Bicikli istáló

Ismét a kert volt a soros, hogy dolgozzunk rajta. Ahhoz, hogy be tudjuk füvesíteni a hátsó részt ahol a dobogó volt, meg kell oldanunk, hogy ne kelljen átjárni rajta pár hétig. Ehhez az szükséges, hogy minden rendbe legyen rakva ott. Amíg az nincs meg nem tudunk tovább lépni. Ez irányba tettünk megint erőfeszítéseket.

Két dolgot szerettünk volna a kert hátuljában egy fatárolót ahová a kerti sütögetéshez összegyűjtött anyagot tehetjük illetve egy bicikli tárolót. Amíg a lakásban laktunk a bringák a hálószobában laktak. Nem volt ideális megoldás. Egyértelmű volt, most, hogy van kertünk a biciklik kikerülnek oda. Erre ideiglenes megoldásként vettünk két takarót amik valamelyest védtek a időjárástól de ugyan akkor ártottak is gépeknek mert folyamatos dunsztban tartották azokat. Egyértelmű volt, hogy egy kimondottan erre dedikált tároló lesz a megoldás. Fabrikáltunk már párszor fából szerkezeteket és itt is erre készültünk. Elég sokáig. Aztán be kellett látnunk, hogy most egyszerűbb lesz ha készen megvesszük. Akár hogy is méregettem, számolgattam a maradék anyagokból nem lehetett esztétikusan kihozni, ha meg veszünk hozzá anyagokat akkor nagyon sokba kerül. A végső döntésben az is szerepet játszott, hogy Kati talált nagyon olcsón a neten készen megrendelhetőt. Már mint úgy készen mint egy IKEA bútor, vagyis minden megvan hozzá de szerelgetni kell még bőven.

A megrendeléstől számítva pár nap múlva itt is volt a csomag. Amikor kibontottuk láttuk, hogy valamilyen védelemmel el van látva a fa anyag de mi ezt fel akartuk turbózni egy kicsit. Így kapott pár réteg lakkot minden darabja.

Ezzel még esztétikusabbá is vált az egyébként nem túl igényes szerkezet. Ez eltartott egy hétig az esőszünetek miatt. Végül ott álltunk a szerelésre kész cuccal és a dilemmával, hogy nekiálljunk e. Ugyanis pont úgy jött ki a lépés, hogy egy hazautazásos hétvége előtti csütörtökön gondolkodhattunk el azon, belevágnunk vagy hagyjuk a hétvége utánra. Végig néztük, hogy a visszajövetel után hogy alakulnak a szabadidőink és láttuk, hogy ha most nem csináljuk akkor legalább egy hétig még nem fogjuk (bár ebből a körülmények szerencsétlen alakulása miatt még több lett volna). Igen ám de mindezt csütörtökön délután mérlegeltük és péntek délben már a reptér felé kellett tartanunk. Elég szoros, főleg úgy, hogy tudtuk, hogy elég durva időjárás jön és nem hagyhatjuk félbe. Persze, hogy belevágtunk. Felvettük a szokásos ritmust és amíg én összecsavaroztam valamit Kati nézte az útmutatót, hogy azonnal jöhessen a következő lépés. A nagyobb darabok hamar összeálltak.

Amikor szépen összeállt mehetett a helyére, egyelőre az ajtók nélkül, hogy ne legyen nagyon nehéz.

Közben kezdett ránk sötétedni, viszont az egyértelmű volt, hogy az ajtókat nem lehet egyedül tartani és csavarozni, ezért pár csavarral azokat is feldobtuk gyorsan. Másnap reggel még becsavartam a maradék csavarokat az zsanérba és felszereltem a zárat, hogy ne lobogjanak az ajtók a szélben.

Itt fogyott el az időnk, kaptuk a bőröndöt és irány a repülőtér. Bár sajnáltam, hogy nincs befejezve de az otthoni programok bőven kárpótoltak. Ezen programok középpontjában mint mostanában mindig most is Marci állt és az ő vizes programjai. Először Katival úsztak amit egyértelműen mind ketten élveztek.

A nagy melegre való tekintettel Marci áztatása, kis léptékben ugyan, de délután is folytatódott.

Érdemes lett volna vízszintet mérni előtte-utána mert olyan lelkesedéssel pancsolt, hogy jelentős eltérést lehetett volna észlelni a kettő között.

Ilyen alkalmakkor igyekszünk az észjakára is levenni a terhet Zsuzsiékról, így volt ez most is. Tulajdonképpen egész jól megúsztuk. Szombat éjjel kétszer, vasárnap már csak egyszer kellett felkelni a csemete miatt. Ezzel együtt sem kellett sokat várni, hogy bealudjunk a hajnali visszafelé repülőn. A marékot itthon pótoltuk be. A cica azonnal élt a lehetőséggel.

Egy kicsit felfrissülve nekiálltam, hogy kitaláljam, hogyan fogom módosítani az általam gyengének minősített rigli megoldásokat. Amint a megoldást és hozzá az anyagot megtaláltam gyorsan véglegesítettem a bringatárolót. Már csak a gépeket kell beköltöztetni de kicsit félek levenni a ponyvákat róluk. Tartok tőle, hogy azzal is lesz dolgom míg kipofozom a télen elszenvedett károkat.

Írta: Feri Címkék: kert Marci szerelés Kommentek: 0 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1)  (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo