Hazaértünk és belekerültünk a hétköznapok körforgásába és jóformán el is felejtkeztem az utolsó floridai napunk beszámolójáról. Pedig ott hagytam abba, manateeztunk egy jót aztán visszaautóztunk Orlandoba és ott sétálgattunk egy jónak mondott városrészben. Csak hogy ezzel még közel sem ért végett floridai tartózkodásunk.
Másnap a reggeli után végleg becsuktuk a bőröndöket hosszúnadrágot vettünk és úgy általában is elöl hagytuk a meleg ruhánkat. Az útikönyv segítségével, immáron sokadszor, kinéztünk magunknak egy helyet Orlandoban, a belvárosban. Az amerikai nagyvárosok közepe nem egy nagy élmény (számunkra), de Florida ebből a szempontból más. Mivel itt régen mocsár volt, rengeteg a vízfelület. Így Orlando belvárosában is rengeteg tó van, nem is kicsik. Ezek közül választottuk az Eola tavat, amelyet a hasonló nevű park veszi körül. Florida most is kitett magáért, csodás időnk volt.
Lehet, hogy a végére maradt a legjobb dolog? Persze nem szándékosan, a rakéta kilövés alakította át a menetrendünket. Az eredeti terv az volt, hogy először az északi részt tudjuk le utána megyünk le délre és már csak hazarepülni jövünk vissza erre a környékre. Abból a szempontból mindenképpen jobb lett volna, hogy az a hidegfront ami miatt aggódhattunk, hogy lesz e kilövés az tegnap megérkezett. Ez azt eredményezte, hogy ma reggel a kocsi ablaka be volt fagyva. Hamar megtapasztaltam azt is, hogy az ablakmosó sem fagyálló. Ezek nem jó jelek egy vizes program reggelén. Egészen odáig fajultak a gondolataim, hogy hagyjuk ki ezt menjünk valami melegebb vidékre. Erre csak ráerősített a látvány ami a kikötőben fogadott minket.
Mintha nem is 24 órája lett volna a kilövés, annyira messze van már gondolatban. Persze, mert megint kaptunk egy jó adag élményt. Reggel még megírtam a kilövés élményeit ide, hogy ne kopjon meg az emléke, ezért a szokásosnál kicsit később keltünk útra. Kati remélhetőleg megírja kalandjait a zuhannyal, ebbe nem merülnék el. Beütöttük a következő úti célunkat és gurultunk. Először egy rövidebbet Mt Doraba. A rövidebbet persze amerikai léptékkel mérve. Erről a helyről keveset tudtunk, valami ajánlásban olvastunk róla, persze az útikönyv is említi. Ez egy nagyon pici hely 12 ezren lakják összesen. Álmos kis városka. Az útikönyv is úgy említi, hogy a rendőr tuti megbüntet ha nem állsz 3 másodpercig a stop táblánál, mert más dolga nincs.
Rögtön az első napon kezdődött az a történet ami miatt vissza autóztunk ide Orlando mellé. Amikor megnéztük a Kennedy Space Centert akkor a találtunk egy bejegyzést a könyvben, miszerint érdemes lehet megnézni nincs e éppen rakéta kilövés akkor amikor itt járunk. A gondolat elültetődött a fejünkben és még az nap este rákerestem és kiderült, hogy 30-án este terveznek egyet. Villámgyorsan átalakítottuk a programunkat, mert eredetileg úgy volt, hogy először megnézzünk az északi részt aztán megyünk le Miami mellé és ide már csak hazarepülni jövünk vissza. Ezzel egy kis többlet autózást vettünk a nyakunkba de reméltük, hogy megéri. Igen, csak remélni tudtuk, mert arra mindenhol felhívták a figyelmet, hogy csak e miatt ne gyere ide mert az indításokat sokszor szokták elhalasztani.
