Olyan dolgokról lesz itt szó amik valamilyen okból kifolyólag kimaradtak a Ciprusról szól beszámolókból. Legnagyobb részét egyszerűen csak elfelejtettem megírni akkor amikor történt, de ez a videó az elmaradása az ottani kicsit nehézkes és korlátos netelérésünknek tudhat be. Még a megérkezésünkkor lőttem a larnakai repülőtéren.
Tegnap aránylag egyszerű napunk volt, már persze hozzánk mérve. Azt már előre eldöntöttük, hogy mászással kezdjük a napot. Így is tettünk. Eléggé meglepődtünk amikor a falhoz értünk mert az előző napihoz képest amikor is csak mi ketten voltunk a falnál, lényegesen nagyobb nyüzsi volt. Több kocsi is állt már az út mellett, és jó pár mászó volt a kis falak alatt. Aztán szerencsére kiderült, hogy ebből a relatív sok emberből csak kettő mászó a többiek pedig csak akkor másztak, ha ők ketten megmásztak egy utat és benthagyták nekik a kötelet. És életünkben talán előszőr mi voltunk a jó mászók. Nem voltak útban mert a gyengébb utakat mászták. Nagyon jól ment a mászás és sokat is másztunk. Elégedetten hagytuk ott a falat. A visszafelé úton pár száz méterre a mászóhelytől van egy kis kávézó. Már nézegettük előtte is és most nem volt kérdés, hogy bemegyünk egy frissítőre. A hely nagyon aranyos és ennek oka a két öreg akik viszik illetve a macsekok akik mindig levesznek minket a lábunkról. Nem tudtunk ellenállni a helyi tortáknak és láthatóan Kati tortájára több jelentkező is volt.
A meze egy ciprusi étel. Egyik legfőbb jellemzője, hogy beteg lesz tőle az ember. Legalább is mozgásában erősen korlátozott. Így jártunk mi is tegnap este. De elötte még elmentünk megnézni a mászóhelyeket, egy részt, hogy tényleg megtaláljuk-e őket (lásd Finale), és hogy mászható-e számunkra. Örömmel konstatáltuk, hogy az egyik hely nagyon könnyen megtalálható és egy-két napra nyújt számunkra is szórakozást. A másik hely keresésével viszont elég jól elütöttük a délutánt. De végül is meg lett. Nem tudom, hogy műsorba iktatjuk-e mert fogynak a napok amit még Cipruson tölthetünk ebben a nyaralásban. Persze azért is ment el így a tegnapi nap, mert problémás a korán kelés. Ciprus ugye a +2 órás időzónában van. Ami azt jelenti, hogy alapból 2 órával később van itt mint ahol mi kelni szoktunk. Súlyosbító körülmény, hogy viszont hogy ennek az időzónának is a keleti szélén. Talán mond valamit, hogy Szentpétervárral egy vonalban vagyunk csak szerencsére jóval délebre. Korán kel a nap így korán kéne nekünk is.
Kati már megírta az első napot. Pár dolgot azért hozzátennék. A kocsi nagyon gáz. Ütött kopott, nyekereg, a belső tere málik pár helyen és meg voltam győződve, hogy pár kilóméter után darabjaira hullik. Szerencsére nem így történt. A másik dolog, hogy alig készülnek fényképek. Ciprus nagyon kopár. Ha van is egy szebb részlet az előtérbe odatolakodik valami száraz koró kupac ami erőssen csökkenti a fényképezési ingeremet. Holnap talán többet mozgunk és akkor remélhetőleg belefutunk valami fotótémába. Ez ahhoz mérve érdekes, hogy minden útunkon rengeteg kép készül. Pedig a hely érdekes és jó lenne visszaadni valahogy a hangulatát. Persze nem kell félreérteni. Nagyon jól érezzük magunkat. A szállás kultúrált. Erről már készült kép és majd fel is teszem ide nem sokára. De ez főleg azoknak jó akik nem akarnak mást csak élvezni a meleget és nem csinálni semmit. Ahogy látom itt sokan még a tengerhez sem mennek le, csak ide a medencéhez.