A facebook a hibás. Olyan egyszerű feldobni egy képet és hozzá egy rövid szöveget, máris meg van oldva a tudósítás a velünk történtekről. Ellenben nekiállni írni és hozzá képet válogatni az bizony hosszú idő. Na de most.
Kezdjük azzal, hogy megjártuk Skóciát. Ismét. Amikor anyám jelezte, hogy meglátogatna minket Katival kitaláltuk, hogy ha már úgy is repülőre száll akkor ne álljon meg Londonnál. Így a glasgowi reptéren vártunk rá és innen indulva egy elég feszes programot bonyolítottunk amiből csak a egy momentumot emelnék ki, ami számomra érdekes volt. Ez pedig St. Andrews. Ugyanis itt található a világ egyik legrégebbi és talán leghíresebb golfpályája.
Valahol ott ejtettem el a szálat, hogy voltak vendégeink. Ezt leginkább egy képpel tudnám illusztrálni.
Aztán kivittük a vendégeket a reptére és nekiálltunk rendet rakni. Eközben gondoltam megmentem a bébiételes üvegeket mondván jó lesz csavaroknak vagy bármi hasonlónak. Nem fogtam fel első körben, hogy mire vállalkoztam. Ez itt a kétheti termés bő fele.
A lábam erősen javuló tendenciát mutat. El tudtunk menni golfozni és egy kis futás is belefért. De ennél lényegesen fontosabb, hogy folytatni tudtuk a félbeszakadt kerti munkálatokat. Kiszinteztük a biciklitárolót ami nem volt könnyű egy ilyen alapvetően lejtős és összevissza talajon. Ez relatíve hamar meg volt ezért kellett találni még elfoglaltságot így építettünk egy fatárolót. Volt egy jó adag tűzifánk és ezt akartuk elhelyezni valami száraz helyre. Ezek eddig a téglából épült tűzrakóban voltak letakarva. Ezen több okból is akartunk változtatni. Az egyik, hogy ha egy tűzrakóban fát tárolsz akkor ott nem lehet tüzet rakni, a másik, hogy amúgy sem akartunk ott tüzet rakni mert el akartuk bontani.
Több mint 2 hete számoltam be a sérülésemről és az ebből adódó helyzetről. Azóta nem is írtam semmit. Ennek oka, hogy szinte semmit nem tudtam csinálni. A leghősiesebb tettem egy fűvágás volt jó sokáig, no meg egyszer csináltam palacsintát. Bizony egy palacsinta sütés is gond volt mert mire azzal végeztem csak a tűzhely előtti ácsorgástól fájt a lábam. A kertben elkezdett munkák elakadtak teljesen, futni természetesen nem voltam. Pedig múlt vasárnap volt a North Down. Tulajdon képen szerencse, hogy Kati azon a hétvégén ügyelt és jó előre kifejtette a béli véleményét, hogy igen csak rossz néven venné ha nélküle indulnák el. Ezért nem is neveztem. Csak a szívemet fájdítani bicegtem el célhoz. Már mankó nélkül.
Ez most nagyon nem hiányzott. Igaz máskor sem. Egy sérülés soha nem hiányzik. Pont most amikor kezdtünk újra hosszabbakat futni, mert már nem volt gond a térdünkkel, akkor végképp nem. Mert azzal kalkulál az ember, hogy egy maraton leteríti de azzal nem, hogy egy rossz lépés és máris megvan a sokhetes kihagyás.
