzel meg is beszéltük. Nehezen születnek nálunk a döntések láthatóan.
Kezdődhetett a szervezés. Szerencsére Zsuzsi (Kati húga), kérés nélkül felajánlotta, hogy legyen náluk a buli. Ennek mi nagyon örültünk, mert egyik szülőnket sem szerettük volna ezzel terhelni. Megvolt a helyszín, kellett egy dátum. Az elmúlt 3 napos hétvége tűnt a legjobb időpontnak azon belül is a szombat. Azzal nem számoltunk, hogy a 20-i hétvége miatt az a szombat otthon munkanap, ezt végül is egy késői kezdéssel megoldottuk. Kezdődhetett az emberek értesítése. Barátok, rokonok, unokatestvérig bezárólag. Végül is 35 ember volt ott minket is beleértve. Kellett még pár repülőjegy, ezt csak igen kényelmetlen időpontokra sikerült értelmes áron szerezni. Ezzel mindent megtettünk amit innen lehetett.
Az elmúlt hetet otthon töltöttük. Én teljesen, Kati jó részt. Az ürügy édesanyám születés napja volt. Kicsit bonyolította a dolgot, hogy Katinak dolgoznia kellett két napot a héten. Két lehetőség állt előttünk. Vagy megyünk a hét elején és akkor több napot tudunk egyben otthon lenni vagy a hét végén amikor időben közelebb vagyunk az említett születésnaphoz. Végül átvágtuk a gordiuszi csomót és a harmadik megoldást választottuk. Én mentem egész hétre, beleértve a két hétvégét, Kati is, csak ő visszajött dolgozni pár napra. Ez azért volt elfogadható megoldás mert a munkanapokon olcsók a jegyek.
Nagyon régen nem írtam. Nehéz lesz felvenni a fonalat. Megpróbálom nagyjából összefoglalni a történéseket, ezek részben magyarázatot adnak arra miért is hanyagoltam a blogot mostanában.
A probléma az Európa Bajnoksággal kezdődött. Ez a csoport körök idején napi két meccset jelentett. Karcsi nagy focirajongó és így volt kivel nézni a meccseket és néztük is rendületlenül.
Közben azért történt más is. Pl. kidőlt egy szép nagy fa a szomszédunkban. Szimplán csak annyit esett, hogy a felázott talajban már nem tudtak megkapaszkodni a gyökerei.
A történet majdnem 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkor vettem meg az első komolyabb fényképezőgépemet egy Canon 300D. Ez persze nem profi kategória, de nagyon jó képeket lehet csinálni vele. Mára már Kati használatába került át. Mivel digitális gépnél nincs nyersanyag ár, így kattintás semmibe nem kerül ezért szorgalmasan el kezdtem gyártani a képeket. Mivel olyan helyen dolgoztam ahol fotó stúdió is működött volt kitől ellesni, megtanulni néhány fogást. Ezen kívül is érdekelt annyira a dolog, hogy utána olvastam. Szerencsére ez már abban az időben történt amikor már fellelhetők voltak ilyen anyagok az interneten.
Jártunk már sokfelé a világban. Volt ezek között jó pár izgalmas, érdekes. Azonban a hazautakkal egyik sem veszi fel a versenyt. Próbálom vázolni, hogy miért, ennek legegyszerűbb módja, hogy megpróbálom felsorolni, hogy merre jártunk és mit csináltunk. Reménytelen kísérlet.
Hétfőn este érkeztünk ezért kedden reggel indultunk. Kati éves vírus ellenőrzésével indítottunk 8-kor. Ezután következett a XIII. kerületi önkormányzat ahol csupán négy sorban állással elintéztük az én ideiglenes külföldre költöztetésemet. Itt sikerül elég nihilikus állapotba kerülni a magyar bürokráciától. Olyan dolgoktól amikkel Angliában nem törődnek egyáltalán, itt sikerül négy sorban állásos ügyet generálni. Ezután átvágtattunk a Bakács térre és ott Katinak intéztük el ugyan ezt egy sorban állással. Az én lakcímkártyámat kicserélték Katiét nem(???).
