Pár kép, pár apróság ami kimaradt és gondolatok az egészről valamint magyarázat, hogy miért váratott olyan sokáig az írás a megérkezést követően. Magyarázat, nem magyarázkodás.
Az érkezést követő napot elvitte a kocsival és Kati gépével kapcsolatos rohangálás valamint a kipakolás tekintve, hogy késő éjjel mikor megérkeztünk talán ki sem nyitottuk a bőröndöket, úgy dőltünk ki. Utána már nekiálltam a beszámolónak amihez is elsősorban sok képet akartam mellékelni. Itt történt a második megbicsaklás. A képek ugyanis elvittek egy teljes napot. Pedig alig csináltunk mondjuk az amerikai úthoz képest. Ennek megértéséhez el kell magyarázzam mit is csináltam a képekkel. HDR eljárásnak azaz nagy dinamikatartományú kép készítésnek hívják azt az eljárást amit alkalmaztam jó pár képen. Ennek az a lényege, hogy hogy több (az én esetemben 3) különböző expozícióval készült képből áll össze egy végleges. Erre azért van szükség mert a szem érzékenysége messze meghaladja ma tömegesen elérhető képrögzítő eljárást. Sem a filmek sem a digitális gépek nem képesek egyszerre eltárolni mindazt amit a szem lát, ha látótérben erősen fényes illetve árnyékos részek vannak. Ilyen esetek pl amikor egy épület éjszaka ki van világítva vagy amikor egy felhős de napsütéses napon látjuk a ragyogóan fényes bárányfelhőket és ugyanakkor az árnyékos részekkel sincs problémánk. Lássunk egy példát a római vakációnkból. Ez a kép a Forum Romanumban készült.
Komoly félelmekkel néztünk a második római napunk elé. Egyrészt kérdéses volt, hogy lábra tudunk-e állni és érdemben járni, másrészt az előző napi időjárás komoly kétségeket ébresztett, hogy érdemes lesz egyáltalán városnézésben gondolkodni. Komolyan segített a döntésben, hogy a szobából ki kellett jelentkezni. Végül is megint korán lent voltunk reggelizni, mondván, még össze is kell csomagolni. Reggeliről visszafelé menet volt egy kis izgalom. Levittük magunkkal az iPadeket, hogy azon tervezzük a napot és megnézzük a leveleinket. A folyosón a szoba felé haladva azt vettem észre, hogy a kártyát amivel az ajtó nyílik már nem én fogom, hanem magától tapad az iPadhez. Mágnes kártya és mágneses Smart Cover ragaszkodik egymáshoz. És nem volt kérdés, hogy melyiknek erősebb a mágneses tere. Nem is sikerült kinyitni az ajtót. Vissza a földszintre a recepcióra ahol viszont kérdés nélkül cserélték vagy újramágnesezték a kártyát (nem láttam mit mókolnak a pult mögött). Végül renden elhagytuk a szobát és elrángattuk a bőröndöket a metróig. Éreztük, hogy bár nem megy könnyen a járás azért nem reménytelen a helyzet. Az viszont nem esett jól, hogy elég sok lépcsőn kellett le-fel cipelni a cuccot. Bár előző nap nem használtuk ki a napi bérletet most úgy kalkuláltunk, hogy lényegesen kevesebbet fogunk talpalni, inkább járművel jutunk el egyik helyről a másikra, tehát megvettük a bérletet.
Az előző írást ott hagytam abba az izgalmakat a tetőfokig srófolva, hogy indulunk Rómába. Azt viszont elfelejtettem megemlíteni, hogy a rengeteg rohangálás mellett rengeteget zabáltunk is az otthon töltött napok alatt. Nem a "betegre esszük magunkat" verzió inkább a "nem fogjuk vissza magunkat". Rómába érve viszont a tápolás módból a trappolás módba kapcsoltunk. Ennek első napja következik most. Be kellett ugyanis látnom, hogy egy írásba nem fér bele amit ott két nap alatt végig néztünk és jártunk.
