Vagy sok botanikus van itt vagy mindenkinek van orchidea a közelében mert senki nem gondolt semmi másra. Kati azt mondta, hogy nagyon könnyű volt kitalálni mi van a képen de ez annyira nem mérvadó mert ő minden nap látja élőben. Azt ígértem, hogy remek desktop háttér a jutalom, ezt tudom ajánlani.
Ha valaki kéri örömmel beméretezem neki és lehet használni jól. Magam is kipróbáltam, impozáns látvány teljes méretben.
Talán túlzás lenne azt mondani, hogy a fotózás a hobbim. Annyi energiát nem ölök bele. De alkalmanként elgurul a gyógyszer. Ha ez olyankor történik mikor mondjuk Katival kirándulunk akkor képes tüntetőleg unatkozni. Szóval az utazások alkalmával nem műalkotok inkább.
Ellenben ha éppen egyedül tör rám a dolog akkor hajlamos vagyok komolyan elszórakozni vele. Így történt ez a napokban is. De mielőtt átnyújtanám a képet egy kis játék. Mi van a képen?
A sorozat pont egy hónappal ez előtt, egy esős (már akkor is) pénteki napon indult azzal, hogy a szomszéd ház egyik lakásából költözött ki az aktuális lakó. Figyeltük ahogy pakolják le a cuccokat a ház elé, hogy onnan a furgonba tegyék.Viszont egyértelműen látszott, hogy van olyan holmi is amit nem szándékoznak elvinni. Mivel nem szerettem volna, hogy egy halom szemét maradjon a házunk előtt ismeretlen tettesek által ezért gyorsan leszaladtam és csináltam egy képet róluk.
Gyakorlatilag mindenkinek elújságoltam akivel mostanában beszéltem, vagy chateltem. Még a facebookra is feltettem. Mi, Katival gyakorlatilag folyamatosan figyeljük azt a kerecsensólyom fészket amit bekameráztak kb. egy hónappal ez előtt. Az indexen találtam egy cikket amit akkor még nem vettem komolyan mert nem sok látni való volt a képen.
Pár kép, pár apróság ami kimaradt és gondolatok az egészről valamint magyarázat, hogy miért váratott olyan sokáig az írás a megérkezést követően. Magyarázat, nem magyarázkodás.
Az érkezést követő napot elvitte a kocsival és Kati gépével kapcsolatos rohangálás valamint a kipakolás tekintve, hogy késő éjjel mikor megérkeztünk talán ki sem nyitottuk a bőröndöket, úgy dőltünk ki. Utána már nekiálltam a beszámolónak amihez is elsősorban sok képet akartam mellékelni. Itt történt a második megbicsaklás. A képek ugyanis elvittek egy teljes napot. Pedig alig csináltunk mondjuk az amerikai úthoz képest. Ennek megértéséhez el kell magyarázzam mit is csináltam a képekkel. HDR eljárásnak azaz nagy dinamikatartományú kép készítésnek hívják azt az eljárást amit alkalmaztam jó pár képen. Ennek az a lényege, hogy hogy több (az én esetemben 3) különböző expozícióval készült képből áll össze egy végleges. Erre azért van szükség mert a szem érzékenysége messze meghaladja ma tömegesen elérhető képrögzítő eljárást. Sem a filmek sem a digitális gépek nem képesek egyszerre eltárolni mindazt amit a szem lát, ha látótérben erősen fényes illetve árnyékos részek vannak. Ilyen esetek pl amikor egy épület éjszaka ki van világítva vagy amikor egy felhős de napsütéses napon látjuk a ragyogóan fényes bárányfelhőket és ugyanakkor az árnyékos részekkel sincs problémánk. Lássunk egy példát a római vakációnkból. Ez a kép a Forum Romanumban készült.
Komoly félelmekkel néztünk a második római napunk elé. Egyrészt kérdéses volt, hogy lábra tudunk-e állni és érdemben járni, másrészt az előző napi időjárás komoly kétségeket ébresztett, hogy érdemes lesz egyáltalán városnézésben gondolkodni. Komolyan segített a döntésben, hogy a szobából ki kellett jelentkezni. Végül is megint korán lent voltunk reggelizni, mondván, még össze is kell csomagolni. Reggeliről visszafelé menet volt egy kis izgalom. Levittük magunkkal az iPadeket, hogy azon tervezzük a napot és megnézzük a leveleinket. A folyosón a szoba felé haladva azt vettem észre, hogy a kártyát amivel az ajtó nyílik már nem én fogom, hanem magától tapad az iPadhez. Mágnes kártya és mágneses Smart Cover ragaszkodik egymáshoz. És nem volt kérdés, hogy melyiknek erősebb a mágneses tere. Nem is sikerült kinyitni az ajtót. Vissza a földszintre a recepcióra ahol viszont kérdés nélkül cserélték vagy újramágnesezték a kártyát (nem láttam mit mókolnak a pult mögött). Végül renden elhagytuk a szobát és elrángattuk a bőröndöket a metróig. Éreztük, hogy bár nem megy könnyen a járás azért nem reménytelen a helyzet. Az viszont nem esett jól, hogy elég sok lépcsőn kellett le-fel cipelni a cuccot. Bár előző nap nem használtuk ki a napi bérletet most úgy kalkuláltunk, hogy lényegesen kevesebbet fogunk talpalni, inkább járművel jutunk el egyik helyről a másikra, tehát megvettük a bérletet.
