Már le sem merem írni mikor törtét az eset, úgy el vagyok maradva. Pedig ezt a blogot kicsit magunknak is írjuk mintegy naplót és kimondottan sokszor nézzük vissza, ha felmerül a kérdés, hogy mikor is volt, hogy is volt. A lényeg, hogy ez még tavaly történt. Katinak ki kellett vennie a maradék szabadságát. Szántunk belőle síelésre, hazaútra de még így is maradt pár nap. Már rég vágytam arra, hogy eljussak Hamburgba (a miértről majd később). Ilyeneken nem szoktunk sokat gondolkodni (néha veszélyesen keveset), tehát a fővonal adott volt, erre fűztünk fel még Amszterdamot és Brüsszelt. Három részben tervezem átadni az élményeket.
Ahogy ígértem annak a másik napnak a története következik amikor nem próbáltunk megmászni. Meg még egy kicsi.
Ahogy teltek a napok amikor "csak" másztunk (henyéltünk, strandoltunk, fagyiztunk) rá kellett jönnünk, hogyha mást is akarunk látni a szigetből akkor nincs sok választásunk. Ez pénteken fogalmazódott meg bennünk, amikor még volt a két hétvégi napunk mert hétfőn már indultunk haza. Mivel szombaton jó idő volt, határoztunk, megyünk megnézni a nagyvárost.
Mindig, de tényleg mindig kimarad valami. Így maradt ki az előző írásból is egy kép és a hozzákapcsolódó magyarázat. Ugye arról volt szó, hogy milyen magasan jártunk és milyen ritka volt ott a levegő. Nos ilyen ritka.
Ez a kép akkor készült amikor lejöttünk a Teidéről és kiszedtük a kocsiból a cuccokat. Közte ezt a két kiürült kólás üveget is, amit a hegyen ürítettünk ki és zártuk be. Ezekben a fenti levegő mennyiség maradt és a tengerszinten uralkodó nyomás így összelapította őket.
Amint ígértem a pihenő nap történései következnek. Nem terveztünk előre semmit, de miután reggel kinéztünk a hegyek felé és csak felhő foszlányokat láttunk, egyértelmű lett, hogy szabadtéri lesz a program. Bár az időjárás itt elég csalóka (erről később bővebben) végül is jól döntöttünk. És ugye a fő szabadtéri attrakció Tenerifen a Teide.
Tenerife sziget úgy jött létre, hogy három közeli vulkán kezdett kiemelkedni a vízből sok ezer évvel ez előtt. Majd ez a három vulkán egybe olvadt és létrehozott egy hatalmas vulkánt ami kialakította a sziget nagy részét. Ez a vulkán azonban beomlott, de a maradék energia létrehozta a hatalmas kráter egyik szélén a Teidét. Ez működött 1909-ig, azóta csendes, de nem végleg. A Teide mellék vulkánja a Viejo, szintén jócskán nyomot hagyott a tájon.
Kitettem a pontot az előző poszt végére, bedőltem az ágyba majd pár perc múlva csörgött az óra. Legalább is így éreztem. hajnali kelés, villámgyors utolsó simítások a lakáson és a kézipoggyászon és irány a reptér. Leadtuk a bőröndöket, átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, és már ki volt írva, hogy melyik kaputól indul a gép. Tény, hogy sokat álltunk sorba a bőrönddel de ilyen nem nagyon volt még, hogy tényleg időben kiírják, hogy melyik beszállókapuhoz kell menni. Villámgyorsan vettünk szendvicseket. Ez nagyon fontos volt mert hosszú út állt előttünk. Ciprusra mente ültünk ennyit egyfolytában gépen Európán belül. Épp csak bementünk a beszálló kapun és már nyitották is az ajtókat és lehetett beülni. És időben el is gurult a gép. Aztán persze sorba álltunk a kifutóra várva, de az semmi volt az út hosszához képest. Végül is csak az Európai Unió legnyugatibb és egyben legdélibb pontjára utaztunk. Még egy földrajzi érdekesség, hogy a Kanári-szigeteken található Spanyolország legmagasabb pontja, a Teide hegy ami ráadásul Európa legnagyobb tűzhányója és a világon is a harmadik. De még nem vagyunk ott.
Pár kép, pár apróság ami kimaradt és gondolatok az egészről valamint magyarázat, hogy miért váratott olyan sokáig az írás a megérkezést követően. Magyarázat, nem magyarázkodás.
