Annyi minden történt az elmúlt pár hétben amiről mind be akartam számolni de időhiány vagy egyéb okokból nem sikerült, hogy most egy jó kis vegyes felvágottban jönnek az események.
Kezdjük azzal, hogy Gábor megint rendelt valamit és megkért, hogy vegyem át neki mert ezek a szállítások mind munka időben jönnek. Én bárhol tudok dolgozni ahol ott a gépem és tisztességes net van, így ez nekem nem volt gond. Szépen átmentem a remélt szállítási időben és vártam. Egészen addig míg Gábor is elszabadult a kórházból és hazaért. És nem sokkal később meghozták a bútort. Az előző szerelésből már bebizonyosodott, hogy ketten nem kétszer gyorsabban szerelünk össze bútort hanem lényegesen gyorsabban ezért most nem is kellett ajánlkoznom, azonnal nekiláttunk.
Mivel a hozzáadott rajz nem volt túl részletes ezért elég sokat vakartuk a fejünket mire kezdett kirajzolódni, hogy mi is lesz ez. És mivel ez a várt eredményt hozta lelkesen folytattuk.
Itt már lehet sejteni, hogy ez most nem egy szekrény lesz.
Végül szintidőre végeztünk. Szinte hihetetlen, hogy ebben a bútorban egyetlen csavar sincs és mégis igen masszív szerkezet.
Erre az egészre azért is volt időnk mert a verseny előtti héten már nem futottunk szinte semmit. Aztán hazautaztunk, hogy fussunk egyet de előtte feltétlen babázni akartunk, hiszen még nem láttuk a család legifjabb tagját. Ő Natasa és alig több mint egy hónapos. Mármint amikor a kép készült.
A szombatba sokkal több nem is fért és nem is nagyon akartunk mást mert a verseny előtti napon már nem szabad lefáradni. Csak az aggasztott erősen, hogy bár nem riadunk vissza az esőben futástól szombaton szinte végig monszun szerű eső esett. Szinte óránként néztük az időjárás jelentést, hogy mire számíthatunk vasárnap délelőtt. Szinte hitetlen volt, hogy mikor felkeltünk még minden csurom víz volt ami kiadós éjszakai esőről árulkodott de éppen akkor épp nem jött az égi áldás. Már azzal elégedettek lettünk volna, ha a rajtig nem esik mert egy órán át az esőben keresgélni az öltözőt a WC-t, a rajt helyet esőben elég erősen lehűtötte volna a kedélyünket és az izmainkat is. Elárulom ideális hűvös, borús, esőmentes időnk volt végig. A magas páratartalomhoz meg szokva vagyunk. A futás hármunknak jól sikerült, sajnos Nick, az angol srác lesérült és kiállni kényszerült. A család is élvezte a látottakat, és szerencsére fotókat is csináltak. Ömlesztve az általuk készült képek és a verseny hivatalos galériájából szedett pár darab:
Az eredményével mindenki elégedett volt. És én ráadásul belefértem az első ezerbe ami egy közel 8 ezres félmaratonon elég jó. Természetesen ehhez kellett az egyéni legjobb időm, ahhoz meg a jó kis futóóra amivel nagyon pontosan tudtam tartani a kitervelt tempókat.
Hogy milyen szerencsénk volt az időjárással az csak a visszainduláskor derült ki. A délutáni géppel repültünk haza, és amíg vártuk, hogy kiírják, hogy melyik kaputól indul egyszer csak el kezdett sötétedni, és nem azért mert annyira későre járt. Aztán fölénk ért ez.
Majd leballagtunk a kapuhoz de addigra még baljóslóbban nézett ki.
Pár perc múlva el kezdett ömleni az eső, de úgy, hogy a reptéri alkalmazott kinyitotta az ajtót és nem azt mondta, hogy lehet menni a géphez hanem, hogy aki gondolja az menjen. Mivel nem látszott, hogy abba akarná hagyni erősen sietve megközelítettük a repülőt amiben kisvártatva erősen ázott kutya szag kezdett lengeni.