Gyakorlati útmutató, hogyan csináljunk epret, pirospaprikából.
Kell, hozzá egy szomszéd aki paprikás krumplit csinál. Jelen esetben a macskás szomszéd, Szabi. Lényeges, hogy a szomszéd a paprikás krumpli készítése kezdetén ne rendelkezzen pirospaprikával, te meg igen. Szükséges még az is, hogy fent említett szakács hűtőházban dolgozzon ahol ínycsiklandó gyümölcsökhöz legyen hozzáférése. Fontos, még, hogy mind ez Angliában történjék ahol nem lehet leugrani a sarokra egy csomag paprikáért.
A karácsony előtti angliai hétvégénkre programot terveztünk. Már két hete megegyeztünk abban, hogy ezen a vasárnapon bemegyünk Londonba és ott is a karácsonyi vásár és búcsú szerű helyre, leánykori nevén Hyde Park Winter Wonderland. Én sokat nem tudtam róla előzőleg, valahogy elkerültek ezek a hírek, ezért nem vártam sokat a dologtól főleg az előző hétvégi rochesteri Dickens Festivál után ami tulajdon képen egy vörösmarty téri karácsonyi vásár. Bár azt tudtam, hogy itt vannak hullámvasutak de az annyira nem vonz, hogy téli hidegben szellőztessem magam, bele értve a fejemet is, úgy, hogy közben rángatnak ide-oda.
Kati könnyelműen megígérte, hogy írni fogok a kanapékról. Aztán a számmisztika miatt ez halasztódott. Az mégsem fordulhatott elő, hogy a 200. bejegyzésről nem a 200.-ban írok, ugye? Megint egy kis történelmi visszatekintéssel fogom kezdeni.
Mikor Maidstoneba költöztünk, nem volt semmi bútorunk. Érthető hiszen előtte orvosszálókon laktunk ami hol egy szoba volt csak számunkra hol egy kis lakás, de minden esetben teljesen bútorozva. Itt viszont egy gyakorlatilag bútorozatlan házba érkeztünk. Ez azt jelenti, hogy a hálószobák teljesen üresek voltak. Hetekig aludtunk a kemping felszerelésünk darabjait használva. Aztán tettünk egy látogatás az Ikeába és megszületett az első fekhely ami mostanra a vendégágy funkcióját tölti be. Máig ez a legjobban egyben lévő darab, lehet, azért mert nem lett agyon használva. Ez után született meg a mi ágyunk, ami lassan csere érett vagy legalább is alaposan fel kell javítani. Igen ám de át költöztünk a mostani lakásba és ez teljesen bútor mentes volt, kivéve természetesen a konyhát. Tehát elő állt a helyzet, hogy volt ágyunk, plusz a kisszobába vendé ágy de nem volt kanapé a nappaliban. Egy csomó mindenre kellett költeni ezért az Ikából egy olcsó ámde elfogadható darabbal oldottuk meg a helyzetet, gondolván ezen úgy is csak ülni fogunk. Időközben kiderült, hogy a "csak ülés" jobban megvisel egy szivacsot mintha fekszenek rajta, ami persze tök logikus így utólag. A végén már odáig fajult a helyzet, hogy lehetett fenékkel érezni a keresztléceket a szivacson keresztül. Végül ez vezetett oda, hogy a szőnyegpadlózás utáni visszapakoláskor a vendégágy került a nappaliba és a kanapé a kisszobába. Alapjában ez nem akkora felfordulás mert mind a kettő egy sima, egyszerű kinyitható kanapé. Majdnem egyformák. Igen ám de a vendégágy ülőlapja 12 centivel szélesebb és ennyivel az egész ágy is. Ez egyrészt odavezetett, hogy kényelmetlen volt ülni rajta másrészt ennyivel kevesebb hely volt a nappaliban. Ez nem tűnik soknak kimondva de mivel a szemünk mást szokott meg az évek során ezért elég zavaró volt. Adva volt tehát, hogy vissza kell hozni a kanapét a nagyszobába, ám de annak a szivacsa már annyira gatya volt, hogy azon nem lehetett ülni. Nosza cseréljük ki. De olyan, hogy szivacsbolt nincs. Volt egy hely ahol árultak szivacsokat de azok szék vagy inkább párna méretűek voltak csak. Nyakamba vettem hát az internetet és ott minden van így szivacs is. Találtam több helyet is, innen Kati vette át a dolgot. Ő nagyon jó abban, hogy a végletekig hasonlítgatja az árakat és feltételeket, így végül elő állt a megoldás. Már csak le kellett mérni, hogy mekkora darabra van szükség és meg is rendeltük. Talán két napra rá már itt is volt a szivacs.