Az előző írást ott hagytam abba az izgalmakat a tetőfokig srófolva, hogy indulunk Rómába. Azt viszont elfelejtettem megemlíteni, hogy a rengeteg rohangálás mellett rengeteget zabáltunk is az otthon töltött napok alatt. Nem a "betegre esszük magunkat" verzió inkább a "nem fogjuk vissza magunkat". Rómába érve viszont a tápolás módból a trappolás módba kapcsoltunk. Ennek első napja következik most. Be kellett ugyanis látnom, hogy egy írásba nem fér bele amit ott két nap alatt végig néztünk és jártunk.
Jártunk már sokfelé a világban. Volt ezek között jó pár izgalmas, érdekes. Azonban a hazautakkal egyik sem veszi fel a versenyt. Próbálom vázolni, hogy miért, ennek legegyszerűbb módja, hogy megpróbálom felsorolni, hogy merre jártunk és mit csináltunk. Reménytelen kísérlet.
Hétfőn este érkeztünk ezért kedden reggel indultunk. Kati éves vírus ellenőrzésével indítottunk 8-kor. Ezután következett a XIII. kerületi önkormányzat ahol csupán négy sorban állással elintéztük az én ideiglenes külföldre költöztetésemet. Itt sikerül elég nihilikus állapotba kerülni a magyar bürokráciától. Olyan dolgoktól amikkel Angliában nem törődnek egyáltalán, itt sikerül négy sorban állásos ügyet generálni. Ezután átvágtattunk a Bakács térre és ott Katinak intéztük el ugyan ezt egy sorban állással. Az én lakcímkártyámat kicserélték Katiét nem(???).
Emlékszik még valaki a rózsalámpára? A tv újság hátulján volt hirdetve. Annak idején belefolytam ezeknek a hirdetéseknek a tervezési munkáiba. Valami félelmetesen giccses darab volt, mind minden ott szereplő termék. De nem is erről akartam értekezni, hanem külön a lámpáról és külön a rózsáról.
Mint említettem beszereztünk két lámpa burát. A következőkben igazolom a költés jogosságát.
Ismét az iPad a téma annak okán, hogy megjelent a legújabb. Amikor bejelentették, hogy milyen újdonságokkal bír majd, nem voltam benne biztos, hogy kell nekem váltani. Nagyon szerettem/szeretem a második iPademet. De végül is beláttam, hogy ha látni akarom, hogy azon hogy néz ki a programom, amit most persze közepes munkával módosítanom kell akkor, szükségem lesz egyre. A tapasztalatok arra sarkaltak, hogy postán rendeljem meg. Bár első alkalommal ez nem éppen jól sült el. Viszont a második alkalom fagyoskodása visszariasztott attól, hogy megint a bolt elé ülve kaparintsam meg a példányomat. Tehát legyen akkor postai úton. Na persze. Most sem sikerült. Az történt, hogy azon a héten Kati ügyelt. És nélküle nem teszek ilyen lépést. Ezeket a dolgokat mindig megbeszéljük még akkor is ha eléggé egyértelmű a végkimenetel.
Ezt a pillanatot a bevásárlóközpontban kaptuk el. A fickó már megszokhatta, hogy fényképezik rendszeresen, mert csak kedvesen mosolygott mikor látta az igyekezetemet.
Ez itt egy időjárási szépség. Egyik nap elég zordan indult a nap, egész délelőtt sűrű felhők, eső. Aztán a délután egyik pontján jött a váltás.
Ez a rózsánk jelen állapota. Kb. két hete vághattam teljesen kopaszra mikor behoztuk a konyhából ahol telelt. Kati akkor sajnálta, hogy mi mindent ledobtam róla, mos már nem.
Szerettem volna elmenni a közeli bevásárló központba, megkérdezni valamit. Semmi vásárlás csak érdeklődés. Ezekkel jöttünk haza.
Mikor megemlítettem ez Katinak, felvetette, hogy ha már kocsiba ülünk (mert azért nem annyira közeli az a bevásárló központ) akkor már menjünk be a Dunelmbe mert az útba esik. Régóta pótolni szerette volna az egyik kedvenc üvegedényét amiben sütit vitt be a kolléganőjének és azóta sem jött vissza az edény immáron jó pár éve. Ez látható középen. De ha már arra megyünk akkor útba esik, ugorjunk be a Hobbycraftba maszkoló szalagot venni. Ez kell az egyik projektünkhöz. Ez az a sárga izé jobb oldalt. Rendben ez a két hely egy köpésre van egymástól. De ha már elmegyünk a bevásárló központba akkor ugyan menjünk át a közelben levő Ikeába. Végül is csak a Temze túloldalára kell átmenni. Na onnan van a többi cucc. Szemétlapát, lámpaernyő, gyertyák, és egy konyhai hőmérő (ami az én bűnöm). Majd elfelejtettem! A tepsi még a Dunelmből van amit kimondottan a csokis sütinkhez vettünk, és nagy reményeket fűzünk hozzá. Ja és igen megkérdeztem amit akartam.