Egy héttel ezelőtt szerdán egy hosszú futás volt esedékes. Előzőleg már megfutottuk az erdő és folyópart kombinációját amiben sok terep van és kevés beton és most, hogy beindult a természet nagyon kellemes érzés mozogni benne. Mivel már jól ismert volt az irány adtam Katinak pár perc előnyt, hogy valahol a táv fele közelében érjem utol és így fussunk együtt. Nagyjából a harmadik és feledik kilométernél, épp kiértem volna az erdőből, egy lejtős ösvényen rongyoltam lefelé amikor egy rossz lépést tettem és kibicsaklott a bokám. Eléggé fájt de volt már ilyen. Gyorsan felültem lekaptam a cipőt és kézzel megmozgattam a bokámat. Mivel a lejtőn lefelé futás és szűk hely miatt nem tudtam kikönnyíteni a mozdulatot ezért éreztem, hogy most egy kicsit jobban elintéztem magam, de futottam én már sokat bicsaklás után ezért szépen összeszedtem magam és éreztem is, hogy nincs nagy baj, tudok futni. Egy pillanatra villant csak meg, hogy talán nem kéne mind a 20-at végig menni, de akkor viszont szólnom kell Katinak, hogy ne ijedjen meg amiért nem érem utol. Tehát előbb utol kellett érnem. Mivel legalább egy percet ültem a bokámat masszírozva a földön ezért kicsit belehúztam. Iszonyat szerencsém volt, jött egy vonat és a sorompó megakasztotta a csajt. Ép csak újra indult amikor hallótávolságba került és kiabáltam neki, hogy várjon meg. Addigra már szúrt egy kicsit a bokám. Aztán amikor odaértem és megálltam akkor már tudtam, hogy vége a futásnak, nagyon elkezdett fájni a lábam. Annyira, hogy már csak a legközelebbi autóval elérhető hely jöhetett számításba, ahova értem tud jönni. Kati megindult haza a kocsiért én meg sántikáltam visszafelé. Csak 500 métert kellett megtennem de a végén már nagyon komoly gondot okozott minden lépés. Mire kocsiba tudtam ülni már csak fél lábon ugrálás ment. Otthon azonnal jég került rá, és felpolcoltam. Vacsi után már az sem segített. Kezdett dagadni és már minden formában fájt. Nem volt nagy kérdés, hogy erre bizony röntgen kell mert nagy a baj. Szerencsére nem volt törés tehát "csak" valami komoly szalag sérülés volt. Na meg persze az is hogy a sérült bokával futottam még 2 kilométert és ez igen csak megnövelte a bevérzést ami végül a komoly dagadás formájában jelentkezett először. Egy héttel később még mindig így nézett ki.
Ismét a kert volt a soros, hogy dolgozzunk rajta. Ahhoz, hogy be tudjuk füvesíteni a hátsó részt ahol a dobogó volt, meg kell oldanunk, hogy ne kelljen átjárni rajta pár hétig. Ehhez az szükséges, hogy minden rendbe legyen rakva ott. Amíg az nincs meg nem tudunk tovább lépni. Ez irányba tettünk megint erőfeszítéseket.
Két dolgot szerettünk volna a kert hátuljában egy fatárolót ahová a kerti sütögetéshez összegyűjtött anyagot tehetjük illetve egy bicikli tárolót. Amíg a lakásban laktunk a bringák a hálószobában laktak. Nem volt ideális megoldás. Egyértelmű volt, most, hogy van kertünk a biciklik kikerülnek oda. Erre ideiglenes megoldásként vettünk két takarót amik valamelyest védtek a időjárástól de ugyan akkor ártottak is gépeknek mert folyamatos dunsztban tartották azokat. Egyértelmű volt, hogy egy kimondottan erre dedikált tároló lesz a megoldás. Fabrikáltunk már párszor fából szerkezeteket és itt is erre készültünk. Elég sokáig. Aztán be kellett látnunk, hogy most egyszerűbb lesz ha készen megvesszük. Akár hogy is méregettem, számolgattam a maradék anyagokból nem lehetett esztétikusan kihozni, ha meg veszünk hozzá anyagokat akkor nagyon sokba kerül. A végső döntésben az is szerepet játszott, hogy Kati talált nagyon olcsón a neten készen megrendelhetőt. Már mint úgy készen mint egy IKEA bútor, vagyis minden megvan hozzá de szerelgetni kell még bőven.
Elég sok kicsi gyerek van a környékünkön. A kicsi alatt értendő a 0-4 éves kor, a környékünkön pedig az, hogy részben a családban részben pedig az ismeretségi körben itt ahol lakunk. És bár szívesen láttuk volna őket a lakásukban ez nem igazán volt jó ötlet. A lakásban a nappalink volt egyúttal az ebédlő és a dolgozó szoba is. És bár vettünk kábel tartókat amivel a dolgozóasztalok háta mögött jellemzően megtalálható kábelrengeteget eltüntettük a földről azért a polcokon maradt elég apró mütyür ami egy kis gyerek számára vonzó és vagy veszélyes vagy mi féltettük volna a kis kezektől. Na ez már nem így van.