Világos, hogy a számok bűvöletében íródik ez a bejegyzés. Sorban ki is fejtem mindet. Emellett egyértelmű, hogy a legkisebb szám takarja a nagyobb teljesítményt míg a legnagyobb nem is igazán az én érdemem.
200. Ez a kétszázadik írás itt a blogon. Ha azt nézem, hogy egy írás átlagosan 1 órát emészt fel akkor egy egyszerű szorzással kijön, hogy eddig egy hónap teljes munkaidős elfoglaltságnak megfelelő energia lett beleölve csak a bejegyzések összerakásába és akkor még nem is említettem a rendszert ami ezt az egészet lehetővé teszi. Az bicentenárium alkalmából került a posztok aljára szociális csík, így már lehet Facebookra, Twitterre, Google+ra, és Tumblrre egy kattintással ajánlani az írásokat.
Rengeteg kenyér készül házilag nálunk, főleg általam. Az utóbbi időben nem vacakoltam vele sokat, hagytam hogy a gép csinálja végig a programot. Régebben ugye kivettem a dagasztás után és sütőben sütöttem, úgy jobb lett az alakja meg a héja is. Tegnap este is beraktam egy adagot, hogy a gép végezze a dolgát éjszaka és reggel ott várjon a frissen sült kenyér. Mivel elég hangos amikor dolgozik ezért rácsuktam a konyhaajtót. Sajnos a zaja mostanában erősödött rendesen. Miután ezt így szépen elrendeztem, már tényleg nem volt más hátra mint reggel kivenni a kész kenyeret és nagy nehezen kivárni míg kihűl. Nem egészen így alakult.
Már nem emlékszem hol találtam erre a videóra. Talán a TV-ben láttam először, de az is lehet, hogy nem. Erre a momentumra már nem emlékszem de arra igen, hogy egy kép beleégett a retinámba azonnal. Kíváncsi vagyok te is így jársz-e. A feladat: először nézd meg a videót ami itt következik. Ha megtaláltad amire gondoltam akkor dobhatsz egy kommentet de ez nem kötelező. Ha nem találod amire gondolok akkor a továbbra bökve megtalálod a megoldást.
A lakás átalakulásának első eleme ugye a szőnyegpadló csere volt. Már ott említettem, hogy ezzel nem ért véget a dolog. Az összes régi szőnyegpadlót el akartuk pusztítani. Utáltuk is rendesen de nem csak ezért, sokkal inkább az állapota miatt. Maga szőnyeg anyaga sem első osztályú a lerakás csak hozzátett ehhez, nem ragasztották le pedig ezt a fajtát kellett volna. Szerencsére mostanra már csak az előszobában maradt belőle.
Valahol ott tettem le a fonalat, hogy mentünk Los Angeles felé. Ez csak nagyjából igaz, mert az utolsó célunk nem teljesen ez volt. Valójában Calabasasba tartottunk. Ha még nem hallottál róla nem kell szégyenkezned, sokáig így voltam én is ezzel.
Még az út második napján kaptunk egy meghívás Edinától. Mivel az út során innen egyre távolodtunk így csak az jöhetett szóba, hogy mikor visszamegyünk a los angelesi reptérre akkor ugrunk be hozzájuk. Aztán ahogy alakult a program —mert szokás szerint képlékenyen kezeltük — úgy jött ki, hogy egy egész estét ott tudunk tölteni. Edináék bevállaltak minket így indultunk Montereyből Calabasas irányába. Ahogy közeledtünk úgy csúsztunk be a felhők alá. Bár búcsú képről írtam, azért tartogattam még képeket.