Az érkezést követő napot elvitte a kocsival és Kati gépével kapcsolatos rohangálás valamint a kipakolás tekintve, hogy késő éjjel mikor megérkeztünk talán ki sem nyitottuk a bőröndöket, úgy dőltünk ki. Utána már nekiálltam a beszámolónak amihez is elsősorban sok képet akartam mellékelni. Itt történt a második megbicsaklás. A képek ugyanis elvittek egy teljes napot. Pedig alig csináltunk mondjuk az amerikai úthoz képest. Ennek megértéséhez el kell magyarázzam mit is csináltam a képekkel. HDR eljárásnak azaz nagy dinamikatartományú kép készítésnek hívják azt az eljárást amit alkalmaztam jó pár képen. Ennek az a lényege, hogy hogy több (az én esetemben 3) különböző expozícióval készült képből áll össze egy végleges. Erre azért van szükség mert a szem érzékenysége messze meghaladja ma tömegesen elérhető képrögzítő eljárást. Sem a filmek sem a digitális gépek nem képesek egyszerre eltárolni mindazt amit a szem lát, ha látótérben erősen fényes illetve árnyékos részek vannak. Ilyen esetek pl amikor egy épület éjszaka ki van világítva vagy amikor egy felhős de napsütéses napon látjuk a ragyogóan fényes bárányfelhőket és ugyanakkor az árnyékos részekkel sincs problémánk. Lássunk egy példát a római vakációnkból. Ez a kép a Forum Romanumban készült.
Komoly félelmekkel néztünk a második római napunk elé. Egyrészt kérdéses volt, hogy lábra tudunk-e állni és érdemben járni, másrészt az előző napi időjárás komoly kétségeket ébresztett, hogy érdemes lesz egyáltalán városnézésben gondolkodni. Komolyan segített a döntésben, hogy a szobából ki kellett jelentkezni. Végül is megint korán lent voltunk reggelizni, mondván, még össze is kell csomagolni. Reggeliről visszafelé menet volt egy kis izgalom. Levittük magunkkal az iPadeket, hogy azon tervezzük a napot és megnézzük a leveleinket. A folyosón a szoba felé haladva azt vettem észre, hogy a kártyát amivel az ajtó nyílik már nem én fogom, hanem magától tapad az iPadhez. Mágnes kártya és mágneses Smart Cover ragaszkodik egymáshoz. És nem volt kérdés, hogy melyiknek erősebb a mágneses tere. Nem is sikerült kinyitni az ajtót. Vissza a földszintre a recepcióra ahol viszont kérdés nélkül cserélték vagy újramágnesezték a kártyát (nem láttam mit mókolnak a pult mögött). Végül renden elhagytuk a szobát és elrángattuk a bőröndöket a metróig. Éreztük, hogy bár nem megy könnyen a járás azért nem reménytelen a helyzet. Az viszont nem esett jól, hogy elég sok lépcsőn kellett le-fel cipelni a cuccot. Bár előző nap nem használtuk ki a napi bérletet most úgy kalkuláltunk, hogy lényegesen kevesebbet fogunk talpalni, inkább járművel jutunk el egyik helyről a másikra, tehát megvettük a bérletet.
Az előző írást ott hagytam abba az izgalmakat a tetőfokig srófolva, hogy indulunk Rómába. Azt viszont elfelejtettem megemlíteni, hogy a rengeteg rohangálás mellett rengeteget zabáltunk is az otthon töltött napok alatt. Nem a "betegre esszük magunkat" verzió inkább a "nem fogjuk vissza magunkat". Rómába érve viszont a tápolás módból a trappolás módba kapcsoltunk. Ennek első napja következik most. Be kellett ugyanis látnom, hogy egy írásba nem fér bele amit ott két nap alatt végig néztünk és jártunk.
Megyünk haza. Most elég vakmerő módon kocsival. Pedig magam mindenkit lebeszélnék erről. Hosszú út, unalmas, fárasztó és nem nagyon éri meg. Általában. De most osztottunk szoroztunk és az jött ki, hogy kocsival megyünk. És nagyon várom már. Nem az utat (már régóta kéne lennie olyan kocsiknak amik tudnak maguktól menni autópályán). Sokkal inkább az otthoni időjárást. Mert Angliában nincs nyár.
Volt ugye tavaly ez a vulkán história. Elég szép nyomokat hagyott a gazdaságon. Most ezek az emlékek törnek elő egy másik izlandi vulkánnal egyetemben. De közel sem hasonló a két eset. Most csak egy jelentős különbséget emelnék ki. Ennek a vulkánnak ki lehet mondani a nevét: Grimsvötn ellentétben a tavalyival: Eyjafjallajökull. Micsoda különbség!
Nem születik sok írás itt Kalymnoson. Ennek oka az, hogy ez egy mászó túra. Nem megyünk minden nap megnézni valami érdekeset. És bár azt írtam, hogy nem lesz semmi izgalmas, a légitársaságok gondoskodnak a szórakoztatásunkról.