Megyünk haza. Most elég vakmerő módon kocsival. Pedig magam mindenkit lebeszélnék erről. Hosszú út, unalmas, fárasztó és nem nagyon éri meg. Általában. De most osztottunk szoroztunk és az jött ki, hogy kocsival megyünk. És nagyon várom már. Nem az utat (már régóta kéne lennie olyan kocsiknak amik tudnak maguktól menni autópályán). Sokkal inkább az otthoni időjárást. Mert Angliában nincs nyár.
Volt ugye tavaly ez a vulkán história. Elég szép nyomokat hagyott a gazdaságon. Most ezek az emlékek törnek elő egy másik izlandi vulkánnal egyetemben. De közel sem hasonló a két eset. Most csak egy jelentős különbséget emelnék ki. Ennek a vulkánnak ki lehet mondani a nevét: Grimsvötn ellentétben a tavalyival: Eyjafjallajökull. Micsoda különbség!
Nem születik sok írás itt Kalymnoson. Ennek oka az, hogy ez egy mászó túra. Nem megyünk minden nap megnézni valami érdekeset. És bár azt írtam, hogy nem lesz semmi izgalmas, a légitársaságok gondoskodnak a szórakoztatásunkról.
Az érkezésünk utáni két nap (ha az érkezés napját nem számoljuk) úgy telt ahogy egy rendes mászó túrán kell. Másztunk, nem rosszakat, olyannyira, hogy a két nap után a harmadikon esélyünk sem volt a harmadikon megmozdulni. Felhősebb is lett az idő. Lógott az eső a levegőben. Menjünk kirándulni felkiáltással elindultunk megnézni a sziget két érdekességét. Az egyik a szomszédos sziget Telendos. Ez úgy történt, hogy lekanyarodtunk megnézni, hogy mikor mennek hajók/kompok és mennyibe kerülnek. És azzal a lendülettel át is mentünk. Kóboroltunk egy kicsit és megállapítottuk, hogy érdekes lehet egy olyan helyen élni, ahol se kocsi se út hozzá nincs, az egyetlen közlekedési eszköz a hajó. És az is csak egy kis szigetre visz át. Jó megnézni de nem nekünk való. Itt kaptunk egy kis esőt. De szerencsére pont akkor amikor vártuk a vissza kompot egy étterem teraszán tető alatt. Utána felmentünk a sziget régi romjaihoz. Az ide vezető utat megtalálni a város kacskaringós utcáin, na az kihívás volt. Ezzel letudtuk a sziget nevezetességeit. Fogunk még ide jönni, nem tudom mit csinálunk majd esőnapokon.
Ez részben még otthoni történet. A cím egy kis magyarázatot követel azoknak akik nem abban az értelemben veszik amiben az angolok. Magyarul a defekt az jó eséllyel az autó gumijának hibáját jelenti. Az eredeti értelme viszont mindenféle hiba. Van, hogy magyarul is használjuk így de akkor mindig hozzá van toldva az, hogy minek a defektjéről van szó. De még így sem gyakori. Nem is tudok csak erőltetett példát, inkább hagyjuk.
Itt viszont két eredeti értelemben vett defektről lesz szó. Az első amit még az indulásunk előttre datálódik az majdnem a magyaros értelemben vett defekt. Történt ugyanis, hogy Katival jártuk körül a ház előtt a kocsikat és számolgattuk az ilyen-olyan sérüléseket amikor is észre vette, hogy elég csúnyán néz ki a egyik gumi. És ezt meg akartam mutatni. Főleg mert sikerül egy jó képet csinálni ahol jól látszik a "defekt" az az a hiba.
Erre lassan lehetne fogadásokat szervezi. Kati és Feri elindul valahová kirándulni vagy nyaralni és ehhez képest hol köt ki. Annyira jellemző ez ránk. És így történt ez most is.