Megfordultunk pár helyen, jó pár emberrel találkoztunk amikor karácsonyra otthon voltunk pár napot. Ilyenre még nem volt példa, de szinte mindenhol szóba került a politika. Nem akarok itt politikával foglalkozni, ez a blog nem erről szól. Nem mintha nem lenne véleményem róla, de egyszerűen csak nem szeretném ide keverni bár akkor lenne témám bőven.
Most sem az az érdekes, hogy kinek mi a véleménye az aktuálisan Magyarországon történő dolgokról, sokkal inkább az, hogy van véleménye, általában elég sarkalatos, és arról beszél. És ez nem jó. Véleményem szerint a politikának a háttérben kéne maradni. Sokkal fontosabbnak kéne lennie a családnak meg úgy általában az emberi kapcsolatoknak. De most valahogy mindenkinél elszakadt valami és jellemzően nem elégedett a helyzettel. Ez önmagában hiba. Hozzá kell tenni, hogy ez nem mai jelenség, már jó ideje jelen van az egész társadalom átpolitizáltsága csak most a mértéke szembeötlő volt. És ez nem a magyar társadalom hibája, sokkal inkább a politikai élet szereplői tehetnek erről, hit kérdéssé tették a politikai hovatartozást.
Iszonyú rég nem írtam. Nem mintha nem történtek volna dolgok azóta. Sőt. De sokszor pont ezek a történések okozták, hogy nem tudtam írni. Pedig volt közben karácsony, utazás, szilveszter. Vegyük sorjába mi is történt és ez hogyan hatott arra, hogy nem került ide szöveg.
A karácsonyi készülődés során hallgattam el. Az értelemszerű, hogy nem írja meg az ember, hogy mivel készül karácsonyra másoknak. És itt nem csak a beszerzett ajándékokról van szó. Elég sok ajándék, meglepetés készült saját kezűleg. Ilyen volt a közösen készített fudge is. De készültek még gyurma ajándékok is. Katinál van róla kép hátha felteszi. És én külön gyártottam egy nagyon testhez álló fülbevalót Katinak, kalymosi emlék. Ezt mindenki látta otthon. Ráadásul nálunk előbb volt karácsony mert 23-án utaztunk haza, tehát előző este karácsonyoztunk. Aznap nem írtam, másnap utaztunk, aztán jött a karácsony este amit rendszeresen ketté osztunk, hogy legyünk itt is meg ott is.
Már nem emlékszem hol találtam erre a videóra. Talán a TV-ben láttam először, de az is lehet, hogy nem. Erre a momentumra már nem emlékszem de arra igen, hogy egy kép beleégett a retinámba azonnal. Kíváncsi vagyok te is így jársz-e. A feladat: először nézd meg a videót ami itt következik. Ha megtaláltad amire gondoltam akkor dobhatsz egy kommentet de ez nem kötelező. Ha nem találod amire gondolok akkor a továbbra bökve megtalálod a megoldást.
A hazaút tapasztalatait felhasználva, próbáltuk jobban időzíteni a visszautunkat. Úgy terveztük, hogy azon a szakaszt, azaz a németországit, ahol a legnagyobb tempóval lehet haladni, a legkevésbé forgalmas időszakban tegyük meg. Plusz még egy tapasztalat, hogy a kocsi hazafelé 140-150 környékén rázott. Kati állítólag nem érezte de én nagyon figyelek minden olyan dologra amit kocsi csinál és szerintem nem a normál működéshez tartozik. Ezért otthon elvittem egy gumishoz akit Gábor ajánlott, hogy centrírozzák ki a kereket. Mivel a kormányt nem rázta ezért arra gyanakodtam, hogy a hátsó kerék környékén lehet valami. Ezért is különös mert nem egész egy héttel előtte rakattunk új papucsokat hátra. És ezek szerint nem centríroztak volna? Nos az eredmény azt mutatta, hogy nem. És ráadásul akik utoljára centrírozták az első kerekeket azok sem alufelnire való súlyokkal csinálták. Ezeket szépen ledobálták és csináltak egy korrekt centrírozást. Ennek később jelentősége lett.
Ahogy megírtam, új szervert helyeztem el. De az csak a kezdő mozdulata volt a szerver és szolgáltató váltásnak. Mivel a régi szervert 2003 tavaszán raktam össze és telepítettem fel ezért azon nagyon régi rendszer volt. Azóta minden program ami azon ment több generációt fejlődött. Mivel 2004 óta fizikailag távol vagyok a géptől ezért nem tudtam rendszert frissíteni rajta és részben ezért a programokat sem. Így minden új program egy nagy ugrás volt a verziókban. És bizony azóta nagyon megváltozott, hogy milyen beállításokkal fogja a szerver jól kezelni a régi adatokat. Mielőtt elindultunk volna haza már jó időt eltöltöttem azzal, hogy összekalapáljam a beállításokat, hogy otthon ezzel ne legyen gond. Persze lett gond. Egyrészt volt olyan része a dolognak amit tudtam, hogy nem lehet csak úgy kipróbálni, hogy már élesben működik a szerver. Szerencse, hogy ez a bloggal kapcsolatos csak és a szikla.hu olvasói ebből semmit nem vettek észre.
Röviden? Hosszú. De annyira nem volt vészes mint amennyire ódzkodtam tőle. Persze van még egy vissza út is.
Igazából lehetett volna sokkal jobb is, ha nem fogjuk ki a németországi török vendégmunkások hazavándorlását. Így végül is Dunkerkből indultunk 3 óra környékén és megálltunk a kapu előtt másnap reggel fél 9-kor. Ez lehetett volna 3 órával korábban is, ha nem kerülünk bele abba a dugóba amit semmi nem indokolt, csak az út áteresztő képességét meghaladó kocsi mennyiség. Nem csak az út volt túlterhelve, de az összes pihenőhely és benzinkút is. Szerencsére ahogy haladtunk kicsit lazult a forgalom is de még a magyar határnál is a legtöbb környékünkön megálló, német rendszámos autóból nem éppen szőke emberkék kászálódtak ki. Pedig a dugó Németország közepén volt. Remélem visszafelé nem kapjuk ki a hazamenőket, és akkor egy reálisabb utazási időről tudok majd beszámolni.
Megyünk haza. Most elég vakmerő módon kocsival. Pedig magam mindenkit lebeszélnék erről. Hosszú út, unalmas, fárasztó és nem nagyon éri meg. Általában. De most osztottunk szoroztunk és az jött ki, hogy kocsival megyünk. És nagyon várom már. Nem az utat (már régóta kéne lennie olyan kocsiknak amik tudnak maguktól menni autópályán). Sokkal inkább az otthoni időjárást. Mert Angliában nincs nyár.
Magyarország területén az 1700-a évek vége és az 1800-as évek során több katonai felmérés is zajlott. Ezek tulajdonképpen felmérési és térképezési munkák. Csak mint mellékszál említem meg, hogy ezek során létesítettek országos főalappontot a Velencei-hegységben 1875-ben. De az a 3. felmérés során volt én pedig a másodikról szeretnék itt értekezni.
Az előző postban már ígértem, hogy írok bővebben róla. A Costes ugye az első és egyetlen magyar Michelin csillagos étterem. Amennyire tudom Prágában van még egy a volt keleti blokkból. Azt egyelőre ne reméljük, hogy több csillagos éttermünk lesz egyhamar, mert pl. három csillagos étteremből összesen 54 van a világon. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire mértékadó egy ilyen rendszerezés. Eleve az éttermek jó részébe el sem jutnak az étel ellenőrök. Aztán ott van az "ízlések és pofonok" rendszer is. Magyarán ami neked jó lehet, hogy nekem nem.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
