Még karácsonykor vendégségben ettünk finom sajtos falatkákat. És az mégsem járja, hogy évente csak egyszer jutunk hozzá. Tehát magamra vállaltam a kihívást és elkértem a receptet. Már csak a megfelelő ürügyet kellett megtalálni, hogy süthessek ilyet. Az ürügy meg is érkezett menetrend szerint egy társasozás formájában. Tehát viszünk a vendégségbe sajtost. Ez volt a terv.
Mivel ez egy hosszú kifutású konyhai matatás plusz a sűrű futóprogramunk okán már csütörtökön nekiálltam, hogy szombatra prezentálni tudjak. Ez volt a könnyebbik része. Fogtam a hozzávalókat és bevágtam a gépbe. Az az napi melót már a dagasztó elintézte.
Beleszedtem egy kis tálkába és be a hűtőbe.
Másnap innen folytatódott a sztori. Az egy nap elég volt még a hűtőben is, hogy szépen dagadni kezdjen a tészta. Jöhetett a processzálás. Meglepően könnyen nyújtható ez az anyag, az porciózás már kicsit körülményesebb de már vannak a fejemben tervek, hogyan fogom legközelebb átalakítani a műsort. Azért szépen fogyatkozott a kinyújtott felület ezzel párhuzamosan szaporodott a tepsin matéria.
Szépen megtelt a besütőpapírozott két tepsi, kézmosás után túrhattam egy harmadikat és papírozhattam azt is. Ezt nem panaszképpen említem. A harmadik is majdnem tele lett.
Jöhetett a művelet látványpékség része.
Igen a sütő ajtóban futócipő tükröződik. Mivel nem volt még tapasztalat ezért jó rövid időkre állítottam a sütőt majd szépen adtam mindig hozzá gondosan figyelve, nehogy tönkre tegyem az eddigire már nem kevés munkát. De a végeredmény magáért beszél.
Természetesen nem tökéletes, de a szükségszerű azonnali teszt azt mutatta, hogy nincs nagy gond a termékkel. Jöhetett a vendégeskedés. Nem jött. Illetve nem úgy.
A vendéglátóink 50%-a lebetegedett. Szerencsére a másik fele, azaz Gabi jól volt, jött a telefon, hogy nem lehetne-e nálunk a vendégség. Ilyesmire még soha nem mondtunk nemet. Volt egy fél óránk, hogy kitakarítsunk amit az éppen aktuális szerelés végére terveztünk. Nem csináltunk nagy ügyet, rendet raktunk a nappaliban és a konyhában és gyorsan összeporszívóztam. A vendégség egyébként egy ebéd meghívással kombinált társasozás volt így az ebéd konyhánkba röppent, majd az ebéd után az asztalra tettük a sajtost. A végeredmény magáért beszél.
Ennyi maradt nekünk mikor szétszéledt a társaság. És nem csak ez volt az asztalon. Ez sem érte meg a másnapot Mivel az utánpótlás csak elhatározás kérdése, nem estem kétségbe, hogy mind elfogyott. Ismétlés következik. Most már csak valami ürügyet kéne találni.