Ahogy Picassónak is volt kék vagy rózsaszín korszaka én most a túró korszakomat élem. Elmagyarázom.
Az tény, hogy erős vonzódásom van a pogácsa és a túró irányába. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha kiélem a vágyakat, legjobb ha a kettőt egyszerre. Ebből a meggondolásból találtam én ki, hogy sütök túrós pogit. Gondoltam kiválasztom a nekem legjobban tetsző receptet a netről. Itt némi akadály mutatkozott mert az összes recept ami rövid kutakodásomban előkerült mind egy forrásból származott. Gondoltam legyen az, ha már mindenki azt találja megosztásra érdemesnek. Elég durva mennyiségek voltak benne de mivel első alkalom, nem módosítottam semmin. Az eredmény is elég durva mennyiség lett ebből kifolyólag.
Van akinek ezek már nem újdonságok, de ők vannak elenyésző kisebbségben, az az a vendégek akik néhány hete jártak itt. Bár a folyamatot ők sem látták csak a "végeredményt". Ami természetesen közelről sem a vége.
A ház már egész jól áll. Már csak apróságok, díszítés van hátra, mint például most egy tábla felszerelése a konyhában. Ezen felbuzdulva nekiestünk a kertnek. Az alaphelyzet ez volt.
Ez a kép valójából azért készült, hogy dokumentáljam amint cicamama éppen a sufni tetején tanyázik, de jól látszik rajta a kert hátsó részét uraló dobogó. Ezen egy hatalmas asztal körülötte 8-10 személy részére padok voltak amikor a vásárlás előtt megnéztük a házat. Azonban az eladó oda adta valakinek, magyarán eltűnt mire átvettük a házat. Nem panaszkodom mert az övé volt azt csinált vele amit akart. Úgy voltunk vele, hogy ha maradt volna az asztal és a padok (plusz egy hatalmas napernyő) akkor maradt volna a dobogó is. Most már tudom, hogy ez teljességgel téves elképzelés volt. Ugyan a bejárásnál érzékeltük, hogy javítandó a felülete, viszont amikor el kezdtünk dolgozni a kertben és egyre többet járkáltunk rajta, éreztük, hogy ez a dobogó nagyon beteg. Mennie kellett tehát. Azonban a vendégek érkezése előtt elég szoros volt az időbeosztásunk részben egy otthoni keresztelő részben Kati hétvégi munkája miatt. Valójában egy szabad hétvégénk volt és elég sokat agyaltunk, hogy elkezdjük-e. Nem akartuk, hogy a felét szétszedjük majd itt elakadva egy romos kerttel fogadjuk a vendégeket. Persze nem igazán volt ez kérdés minket ismerve. Előtte végeztem egy kis felderítést, hogy vajon mi lehet alatta, mert ha mondjuk sittel vagy hasonlóval lett volna feltöltve akkor nem állhattunk volna neki addig amíg meg nem oldjuk annak az elszállítását. Szerencsre erről szó sem volt, konkrétan semmi nem volt alatta.
Úgy alakult, hogy Katiék öreg cicájának nem volt maradása ott ahol lakott. Plusz még Katinak volt egy csomó bútora ami a családi házuk eladása után ideiglenesen Zsuzsiékhoz került megőrzésre. Ezen kívül nekem is volt pár vackom ami nem fért bele semmilyen bőröndbe és ezért évek óta árválkodott otthon miközben én itt a szívemet fájdítottam, hogy nem tudom használni ezeket. Ezt így szépen összevetve kiderült, hogy lassan érdemes lesz egy nagy fuvart csinálni és ezeket mind belepakolni és szépen kihozni mert most már van hely ahova rakni tudjuk. Ezen gondolatok okán mertünk olyan karácsi ajándékokat kérni ami egyértelműen szintén nem bőröndös kategóriájúak. Kaptunk is jócskán ilyet. Mivel a maratont lefutottuk tudtuk és Katinak volt még tavalyról maradt kivehető szabija, összeállt a kép. Szépen kibérelünk egy furgont azzal hazagurulunk, ezeket a cuccokat mind belerakjuk és kihozzuk. Ez volt a terv.