Nagyjából ekkor tudatosodott bennem, hogy nem sok van hátra az útból, sem kilométerben sem időben. Máskor ez sokkal hamarabb eljön, de most olyan sűrű volt az egész, hogy el is feledkeztünk arról, hogy vissza is kell menni egyszer. Viszont ezen a ponton már látszott, hogy erős túlzással már csak egy program van hátra: Monterey. Jazz rajongóknak már mond valamit ez a név de mi nem emiatt mentünk oda. Na várjunk még nem is vagyunk ott.
Yosemitet és ezzel a telet otthagyva, Palo Altoban aludtunk egyet. Részben mert ez útba esett Monterey felé másrészt mert itt is volt - főleg számomra - látnivaló. Nem is kevés. Paló Altó és a szomszédos Cupertino a szilikon-völgyben van. Itt van nagyon sok világszintű technológiai cég székhelye. Itt tettünk egy kört. Ahogy vezettünk a kijelölt célok felé úgy tátottam a számat, hogy milyen nevek köszönnek vissza a tömbök oldalán, csak, hogy néhányat említsek: eBay, Cisco, Oracle, Adobe, Yahoo!, Intel és két fő célpontuk Google illetve az Apple. Megint egy olyan dolog amire nem számítottam, miszerint ezek a cégek szabályos kis negyedek a városokon belül.
Csak ismételni tudom, hogy ebbe se kéne belekezdenem, mert nem lehet megírni, érzékeltetni. Persze megpróbálkozok vele.
San Francisokóból sikerült korán indulnunk mert Gabi ment dolgozni és adódott, hogy kidobjuk az állomáson, nem mintha nagy távolság lenne, de azzal is több időt tudtunk együtt tölteni. Majd beütöttük a címet a gépbe és elindultunk. Elég hosszú út volt, és szép fokozatosan hagytuk magunk mögött a lakott területeket majd a síkvidéket, aztán jöttek az egyre kanyargósabb utak. Végül beértünk a park területére ami azt jelentette, hogy onnan már csak egy órát kellett autózni. Igen Amerika nagy, nagyok a nemzeti parkok is. A park szívében nem volt egyszerű megtalálni a szállást mert kiterjedt úthálózat, egyirányúsítások és korlátozások vannak. Végül megtaláltuk a recepciót ahol aláíratták velünk a macis papírt, ezt majd kifejtem bővebben, és megkaptuk a kulcsot. Villám gyorsan lehajigáltuk a cuccokat, hogy kihasználjuk a maradék 2-3 világos órát. Megnéztük, hogy mit lehet ez alatt elérni. Mászó mivoltunkból adódott az egyik leghíresebb fal megtekintése. Ez az El Captain, az egyik uralkodó gránit tömb a látványban.
Van az amerikaiaknak ez a rövidítés mániája. Úgy mint Las Vegas csak Vegas San Francisco pedig Frisco. Mondjuk Los Angeles jár a legrosszabbul mert az csak min LA van emlegetve. Szóval elindultunk az eddigi legkoszosabb szállásról Friscóba. Ez volt utunk közepe és gondolati kiinduló pontja. Mert, hogy valami olyasmiből jött ez az út, hogy látogassuk meg Gabit. Aki majdnem Friscoban lakik egész pontosan Wallnut Creekben. Szombat délután érkeztünk és jó volt látni, hogy Gabi mit sem változott. És végre találkoztunk Aaronnal(ejtsd Éron) is aki Gabi férje és sokat hallottunk már róla. Velük töltöttük a szombat délutánt. És végre egy csomó dolgot megdumáltunk amit neten keresztül nem lehet. Elmentünk sétálni a szomszédos dombokra. Itt lett volna esélyük találkozni csörgőkígyóval de nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem bánom.
Lehetne a cím a Vakáción a Mézga család azaz Frissek vagyunk fiatalok/Megnézzük a sivatagot. Mert valóban megnéztük. Ez elég nagy váltás volt Vegas után. A fény és csillogás helyett a kopárság és a holt világ. Ezért is hívják ezt a helyet Death Valleynak az az Holt Völgynek. Nem kellett sokat autózni Vegasból, szerencsére, mert rengeteg látni való volt a sivatagban. Ez most lehet furán hangzik de mindjárt meglátod.
