Cica mama és társai kalandjai

Úgy alakult, hogy Katiék öreg cicájának nem volt maradása ott ahol lakott. Plusz még Katinak volt egy csomó bútora ami a családi házuk eladása után ideiglenesen Zsuzsiékhoz került megőrzésre. Ezen kívül nekem is volt pár vackom ami nem fért bele semmilyen bőröndbe és ezért évek óta árválkodott otthon miközben én itt a szívemet fájdítottam, hogy nem tudom használni ezeket. Ezt így szépen összevetve kiderült, hogy lassan érdemes lesz egy nagy fuvart csinálni és ezeket mind belepakolni és szépen kihozni mert most már van hely ahova rakni tudjuk. Ezen gondolatok okán mertünk olyan karácsi ajándékokat kérni ami egyértelműen szintén nem bőröndös kategóriájúak. Kaptunk is jócskán ilyet. Mivel a maratont lefutottuk tudtuk és Katinak volt még tavalyról maradt kivehető szabija, összeállt a kép. Szépen kibérelünk egy furgont azzal hazagurulunk, ezeket a cuccokat mind belerakjuk és kihozzuk. Ez volt a terv.

Mivel a költözéshez már béreltünk furgont egyértelmű volt, hogy most is ahhoz a céghez fordulunk. Ez hiba volt. Amikor jó előre gondosan leakartuk foglalni a kocsit egy fogalmatlan csaj volt csak az irodában. Mentegetőzött, hogy csak pár napja van ott és nem ismeri a dörgést. De a foglalást át vette. Mivel éltem a gyanúval, mondtam Katinak előző nap, hogy valami ürüggyel fel kéne hívni őket, hogy minden rendben van e. Ez az ürügy az volt, hogy érdeklődtünk, hogy hánytól lehet átvenni a kocsit. Miután tisztáztuk, hogy milyen foglalásról van szó közölték, hogy 8-tól. Azért mondtam, hogy ne foglaljunk addig kompot amíg nincs a kezünkben a kulcs. Felöltözve álltunk a lakásban, 8 órakor, hogy megyünk a kocsiért amikor csörgött a telefon, hogy mégsem adják oda a kocsit. Értsd, az indulás előtt 1 perccel. Az ürügy lényegtelen, de minden rá volt szervezve, szabadság, a macska oltása és egészségügyi dolgai, magyar műholdas TV átvétele és úgy általában volt egy csomó holmink amiért indultunk volna. Miután kidühöngtük magunkat új elhatározás született, mégpedig az, hogy az én tisztes befogadó képességű járgányommal megyünk, és elhozunk amit tudunk. Egy jó fárasztó hazaút után alvás nélkül lejártuk a kört amiben mindent szépen összegyűjtöttünk ami kiakartunk hozni, persze már a visszafogott verzióban. Korai lefekvés és korai kelés után a cicát is bezsákoltuk és elindultunk visszafelé. Cicu alapjában egy szabadon tartott kültéri macska volt nem igazán szokott a bezártsághoz. Ehhez képest most egy elég szűk dobozkában találta magát egy zajos, idegen környezetben. Ez nem tetszett neki és ennek hangot is adott kb. 2-3 másodpercenként egy szívet facsaró nyávogás formájában. Már az M1-en tartottunk nyugat felé mikor Kati reménykedve megkérdezte, hogy ugye Bécsig abba hagyja. A tapasztalatom alapján nem sok jóval kecsegtettem és ez be is jött mint ahogy az is, hogy úgy sejtettem, hogy ha rá tudunk állni egy egyenletes tempóra a monoton zaj és ringatózás majd lenyugtatja kicsit. És tényleg pár száz kilométer és a macs nyávogása ritkult sőt volt, hogy csak akkor szólalt meg, amikor hátranéztünk, hogy mi van vele. Egyébként hátra nézve ez a látvány fogadott.

