Hazaértünk és belekerültünk a hétköznapok körforgásába és jóformán el is felejtkeztem az utolsó floridai napunk beszámolójáról. Pedig ott hagytam abba, manateeztunk egy jót aztán visszaautóztunk Orlandoba és ott sétálgattunk egy jónak mondott városrészben. Csak hogy ezzel még közel sem ért végett floridai tartózkodásunk.
Másnap a reggeli után végleg becsuktuk a bőröndöket hosszúnadrágot vettünk és úgy általában is elöl hagytuk a meleg ruhánkat. Az útikönyv segítségével, immáron sokadszor, kinéztünk magunknak egy helyet Orlandoban, a belvárosban. Az amerikai nagyvárosok közepe nem egy nagy élmény (számunkra), de Florida ebből a szempontból más. Mivel itt régen mocsár volt, rengeteg a vízfelület. Így Orlando belvárosában is rengeteg tó van, nem is kicsik. Ezek közül választottuk az Eola tavat, amelyet a hasonló nevű park veszi körül. Florida most is kitett magáért, csodás időnk volt.
Lehet, hogy a végére maradt a legjobb dolog? Persze nem szándékosan, a rakéta kilövés alakította át a menetrendünket. Az eredeti terv az volt, hogy először az északi részt tudjuk le utána megyünk le délre és már csak hazarepülni jövünk vissza erre a környékre. Abból a szempontból mindenképpen jobb lett volna, hogy az a hidegfront ami miatt aggódhattunk, hogy lesz e kilövés az tegnap megérkezett. Ez azt eredményezte, hogy ma reggel a kocsi ablaka be volt fagyva. Hamar megtapasztaltam azt is, hogy az ablakmosó sem fagyálló. Ezek nem jó jelek egy vizes program reggelén. Egészen odáig fajultak a gondolataim, hogy hagyjuk ki ezt menjünk valami melegebb vidékre. Erre csak ráerősített a látvány ami a kikötőben fogadott minket.
Mintha nem is 24 órája lett volna a kilövés, annyira messze van már gondolatban. Persze, mert megint kaptunk egy jó adag élményt. Reggel még megírtam a kilövés élményeit ide, hogy ne kopjon meg az emléke, ezért a szokásosnál kicsit később keltünk útra. Kati remélhetőleg megírja kalandjait a zuhannyal, ebbe nem merülnék el. Beütöttük a következő úti célunkat és gurultunk. Először egy rövidebbet Mt Doraba. A rövidebbet persze amerikai léptékkel mérve. Erről a helyről keveset tudtunk, valami ajánlásban olvastunk róla, persze az útikönyv is említi. Ez egy nagyon pici hely 12 ezren lakják összesen. Álmos kis városka. Az útikönyv is úgy említi, hogy a rendőr tuti megbüntet ha nem állsz 3 másodpercig a stop táblánál, mert más dolga nincs.
Rögtön az első napon kezdődött az a történet ami miatt vissza autóztunk ide Orlando mellé. Amikor megnéztük a Kennedy Space Centert akkor a találtunk egy bejegyzést a könyvben, miszerint érdemes lehet megnézni nincs e éppen rakéta kilövés akkor amikor itt járunk. A gondolat elültetődött a fejünkben és még az nap este rákerestem és kiderült, hogy 30-án este terveznek egyet. Villámgyorsan átalakítottuk a programunkat, mert eredetileg úgy volt, hogy először megnézzünk az északi részt aztán megyünk le Miami mellé és ide már csak hazarepülni jövünk vissza. Ezzel egy kis többlet autózást vettünk a nyakunkba de reméltük, hogy megéri. Igen, csak remélni tudtuk, mert arra mindenhol felhívták a figyelmet, hogy csak e miatt ne gyere ide mert az indításokat sokszor szokták elhalasztani.
Pár nappal ezelőtt már meg akartuk nézni a Biscahne Nemzeti Parkot. Akkor lekéstük az eseményt. Ez a nemzeti park azért érdekes mert a nagy része víz alatt van. Konkrétan mindössze 5%-a van szárazon. Mivel mi eredetileg gondolkodtunk Ausztráliában és ott köztudottan van egy gyönyörű korall zátony ami így kimaradt, erősen felvillanyozott, hogy itt is van egy. Tehát a tegnapi nap fő csapása ez lett volna. Akartam nektek ilyen képeket csinálni.