Már régóta be van tervezve ez a mászó út Kalymnosra. Tavaly voltunk itt már egyszer és nagyon bejött a hely. Nagyon készülni nem tudtunk rá lelkileg mert nem rég értünk vissza Ciprusról, lement pár mosás és egy kicsit átrendezésre kerültek a bőröndök és már csuktuk is újra össze őket. A tavalyi útból megtanultuk azt, hogy nem érdemes azzal feleslegesen fárasztani magunkat, hogy Londonból elrepülünk Athénba, majd onnan tovább Kosra ott kocsit bérelni és onnan átkompozni Kalymnosra. Ez így elégé fárasztó sorozat. Bár ebben az esetben nem lehet egyben foglalni a jegyet de azt mondták Katinak, családi utazásszervezőmnek telefonba, hogy így is egy foglalásnak számít és nekünk csak át kell mennünk a tranziton, és nem kell a csomagokkal foglalkozni az átszállásnál. Ehhez képest amikor a Heathrown intéztük a chekint akkor volt némi fejvakarás. Kati ekkor elkezdett egy kicsit aggódni, hogy vajon a csomagjaink is velünk tartanak-e. Kiderült, hogy arról van szó, hogy 2 napja vezettek be egy új jegykiadó rendszert és az úticélunk még nincs benne a rendszerben. Az orrunk előtt adták hozzá a kalymnosi reptér kódját a többihez. Innen sima volt az utunk. Tudtunk is aludni a gépen. Nem volt zavaró de meg kell jegyeznem mert nem tudom mire vélni, hogy a pilóták elfoglalták magukat az út alatt rendesen mert a gép nagyon sokszor változtatott sebességet vagy magasságot. Ilyet eddig még nem tapasztaltam és az nagy szó mert már rengeteget repültem. A szokásos kissé nyúzott formánkban átbaktattunk a beszállókapuhoz ahonnan indulunk majd tovább és mivel volt egy kis időnk megpróbáltunk aludni egy keveset. Na ez nem ment mert a reptéren számomra érthetetlen okból hangos nyugtató jellegűnek szánt aláfestő zene szólt. Lift zene. Na sebaj ezzel a próbálkozással is elment hamar az idő, bemondták a gépünket kezelték a beszálló kártyáinkat és beültünk a buszba. Kicsit fázósan, de tudtuk, hogy innen már csak egy óra és ott vagyunk, kipakolhatunk és ledőlhetünk egy kicsit. Nem sokat ácsorogtunk a buszban mert jött egy alkalmazott és közölte, hogy időjárási okokból késni fog a gépünk és menjünk vissza a váróba. Mondtam, hö? Hiszen mér letépték a beszálló jegyekről a részüket meg tulajdonképpen akkor romlott el az idő amikor a buszba szálltunk? Visszaballagtunk, vissza adták a beszálló kártya teljes terjedelméhez szükséges darabot, de ettől nem lettünk boldogabbak. Volt mindez 7 óra felé. Nagyjából 9 óráig 3-4-szer halasztották az időpontot amikor közölék, hogy törölték a járatunkat, menjünk a futószalaghoz vegyük fel a csomagunkat és menjünk a társaság pultjához. Még ekkor is tartották magukat ahhoz, hogy mindez időjárási okokból, eközben elindultak gépek a nagyjából 20-20 km-re délre és északra levő szigetekre. Természetesen nem tudom teljesen kizárni, hogy nagyjából 20 km kiterjedésű lokális vihar tartotta magát órákon keresztül de ne várják, hogy ezt el is higgyem. Feltételezem, hogy valami jogi megfontolású időjárási jelenség lehet a háttérben. A míszpicsa a pultnál felajánlotta, hogy menjünk egy szomszédos szigetre persze jókora késéssel azt a jegyet állják de transzfer a kompig és a kompjegyet nem. Miközben mi kifizettük az utunkat a célreptérig. A másik lehetőség az volt, hogy hogy átteszik a jegyünket a másnap reggeli járatra és fizetik a szállásunkat a köztes éjszakára. A legutóbbi alkalommal már beszültük Katival, hogy itt vagyunk Athénban és nem látjuk csak a repterét. Ránk jellemző módon szinte gondolkodás nélkül választottuk az egy nappal későbbi repülőt és már tudtuk abban a pillanatban, hogy ebből városnézés lesz. Elég sokat elmolyolt a csaj a jegyekkel és a sofőrre is vártunk jócskán, majd kénytelenek voltunk konstatálni, hogy ez bizony nem athéni szállás lesz. Vagy fél órát mentünk a várostól távolodva mire kitett minket a szállodánál. Szerencsére hamar kiderült, hogy van egy közvetlen buszjárat befelé és amíg Kati intézte a szobát addig én megnéztem a menetrendet. Villámgyorsan döntöttünk és pakoltunk ki a hátizsákokból és mentünk a buszmegállóhoz és jött is a busz 2 perc múlva épp csak meg tudtuk venni a jegyet a szemközti boltban. Kis félreértés okán azt hittük, hogy fél óra alatt vant bent a busz de mint kiderült ez bizony izmos egy órás buszozás. Kihasználtuk az időt mind a ketten bealudtunk a buszon rendesen. Már a reptéren elkezdtem a térkép szerzést ezt a metróban folytattuk és így felszerelkezve már száguldottunk is – a szerintünk – az Akropoliszhoz legközelebb levő metróállomás felé. Itt kiszállva éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Kis terecske, onnan kiinduló szűk sétáló utcák és a háttérben az Akropolisz tömbje.