Az érkezésünk utáni két nap (ha az érkezés napját nem számoljuk) úgy telt ahogy egy rendes mászó túrán kell. Másztunk, nem rosszakat, olyannyira, hogy a két nap után a harmadikon esélyünk sem volt a harmadikon megmozdulni. Felhősebb is lett az idő. Lógott az eső a levegőben. Menjünk kirándulni felkiáltással elindultunk megnézni a sziget két érdekességét. Az egyik a szomszédos sziget Telendos. Ez úgy történt, hogy lekanyarodtunk megnézni, hogy mikor mennek hajók/kompok és mennyibe kerülnek. És azzal a lendülettel át is mentünk. Kóboroltunk egy kicsit és megállapítottuk, hogy érdekes lehet egy olyan helyen élni, ahol se kocsi se út hozzá nincs, az egyetlen közlekedési eszköz a hajó. És az is csak egy kis szigetre visz át. Jó megnézni de nem nekünk való. Itt kaptunk egy kis esőt. De szerencsére pont akkor amikor vártuk a vissza kompot egy étterem teraszán tető alatt. Utána felmentünk a sziget régi romjaihoz. Az ide vezető utat megtalálni a város kacskaringós utcáin, na az kihívás volt. Ezzel letudtuk a sziget nevezetességeit. Fogunk még ide jönni, nem tudom mit csinálunk majd esőnapokon.
Ez részben még otthoni történet. A cím egy kis magyarázatot követel azoknak akik nem abban az értelemben veszik amiben az angolok. Magyarul a defekt az jó eséllyel az autó gumijának hibáját jelenti. Az eredeti értelme viszont mindenféle hiba. Van, hogy magyarul is használjuk így de akkor mindig hozzá van toldva az, hogy minek a defektjéről van szó. De még így sem gyakori. Nem is tudok csak erőltetett példát, inkább hagyjuk.
Itt viszont két eredeti értelemben vett defektről lesz szó. Az első amit még az indulásunk előttre datálódik az majdnem a magyaros értelemben vett defekt. Történt ugyanis, hogy Katival jártuk körül a ház előtt a kocsikat és számolgattuk az ilyen-olyan sérüléseket amikor is észre vette, hogy elég csúnyán néz ki a egyik gumi. És ezt meg akartam mutatni. Főleg mert sikerül egy jó képet csinálni ahol jól látszik a "defekt" az az a hiba.
Erre lassan lehetne fogadásokat szervezi. Kati és Feri elindul valahová kirándulni vagy nyaralni és ehhez képest hol köt ki. Annyira jellemző ez ránk. És így történt ez most is.
Már régóta be van tervezve ez a mászó út Kalymnosra. Tavaly voltunk itt már egyszer és nagyon bejött a hely. Nagyon készülni nem tudtunk rá lelkileg mert nem rég értünk vissza Ciprusról, lement pár mosás és egy kicsit átrendezésre kerültek a bőröndök és már csuktuk is újra össze őket. A tavalyi útból megtanultuk azt, hogy nem érdemes azzal feleslegesen fárasztani magunkat, hogy Londonból elrepülünk Athénba, majd onnan tovább Kosra ott kocsit bérelni és onnan átkompozni Kalymnosra. Ez így elégé fárasztó sorozat. Bár ebben az esetben nem lehet egyben foglalni a jegyet de azt mondták Katinak, családi utazásszervezőmnek telefonba, hogy így is egy foglalásnak számít és nekünk csak át kell mennünk a tranziton, és nem kell a csomagokkal foglalkozni az átszállásnál. Ehhez képest amikor a Heathrown intéztük a chekint akkor volt némi fejvakarás. Kati ekkor elkezdett egy kicsit aggódni, hogy vajon a csomagjaink is velünk tartanak-e. Kiderült, hogy arról van szó, hogy 2 napja vezettek be egy új jegykiadó rendszert és az úticélunk még nincs benne a rendszerben. Az orrunk előtt adták hozzá a kalymnosi reptér kódját a többihez. Innen sima volt az utunk. Tudtunk is aludni a gépen. Nem volt zavaró de meg kell jegyeznem mert nem tudom mire vélni, hogy a pilóták elfoglalták magukat az út alatt rendesen mert a gép nagyon sokszor változtatott sebességet vagy magasságot. Ilyet eddig még nem tapasztaltam és az nagy szó mert már rengeteget repültem. A szokásos kissé nyúzott formánkban átbaktattunk a beszállókapuhoz ahonnan indulunk majd tovább és mivel volt egy kis időnk megpróbáltunk aludni egy keveset. Na ez nem ment mert a reptéren számomra érthetetlen okból hangos nyugtató jellegűnek szánt aláfestő zene szólt. Lift zene. Na sebaj ezzel a próbálkozással is elment hamar az idő, bemondták a gépünket kezelték a beszálló kártyáinkat és beültünk a buszba. Kicsit fázósan, de tudtuk, hogy innen már csak egy óra és ott vagyunk, kipakolhatunk és ledőlhetünk egy