Valójában téma szerint ez két külön poszt kéne, hogy legyen, de időrendileg meg összefüggésileg az egyik bele ágyazódik a másikba.
Az egész úgy kezdődött, hogy kb. 10 napja Kati kicsit unta a szürke februári napokat és azt monda, hogy el kéne menni valahova. Erre én, menjünk Sheffieldbe meglátogatni Esztert. Ez több szempontból is érdekes felvetés volt. Egy részt Sheffield Yorkshire-ben található ami nem itt van a szomszédban, másrészt Eszter erről semmit sem tudott. Szokásunk, hogy minden hülyeségbe egy szóra beleugrunk. Még az nap megkérdeztük Esztert, hogy hogy alakulnak a közeli hétvégéi. Végül sikerült megállapodni, hogy következő hétvégén elméletileg ráér. Ez a múlt szombatra esett innen nézve. Kisebb kirándulás jelleget öltött a készülődés mert bepakoltuk a hálózsákokat mert Eszter mondta, hogy aludjunk náluk amit örömmel vettünk, van egy fölös szobájuk amiben van ágy ellenben nincs fűtés. Vittünk meleg ruhát is bőven amit jól tettünk mert ismerjük Esztert, nem egy kánikula kedvelő ember.
Nem, nem kis méretű szerelésről lesz szó. A szerelés tárgya lesz mikró. Na az sem kicsi csak ez a neve. Elromlott a mikrosütőnk. Már vagy egy éve. Nem forgott benne a tányér. Egy darabig együtt tudtunk élni a problémával de egyszer csak elég lett. Mivel ez a második mikrónk (az első úgy ment tönkre, hogy se kép se hang, tehát cserélni kellett), gondoltam ezt megpróbálom megmenteni. Mivel az elsőt szétszereltem tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Valahogy a mikrókat nem szerelhetőre csinálják, de azért nekiláttam. Eleve már a szétcsavarozást is nehezítik spéci fejű csavarokkal de abból elég jól fel vagyok készülve.
Már szerda van és mégis az elmúlt szombat-vasárnapról fogok beszélni ami azért jó mert most éppen esik az eső és 10 fok van. Na nem ez a jó, hanem a kontraszt. A hétvégén még ugyanis tél volt. Ezt nem tudatosítottuk volna ha nem megyünk el kirándulni egyet szombaton. Ez a szokásos módon történt abban az értelemben, hogy Kati fel csapta az internetet a megfelelő és bejáratott fejezetnél és kinyomtatta az egyik szabadon választott közeli túra útvonal leírását és térképét. Sikerült rávenni Krisztiánt is, hogy jöjjön, egész könnyen. Ez az ismert történések fényében nem volt olyan evidens, de mindenképpen hasznos abban a tekintetben, hogy így hosszú órákon keresztül tudtunk társaságot biztosítani neki.
Most nem olyan vendégekről lesz. Nem is csak a mi vendégeink hanem bárki örülhetett a héten aki kinézett a hátsó ablakon. Ugyan is oda érkeztek a kis vendégek. Ha nagyon gonosz lennék akkor rejtvénynek is feladhatnám, de teljesen felesleges jó eséllyel senki nem találná ki mik ők. Még akkor sem a ha látná ezt a képet.
A hálószoba ablakunkból látható ez bokor, és ezt lepték el és folytattak éktelen csivitelést rajta.
Az előző írás arról szólt, hogy esik a hó. Ez most inkább arról, hogy miért nem. Annyira hiányzik a tél. Persze gondolom az otthoniaknak már bőven elege van belőle. Küldhetnének ide egy kicsit. Jó nem a fagyoskodás meg a közlekedési káosz hiányzik. Sokkal inkább ez.
Ez a puha csendet hozó gyönyörűség.
Sajnos azóta itt nagyjából 0,5 és 1,5 fok között szédeleg a hőmérséklet éjjel-nappal. A hóból már alig van valami. Arra nem volt elég a hőmérséklet, hogy eltűnjön teljesen a hó, és arra sem, hogy megmaradjon szépnek. Igaz ezt az angolok idióta hozzáállása sem teszi lehetővé. Itt ugyanis nem takarítják el a havat onnan ahonnan kéne, úgy mint járdák, úttest. Azt érzik, hogy valamit tenni kell hátha nem tűnik el magától, tehát megsózzák a havat. Van itt a sarkon egy láda amit az önkormányzat feltölt rendszeresen sós homokkal, a marhák meg nekiállnak és rászórják a 15 centi hó tetejére. Persze hogy várhatnánk el, hogy ennél értelmesebben álljanak hozzá ha ezt látják a tisztító gépektől is a főutakon. Vasárnap mentünk Gabit meglátogatni és sehol nem volt eltakarítva a hó, csak szépen latyakká sózva. Nem is érdemlik meg, hogy ilyen szépségben legyen részük.