Olyan dolgokról lesz itt szó amik valamilyen okból kifolyólag kimaradtak a Ciprusról szól beszámolókból. Legnagyobb részét egyszerűen csak elfelejtettem megírni akkor amikor történt, de ez a videó az elmaradása az ottani kicsit nehézkes és korlátos netelérésünknek tudhat be. Még a megérkezésünkkor lőttem a larnakai repülőtéren.
Tegnap aránylag egyszerű napunk volt, már persze hozzánk mérve. Azt már előre eldöntöttük, hogy mászással kezdjük a napot. Így is tettünk. Eléggé meglepődtünk amikor a falhoz értünk mert az előző napihoz képest amikor is csak mi ketten voltunk a falnál, lényegesen nagyobb nyüzsi volt. Több kocsi is állt már az út mellett, és jó pár mászó volt a kis falak alatt. Aztán szerencsére kiderült, hogy ebből a relatív sok emberből csak kettő mászó a többiek pedig csak akkor másztak, ha ők ketten megmásztak egy utat és benthagyták nekik a kötelet. És életünkben talán előszőr mi voltunk a jó mászók. Nem voltak útban mert a gyengébb utakat mászták. Nagyon jól ment a mászás és sokat is másztunk. Elégedetten hagytuk ott a falat. A visszafelé úton pár száz méterre a mászóhelytől van egy kis kávézó. Már nézegettük előtte is és most nem volt kérdés, hogy bemegyünk egy frissítőre. A hely nagyon aranyos és ennek oka a két öreg akik viszik illetve a macsekok akik mindig levesznek minket a lábunkról. Nem tudtunk ellenállni a helyi tortáknak és láthatóan Kati tortájára több jelentkező is volt.
A meze egy ciprusi étel. Egyik legfőbb jellemzője, hogy beteg lesz tőle az ember. Legalább is mozgásában erősen korlátozott. Így jártunk mi is tegnap este. De elötte még elmentünk megnézni a mászóhelyeket, egy részt, hogy tényleg megtaláljuk-e őket (lásd Finale), és hogy mászható-e számunkra. Örömmel konstatáltuk, hogy az egyik hely nagyon könnyen megtalálható és egy-két napra nyújt számunkra is szórakozást. A másik hely keresésével viszont elég jól elütöttük a délutánt. De végül is meg lett. Nem tudom, hogy műsorba iktatjuk-e mert fogynak a napok amit még Cipruson tölthetünk ebben a nyaralásban. Persze azért is ment el így a tegnapi nap, mert problémás a korán kelés. Ciprus ugye a +2 órás időzónában van. Ami azt jelenti, hogy alapból 2 órával később van itt mint ahol mi kelni szoktunk. Súlyosbító körülmény, hogy viszont hogy ennek az időzónának is a keleti szélén. Talán mond valamit, hogy Szentpétervárral egy vonalban vagyunk csak szerencsére jóval délebre. Korán kel a nap így korán kéne nekünk is.
Kati már megírta az első napot. Pár dolgot azért hozzátennék. A kocsi nagyon gáz. Ütött kopott, nyekereg, a belső tere málik pár helyen és meg voltam győződve, hogy pár kilóméter után darabjaira hullik. Szerencsére nem így történt. A másik dolog, hogy alig készülnek fényképek. Ciprus nagyon kopár. Ha van is egy szebb részlet az előtérbe odatolakodik valami száraz koró kupac ami erőssen csökkenti a fényképezési ingeremet. Holnap talán többet mozgunk és akkor remélhetőleg belefutunk valami fotótémába. Ez ahhoz mérve érdekes, hogy minden útunkon rengeteg kép készül. Pedig a hely érdekes és jó lenne visszaadni valahogy a hangulatát. Persze nem kell félreérteni. Nagyon jól érezzük magunkat. A szállás kultúrált. Erről már készült kép és majd fel is teszem ide nem sokára. De ez főleg azoknak jó akik nem akarnak mást csak élvezni a meleget és nem csinálni semmit. Ahogy látom itt sokan még a tengerhez sem mennek le, csak ide a medencéhez.
A tegnapi nyűglődésünkből még nekem maradt valamennyi, de az az érthetetlen fáradtság legalább elmúlt. Megreggeliztünk (talán az eddigi legjobbat), bár sajnos nem tudtuk teljes mértékben élvezni. Viszont annyira már jól voltunk, hogy érzékeljük, hogy csodálatos környezetben töltöttük az éjszakát.
De sok minden várt még ránk összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Nem volt pontos célunk, csak az, hogy elmegyünk az ország legészakibb csücskébe. Ha lesz lehetőségünk megnézzük magunknak Európát. Általában egy földrész vagy egy ország legilyenebb, legolyanabb pontjait szokás kitüntetni és turista látványossággá alakítani. Gondoltuk, hogy Afrika vagy legalább is Marokkó legészakibb pontját megtalálni nem lesz gond. Nos nem jártunk ott. De az út amire tévedtünk miközben keresgéltünk nyújtott olyan helyet számunkra ahonnan hazaintegethettünk.
Mikor ezt írom (hétfőn hajnal 1 és 2 között) Gabi és Krisztián már úton vannak Dover felé. Sőt ha jól számolok már ott is kell, hogy legyenek. Amikor olvasod remélhetőleg már valahol Németország vagy még jobb esetben Ausztria felé járnak. Ha nem vagy rendszeres olvasó akkor remélhetőleg már otthon vannak. Nem volt egyszerű menet. Már mint a készülődés és az idegőrlő várakozás, hogy mikor dől el véglegesen, hogy lehet e repülni Anglia és Magyarország között hétfő délelőtt.
Csütörtökön még teljesen bizakodó voltam, de a helyzet semmit nem javult sőt még több helyen lett légtér zárlat bevezetve. Egyre egyértelműbb lett, hogy nem lesz itt repülős hazamenés, de a járatot hivatalosan nem törölték csak vasárnap dél körül. Közben rohamosan fogytak illetve drágultak a hazajutási verziók. Közben Gabi és Krisztián úgy határozott, hogy egy elég fárasztó, kalandos, de időben hazaéréssel kecsegtető autós túrára neveznek be. Ehhez tettük meg az előkészületeket, jórészt ma. Mivel mi már meg csináltuk ezt az útvonalat párszor és amúgy is jártunk keltünk hosszú autós utakon, rendelkeztünk az üggyel kapcsolatban némi tapasztalattal. Ebből is kifolyólag Gabi és Krisztián felkészülten vágtak neki az útnak. Ez némileg megnyugtat ugyan akkor teljesen nyugodt csak akkor leszek amikor már vissza is értek épségben.
A dolgok összefüggnek. Izlandon tüsszentett egyet egy vulkán erre föl így nézett ki Európa légtere ma este (a kék X-ek a repülőterek, a sárga repülő alakok az éppen levegőben tartózkodó járatok):
Ez nagyon nem vidám azoknak akik ma akartak repülni a sárgával nem pöttyözött területekről vagy éppenséggel oda. De tény, hogy első a biztonság főleg mióta British Airways Flight 9 (wiki angolul) incidens történt. Még több hír erről itt, itt, itt és itt. Személyes kapcsolat a dologban az, hogy mi tavaly igen csak közel jártunk ehhez a kis rosszasághoz. Na meg az is, hogy Gabi és Krisztián hétfőn terveznek haza repülni. Reméljük addigra normalizálódik a helyzet.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