Ettől nem vártam túl sokat mert amikor még otthon próbáltuk kitalálni, hogy merre menjünk itt Floridán belül akkor az egyik egyébként jó tippeket adó oldal szerint nincs itt semmi érdekes csak a legdélebbi pontot jelző beton tömb ami előtt mindenki lefotózza magát. Szerencsére nem volt igaza. Ha valaki megnézi Floridát akkor Key Westet feltétlenül érdemes belevenni a programba.
Key West egy sziget illetve egy város is. Az Egyesült Államok egybefüggő területének legdélebbi települése és valóban itt van a legdélebbi pont is de nem ott ahol a jelző kő van mert a valóban legdélebbi pont egy elzárt területen van. Florida Keys aminek része a címadó sziget is egy csomó egymáshoz közel levő kisebb nagyobb sziget amik hidakkal vannak egymással összekötve mint egy felfűzött nyaklánc. A hangulatát talán úgy lehetne elképzelni, hogy képzeletben fogod a balaton partot kifordítod hogy kívül legyen a víz és belül a part és ezt amerikanizálod. Egy nagy nyaraló terület az egész, végén az említett várossal ami viszont egy kis karibi világ. Key West a város egyébként régen Florida legjelentősebb városa volt. Nem véletlen, hogy száz évvel ezelőtt vasút vonalat vezettek végig a sziget láncon.
A tegnapi nap után nagy reményekkel indultunk a mainak is. Most egy hajós túrát terveztük a park legdélebbi csücskéből a Flamingóból indulva. Kicsit felhősebb volt az idő de hát ilyennek is kell lenni. Sajnos a hajós túrában csalódtunk. Nagyjából ugyan azokat a madarakat láttuk amiket tegnap csak sokkal kevesebbet és messzebbről. Ez alól ez a pelikán a kivétel.
Végül egy pozitívuma lett a hajókázásnak. A vége felé mikor már visszafelé tartottunk a kikötőbe, egy csapat delfin tűnt fel előttünk.
Rögtön az elején tisztázzuk, hogy nem ez a tisztességes neve, hanem Shark River Valley Sloom Slough. Nem mintha ez égetően fontos lenne, de szeretek pontos információt nyújtani. Ebből a hosszú névből rövidült aztán Shark Valleyre a hely neve ahova ma látogattunk.
A tegnapi nap nem sok szót érdemel, levezettünk St Augustineből Homesteadbe. Erre ment szinte az egész nap. Este megpróbáltuk ugyan megnézni a Biscayne nemzeti parkot de ez kudarcba fulladt mert mire odaértünk kiderült, hogy néhány perc múlva zárják a sorompókat. E helyett jól eltévedtünk és megnéztünk egy atomerőművet de csak reptében mert pucoltunk onnan, éreztük, hogy nincs ott keresni valónk.
A mai nap fő programja volt, hogy elautóztunk Orlandoból St. Augustinebe. Ez száz valahány mérföldet jelentett. Korán indultunk, korán érkeztünk. Itt kell megjegyezni, hogy bár január van be kellett kapcsolni a kocsiban a légkondit. Nem panaszkodom, dicsekszem! Villám gyorsan megtaláltuk a szállást de még nem lehetett bejelentkezni ezért beautóztunk a városközpontba. A könyvek leírások egy régi kisvárosi hangulatot ígértek. Nem kellett csalatkozni.
Meg próbálom lefekvés előtt gyorsan de alaposan összefoglalni mi történt velünk azóta, hogy elindultunk a reptérre, hogy célba vegyük ismét Amerikát.
Kati elég vacakul volt tegnap még ezért amikor kiértünk a reptérre kifejezte igényét egy meleg levesre. Ezt becserkésztük majd leültünk, hogy elfogyassza.
A háttérben feltűnően egyforma ruhába csomagolt fiatal csajok ültek. Addig meresztettem a szemem mígnem sikerült egyikükről leolvasnom, hogy ők bizony az angol női lacrosse válogatott tagjai. Katit kicsit helyre rakta a meleg leves és mire ezzel végzett nagyjából mehettünk is a géphez. Itt ért a második meglepetés mert a csajok bizony ugyan ahhoz a géphez mentek mint mi, tehát ők is Floridába tartanak, amit mélységesen megértek mert ez egy jó hely ilyenkor télen. Ezt majd még kifejtem. Szóval ők erre a gépre vártak a Champagne Bellre.