Újrakezdés, mert azt ami előzőleg volt nem lehet folytatni. Az a világ már nincs. Meg próbáljuk felépíteni az új világunkat ami sokszor nem könnyű. Hihetetlen helyekről tör elő a legváratlanabb pillanatokban az újra és újra felismerés, hogy szembe kell nézned a megmásíthatatlannal. De a blog újra kezdésére a mostani pillanat alkalmasnak látszik mert a tegnapi nap eléggé ránk jellemzően alakult.
Elképzelni nem tudom, hogy egyesek hogyan képesek unatkozni. A nap azzal kezdődött, hogy Katinak be kellett menni reggel Londonba. Ezt majd ő elmeséli ha akarja, hogy miért. Hajnalban ment én késő délután szedtem össze az állomáson mikor jött visszafelé. Utána gyors kaja bevitel és nekiálltunk pakolni, miközben megjött András a mosni valóval. A kisszobát tettük fogadó képessé. Összeszokottan ez pillanatok alatt megvolt ami azért fontos mert Katinak indulni kellett dolgozni. Egy kicsit korábban, hogy útba ejthessük a szavazó helységet és leadjuk a voksunkat az Európai illetve önkormányzati választással kapcsolatban. Itt jegyezném meg, hogy nekem nagyon tetszik az angol rendszer, hogy csütörtökön van a választás így nem cseszik el egy hétvégi napodat ezzel.
Kati jobbra munkába én balra a postára feladni egy sürgős levelet. Szerencsére eszembe jutott, hogy ha már ott vagyok akkor a töröknél némi extra kaját intézzek itthonra. Innen visszarongyoltam, hogy kiporszívózzak gyorsan és neki álljak mosogatni, hogy a lakás fogadó képes legyen. Közben megjött András a kimosott ruhákért. Nem rég költöztek ide a közelünkbe a barátnőjével Natival és még nincs mosógépük így egyértelmű volt, hogy felajánljuk, hogy moshatnak párat nálunk amíg sikerül venniük egy mosógépet. Ezután volt, pár percem mielőtt átmentem volna vigyázni Szabolcsék kislányára egy órácskát. Remek móka volt. Közben ment az egyeztetés, hogy ki mikor lesz szabad, hogy el tudjunk menni Gáborral hármasban futni. Én szabadultam leghamarabb nem sokkal később Kati és számolgattuk, hogy ha Gábor még nem tud eljönni a kórházból akkor összetudjuk szedni Krisztit a buszmegállóban aki pár napot nálunk vendégeskedik. Végül hiába késett a busz elég jelentőset Gábor még nem szabadult a melóból így el tudtunk menni a vendégünkért a városba. Végül kiderült, Gábor beszorult a melóba így csak ketten megyünk futni. Viszont a késés azzal az előnnyel járt, hogy nem áztunk meg épp csak egy kis vizet kaptunk az indulásnál. A futást viszont mindenképpen meg akartuk ejteni mert előző nap két versenyre is jelentkeztünk, egy félmaratonra illetve az igen csak közeli 30km-es North Down Runra. És arra bizony edzenünk kell. Ez nálam úgy néz ki, hogy tegnap megfutottam az egyéni legjobbamat a szokásos folyóparti 15km-en, így ma jó fáradt lábbal megpróbáltam elképzelni milyen lehet 21-ik kilométer után, mert eddig ez volt a legtöbb amit futottunk.
Szerencsére elégé lehűlt a levegő így legalább a melegtől nem szenvedtünk viszont megjött az esős évszak így a sártól erősen. Ezután már csak nyújtás, fürdés, vacsora. Így töltjük ki a csendes kisvárosi napjainkat. Valamikor még dolgozni is kéne, na az ebbe a napba már nem fért.
Nem állítom, hogy sűrűn leszek képes írni ezután már de majd igyekszem felvenni a fonalat. Téma lesz mint látható. Tényleg, hogyan lehet unatkozni? Úgy kipróbálnám egyszer.