Jó oka van annak, hogy csak ez a poszt született Kalymnoson. Egyrészt ugye nem volt a közelben internet amit jól lehetett volna használni töredék időben ilyesmire, másrészt nagyon jó idő volt. Ez azt eredményezte, hogy kora kelés, mászás, fagyi, strandolás, fürdés, vásárlás, vacsora, és gyors email nézés mellé nem fért semmi a napba. Első hallásra nem tűnik feszített programnak. De valójában korán keltünk, hogy ne a déli hőségben másszunk (szeptember végén!), majd miután dél körül tényleg abba hagytuk a mászást, elpakoltuk a cuccot, lekecmeregtünk a robogóig, majd azzal vissza a faluba, útba ejtettük a fagyist, bizony alig maradt egy kis sziesztánk a délutáni strandolás előtt. Majd mire mindketten megfürödtünk mehettünk is vacsora helyet keresni. Utána be kellett szerezni a másnapi enni, inni valót és ha maradt egy félóra akkor gyorsan megnéztük a leveleinket és menni kellett aludni a másnapi korai kelés miatt. Ebbe csak akkor fért volna bele írás is ha mondjuk szieszta alatt el tudom kezdeni majd esetleg vacsora után befejezni, de ehhez az kellet volna, hogy a szobánkban legyen net. De most igyekszem bepótolni a dolgokat. Így ez egy kicsit hosszú, sok képpel tarkított írás lesz.
Negyedszer vagyunk Kalymnoson. Lehet mondani, van tapasztalatunk. Voltunk nyár elején, ősszel, tavasszal és most megint ősszel vagyunk itt. Mivel a nyár kivételével eddig mindig kellemes napos napokat kicsit hűvös de koránt sem hideg esték követtek ezért felkészülten jöttünk. Hoztunk meleg cuccokat. Nem hoztunk viszont búvárfelszerelést. Nos, megtanultuk. Ezt bizony ilyenkor még fordítva kell.
Este 7 van és a napon még mindig kellemetlenül meleg van. Szokásunkhoz híven későn indultunk mászni és ma lemenekültünk a fal alól. Pedig alig másztunk valamit és úgy általában szeretjük és bírjuk a meleget. Hazafelé nem sokat egyezkedtünk, hogy megálljunk e a fagyisnál. A legnagyobb adagot ettük. Pedig az egész úgy indult, hogy első éjszaka jó kis vihar volt. Esett, dörgött, villámlott és bolond szél fújt. Nem csak, hogy felriadtunk rá, hanem mentem gyorsan lefordítani a székeket és az asztalt a teraszon és kitámasztani a zsalut. Majd miután jól kiment az álom a szememből nekiálltam villámokat fotózni.
Másodszor mert idén már voltunk egyszer, de nem lehet eleget odajárni (amúgy ez lesz a negyedik alkalom). Így hát ismét útra kelünk, ami nem is akkor baj mert itt most éppen esik az eső, csurom vizes az ablak és nagy forróság sincs éppen. Sajnos megint új szálláson leszünk és ez némi aggodalomra ad okot mert ahol tavassal voltunk az nem éppen az ígért szolgáltatást nyújtotta. Ennél fogva nem tudom net mennyire lesz, de ha sikerül akkor majd írunk onnan is.
A skypeomat visszakapcsolom, nem mintha most nagyon beszélgetős kedvemben lennék de hátha Kalymnos kisimít egy kicsit. Előre szólok viszont, hogy harapok. Az hívjon csak aki ezt vállalja.
Ez mindig szomorú, de ahogy egyre többször megyünk oda mindig nehezebb lesz otthagyni. Kezd egy kicsit honvágyam kialakulni Kalymnos íránt. Nem ragoznám, eléggé otthon érezzük magunkat ott, pedig csak 3-4 hetet töltöttünk ott összesen.
Végül is az utolsó pár nap remek mászásokkal telt. Ahogy egyre melegebb lett és mi is bemelegedtünk úgy ment napról napra jobban. Nagyjából ott hagytam abba ahol tavaly, talán egy kicsit jobb eredménnyel. Az utolsó teljes mászónapunkon, szombaton, ilyenek jöttek sorba: 25m 6a+, 28m 6a+, 30m 6b és végül egy levezető szinték közel 30 méteres 5c+, hogy Kati is másszon előre valamit. Még vasárnap is mászogattunk de már nem teljes lélekkel. Este visszaadtuk a robogót amit nagyon megkedveltünk. Elég bánatosak voltunk már akkor is. Hétfőn pedig pakolni kellett. Még elmentünk a boltba megvenni Gabiéknak meg magunknak a kakukkfüves mézet, meg apróságokat. Végig jártuk a falut és felírtunk rengeteg apartman nevet, hogy legközelebb ne legyünk annyira megszorulva mint most. Aztán lezártuk a bőröndöket és visszaadtuk a kulcsot. Ekkor boldogan újságolta a tulaj, hogy most már jó a net. Too little too late. Elgurítottuk a bőröndöket a buszmegállóba és ezzel hivatalosan is visszaindultunk. Szerencsére vidámság is adódott a visszaúton, mindjárt az elején. Ezt a képet Kalymnos két vége között menetrendszerűen járó buszon lőttem.