Rögtön el is magyarázom a címet. Az idézet a Swingers(1996) című filmből van. De a mai mese nem itt kezdődik, hanem ott, hogy elindultunk a kanyontól fájó szívvel. Sorra vettük, hogy mit lehet még megnézni útközben. És kinéztük a Hoover gátat. Ezt itt.
Hogy a méretét el tudd képzelni lent a jobb oldali épület végénél a kapu előtt áll egy kocsi. Ha nem látod az azért lehet mert innen olyan kicsi. Mert az, hogy 221 méter magas az nem mond sokat. Meg, hogy 2 és fél millió köbméter anyag van benne. És mindezt 80 évvel ez előtt kezdték építeni és 5 év alatt be is fejezték. A maga korában egy technikai csoda lehetett.
Ahogy ígértem szebb dolgok jönnek. Hogy ezt bizonyítsam rögtön egy képpel kezdek. 
De azért lássuk, hogy is jutottunk ide. Los Angelesből elindulva, a kinézett útközben lévő szálláson aludtunk ami teljesen rendben volt. Igyekeztünk korán továbbállni mert még hosszú autókázás állt előttünk. Majd egy napnyi. De tényleg. Végig vezettük váltva szinte az egész napot. Közben átmentünk a Mojave sivatag szélén és képet kaptunk arról, hogy Amerikában nem csak a városok irdatlan nagyok a városon kívüli távolságok is más léptékben vannak. Európai fejjel nem érthető léptékben.
Mindenféle fáradtságok miatt, ezek a posztok késve vissza dátumozva kerülnek fel.Ott hagytuk abba, hogy láttuk a Universal Studiot. Mivel Los Angelesre két napot szántunk és ebből egyet elvett a stúdió látogatás, a másik napot szántuk magára a városra. Mivel úgy informálódtunk, hogy tengerpartot Venice Beachnél érdemes megnézni arra vettük az irányt. Itt ért az első csalódás. Nem, nem a koszos felhőkkel tarkított ég volt az. Az ilyesmi előfordul októberben.
3D (3) 550D (1) ablak (3) Afrika (2) ajándék (5) állatok (7) Amerika (9) Anglia (16) angol (2) apache (1) apám (2) apple (11) Ausztria (3) bárány (1) blog (9) canon (2) cipő (3) Ciprus (4) család (7) csikós_cikk (2) csomag (7) Egyiptom (1) első (2) étterem (3) Európa (13) film (6) forgalom (1) fotó (3) futás (23) Gabi (1) Goodwood (2) google (4) Görögország (9) haj (1) hajó (1) hangulat (2) hirdetés (1) hó (5) időjárás (7) internet (2) iPad (9) iPhone (4) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (2) Kalymnos (6) karácsony (8) kenyér (8) képek (4) kirándulás (7) konyha (2) korcsolya (1) könyv (2) Krisztián (2) kutya (5) lakás (11) London (9) macska (1) madarak (2) magyar (1) Magyarország (10) marokkó (12) mászás (9) mozdony (1) mozi (4) növény (4) paradicsom (2) php (2) politika (2) Portland (2) prog (2) programozás (4) radar (1) rejtvény (2) reklám (1) repülés (7) rewrite (2) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) síelés (2) snooker (1) sör (3) sport (1) street_view (2) sütés (12) számítógép (10) szemüveg (1) szerelés (11) szomszéd (8) szomszédság (18) szülinap (3) talált (12) tanulás (1) tél (4) természet (7) timelapse (2) Usa (3) utazás (53) választás (1) varrás (2) vásárlás (4) vasút (2) vendégség (5) vicces (2) videó (20) virág (2) vulkán (2) zsázsa (1)
2010 március (20)
2010 április (21)
2010 május (24)
2010 június (6)
2010 július (12)
2010 augusztus (7)
2010 szeptember (7)
2010 október (9)
2010 november (4)
2010 december (10)
2011 január (7)
2011 február (7)
2011 március (8)
2011 április (6)
2011 május (8)
2011 június (5)
2011 július (7)
2011 augusztus (5)
2011 szeptember (7)
2011 október (13)
2011 november (5)
2011 december (5)
2012 január (9)
2012 február (6)