A piros macska nyakörv a két fejtála közé kötve a cicu biztonsági öveként szolgált és ez egy komoly fékezésnél meg is fogta az előre induló cicahordót. A kocsi csak azért nem volt tetőig pakolva mert akkor a macsnak nem lett volna ilyen kényelmes helye és az almos ládáját sem tudtuk volna hova tenni. Az elég valószínű volt, hogy nem fogja igénybe venni de nem mertük megkockáztatni, hogy ne legyen kéznél. Szerencsére az előre látó kaja és pia megvonás okán kibírta az utat szépen ebből a szempontból. Ahogy haladtunk és sötétedett szépen elpihent csak amikor Cale felé közeledtünk és letértünk az autópályáról akkor kezdett panaszkodni. Aztán Cale előtt szépen eltévedtünk ami azt vetítette előre, hogy egy órát kell majd a közvetkező kompra várni. Villámgyorsan visszakavartunk az autópályára és odaléptem neki, mert senkinek nem hiányzott az egy óra betoldása a menetidőbe. A calei kikötőbe érve számítottunk arra, hogy a macska határon áthozatala nem lesz zökkenő mentes mert erről nem sokkal előbb írt valaki facebookon. Így is lett, de szerencsére mindenki nagy segítőkésznek bizonyult és végül utolsóként de a korábbi komp felé irányítottak minket. Aztán a kompra elsőként mehettünk fel mert utolsó érkezőként egy üres sorba állítottak és fickó látta az egy kocsis sort és azt vette előre. Ez a lehajtásnál hasznos volt. A kompon cicát magára hagytuk az előírás szerint amit szerintem szerintem pihenéssel tölthetett mert újra indulástól újult erővel kezdett panaszkodni. Az angol szakaszt már villámgyorsan letudtuk csak úgy a kocsi kirámolását is, hogy be tudjuk zárni az ajtókat és cicát szabadon engedhessük. Lekészítettük az almos ládáját és kinyitottuk a börtön ajtót. A nyávogás azonnal abba maradt. Cica tett egy nagyon ijedt kört a nappaliban majd visszatért az alomra és olyan sugárban engedte ki az összegyűlt pisit, hogy az szinte mind a falra ment. Mi csak álltunk és nem akartuk zavarni szegény mert látszott a mennyiségből, hogy ez már nagyon kellemetlen lehetett szegénynek, de visszafojtva a röhögést figyeltük ahogy a frissen fejtett falon csorog a cudar adag. Szerencsére nyom nélkül el lehetett takarítani. Cica azóta jól van és egyértelműen rájött, hogy ezt a házat neki találták ki és így az összes helység az ő háló szobája ahol van valami puha felület és a konyha és a dolgozó szoba kivételével mindenhol van. Kapott szép nyakövet telefonszámos bilétával ha esetleg egyszer majd eltéved és a nyelvi nehézségek okán nem találja a hazautat.

Egyáltalán nem zavarja és nagyon jól áll neki és így szorosan nyomon tudjuk követni az étkezési szokásait mert szépen kopog a tálka szélén amikor kosztol.

És kosztol rendesen. Bejön neki az angol kaja. Miután nagyon vágyakozón figyelte a kertet már egy hét után kimentünk vele, de nem hagytuk magára, szépen visszatereltük mikor bejöttünk.

De pár nappal ezelőtt amikor kerteztünk órákon át akkor szépen nyitva hagytuk a kertajtó és ki be mászkálhatott de még elég bátortalanul mozgott kint. Ma viszont kifejtette a béli igényét és kiengedtük egyedül. Aztán szépen jelentkezett, hogy most elég volt az angol időjárásból és jönne vissza. Amikor az ajtórés macskányi lett rakétaként süvített be.

Hoztunk még karácsonyi ajándék felnőtt legót. Azt másnap letudtuk a szokásos rutinnal.

Épp csak széttéptük a dobozt, Kati már szortíroz és olvas amíg én dokumentfotózok.

Épp csak letettem a telefont már félig állt a bútor, vehettem fel az újabb fényképezéshez.

Épp csak megpihentünk, hogy bizonyítható legyen, hogy mi csináltuk az összerakást.

Mint két iker. Szándékosan.

Aztán jött még velünk egy magyar adás vételre alkalmas műholdas berendezés. Ez viszont szakemberre kellett bízni.

Be is kapcsoltuk, de pár percnél nem bírtuk tovább nézni. Még szokni kell.

Tudunk mi úgy is bútort csinálni, hogy nincs előre gyártva. A dolgozó szobába a székem mögé egy kis műhely asztalt raktunk. Hamar kiderült, hogy mivel előzőleg a kanapéhoz méretezve megrövidítettük a lábait ide alacsony. Ráadásként kicsit széles is és elég nehézkes a székem mögött így közlekedni.

Kell tehát egy keskenyebb de magasabb darab. Mivel előzőleg vásároltunk lapokat és maradt belőle ezért levágtuk a szükséges méretet és leélfóliáztuk. Ezúton is köszönet Krisztiánnak az élfóliáért amivel kisegített miket a barkácsbolt zárórája után.

Egy előző ikázás alkalmával előrelátóan magunkhoz vettünk 4 lábat. Ezt már másnap egyedül is fel tudtam rakni.

Katit már a kész, helyére tett asztal fogadta.

Ha a polchoz viszonyítod látható a különbség. A nagyobb rend csak azért van rajta mert a magassága miatt a dobozokat mind alá tudtam gyűrni.

Egyre több az olyan helység a házban amin már nem akarunk változtatni érdemben. Ennek épp ideje mert jön a kert szezon és ott rengeteg meló vár ránk. Stay tunded.

Írta: Feri Címkék: ajándék szerelés utazás Kommentek: 2 hozzászólás
Share on Tumblr
 
jozsazsu 2015. Mar. 31. 15:04
Nagyon ügyesek vagytok. Cicamamáról nem is beszélve. Kedvem támadt nyomban helyszíni szemlét tartani.
Anya 2015. Apr. 03. 22:06
Fantasztikus, hogy milyen szépen haladtok illetve lassan már teljesen kész vagytok. Nagyon édes a cicus ahogy szépen ismerkedik az új világgal.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1)  (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo