Valahol ott tettem le a fonalat, hogy mentünk Los Angeles felé. Ez csak nagyjából igaz, mert az utolsó célunk nem teljesen ez volt. Valójában Calabasasba tartottunk. Ha még nem hallottál róla nem kell szégyenkezned, sokáig így voltam én is ezzel.
Még az út második napján kaptunk egy meghívás Edinától. Mivel az út során innen egyre távolodtunk így csak az jöhetett szóba, hogy mikor visszamegyünk a los angelesi reptérre akkor ugrunk be hozzájuk. Aztán ahogy alakult a program —mert szokás szerint képlékenyen kezeltük — úgy jött ki, hogy egy egész estét ott tudunk tölteni. Edináék bevállaltak minket így indultunk Montereyből Calabasas irányába. Ahogy közeledtünk úgy csúsztunk be a felhők alá. Bár búcsú képről írtam, azért tartogattam még képeket.
Nagyjából ekkor tudatosodott bennem, hogy nem sok van hátra az útból, sem kilométerben sem időben. Máskor ez sokkal hamarabb eljön, de most olyan sűrű volt az egész, hogy el is feledkeztünk arról, hogy vissza is kell menni egyszer. Viszont ezen a ponton már látszott, hogy erős túlzással már csak egy program van hátra: Monterey. Jazz rajongóknak már mond valamit ez a név de mi nem emiatt mentünk oda. Na várjunk még nem is vagyunk ott.
Yosemitet és ezzel a telet otthagyva, Palo Altoban aludtunk egyet. Részben mert ez útba esett Monterey felé másrészt mert itt is volt - főleg számomra - látnivaló. Nem is kevés. Paló Altó és a szomszédos Cupertino a szilikon-völgyben van. Itt van nagyon sok világszintű technológiai cég székhelye. Itt tettünk egy kört. Ahogy vezettünk a kijelölt célok felé úgy tátottam a számat, hogy milyen nevek köszönnek vissza a tömbök oldalán, csak, hogy néhányat említsek: eBay, Cisco, Oracle, Adobe, Yahoo!, Intel és két fő célpontuk Google illetve az Apple. Megint egy olyan dolog amire nem számítottam, miszerint ezek a cégek szabályos kis negyedek a városokon belül.
Csak ismételni tudom, hogy ebbe se kéne belekezdenem, mert nem lehet megírni, érzékeltetni. Persze megpróbálkozok vele.
San Francisokóból sikerült korán indulnunk mert Gabi ment dolgozni és adódott, hogy kidobjuk az állomáson, nem mintha nagy távolság lenne, de azzal is több időt tudtunk együtt tölteni. Majd beütöttük a címet a gépbe és elindultunk. Elég hosszú út volt, és szép fokozatosan hagytuk magunk mögött a lakott területeket majd a síkvidéket, aztán jöttek az egyre kanyargósabb utak. Végül beértünk a park területére ami azt jelentette, hogy onnan már csak egy órát kellett autózni. Igen Amerika nagy, nagyok a nemzeti parkok is. A park szívében nem volt egyszerű megtalálni a szállást mert kiterjedt úthálózat, egyirányúsítások és korlátozások vannak. Végül megtaláltuk a recepciót ahol aláíratták velünk a macis papírt, ezt majd kifejtem bővebben, és megkaptuk a kulcsot. Villám gyorsan lehajigáltuk a cuccokat, hogy kihasználjuk a maradék 2-3 világos órát. Megnéztük, hogy mit lehet ez alatt elérni. Mászó mivoltunkból adódott az egyik leghíresebb fal megtekintése. Ez az El Captain, az egyik uralkodó gránit tömb a látványban.
