Úgy alakult (az időjárás), hogy másodszor is elmentünk Portlandra, a múlt hétvégén. Viszont ott, sátorozás közben mégis ránk ijesztett egy reggeli zápor. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem kísérletezünk a mászással, hanem csinálunk egy szigetkört amit már rég szerettünk volna. Amikor már kiderült, hogy még is szép idő lesz addigra már elhatároztunk magukat, és nem visszakoztunk. És jól tettük. Mert így lett egy remek fotós napom. Olyan amiért sokan irigyeli fognak. De most én voltam jókor jó helyen. És kattogtattam, amikor szembejött a KÉP. Éppen kormoránokra vadásztam.
A hétvégén Portlanden voltunk. Végre. Utána számoltunk és kiderült, hogy 3 éve voltunk utoljára. Pedig nagyon szeretünk odajárni. Csak közben én dolgozni kezdtem és ráadásul ezzel valamelyest összefüggésben az elmúlt két évben nagyon sokat utaztunk külföldre.
Most minden összejött. Jó idő volt, Kati sem dolgozott a hétvégén és semmi olyan elfoglaltságunk nem volt ami visszatartott volna minket. Ok, nekem rengeteg dolog van amit meg kell csinálni a gépen, hogy újra jól használható legyen. Még indulás előtt, délután leformáztam ugyanis a gépet. Vettem egy nagy levegőt és fejest ugrottam a dologba. Na nem felkészületlenül, előtte már jó ideje arra ment minden időm, hogy mentsem a gépemen levő dolgokat. Így most nem lesz friss kép ehhez a poszthoz. Nincs még visszaállítva a gépem. Alig valamit tudtam csak visszapakolni. Például a képek is most másolódnak éppen vissza a gépre. Szóval ilyen se régi se új állapot van. De mivel régebben született egy cikk a sziklára ezért ott vannak képek és ez a videó is.
Szombaton Cambridge-ben voltunk, még a vendégünkel, Mariannal (róla később). Kedvelem ezt a várost de jártam már ott annyiszor, hogy nem került elő a térkép a hátizsákból amíg ott bóklásztunk. És már a fényképezőgép sem. Ennek részben az is volt az oka, hogy miután Mariann közölte, hogy ahova ő megy ott süt a nap alig, hogy kiszálltunk a kocsiból és kiértünk a nyílt terepre emberes zápor kapott el minket. Mire visszaértünk a kocsihoz a nadrágom már megszáradt de a cipőm még nem. Én előzőleg halkan jeleztem, hogy beltéri programot kéne inkább szervezni, de le lettem szavazva. Ja ás odafelé menet még Kati szegény beleszaladt egy jó kis dugóba ahol majd egy órát araszolt míg én kidőltem a szokásos későn fekvésem miatt.