Pár nappal ezelőtt már meg akartuk nézni a Biscahne Nemzeti Parkot. Akkor lekéstük az eseményt. Ez a nemzeti park azért érdekes mert a nagy része víz alatt van. Konkrétan mindössze 5%-a van szárazon. Mivel mi eredetileg gondolkodtunk Ausztráliában és ott köztudottan van egy gyönyörű korall zátony ami így kimaradt, erősen felvillanyozott, hogy itt is van egy. Tehát a tegnapi nap fő csapása ez lett volna. Akartam nektek ilyen képeket csinálni.
Ettől nem vártam túl sokat mert amikor még otthon próbáltuk kitalálni, hogy merre menjünk itt Floridán belül akkor az egyik egyébként jó tippeket adó oldal szerint nincs itt semmi érdekes csak a legdélebbi pontot jelző beton tömb ami előtt mindenki lefotózza magát. Szerencsére nem volt igaza. Ha valaki megnézi Floridát akkor Key Westet feltétlenül érdemes belevenni a programba.
Key West egy sziget illetve egy város is. Az Egyesült Államok egybefüggő területének legdélebbi települése és valóban itt van a legdélebbi pont is de nem ott ahol a jelző kő van mert a valóban legdélebbi pont egy elzárt területen van. Florida Keys aminek része a címadó sziget is egy csomó egymáshoz közel levő kisebb nagyobb sziget amik hidakkal vannak egymással összekötve mint egy felfűzött nyaklánc. A hangulatát talán úgy lehetne elképzelni, hogy képzeletben fogod a balaton partot kifordítod hogy kívül legyen a víz és belül a part és ezt amerikanizálod. Egy nagy nyaraló terület az egész, végén az említett várossal ami viszont egy kis karibi világ. Key West a város egyébként régen Florida legjelentősebb városa volt. Nem véletlen, hogy száz évvel ezelőtt vasút vonalat vezettek végig a sziget láncon.
A tegnapi nap után nagy reményekkel indultunk a mainak is. Most egy hajós túrát terveztük a park legdélebbi csücskéből a Flamingóból indulva. Kicsit felhősebb volt az idő de hát ilyennek is kell lenni. Sajnos a hajós túrában csalódtunk. Nagyjából ugyan azokat a madarakat láttuk amiket tegnap csak sokkal kevesebbet és messzebbről. Ez alól ez a pelikán a kivétel.
Végül egy pozitívuma lett a hajókázásnak. A vége felé mikor már visszafelé tartottunk a kikötőbe, egy csapat delfin tűnt fel előttünk.
Rögtön az elején tisztázzuk, hogy nem ez a tisztességes neve, hanem Shark River Valley Sloom Slough. Nem mintha ez égetően fontos lenne, de szeretek pontos információt nyújtani. Ebből a hosszú névből rövidült aztán Shark Valleyre a hely neve ahova ma látogattunk.
A tegnapi nap nem sok szót érdemel, levezettünk St Augustineből Homesteadbe. Erre ment szinte az egész nap. Este megpróbáltuk ugyan megnézni a Biscayne nemzeti parkot de ez kudarcba fulladt mert mire odaértünk kiderült, hogy néhány perc múlva zárják a sorompókat. E helyett jól eltévedtünk és megnéztünk egy atomerőművet de csak reptében mert pucoltunk onnan, éreztük, hogy nincs ott keresni valónk.
A mai nap fő programja volt, hogy elautóztunk Orlandoból St. Augustinebe. Ez száz valahány mérföldet jelentett. Korán indultunk, korán érkeztünk. Itt kell megjegyezni, hogy bár január van be kellett kapcsolni a kocsiban a légkondit. Nem panaszkodom, dicsekszem! Villám gyorsan megtaláltuk a szállást de még nem lehetett bejelentkezni ezért beautóztunk a városközpontba. A könyvek leírások egy régi kisvárosi hangulatot ígértek. Nem kellett csalatkozni.
Meg próbálom lefekvés előtt gyorsan de alaposan összefoglalni mi történt velünk azóta, hogy elindultunk a reptérre, hogy célba vegyük ismét Amerikát.