Hivatalos nevén Zurich Marató Barcelona. Ezt csináltuk meg március 15-én. De a történet sokkal előbb kezdődött. Kb. másfél évvel ez előtt lefutottuk az első félmaratonunkat, tavaly szeptemberben Budapesten én a harmadikat Kati a másodikat. Elég jól ment mindkettőnknek. Szinte az nap fel merült, hogy tovább kéne lépni. A tovább lépés pedig egy maratont jelentett mindkettőnknél. Kinéztem egy tavaszi versenyt és fűtögettem Katit, hogy menjünk. Nem kellett sokat. De egy maraton már komolyabb felkészülést igényel és ezt el is kezdtük tavaly ősszel. Szépen emeltük a távokat és feszegettük a tempót, kísérletezgettünk a frissítőkkel és futás közbeni energia bevitellel. Aztán jött Marci és vele rengeteg hazarepülés de ekkor már a futócipő volt az első amit beraktunk a bőröndbe. A dolog egészen odáig fajult, hogy csak idén február végéig lefutottunk 350 km-ert. Felkészültünk no. Aztán a verseny előtt jött a pihenő időszak, hogy kicsit regenerálódjunk az edzések fáradtságából. Ez nagyon nehéz volt mert előtte heti 4-5-öt futottunk és ebből hirtelen kirántva nem találtuk a helyünket. És ami még gonoszabb dolog, hogy előbb Kati majd én is enyhébb megfázással, torokfájással kezdtünk küszködni és erre mi a futást használjuk mint gyógyírt. De most nem lehetett egy jó izzasztót futni. Nem is akart múlni a nyavalya. Ez annyira letörte a hangulatom, hogy nem is vártam a versenyt pedig előtte általában jól be vagyok sózva és nagyon mehetnékem van.
Mit csinálnak normális emberek az utazás előtti napon? Készülődnek, csomagolnak. Mit csinálunk mi? Városnézéssel egybekötött bútorvásárlást. Az előző alkalommal a legégetőbb dolgokat hoztuk el, most már némi kényelmi és díszítő bútorozásra is gondolhattunk. Ezzel a gondolattal indultunk neki az utazás előtti napon, hogy az előzőleg eltervezett dolgokat elhozzuk a hozzánk legközelebb eső Ikeából. Az a hozzánk legközelebb eső is igen messze van, kb egy óra autózásnyira. A helyszínen aztán hozzánk illő módon, szépen átvariáltuk a terveket ami némi bonyodalmat okozott a végén. Szép sorjában szedtük össze a tervezett és terven kívüli dolgokat mikor belefutottunk egy üres polcba ahol a helyszínen kiszemelt asztalnak kellett volna lennie. Ha az ember ragaszkodik az otthon kiszemelt bútorokhoz akkor szépen meg lehet nézni, hogy érdemes e elindulni, van e belőle raktár készlet. De ha helyszínen születik döntés akkor bizony úgy lehet járni ahogy velünk is történt. Na de nem adjuk mi olyan könnyen. Az Ikea raktárában van lehetőség, megmondják neked van a kiszemelt árú egy másik egységben. Így megtudtuk, hogy a második legközelebb eső áruházban van több mint 40 darab az asztalból. Így szépen miután minden egyebet összeszedtünk, kifizettünk, berámoltunk a kocsiba neki indultunk a londoni monszunnal egybekötött éjszakának begurultunk dél Londonba. Ezt a helyet azért nem szeretjük mert ide nem autópálya vezet, jócskán kell a városon belül vezetni. No mindegy, ott voltunk, felkaptuk a két asztalt újra végig álltunk egy sort, bedobtuk ezt is a kocsiba és indulás haza. A nem tervezett kitérő miatt eddigre már mind ketten nagyon éhesek voltunk, ugyan is fél tíz környékén érhettünk haza. Arra volt még erőnk, hogy felkapjuk a pizzát amit útközben megrendeltünk, villámgyorsan megegyük és már pakolhattunk is a másnap reggeli repüléshez. A szerzeményeket csak bedobtuk egy sarokba és pár napra magára hagytuk.