Figyeltük az otthoni híreket, hallottuk a beszámolókat, tudjuk hó van otthon. Szép nagy. Igazi tél. És nagyon irigyek is voltunk ezért. Itt eddig ez a tél nevű dolog nyomokban sem érkezett meg. Néha volt hideg, az utolsó pár napban is fagyogatott. Csak a szél tette néhol kellemetlenné. De ez most megváltozott. Itt is esik a hó! Nagyjából fél tíz felé lett gyanús ahogy a konyhába menet kinéztem a kisszoba ablakon. Csak úgy fél szemmel de mintha lenne valami a levegőben. Mentem gyorsan az ablakhoz és igen, esett a hó. Kati is fellelkesült egyből. Nem volt nagy dolog éppen csak több mint szállingózás. De vitte a szél rendesen az apró szemű pelyheket. Gyorsan rácsörögtünk Krisztiánra, hogy nézett e ki mostanában az ablakon. Sikerült őt is meglepni.
Gabi, Krisztián ha idetévednétek szerintem ne olvassátok el. Mert ez az írás arról szól, hogy a címben szereplő fogalom nem létezik már. Muszáj róla írnom mert akkor talán egy kicsit kiírom magamból. Körbekérdeztem, mindenki tudja már aki olvashatja ezt a blogot.
A történet röviden: Gabi elköltözött a szomszédunkból. Elmondása szerinte ez egy régóta forgatott gondolat volt és most ért el arra a szintre, hogy tettekben öltsön formát. A kettőjük kapcsolata nem tartozik ennél jobban a nagyvilágra nem is ez a téma sokkal inkább az, hogy engem hogyan érint ez. Nos rosszul. Tudom, hogy egy érzelgős marha vagyok de péntek este mikor segítettünk költözni Gabinak visszafelé a kocsiban bizony gombóc volt a torkomban és most, hogy ezt írom megint.
A snapszli program első volt a magyar boltban! Két napig. Nem hittem volna, hogy az első százba kerül, nem hogy a legelső helyre. Most elrontottam a drámát de azért bontsuk ki, hogy mi is történt. Menjünk szép sorban.
Szeptember óta van fent az első programom a boltban. Azóta szép lassan, napi 2-3-mal vitték. December közepe táján érte el az ötszázadik letöltést. Nem hittem, hogy ebben a folyamatban bármiféle változás beállhat. Történt aztán, hogy január 15-én felugrott 8-ra a letöltések száma. Ettől még nem jöttem izgalomba mert ilyen azért volt már, de ebből 5 magyar letöltés volt. Ez viszont merőben szokatlan volt mert jellemzően eloszlott a letöltés a világ minden irányában. Azért persze ez sem volt nagy szám nem is vontam le messzemenő következtetéseket. Másnapra viszont felugrott a letöltések száma 12-re és ez mind a magyar boltból jött. Na ez már gyanús volt, látszott mögötte egy halvány trend. Persze remélni nem mertem semmit, de azért meg néztem, hogy hol lehetne ellenőrizni, hogy ez hanyadik helyre elég a listán. És kiderült, hogy ez bizony a kártya játékok között a negyedik helyre elég az összes játék program között az 53-ra.
Igen még tudok róla írni, ugyanis megszületett az utolsó karácsonyi ajándékunk. Egy közös. Még karácsony előtt mikor ötlet híján éreztük magunkat arra jutottunk, hogy igen jó lenne lecserélni a porszívót. Van új padlószőnyegünk ami nagyon kellemes mély, süppedős ezért a morzsák is remekül belesüppednek. Szegény régi porszívónk már nem bírt ezzel. Ez a gondolat már ült egy ideje a fejünkben de nem szívesen dobunk ki semmit ami működik csak azért mert van egy kis gond vele (továbbra is kérdés, hogy mi lesz a régi porszívóval). Múlt hétvégén aztán elmentünk, hogy felmérjük a terepet. Úgy felmértük, hogy egy termetes dobozzal értünk haza.
Általában elmondható, hogy jól érzik magukat a növények nálunk. És az is jellemző, hogy az ablakban találhatók közül egyik sem vásárolt. A begóniák már mind saját szaporításúak, a pálmák kiköpött datolya magból nőttek ki a mandarinok szintén. Egy kivétel van a konyha ablakban telelő rózsa. Van itt gibraltári majom kenyérfa és amiről ez az írás szól egy kis kaktusz ami az otthoni burjánzó példány egyetlen kis bütykéből lett szaporítva és már egész kis aranyos kaktusz formája van. És nem rég virága is volt!
A napokban komolyat javult a paprika árfolyama. Eperben mérve. Mindenki olvasta ugye, hogyan kell paprikából epret csinálni. Ha nem akkor most pótolható, anélkül nincs értelme tovább olvasni. Az akkori árfolyam szerint 1-2 kanál paprika ért egy doboz epret és egy doboz áfonyát. A mértékegységből látható, hogy nem rögzített árfolyamról van szó. De mindenképpen jó a váltási arány. Időközben viszont az árfolyam elszabadult.