Előre elnézést kérek ez a bejegyzés angolul nem értőknek sajnos jobbára élvezhetetlen lesz. De nem teljesen.
Tim Minchin isten áldotta tehetség. Angliában született, de szülei ausztrálok így Pertben nőtt fel. Jelenleg Londonban él. Talán 4-5 éve találtam rá először ekkor talán még nem volt annyira ismert de valahol belefutottam egy videójába. Angol tudásom okán akkor nem tud igazán élvezni a produkcióját. A produkciót amit nem igazán lehet leírni mert nincs magyar megfelelője. Talán a nyolcvanas évek Voga-Turnovszky duója volt valami hasonló jellegű de még is teljesen más. Tim Minchin zenész és egyben humorista is és mindkettőnek kiváló és mindezt tudja egyszerre egy azon időben produkálni. Provokáló és elgondolkodtató dalai kigúnyolják a világot és szokatlan nézőpontba helyezik a hallgatót. E mellett vannak "szimplán" csak bravúros sziporkázó darabok amik csak önmagukért jók. Szeretném, ha e poszt révén is többen ismernék meg, mivel a nyelvi korlátok miatt jobbára csak az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Amerikában népszerű.
Miért nem született írás az elmúlt hét során? A munka mellett több projektet is elindítottunk és az idő is jobbra fordult egy kicsit így eltudtunk menni futni ami szintén jelentős időt emészt fel, de végre a rendes cipőkben mert a sár (ideiglenesen) eltűnt.
Én személy szerint végeztem egy dologgal ami most kivételesen nekem jó a bloggal kapcsolatban, nem részletezném mert megmutatni nem tudom a technikai finomságok meg keveseket érdekelhet. Ez csak amolyan hobbi munka volt, e mellett folyik a komoly munka is. Katival közösen elindítottunk egy másik dolgot ami még karácsonyra nyúlik vissza de tekintve, hogy nincs kész sőt eléggé az elején tartunk nem tudok róla alaposan beszámolni. De ez nem várathat sokáig mert emiatt az asztalunk így néz ki.
Mindig ez van. Amikor egy meló elején vagyok akkor nagyon nehezen indulok el. Mivel egyedül dolgozok, annyi mindent kell csinálnom, hogy azt sem tudom mihez nyúljak. Ahogy kezd körvonalazódni a munka, úgy kezdek szépen ütemesen haladni. Aztán mikor már látom a végét akkor meg nem bírom abbahagyni. Most is volt pár hosszú éjszakám. De ez a történet is régebben kezdődött, úgy merengjünk egy kicsit a múlba.
Valamikor tavaly nyáron hazalátogattunk. Vittünk haza egy gépet az lett az a szerver ami szikla.hu-t meg a blogot is kiszolgálja. Ha már otthon voltunk akkor váltottam szolgáltatót is és rendeztem a szikla domain kérdést is. Mindez el volt intézve és még maradt időnk otthon. Katival addig is sokat beszéltünk azon, hogy az üzletüknek is kéne egy weboldal és hogy mi legyen a neve. Ebbe egy darabig bevontuk a tulajokat is de beláttuk, hogy akkor döntés képtelen helyzetben kerülünk, úgy hogy döntöttünk és visszamentünk a Viktor Hugo utcába és befizettük a mozsarhat.hu nevet így az pár évig a Kati tulajdonában van. Ezt persze azoknak nem mondtuk meg akiket a leginkább érint mert a név önmagában semmit nem ér. Jól tudtam már akkor is, hogy rám vár a feladat, hogy tartalom is legyen mögötte. Igen ám de éppen akkor nagyban más munkában voltam. Éppen csak csináltam pár képet az üzletben, hogy legyen miből dolgozni és üres időmben (nem sok volt) tervezgettem, hogy milyennek kéne lennie az oldalnak. Nagyon utálok az üres lappal szembenézni így ez eltartott egy darabig. Közben szövegeket izzadtam magamból mert abban sem számíthattam másra. Végül nekiduráltam magam és elkezdtem dolgozni az oldalon. Az elején említett hektikus ütemezéssel de az elmúlt 1-2 hétben már a célegyenesben robogtam és élvezettel farigcsáltam az utolsó részleteket, míg végre elkészült a nagy mű.
3D (3) 550D (1) ablak (4) Afrika (2) ajándék (5) állatok (9) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (12) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (8) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (16) film (6) forgalom (1) fotó (5) futás (24) Gabi (2) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (8) internet (4) iPad (10) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (5) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (13) London (9) macska (1) madarak (3) magyar (1) Magyarország (11) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) Olaszország (3) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (7) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (12) szomszéd (8) szomszédság (19) szülinap (3) talált (13) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (57) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (2) vendégség (5) vicces (3) videó (22) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (7)
2012 március (6)
2012 április (6)
2012 május (2)