Aki olvassa ezt a blogot az tudja, hogy új házba költöztünk. Ez jóval nagyobb mint a lakás ahol előzőleg laktunk. Ez sok szempontból jó, de jött a tél és ki is kell fűteni a házat. Ettől tartottunk, joggal. Adott némi reményt, hogy, míg az előző bérlemény közel 50 éves volt a házunk 10 éve épült és ennek megfelelően jóval modernebb a szigetelése. Gondolom nem csak jófejségből, hanem a szabványok ezt írták elő akkor már.
Az egy dolog, hogy a szobákban amiket nem használunk levettük a fűtést teljesen vagy nagyon alacsonyra de gondoltuk csavarunk még egyet a dolgon és fejlesztjük az amúgy nagyon jó kis rendszer leggyengébb láncszemét. Ezt itt.
Nem tervezem főző bloggá alakítani ezt itt, de múlt héten megint voltunk társasozni. És mostanában ha társas akkor sütés. Valahogy így alakult.
Már rég szerettük volna megpróbálni a pogácsa sütést amihez elég ritkán jutunk hozzá (nem a sütéshez). Már csak egy alkalom kellett ehhez és ez lett végül a múlt heti társasozás. A bökkenő a recepttel volt. Manapság nem az a gond, hogy nem talál az ember receptet, hanem hogy túl sokat is. Végül csak ráböktünk az egyikre ami nagyon egyszerű volt és volt otthon minden hozzá. Az alakuló gyakorlatunk alapján rögtön módosítottunk is rajta egyet, és neki álltam. Kati a kritikusabb pillanatokban erős támogatást nyújtott, ahogy mondani szokás: nélküle nem jöhetett volna létre. Rögtön első támogatása az összetevők összeszedése és kimérése során történt. Majd ezek szépen belevándoroltak a dagasztó gépbe.
Kezdjük a kerttel mert az színtiszta sikertörténet. Elsőként mutatok egy képet, illetve kettőt, ami az úgymond előtte állapot.
Ezt a képet ugyan az idei tél eddigi produktuma miatt lőttem de jól mutatja a kisebb dzsungelt amit a szomszédból átlógó növények okoztak.
Ez meg a szomszéd szomszéd macskája okán született, viszont jól látszik rajta, hogy a sufninkon erősen hiányos a tetőn a kátránypapír. Ennek okán egyébként szivárgott be a víz minden esőnél amiből itt azért akad télen bőven.
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
2020 október (1)
2019 november (1)
2019 június (1)
2018 október (1)
2018 szeptember (1)
2018 január (1)
2017 november (1)
2017 október (1)
2017 május (1)
2016 november (1)
2016 augusztus (1)
2016 május (3)
2016 március (1)
2016 február (1)
2015 november (1)
2015 augusztus (1)
2015 július (1)
2015 június (3)
2015 május (2)
2015 március (5)
2015 február (2)
2015 január (1)
2014 december (1)
2014 október (2)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (1)
2014 május (1)
2014 április (1)
2014 március (4)
2014 február (4)
2014 január (3)
2013 november (4)
2013 október (3)
2013 szeptember (4)
2013 augusztus (2)
2013 július (1)
2013 június (2)
2013 május (2)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (4)
2013 január (10)
2012 december (2)
2012 november (3)
2012 október (6)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (5)
2012 július (3)
2012 június (5)
2012 május (6)
2012 április (6)
2012 március (6)
2012 február (7)
2012 január (9)
2011 december (5)
2011 november (5)
2011 október (13)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (5)
2011 július (7)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (6)
2011 március (8)
2011 február (7)
2011 január (7)
2010 december (10)
2010 november (4)
2010 október (9)
2010 szeptember (7)
2010 augusztus (7)
2010 július (12)
2010 június (6)
2010 május (24)
2010 április (21)
2010 március (20)
