Barcelona Marathon

Hivatalos nevén Zurich Marató Barcelona. Ezt csináltuk meg március 15-én. De a történet sokkal előbb kezdődött. Kb. másfél évvel ez előtt lefutottuk az első félmaratonunkat, tavaly szeptemberben Budapesten én a harmadikat Kati a másodikat. Elég jól ment mindkettőnknek. Szinte az nap fel merült, hogy tovább kéne lépni. A tovább lépés pedig egy maratont jelentett mindkettőnknél. Kinéztem egy tavaszi versenyt és fűtögettem Katit, hogy menjünk. Nem kellett sokat. De egy maraton már komolyabb felkészülést igényel és ezt el is kezdtük tavaly ősszel. Szépen emeltük a távokat és feszegettük a tempót, kísérletezgettünk a frissítőkkel és futás közbeni energia bevitellel. Aztán jött Marci és vele rengeteg hazarepülés de ekkor már a futócipő volt az első amit beraktunk a bőröndbe. A dolog egészen odáig fajult, hogy csak idén február végéig lefutottunk 350 km-ert. Felkészültünk no. Aztán a verseny előtt jött a pihenő időszak, hogy kicsit regenerálódjunk az edzések fáradtságából. Ez nagyon nehéz volt mert előtte heti 4-5-öt futottunk és ebből hirtelen kirántva nem találtuk a helyünket. És ami még gonoszabb dolog, hogy előbb Kati majd én is enyhébb megfázással, torokfájással kezdtünk küszködni és erre mi a futást használjuk mint gyógyírt. De most nem lehetett egy jó izzasztót futni. Nem is akart múlni a nyavalya. Ez annyira letörte a hangulatom, hogy nem is vártam a versenyt pedig előtte általában jól be vagyok sózva és nagyon mehetnékem van.

Ezzel a hangulattal repültünk el Barcelonába. Péntek dél körül értünk oda és mivel már az nap fel lehetett venni a rajtszámot és a start csomagot ezért úgy döntöttünk, hogy ezt letudjuk. Ahogy kiszálltunk a metróból és felcaplattunk a lépcsőn azonnal láttuk a befutót és a készülődés nyomait.

Elég kezdeti stádiumban de nekem ennyi is elég volt, hogy megjöjjön a hangulatom. Viszont a nyavalyáink nem akartak múlni és ez nagyon aggasztó volt. Én aránylag kevésbé merültem bele a takonykórba de Katit nagyon elkapta. Elég siralmas állapotba kerültünk és csak azt reméltük, hogy nem lesz rosszabb és akkor legalább el tudunk indulni ha nem is tudjuk kihozni magunkból a teljesítményt. Volt még egy nap a versenyig ezért jól bevásároltunk innivalókból és kellemesen izzadva próbáltunk pihenni. Szombaton még volt egy program. A versenyzőknek járt egy tányér tészta korai vacsoraként és erre el is mentünk. Kétszer. Na nem a kajából repetáztunk csak a metrózásból. Hogy el tudjam magyarázni tudnod kell, hogy úgy tudják egy ilyen tömeg versenyen mérni mindenki idejét, hogy mindenki kap egy csipet ami a nevéhez, rajtszámához van párosítva. Ezt a csipet érzékelik az elektromos áthaladó kapuk és a start/cél kapu is természetesen. Így tudják, hogy ki mennyi idő alatt futotta le a távot. Ezt a csipet és a rajtszámot gondosan otthon hagytuk, nehogy baja essék vagy elvesszen. Viszont gyanús volt, hogy amikor átvettük nem volt leolvasó (vagy csak nem vettük észre), hogy le tudd ellenőrizni, hogy tényleg hozzád van kötve az adott csip. Hát ezzel mentünk vissza szombaton a verseny központba mert akkor már láttuk, hogy hol lehet leolvastatni. Aztán tűztünk vissza a szállodába pihenni mert a kora rajt miatt még korábbi kelés volt esedékes.

Elég zaklatott alvásból rántott ki az ébresztő bele a dermesztő valóságba. Dermesztő hideg volt de legalább nem esett mint előző nap. Sokat beszéltünk róla, hogy miben kéne elindulni. Mert ha nem öltözik be eléggé az ember akkor nem tud bemelegedni de ha túl sok ruhát vesz magára akkor az nagyon tudja zavarni már egy normális hőmérsékleten. Ezt egyébként a verseny videót visszanézve elég sokan elszúrták. Abban maradtunk, hogy a startnál lehet fázni inkább mint a napos részeken szenvedni a túl öltözöttségtől. Lesz elég szenvedni való a nélkül is. És ez nagyon jó döntésnek bizonyult mert kristály tiszta, kellemesen belangyosodó, a napos részeken egy kicsit meleg időben mentünk végig.

Nem untatnálak a részletekkel de azt a tanulságot le lehet vonni, hogy aki még soha nem futott ilyen távot az nem tud fel készülni rá. Hiába futottunk rengeteget előtte közte sok hosszút is ami 30-35-ik kilométer után következik azt meg kell tapasztalni ahhoz, hogy tudd mire kell készülni. Az hogy van még energiád de hiába adod ki a lábadnak a parancsot a futó mozgásra ott alul valami egész más történik. És bekövetkezik az az állapot amikor már nem érdekel milyen tempóval csak be szeretnél érni. És nagyon hosszú tud lenni akkor minden kilométer. Hiába futottam le az első felében az eddig legjobb félmaratonomat úgy, hogy semmi fáradtságot nem éreztem, sőt jócskán vissza is fogtam magam és élveztem még a futást a 30. kilométer után is bőven, meg kellett tapasztalnom, hogy ez bizony nem hasonlítható semmi addig tapasztalt futó élményhez sem. Persze a cél után jött az euforikus érzés és remek szervezésnek köszönhetően rengeteg frissítő majd realitás, hogy bizony a járás is komoly gondot okoz. Szépen elbicegtem a megbeszélt találkozó helyre ennek a szökőkútnak a sarkára és leültem két üveg vízzel és vártam Katit.

És amikor megjött akkor lehetett átbeszélni az élményeket. Mert volt bőven. Kezdve rögtön a remek hangulatú rajttal.

Egészen addig, hogy ki hogy szenvedett a befutóhoz közeledve. De ezzel közel sem volt vége. Még vissza kellett jutni a szállodába és onnan meg haza. A metró tele volt zombiként mozgó tömegekkel és még másnap a reptéren is volt akin egyértelműen látszott, hogy mivel töltötte a vasárnap délelőttjét. A repülő út sima volt csak azt taglaltuk, hogy miért nem az automata váltós kocsival jöttünk és ki fog vezetni hazafelé mert én elképzelhetetlennek tartottam, hogy be tudjam nyomni a kuplungot. Szerencsére Kati tudta abszolválni a feladatot. Azt hiszem, hogy még soha nem szálltunk ki utolsóként repülőből és ennyire még sosem kerültük a lépcsőket mint az nap.

Azóta mind ketten jobban vagyunk sőt ma már azt taglaltuk, hogy nem kéne visszavenni az edzésből ha már ilyen jó formában vagyunk, hogy a következő maratonunk jobban sikerüljön. De ez nem mostanában lesz.

Írta: Feri Címkék: futás utazás verseny Kommentek: 1 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Anya 2015. Mar. 27. 00:00
Hát ezen is túl vagytok. Jó érzés.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo