Igen megint voltunk mászni a kedvenc szigetünkön. Szerencsére vannak ezek az írások, így aránylag könnyen kiszámolható, hogy ez volt kilencedik alkalom. Voltunk ez alatt a 9 év alatt jó pár más helyen is mászni de kimondható, hogy egyik sem közelíti meg Kalymnost. És ez a tökély most csúcsra volt járatva.
A két hét alatt minden nap jó idő volt. Még az nap is amikor délutánra esőt ígértek. Minden délutánt a strandon töltöttünk. Egyszerűen hibátlan időjárásunk volt.
Sokszor voltunk Kalymnoson annál is többször írtam már róla. Mellesleg te tudod hányszor voltunk? Mert én nem, ismét utána kellett néznem. Azt hiszem a helyről, a mászásról, az időjárásról, az odaútról már minden megírtam. Ezeket nem ismételném. Te meg tudod tenni de kiadós feladat lesz. Most csak az emberekről lesz szó.
Mikor 3-4-ik alkalommal mentünk Kalymnosra már megismertek minket a vendéglősök, boltosok és őszintén kedvesen fogadtak. Most már többen név szerint köszöntenek és jókat beszélgetünk. Sokuknak ismerjük az életét, részben a családját. Kezdjük Katerinával.
Ez a divat nálam mostanában, hogy jó későn írok meg dolgokat. Mentségemül szolgáljon, hogy el voltunk foglalva rendesen mióta visszajöttünk Kalymnosról. Nagyon sokat amúgy sem akartam írni mert már jó párszor írtam a mászó túráinkról és nagyjából csak ismételni tudom magam. Illetve...
Az nagyon érdekes volt ahogy kezdődött. Emlékeztek még Adriennre? A magyar lány akivel Kalymnoson futottunk össze. Ő azóta mással van elfoglalva, babázik, nem jár Kalymnos felé. El is könyveltük, hogy nem igazán fogunk Kalymnoson magyar szót hallani és ez tulajdonképpen így is volt most is. Ellenben leszálltunk a kosi repülőtéren és taxira vártunk a sorban és vadásztunk mászónak kinéző embereket akivel megoszthatnánk a taxi és a költségét. És erre a sorban mögöttünk álló 5 fős társaság egyik tagja ékes magyarsággal szólt, hogy beszállna egy ilyen taxi megosztó dologba. Nagyon megörültünk, hogy nem leszünk csodabogarak a magyarságunkkal kedvenc szigetünkön. Be is kászálódtunk a taxiba ami mindenféle sebesség határok figyelembe vétele nélkül, pár perc alatt a komp kikötőbe repített. Beával addig kitárgyaltuk, hogy ki honnan jött (ő Bristolból), meddig marad stb. Aztán megállapodtunk, hogy a falu ahol minden mászó lakik elég kicsi majd szembemegyünk egymással az utcán, nem kell megbeszélni semmit. Azóta nem láttuk. Elképzelni nem tudom, hogy egy egy utcás pár száz méter hosszú faluban hogyan tudtuk elkerülni egymást 10 napon keresztül, úgy, hogy ott minden este mindenki le fel korzózik vacsora hely felé vagy csak sörözni valahol egyet.
Kati már tett utalást arra, hogy készülök valamire. Nincs további titok, megint egy videó. Kalymnosról, mászásról.
Az a baj a videókkal, hogy míg ha egy képet készítesz az szerencsés esetben a kattintás pillanatában elkészült, a videó ezzel szemben rengeteg utómunkát kíván. Ezzel a darabbal is óráim mentek el. Senki nem tud úgy videót felvenni, hogy az vágatlanul elejétől a végéig élvezetes legyen. Rengeteg rossz példát látni. Ráadásul amit te szívesen nézel mert élményeket hoz fel benned az esetleg másoknak unalmas, hosszú. Ezért nagyon nehéz eltalálni az elegendő információ, szórakoztató, változatos arányokat. Itt is egy órányi nyersanyagban kellet megkeresni az értékelhető részeket és azokat megfelelő sorrendben egymás mögé tenni. Pöcsölős na. De már nincs tovább, elkészült. Fogyaszd egészséggel.