Kati elég vacakul volt tegnap még ezért amikor kiértünk a reptérre kifejezte igényét egy meleg levesre. Ezt becserkésztük majd leültünk, hogy elfogyassza.
A háttérben feltűnően egyforma ruhába csomagolt fiatal csajok ültek. Addig meresztettem a szemem mígnem sikerült egyikükről leolvasnom, hogy ők bizony az angol női lacrosse válogatott tagjai. Katit kicsit helyre rakta a meleg leves és mire ezzel végzett nagyjából mehettünk is a géphez. Itt ért a második meglepetés mert a csajok bizony ugyan ahhoz a géphez mentek mint mi, tehát ők is Floridába tartanak, amit mélységesen megértek mert ez egy jó hely ilyenkor télen. Ezt majd még kifejtem. Szóval ők erre a gépre vártak a Champagne Bellre.
Már rég Ausztráliában kéne lennünk. Az elmúlt hét történései ezt meghiúsították. Most már nem bánom annyira. Végre kaptunk egy kis igazi telet.
Ha elutaztunk volna egy héttel ezelőtt valószínűleg erre a szezonra kihagytuk volna a havat. Ausztrália meg megvár, majd kitaláljuk hogy hozzunk össze egy nagyobb szabadságot egyben, hogy el tudjunk menni. Egyébként jól felkészültünk a télre, nagyjából egy hete fúrtam fel a madáretető tartóját(a képen látszik a behavazott madzagja, ami a pörgését hivatott megakadályozni). Holnap komoly forgalomra számítok, mert a hó most minden élelem forrást eltakar. A havazásról Kati írt kimerítően, nem ismételném meg. Ehhez még annyit, hogy a repterek működését érintő hó várakozó álláspontra helyezett minket. Végül úgy kalkuláltunk, hogy nagyjából a következő napokban nem várható újabb komoly mennyiségű csapadék, és ez idő alatt a repterek működése is jó eséllyel normalizálódik, úgy hogy megkezdjük a szabadságunkat. Az egyértelmű volt, hogy most feltöltődnünk kell fénnyel, napsütéssel (ezért is szemeztünk eredetileg Ausztráliával). Számba vettük a rövidebb utazási idővel elérhető célokat. Kilőttük azokat ahova vízum vagy oltás kéne, ezekre már nincs idő. Szemeztünk egy kicsit a Tenerifével ahol lehet mászni is, de Kati ujja még nem jött rendbe teljesen és nem akarjuk kockáztatni a márciusi Kalymnosra tervezett utunkat. Ezzel nagyjából Európát is kilőttük, a kontinensen most mindenhol tél van. Maradt Florida. Míg Kati jegyeket vett, lefoglalt, szervezett addig én próbáltam egy kicsit feltalálni, hogy merre érdemes menni Floridán belül. Nem olyan egyértelmű mint a Kaliforniai utunk. Már van annyi célpont ami bőven sok erre a 10 napra. Holnap felcuccolunk, másnap repülünk egyet, utána elkezdjük felderíteni Amerika egy másik csücskét és ha lesz rendes internet akkor erről lesz itt olvasni való. Na meg természetesen a facebookon is jönnek majd a kisebb lélegzetvételű információk. Most reklám, de nem menjenek sehová, mindjárt folytatjuk.
Valahol ott tettem le a fonalat, hogy mentünk Los Angeles felé. Ez csak nagyjából igaz, mert az utolsó célunk nem teljesen ez volt. Valójában Calabasasba tartottunk. Ha még nem hallottál róla nem kell szégyenkezned, sokáig így voltam én is ezzel.
Még az út második napján kaptunk egy meghívás Edinától. Mivel az út során innen egyre távolodtunk így csak az jöhetett szóba, hogy mikor visszamegyünk a los angelesi reptérre akkor ugrunk be hozzájuk. Aztán ahogy alakult a program —mert szokás szerint képlékenyen kezeltük — úgy jött ki, hogy egy egész estét ott tudunk tölteni. Edináék bevállaltak minket így indultunk Montereyből Calabasas irányába. Ahogy közeledtünk úgy csúsztunk be a felhők alá. Bár búcsú képről írtam, azért tartogattam még képeket.