Mindjárt rátérek a címben említett akcióra, de előtte még az előző pár mászónap érdekességei. Mivel az első és második napon igen csak ki voltunk téve a napsütésnek ezért a harmadik napra kénytelenek voltunk árnyékos helyet keresni. Kati jól választott és pecsenye részeink nem kínlódtak a nap erejétől az nap. Mivel mászók nem hiszem, hogy olvassák ezt az írást ezért röviden csak annyi, hogy jókat másztunk. A fal aljából remek rálátás volt a tengerre. Két út között gyönyörködtünk a kilátásban. Talán Kati vette észre, hogy (szerinte) valami szemét úszik a vízen.
Hát itt vagyunk újra. Immáron harmadszor. És még mindig meg tudok lepődni, hogy milyen jól érzem magam itt. Még azzal együtt is, hogy fárasztó volt a tegnapi nap.
A repülő nagyon korán indult. 3 órakor kezdtünk készülődni és fél négy körül indultunk a reptérre. Le sem feküdtem. Ez nem volt akkora gond mert előzőleg rendesen belecsúsztam az éjszakába a munkával. Olyankor tudok jól dolgozni. Viszont utána késő délelőttig alszom. Na ez most nem volt. A gépen szundítottam egy félórát talán de aztán nézegettem az iPaden, hogy merre járunk. Nagyon érdekes volt. Pl átrepültünk Szarajevo felett. Az is érdekes volt, hogy milyen magasra szálltunk le. Elmentettem az útvonalat, remélem ki tudom nyerni a programból és akkor megosztom. Lényeg az, hogy nem aludtam. A leszálás után buszra ültünk és elmentünk a komphoz. Ez ugye azért kell mert a szomszédos Kosra kell repülni mert oda van közvetlen járat. Megjegyzem háromszor jöttünk eddig három különböző útvonalon és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez utóbbi a legjárhatóbb út. Először ugye jöttünk Athéni átszállással Kosra és ott béreltünk kocsit és úgy jöttünk át komppal, másodszor szintén átszállással de akkor úgy egy nap késéssel viszont Kalymnoson szálltunk le. Most megint át kellett kompozni viszont az megtanultuk, hogy nem érdemes járművet bérelni és azzal hajózni. Ez azért is szerencsés volt mert a személyszállító komp hamarabb jött és nem kellett várni a nagy hajóra. Viszont(!) olyan szél és hullámok voltak, hogy a kis hajón úgy éreztük magunkat mint a rodeósok a bikán. A kis hajót azért úgy képzeld el, hogy 80-90 férőhelyes. Viszont nagyon gyors. És szembe ment az amúgy is erős széllel (és hullámokkal). Ezért le is fagytunk mire átértünk. Igazán jó volt leszállni róla. Utána jó mászó módra meg osztottuk a taxit egy olasz párossal. És idén kocsit sem béreltünk, ezt is megtanultuk már, hogy nem szükséges. Egy kis mopeddel közlekedünk. Nagyon régen ültem már robogón, nagyon szokatlan érzés. De így nem lógunk ki a sorból, itt minden mászó így oldja meg a közlekedést. Mire megtaláltuk a szállást addigra rendesen le lettem harcolva, úgy hogy szépen kidőltem és aludtam kb. 3 órát. Utána viszont helyre állt a rend és ma éjjel már rendesen kialudtam magam. Pedig még dolgoztam is egy kicsit. Ma voltunk mászni is. Másztam egy 6a-t. Ez azért érdekes mert tavaly másztam itt 6b-6b+-okat és ezek szerint nem vagyok sokkal rosszabb mint fél évvel ez előtt. Haza érés után gyorsan lefürödtünk mert tegnap este nem volt meleg víz, elfogyott ezt ma meg akartuk előzni. Utána egy fagyi a kedvenc helyen majd ki az apartman tulajának éttermének a teraszára mert csak ott van net.