kicsit. Nem sokat ácsorogtunk a buszban mert jött egy alkalmazott és közölte, hogy időjárási okokból késni fog a gépünk és menjünk vissza a váróba. Mondtam, hö? Hiszen mér letépték a beszálló jegyekről a részüket meg tulajdonképpen akkor romlott el az idő amikor a buszba szálltunk? Visszaballagtunk, vissza adták a beszálló kártya teljes terjedelméhez szükséges darabot, de ettől nem lettünk boldogabbak. Volt mindez 7 óra felé. Nagyjából 9 óráig 3-4-szer halasztották az időpontot amikor közölék, hogy törölték a járatunkat, menjünk a futószalaghoz vegyük fel a csomagunkat és menjünk a társaság pultjához. Még ekkor is tartották magukat ahhoz, hogy mindez időjárási okokból, eközben elindultak gépek a nagyjából 20-20 km-re délre és északra levő szigetekre. Természetesen nem tudom teljesen kizárni, hogy nagyjából 20 km kiterjedésű lokális vihar tartotta magát órákon keresztül de ne várják, hogy ezt el is higgyem. Feltételezem, hogy valami jogi megfontolású időjárási jelenség lehet a háttérben. A míszpicsa a pultnál felajánlotta, hogy menjünk egy szomszédos szigetre persze jókora késéssel azt a jegyet állják de transzfer a kompig és a kompjegyet nem. Miközben mi kifizettük az utunkat a célreptérig. A másik lehetőség az volt, hogy hogy átteszik a jegyünket a másnap reggeli járatra és fizetik a szállásunkat a köztes éjszakára. A legutóbbi alkalommal már beszültük Katival, hogy itt vagyunk Athénban és nem látjuk csak a repterét. Ránk jellemző módon szinte gondolkodás nélkül választottuk az egy nappal későbbi repülőt és már tudtuk abban a pillanatban, hogy ebből városnézés lesz. Elég sokat elmolyolt a csaj a jegyekkel és a sofőrre is vártunk jócskán, majd kénytelenek voltunk konstatálni, hogy ez bizony nem athéni szállás lesz. Vagy fél órát mentünk a várostól távolodva mire kitett minket a szállodánál. Szerencsére hamar kiderült, hogy van egy közvetlen buszjárat befelé és amíg Kati intézte a szobát addig én megnéztem a menetrendet. Villámgyorsan döntöttünk és pakoltunk ki a hátizsákokból és mentünk a buszmegállóhoz és jött is a busz 2 perc múlva épp csak meg tudtuk venni a jegyet a szemközti boltban. Kis félreértés okán azt hittük, hogy fél óra alatt vant bent a busz de mint kiderült ez bizony izmos egy órás buszozás. Kihasználtuk az időt mind a ketten bealudtunk a buszon rendesen. Már a reptéren elkezdtem a térkép szerzést ezt a metróban folytattuk és így felszerelkezve már száguldottunk is – a szerintünk – az Akropoliszhoz legközelebb levő metróállomás felé. Itt kiszállva éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Kis terecske, onnan kiinduló szűk sétáló utcák és a háttérben az Akropolisz tömbje.
Olyan dolgokról lesz itt szó amik valamilyen okból kifolyólag kimaradtak a Ciprusról szól beszámolókból. Legnagyobb részét egyszerűen csak elfelejtettem megírni akkor amikor történt, de ez a videó az elmaradása az ottani kicsit nehézkes és korlátos netelérésünknek tudhat be. Még a megérkezésünkkor lőttem a larnakai repülőtéren.
Tegnap aránylag egyszerű napunk volt, már persze hozzánk mérve. Azt már előre eldöntöttük, hogy mászással kezdjük a napot. Így is tettünk. Eléggé meglepődtünk amikor a falhoz értünk mert az előző napihoz képest amikor is csak mi ketten voltunk a falnál, lényegesen nagyobb nyüzsi volt. Több kocsi is állt már az út mellett, és jó pár mászó volt a kis falak alatt. Aztán szerencsére kiderült, hogy ebből a relatív sok emberből csak kettő mászó a többiek pedig csak akkor másztak, ha ők ketten megmásztak egy utat és benthagyták nekik a kötelet. És életünkben talán előszőr mi voltunk a jó mászók. Nem voltak útban mert a gyengébb utakat mászták. Nagyon jól ment a mászás és sokat is másztunk. Elégedetten hagytuk ott a falat. A visszafelé úton pár száz méterre a mászóhelytől van egy kis kávézó. Már nézegettük előtte is és most nem volt kérdés, hogy bemegyünk egy frissítőre. A hely nagyon aranyos és ennek oka a két öreg akik viszik illetve a macsekok akik mindig levesznek minket a lábunkról. Nem tudtunk ellenállni a helyi tortáknak és láthatóan Kati tortájára több jelentkező is volt.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