Van az amerikaiaknak ez a rövidítés mániája. Úgy mint Las Vegas csak Vegas San Francisco pedig Frisco. Mondjuk Los Angeles jár a legrosszabbul mert az csak min LA van emlegetve. Szóval elindultunk az eddigi legkoszosabb szállásról Friscóba. Ez volt utunk közepe és gondolati kiinduló pontja. Mert, hogy valami olyasmiből jött ez az út, hogy látogassuk meg Gabit. Aki majdnem Friscoban lakik egész pontosan Wallnut Creekben. Szombat délután érkeztünk és jó volt látni, hogy Gabi mit sem változott. És végre találkoztunk Aaronnal(ejtsd Éron) is aki Gabi férje és sokat hallottunk már róla. Velük töltöttük a szombat délutánt. És végre egy csomó dolgot megdumáltunk amit neten keresztül nem lehet. Elmentünk sétálni a szomszédos dombokra. Itt lett volna esélyük találkozni csörgőkígyóval de nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem bánom.
Lehetne a cím a Vakáción a Mézga család azaz Frissek vagyunk fiatalok/Megnézzük a sivatagot. Mert valóban megnéztük. Ez elég nagy váltás volt Vegas után. A fény és csillogás helyett a kopárság és a holt világ. Ezért is hívják ezt a helyet Death Valleynak az az Holt Völgynek. Nem kellett sokat autózni Vegasból, szerencsére, mert rengeteg látni való volt a sivatagban. Ez most lehet furán hangzik de mindjárt meglátod.
Rögtön el is magyarázom a címet. Az idézet a Swingers(1996) című filmből van. De a mai mese nem itt kezdődik, hanem ott, hogy elindultunk a kanyontól fájó szívvel. Sorra vettük, hogy mit lehet még megnézni útközben. És kinéztük a Hoover gátat. Ezt itt.
Hogy a méretét el tudd képzelni lent a jobb oldali épület végénél a kapu előtt áll egy kocsi. Ha nem látod az azért lehet mert innen olyan kicsi. Mert az, hogy 221 méter magas az nem mond sokat. Meg, hogy 2 és fél millió köbméter anyag van benne. És mindezt 80 évvel ez előtt kezdték építeni és 5 év alatt be is fejezték. A maga korában egy technikai csoda lehetett.
Ahogy ígértem szebb dolgok jönnek. Hogy ezt bizonyítsam rögtön egy képpel kezdek. 
De azért lássuk, hogy is jutottunk ide. Los Angelesből elindulva, a kinézett útközben lévő szálláson aludtunk ami teljesen rendben volt. Igyekeztünk korán továbbállni mert még hosszú autókázás állt előttünk. Majd egy napnyi. De tényleg. Végig vezettük váltva szinte az egész napot. Közben átmentünk a Mojave sivatag szélén és képet kaptunk arról, hogy Amerikában nem csak a városok irdatlan nagyok a városon kívüli távolságok is más léptékben vannak. Európai fejjel nem érthető léptékben.
Mindenféle fáradtságok miatt, ezek a posztok késve vissza dátumozva kerülnek fel.Ott hagytuk abba, hogy láttuk a Universal Studiot. Mivel Los Angelesre két napot szántunk és ebből egyet elvett a stúdió látogatás, a másik napot szántuk magára a városra. Mivel úgy informálódtunk, hogy tengerpartot Venice Beachnél érdemes megnézni arra vettük az irányt. Itt ért az első csalódás. Nem, nem a koszos felhőkkel tarkított ég volt az. Az ilyesmi előfordul októberben.
Ez most nagyon rövid lesz, mert nagyjából fél óra múlva indulunk és addig nekem még fürödni kell és bepakolni az utolsó darabokat mint pl. ezt a gépet is amin most írok.
Az utolsó napok történésének fényében nem is merem elhinni, hogy itt tartunk. Persze igazi siker az lesz ha be is engednek az USÁ-ba, mert az az engedélyen is rajta volt, hogy ezt még bőven mérlegelhetik ez után is. Tehát most majd egy napnyi ücsörgés vár ránk, a reptéren majd a repülőn miközben a fenekünk alatt száguld az óceán. Ebben a pillanatban nincs bennem utazási izgalom mert nem érek rá. De tudom, hogy nagyon izgalmas két hét előtt állunk. Mivel számításom szerint sokszor leszünk esténként net közelben ezért lehet számítani sűrűn beszámolókra. Stay tuned.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