Bizony utána kellett néznem, hogy hanyadszor vagyunk itt, olyan régen járunk ide. Szóval ez a hatodik alkalom. Nem kicsit érezzük otthon magunkat Kalymnoson. Mivel tavaly ősszel Kati meghúzta az ujját és ez egy rendkívül lassan gyógyuló sérülés ezért tavasszal nem tudtunk jönni. Tavaly tavasszal én lőttem ki az esélyt, egyébként jönnénk simán kétszer egy évben.
Itt a legjobb időszak a mászásra az október közepe. Sajnos akkor mászó fesztivált rendeznek itt az idén és valószínűleg ez az oka, hogy a kedvenc szállásunkon már nem volt hely, és a rossz tapasztalatok miatt máshova nem akartunk menni, ezért inkább bevállaltuk a forróságot és az emiatt esélyes koránkeléseket. Kati szokás szerint mindent jó előre leegyeztetett. Nekem csak pakolni és jönni kellett. Mivel még épp csak megérkeztünk ezúttal a jövésről lesz szó.
És még mindig Kalymnos de ez már tényleg az utolsó írás az idei ott tartózkodásunkról. Már írtam arról, hogy milyen jó volt a víz, lehetett fürdeni, búvárkodni. Amikor az ember nézegeti a vízalatti világot akkor nem úszik csak lebeg a vízben nem fejt ki komoly munkát. Ilyenkor ha nem elég meleg a víz akkor bizony nem kellemes sokáig bent lenni. De most nem ez volt a helyzet, többször is hosszasan kalandoztam a masourii öbölben. Az egyik ilyen alkalommal távol a parttól figyelmes lettem valami szokatlan formára a vízben.
Szombaton, október 20-án még fürödtem a langyos tengerben - nem kell ám semmi egzotikusra gondolni, csak Görögország számomra kedvenc csücske - majd néhány órával és úgy 2000 km-rel később csak a szürke ég, immáron egy hete. Ezért most gondolatban még visszamegyek oda ahol jó volt.
Mivel elég vacak volt a net az utolsó esti írás elmaradt. Aztán pakoltunk, utaztunk, a többit lásd fenn. Így ott kell felvennem a fonalat, hogy az utolsó napokon már minden nap másztunk. Elég jókat, ezzel elégedett vagyok, de egyre kevesebbet, ezzel meg nem. Volt egy olyan nap is amikor összesen egy utat másztam, és annak a végére úgy el is fáradtam, hogy esélytelen volt, hogy folytassam valami hasonló nehézségűvel, könnyebeket meg nem akartam mászni, hogy spóroljak az erővel. Ez végül is egész jól bejött mert még az utolsó napon is két nagyon jó utat másztam. Végül is azon a napon amikor úgy elfáradtam akkor pihenés képen felmentünk oda ahol csajok másztak, hogy meg nézzük mit csinálnak. Ez a pihentető felmenet pár száz méter felkacskaringózás volt a hegyoldalba, a hátizsákkal amit végre magammal tudtam vinni és így születhettek mászós képek. Ugyan nem rólunk de például Adriennről.
Most nem szégyellem egyáltalán, hogy rég írtam. Jól kitöltöttük a napokat és este sajnos nem mindig volt jó a net. Aránylag egyszerűen össze tudom foglalni mi történt az elmúlt napokban. Másztunk, majd strandoltunk(!), este vacsora után szaladgáltunk. Ez kicsit jobb felbontásban úgy nézett ki, hogy reggeli után elindultunk a kinézett mászó hely felé. Innen általában 3 óra tájban elmenekültünk mert annyira meleg volt. Ez alól kivétel a mai nap mert ma egész nap árnyékban voltunk. Visszarobogóztunk a szállásra ahol lehajigáltuk a cuccokat, fürdőruhát vettünk és irány a part de szigorúan a fagyison keresztül. Mire elfogyott a nagy adag fagyi pont leértünk a partra ahol komoly napozási és úszási programot folytattunk úgy este hatig amikor is már annyira alacsonyan járt a nap, hogy nem volt érdemes tovább a parton maradni.
Kicsit megszívtuk a repüléssel. Aki fent van facebookon az látta már. Pontosan értünk a géphez, gyorsan beszálltunk, időben indultunk. Elgurultunk a kifutó pálya végéig és sorba álltunk. Jött két leszálló gép majd elindultunk de rögtön gyanús lett, hogy nem a kifutóra fordultunk. És valóban. A pilóta kisvártatva közölte, hogy a személyzet egyik tagjának lejárt a maximális óra száma amit szolgálatban tölthet így most visszamegyünk az egyik kapuhoz és cserélnek. Na ez már nem ment olyan flottul. Eleve vártunk a betonon állva, hogy megnyissák az egyik kaput, ott leparkoltunk, még a motorokat is leállították, sőt még tankoltunk is. Több mint egy óra késéssel szálltunk fel végül, ami nagyon idegesítő lett volna, ha el akartuk volna érni az utolsó kompot vagy valami hasonló.
Holnap ismét felkerekedünk. Irány Görögország, azon belül is Kalymnos. Ha minden igaz, ötödik alkalom lesz, hogy oda megyünk. Az idén még nem voltunk, a tavalyi ujjsérülésem miatt kihagytuk a tavaszi szezont. Így most eléggé ki vagyunk éhezve a kalymnosi mászásra. Na és a melegre és a napsütésre, mert itt bizony eléggé rákezdett az esős évszak és hűvös is van már. Inkább hideg.
Holnap 12 felé felkerekedünk és első körben elrepülünk Kosra. Itt el kell töltenünk egy éjszakát mert mire oda érünk addigra már elmegy az utolsó komp. Így csak másnap délelőtt tudunk áthajókázni Kalymnosra. Ha minden igaz itt olyan szállásunk lesz ahol van rendes net így lehet számítani, hogy kicsit jobban megerőltetem magam blog ügyben mint az elmúlt napokban. Mentségemre legyen mondva volt elfoglaltságunk.
Jó oka van annak, hogy csak ez a poszt született Kalymnoson. Egyrészt ugye nem volt a közelben internet amit jól lehetett volna használni töredék időben ilyesmire, másrészt nagyon jó idő volt. Ez azt eredményezte, hogy kora kelés, mászás, fagyi, strandolás, fürdés, vásárlás, vacsora, és gyors email nézés mellé nem fért semmi a napba. Első hallásra nem tűnik feszített programnak. De valójában korán keltünk, hogy ne a déli hőségben másszunk (szeptember végén!), majd miután dél körül tényleg abba hagytuk a mászást, elpakoltuk a cuccot, lekecmeregtünk a robogóig, majd azzal vissza a faluba, útba ejtettük a fagyist, bizony alig maradt egy kis sziesztánk a délutáni strandolás előtt. Majd mire mindketten megfürödtünk mehettünk is vacsora helyet keresni. Utána be kellett szerezni a másnapi enni, inni valót és ha maradt egy félóra akkor gyorsan megnéztük a leveleinket és menni kellett aludni a másnapi korai kelés miatt. Ebbe csak akkor fért volna bele írás is ha mondjuk szieszta alatt el tudom kezdeni majd esetleg vacsora után befejezni, de ehhez az kellet volna, hogy a szobánkban legyen net. De most igyekszem bepótolni a dolgokat. Így ez egy kicsit hosszú, sok képpel tarkított írás lesz.
Negyedszer vagyunk Kalymnoson. Lehet mondani, van tapasztalatunk. Voltunk nyár elején, ősszel, tavasszal és most megint ősszel vagyunk itt. Mivel a nyár kivételével eddig mindig kellemes napos napokat kicsit hűvös de koránt sem hideg esték követtek ezért felkészülten jöttünk. Hoztunk meleg cuccokat. Nem hoztunk viszont búvárfelszerelést. Nos, megtanultuk. Ezt bizony ilyenkor még fordítva kell.
