Köszönöm, hogy ismerhettelek. És akik ismertek mind tudják, hogy mennyire jó ember voltál. Köszönöm mindazt amit értünk tettél és nem kevés az. Az űr amit hagytál betölthetetlen és megérthetetlen. Tudod az ilyen mindig másokkal történik a tévében és nem velünk. És most itt állunk és hirtelen értelmetlen minden.
Tudod én azt hittem, hogy az élettől kapott pofonok megkeményíttek de nincs keménység amivel ezt ki lehet bírni. És amit én érzek az semmi ahhoz képet amit egy anya vagy egy testvér érez. Ígérem neked, hogy vigyázok rájuk bár úgy ahogy te tennéd nem lehet.
Nincs elég könny, nincs elég szó, nincs elég betű. Majd megpróbálunk úgy tenni, mintha minden menne tovább. Beszívjuk a levegőt és kifújjuk, és egyik lábunkat a másik elé tesszük. De már semmi nem lesz olyan mint azelőtt.
Annyi minden jónak kellet volna történni veled még. És annyi mindent kellene még megbeszélnünk, és annyira nehezen tudom elmondani neked.
Nem búcsúzás ez mert nem mentél el csak nem találunk pedig itt vagy mindenben és bennünk. Nem fejezem be csak abbahagyom egy időre.
Hiányzol Öcsi, Tesó, Gábor.