Nagyjából ekkor tudatosodott bennem, hogy nem sok van hátra az útból, sem kilométerben sem időben. Máskor ez sokkal hamarabb eljön, de most olyan sűrű volt az egész, hogy el is feledkeztünk arról, hogy vissza is kell menni egyszer. Viszont ezen a ponton már látszott, hogy erős túlzással már csak egy program van hátra: Monterey. Jazz rajongóknak már mond valamit ez a név de mi nem emiatt mentünk oda. Na várjunk még nem is vagyunk ott.
Yosemitet és ezzel a telet otthagyva, Palo Altoban aludtunk egyet. Részben mert ez útba esett Monterey felé másrészt mert itt is volt - főleg számomra - látnivaló. Nem is kevés. Paló Altó és a szomszédos Cupertino a szilikon-völgyben van. Itt van nagyon sok világszintű technológiai cég székhelye. Itt tettünk egy kört. Ahogy vezettünk a kijelölt célok felé úgy tátottam a számat, hogy milyen nevek köszönnek vissza a tömbök oldalán, csak, hogy néhányat említsek: eBay, Cisco, Oracle, Adobe, Yahoo!, Intel és két fő célpontuk Google illetve az Apple. Megint egy olyan dolog amire nem számítottam, miszerint ezek a cégek szabályos kis negyedek a városokon belül.
Csak ismételni tudom, hogy ebbe se kéne belekezdenem, mert nem lehet megírni, érzékeltetni. Persze megpróbálkozok vele.
San Francisokóból sikerült korán indulnunk mert Gabi ment dolgozni és adódott, hogy kidobjuk az állomáson, nem mintha nagy távolság lenne, de azzal is több időt tudtunk együtt tölteni. Majd beütöttük a címet a gépbe és elindultunk. Elég hosszú út volt, és szép fokozatosan hagytuk magunk mögött a lakott területeket majd a síkvidéket, aztán jöttek az egyre kanyargósabb utak. Végül beértünk a park területére ami azt jelentette, hogy onnan már csak egy órát kellett autózni. Igen Amerika nagy, nagyok a nemzeti parkok is. A park szívében nem volt egyszerű megtalálni a szállást mert kiterjedt úthálózat, egyirányúsítások és korlátozások vannak. Végül megtaláltuk a recepciót ahol aláíratták velünk a macis papírt, ezt majd kifejtem bővebben, és megkaptuk a kulcsot. Villám gyorsan lehajigáltuk a cuccokat, hogy kihasználjuk a maradék 2-3 világos órát. Megnéztük, hogy mit lehet ez alatt elérni. Mászó mivoltunkból adódott az egyik leghíresebb fal megtekintése. Ez az El Captain, az egyik uralkodó gránit tömb a látványban.
Van az amerikaiaknak ez a rövidítés mániája. Úgy mint Las Vegas csak Vegas San Francisco pedig Frisco. Mondjuk Los Angeles jár a legrosszabbul mert az csak min LA van emlegetve. Szóval elindultunk az eddigi legkoszosabb szállásról Friscóba. Ez volt utunk közepe és gondolati kiinduló pontja. Mert, hogy valami olyasmiből jött ez az út, hogy látogassuk meg Gabit. Aki majdnem Friscoban lakik egész pontosan Wallnut Creekben. Szombat délután érkeztünk és jó volt látni, hogy Gabi mit sem változott. És végre találkoztunk Aaronnal(ejtsd Éron) is aki Gabi férje és sokat hallottunk már róla. Velük töltöttük a szombat délutánt. És végre egy csomó dolgot megdumáltunk amit neten keresztül nem lehet. Elmentünk sétálni a szomszédos dombokra. Itt lett volna esélyük találkozni csörgőkígyóval de nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem bánom.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