Este 7 van és a napon még mindig kellemetlenül meleg van. Szokásunkhoz híven későn indultunk mászni és ma lemenekültünk a fal alól. Pedig alig másztunk valamit és úgy általában szeretjük és bírjuk a meleget. Hazafelé nem sokat egyezkedtünk, hogy megálljunk e a fagyisnál. A legnagyobb adagot ettük. Pedig az egész úgy indult, hogy első éjszaka jó kis vihar volt. Esett, dörgött, villámlott és bolond szél fújt. Nem csak, hogy felriadtunk rá, hanem mentem gyorsan lefordítani a székeket és az asztalt a teraszon és kitámasztani a zsalut. Majd miután jól kiment az álom a szememből nekiálltam villámokat fotózni.
Másodszor mert idén már voltunk egyszer, de nem lehet eleget odajárni (amúgy ez lesz a negyedik alkalom). Így hát ismét útra kelünk, ami nem is akkor baj mert itt most éppen esik az eső, csurom vizes az ablak és nagy forróság sincs éppen. Sajnos megint új szálláson leszünk és ez némi aggodalomra ad okot mert ahol tavassal voltunk az nem éppen az ígért szolgáltatást nyújtotta. Ennél fogva nem tudom net mennyire lesz, de ha sikerül akkor majd írunk onnan is.
A skypeomat visszakapcsolom, nem mintha most nagyon beszélgetős kedvemben lennék de hátha Kalymnos kisimít egy kicsit. Előre szólok viszont, hogy harapok. Az hívjon csak aki ezt vállalja.
Ez mindig szomorú, de ahogy egyre többször megyünk oda mindig nehezebb lesz otthagyni. Kezd egy kicsit honvágyam kialakulni Kalymnos íránt. Nem ragoznám, eléggé otthon érezzük magunkat ott, pedig csak 3-4 hetet töltöttünk ott összesen.
Végül is az utolsó pár nap remek mászásokkal telt. Ahogy egyre melegebb lett és mi is bemelegedtünk úgy ment napról napra jobban. Nagyjából ott hagytam abba ahol tavaly, talán egy kicsit jobb eredménnyel. Az utolsó teljes mászónapunkon, szombaton, ilyenek jöttek sorba: 25m 6a+, 28m 6a+, 30m 6b és végül egy levezető szinték közel 30 méteres 5c+, hogy Kati is másszon előre valamit. Még vasárnap is mászogattunk de már nem teljes lélekkel. Este visszaadtuk a robogót amit nagyon megkedveltünk. Elég bánatosak voltunk már akkor is. Hétfőn pedig pakolni kellett. Még elmentünk a boltba megvenni Gabiéknak meg magunknak a kakukkfüves mézet, meg apróságokat. Végig jártuk a falut és felírtunk rengeteg apartman nevet, hogy legközelebb ne legyünk annyira megszorulva mint most. Aztán lezártuk a bőröndöket és visszaadtuk a kulcsot. Ekkor boldogan újságolta a tulaj, hogy most már jó a net. Too little too late. Elgurítottuk a bőröndöket a buszmegállóba és ezzel hivatalosan is visszaindultunk. Szerencsére vidámság is adódott a visszaúton, mindjárt az elején. Ezt a képet Kalymnos két vége között menetrendszerűen járó buszon lőttem.
Mindjárt rátérek a címben említett akcióra, de előtte még az előző pár mászónap érdekességei. Mivel az első és második napon igen csak ki voltunk téve a napsütésnek ezért a harmadik napra kénytelenek voltunk árnyékos helyet keresni. Kati jól választott és pecsenye részeink nem kínlódtak a nap erejétől az nap. Mivel mászók nem hiszem, hogy olvassák ezt az írást ezért röviden csak annyi, hogy jókat másztunk. A fal aljából remek rálátás volt a tengerre. Két út között gyönyörködtünk a kilátásban. Talán Kati vette észre, hogy (szerinte) valami szemét úszik a vízen.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