Kati írt róla bőven, én csak futólag említettem. De most elmélyedek benne egy kicsit. Vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban.
Már jó rég készültünk erre a szilveszteri bulira. annyit tudtunk róla, hogy hol lesz, meg, hogy főleg (szinte kizárólag csak) magyarok lesznek. Ennyi volt az infó amikor megvettük a belépőket. Aztán közben elmentünk haza, kicsit el is felejtkeztem róla. Mivel nem ismertük a szervezőket, és a társaságot sem ezért nem tudtuk, hogy hogyan öltözzünk, hogy ne lógjunk ki a sorból egyik irányba sem. Szerencsére elég vegyes volt a felhozatal nem tudunk mellé lőni. Ezzel nem is volt baj. Azzal sem, hogy a társaság nagy részét nem ismertük mert általában érdekes új embereket megismerni. Itt meg annyiban is, hogy most már nem megyünk el egymás mellett fogalmatlanul az utcán majd. Nem hiszem, hogy ennél több lesz belőle.
Megfordultunk pár helyen, jó pár emberrel találkoztunk amikor karácsonyra otthon voltunk pár napot. Ilyenre még nem volt példa, de szinte mindenhol szóba került a politika. Nem akarok itt politikával foglalkozni, ez a blog nem erről szól. Nem mintha nem lenne véleményem róla, de egyszerűen csak nem szeretném ide keverni bár akkor lenne témám bőven.
Most sem az az érdekes, hogy kinek mi a véleménye az aktuálisan Magyarországon történő dolgokról, sokkal inkább az, hogy van véleménye, általában elég sarkalatos, és arról beszél. És ez nem jó. Véleményem szerint a politikának a háttérben kéne maradni. Sokkal fontosabbnak kéne lennie a családnak meg úgy általában az emberi kapcsolatoknak. De most valahogy mindenkinél elszakadt valami és jellemzően nem elégedett a helyzettel. Ez önmagában hiba. Hozzá kell tenni, hogy ez nem mai jelenség, már jó ideje jelen van az egész társadalom átpolitizáltsága csak most a mértéke szembeötlő volt. És ez nem a magyar társadalom hibája, sokkal inkább a politikai élet szereplői tehetnek erről, hit kérdéssé tették a politikai hovatartozást.
Ahogy ígértem beszámolok az ajándékok használatba vételéről. Pontosabban két ajándék féléről lesz szó.
Amint azt írtam, az ajándék kérdés számomra jó ideig meg van oldva. A modell vasút egy végtelelenül bővíthető valami, tehát lehet apróságokat adni nekem, vagy mint most karácsonyra, jelentős bővítéseket. Nem sorolom részletesen de volt benne mozdony, vagon, váltó, sín. Csupa jóság. Ez az eddigi cuccommal már szép kis adag. Kár, hogy most még jobban látszik, hogy a nyáron járulékosan idekerült mozdony és szerelvénye igen csak elnagyolt munka. Viszont most legalább nem az adja a készlet nagy részét.
Iszonyú rég nem írtam. Nem mintha nem történtek volna dolgok azóta. Sőt. De sokszor pont ezek a történések okozták, hogy nem tudtam írni. Pedig volt közben karácsony, utazás, szilveszter. Vegyük sorjába mi is történt és ez hogyan hatott arra, hogy nem került ide szöveg.
A karácsonyi készülődés során hallgattam el. Az értelemszerű, hogy nem írja meg az ember, hogy mivel készül karácsonyra másoknak. És itt nem csak a beszerzett ajándékokról van szó. Elég sok ajándék, meglepetés készült saját kezűleg. Ilyen volt a közösen készített fudge is. De készültek még gyurma ajándékok is. Katinál van róla kép hátha felteszi. És én külön gyártottam egy nagyon testhez álló fülbevalót Katinak, kalymosi emlék. Ezt mindenki látta otthon. Ráadásul nálunk előbb volt karácsony mert 23-án utaztunk haza, tehát előző este karácsonyoztunk. Aznap nem írtam, másnap utaztunk, aztán jött a karácsony este amit rendszeresen ketté osztunk, hogy legyünk itt is meg ott is.
3D (3) 550D (1) ablak (3) Afrika (2) ajándék (5) állatok (7) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (11) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (7) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (13) film (6) forgalom (1) fotó (3) futás (23) Gabi (1) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (7) internet (2) iPad (9) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (4) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (11) London (9) macska (1) madarak (2) magyar (1) Magyarország (10) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (4) radar (1) rejtvény (2) reklám (1) repülés (7) rewrite (2) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (11) szomszéd (8) szomszédság (18) szülinap (3) talált (12) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (53) választás (1) varrás (2) vásárlás (4) vasút (2) vendégség (5) vicces (2) videó (20) virág (2) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (6)
