Sokszor voltunk Kalymnoson annál is többször írtam már róla. Mellesleg te tudod hányszor voltunk? Mert én nem, ismét utána kellett néznem. Azt hiszem a helyről, a mászásról, az időjárásról, az odaútról már minden megírtam. Ezeket nem ismételném. Te meg tudod tenni de kiadós feladat lesz. Most csak az emberekről lesz szó.
Mikor 3-4-ik alkalommal mentünk Kalymnosra már megismertek minket a vendéglősök, boltosok és őszintén kedvesen fogadtak. Most már többen név szerint köszöntenek és jókat beszélgetünk. Sokuknak ismerjük az életét, részben a családját. Kezdjük Katerinával.
Őt a már nem létező Noufaru étteremből ismerjük. Az étterem nem volt különösebben érdekes, de miatta sokszor megfordultunk ott. Ő volt az aki, ha nem volt nagy forgalom, akkor leült az asztalunkhoz és hosszasan beszélgettünk míg vártuk a kajára. Ha csak elsétáltunk az étterem előtt napközben akkor is lejött az utcára kicsit dumálni. Mivel a hely családi okból tulajdonost váltott Katerinát nem találtuk ott. Szerencsére a mamája a szomszédos kávézóban tölti az estéket, oda is mentünk köszönni neki és ő elárulta, hogy a közeli szálloda recepcióján dolgozik. Egyik nap el is mentünk megkeresni. Mikor meglátott minket kiugrott a pultból megölelni minket. Akkor el is felejtettem képet csinálni de szerencsére az egyik nap a strandra menet összefutottunk. Sajnálom, hogy már kevesebbet fogunk találkozni vele mert ő az az ember aki mindig mosolyog.
Az egyetlen hely ami még nem létezett mikor először jártunk ott az az olasz fagyizó. Ez egy komoly hiányosság egy olyan helyen ahol általában a melegtől "szenved" az ember. De szerencsére 7 évvel ezelőtt megnyitottak és azóta mély kapcsolatot ápolunk. Nevesen idén sem volt nap amikor ne fagyiztunk volna náluk.
Sajnos az ő nevüket nem tudom, viszont a kutyájukat és a két macskájukat néven tudjuk szólítani.
A falu egyik nevezetessége a Fatolitis taverna/bár és az ember aki vezeti.
Ide nem annyira enni ülnek be az emberek inkább inni és találkozni de a palacsintájukból egy is elég vacsorára. A bácsi kicsit lassan mozog már de a két lánya remekül viszi a helyet. Ő inkább csak a szociális kapcsolatokat ápolja. A hely olyan mint a moszkva téri óra. Mindenki ismeri, igazodási pont. Az idei első és utolsó hely ahol Kalymnoson ettünk ez volt.
A kedvenc éttermünk a Kokkinidis. A nevét adó család üzemelteti, immáron három generáció. Bár a lánnyal idén nem találkoztunk mert hamarosan érkezik a negyedik generáció. Anyuka viszont viszont egy öleléssel engedett utunkra mikor idén első alkalommal betértünk.
Itt remek a kaja és hangulatos a hely. Ezt mások is így gondolhatják mert rendszeresen előfordul, hogy áll egy két ember asztalra várva. Pedig már bővítették az éttermet.
A "főtéren" van a Bolt. Mára rengeteg üzlet nyitott Kalymnosnak ebben a mászók által birtokba vett szegletében de Toniék boltja az elsők között volt. Hivatalos nevén Antonio & Niki Fragkos. Hozzájuk akkor is bemegyünk ha nem akarunk venni semmit, csak beszélgetni egy kicsit. Az idő nagy részében Toni van bent.
Niki a feleség inkább reggelente.
Mikor Tonival először elbeszélgettünk még kis iskolás volt a fia, mára hatalmas kamasz és láttuk párszor segíteni pakolni. Ha valamiben tanácsra van szükségünk, hozzá fordulunk és tőle nehéz szívvel búcsúzunk minden alkalommal. Immáron 8-adszor!