10, 25, 30

Mielőtt a kifejteném a számmisztikus címet, szót kell ejteni még az előző posztból kimaradt sztoriról. Az első túrázós nap estéjén sorba álltunk a fürdéshez. Gábor ment elsőnek és azzal az eredménnyel jött ki a zuhany alól, hogy nem lehetett elzárni a csapot, eltört benne valami. Szerencsére mi is meg tudtunk még fürdeni de a zuhanycsap továbbra is eresztette magából a hideg vizet erősen. Hiába volt késő, kénytelenek voltunk a házigazdát riasztani, mert ez egy egész éjszaka alatt jelentős víz mennyiség lett volna és itt el tudom képzelni, hogy nem olcsó a víz. A probléma csak az, hogy amikor visszaérkeztünk a futásból akkor jöttek meg a házigazdáék, és enyhén szólva sem jártak egyenesen. Valami buliból érkeztek éppen. Tehát adva volt egy megoldandó probléma és egy koncentrálásra kevéssé alkalmas házigazda. Több mint egy órán át kereste az zuhany elzáró csapját és nem találta meg, feltételezem nincs is. Végül gyorskötözővel leszorította a csap karját és így csak alig folyt. Ezt ő megfelelő megoldásnak gondolta, mi mindent megtettünk. Csak mikor vissza érkeztünk a vacsiból, a nagy csendben realizáltuk, hogy a csöpögés bizony az ajtón át is erősen zavaró. Végül törölközőkkel csillapítottuk a hangot és így kibírható volt. Másnap reggel már reggelinél elkapott minket az eső. Így a mászás szintén nem jöhetett szóba, amint kicsit jobb lett az idő azért fagyizni lementünk és mire onnan visszaértünk már új csap volt a zuhanyzóban.

Ideje kifejteni a 10-est. Amióta itt vagyunk már ötször futottunk. És minden alkalommal nagyjából 10 kilométert. Előzőleg ez nem volt tervben mert attól tartottunk, hogy a futás másnapján nem fogunk tudni jól mászni mert a fáradt láb megakadályoz ebben. Most úgy tűnik, hogy egy 10-estől nem fáradunk el. Ez jó tapasztalat mert a mászó túráinkon eddig mindig nagyon keveset vagy semmit nem futottunk.

Egy ilyen 10-es után mentünk el mászni amikor végre jó idő lett, pénteken. Itt Gábor is kipróbálhatta milyen is a mászás. Erről őt kell majd megkérdezni, nekem úgy tűnt, hogy élvezte. Erre utalhat, hogy már az iránt érdeklődött, hogy lehetne olcsón mászócipőt venni. Mivel előző két nap futottunk ezért egy nap igazán kimaradhatott, így korán le tudunk menni vacsizni. A korai vacsi következtében szép hosszú esténk lett.

Jöjjön a 25 és 30. Ha te ismered a Hanabit akkor a következő pár mondatot átugorhatod. Hanabi japánul tűzijátékot jelent. És ez a neve egy kártya játéknak is. Kati kapta karácsonyra és az egyik kedvencünk. Abban különbözik lényegesen, hogy nem egymás ellen kell játszani, hanem összefogva egy közös cél érdekében, és abban is, hogy te a saját lapjaidat nem láthatod csak a többi játékosét. Így kell a kezedben levő lapokból kirakni a 5 színt úgy, hogy minden szín 1-től 5-ig sorban egymás után kerüljön. Ha nem jó lapot próbálsz letenni a sorba akkor az hiba és max 2-őt lehet hibázni! Segítségeket lehet adni egymásnak de csak annyit, hogy ez vagy az a lapod milyen színű vagy számú és ebből egyszerre csak egyet. Például az két szélső lapod piros. És ezek a segítési lehetőségek is számolva vannak és nagyon kevés van belőlük. Így kéne kirakni sorban egymás után 5x5 lapot. Játszottunk már vele sokat és jellemzően 18-21 közötti lapokat  tudtunk kirakni. Esélyt sem éreztünk rá, hogy több legyen. A hosszú este lehetőséget adott a játékra és sikerült úgy látszik úgy összeszokni, hogy kiraktuk a 25-öt! Ez annyira hihetetlen volt, hogy kénytelen voltam lefotózni az egyszeri alkalmat.

hanabi

Mondtam is, hogy nyugodtan elfelejthetjük innentől ezt a játékot mert ennél már csak rosszabb lehet.

Van a Hanabinak egy nehezítése bele lehet keverni olyan lapokat amiknek csak a száma adott, de a színe az joker, azaz amikor segítséget adsz, hogy ez és ez a lapod ilyen vagy olyan színű akkor ezeket a joker színeket is hozzá kell adnod. Azaz a ilyenkor nem lehetsz biztos benne, hogy a meg jelölt lap az adott színű lehet ilyen szivárványos is. És ráadásul azt a sort is ki kell rakni, így már 30 lapot kéne sorban elhelyezni az asztalon. Gondoltuk ha már nem érdemes meg ismételni az előző játékot keverjük bele a szivárvány kártyákat is. Kiraktuk a 30-at. Sosem fogom megtudni, hogy megcsinálta e már más társaság is egymás után a 25-öt és a 30-at de nem lehetett sokszor mikor a sima 25-öt is szinte lehetetlen elérni. Nyilván szerencsés osztás is kellett hozzá. Ja és persze le kellett fényképezni!

hanabi

Szombaton is remek idő volt és másztunk is, jókat, és persze futottunk is este. Két mászó nap után gondoltuk kiránduljunk egyet és mutassuk meg Gábornak a környék szép helyeit, így vasárnap elmentünk kirándulni.

Sötétedésig mentünk, így az nap nem maradt idő futásra de nagyon szép helyeken jártunk. Meg akartuk mutatni Gábornak azt is ahol tavaly belefutottunk a narancsfa virágzásba de már nem emlékeztünk jól, hogy az melyik túránkon volt így egy egy másik irányba indultunk és ott sajna egy fia narancsfa sem volt. Este nyomozni kezdtünk a blogon és a képeink között, hogy merre kellett volna menni és nagyjából ki is derítettük.

Másnap picit lerövidítettük a mászást és újra elmentünk kirándulni immáron a jó irányban de a fák bár tele vannak bimbóval, még nem virágoznak. Viszont itt találtam az egyik fa alatt az általam tapasztalt legédesebb narancsot. Ezután elég nehéz lesz értékelnem az Tesco-ban kapható narancsokat. És jó eséllyel nem tudunk kiló szám venni, hogy minden nap ihassunk frissen facsart narancs levet mint itt.

Kedden fájó szívvel kiraktuk Gábort a reptéren. Ha már elmentünk odáig akkor már menjünk egy ottani mászóhelyre, gondoltuk. Itt egy elhagyatott félig kész lakóparkon kellett átmennünk. Az boltívet megcsinálták a bejárathoz, de helyre már nem állították miután vélhetően egy teherautó nem jól mérte fel a magasságát.

Szomorú látvány volt, a csodás tájban egy ilyen megsebzett darab. Kati megírta, hogy milyen izgalmak kísérték Gábor haza útját. Mire kiderült, hogy elért minden repülőt rendben addigra annyira késő lett, hogy fel kellett tenni a kérdést, hogy fagyi vagy futás mert fagyival a hasban nem vállalkoztunk rá. A futást választottuk.

Ma igazi henyélős napot csaptunk csak fagyizni mentünk le, bepótoltuk a tegnapit. Most már csak a vacsora van hátra. Na meg pár mászó nap amit majd igyekszünk kihasználni.

Írta: Feri Címkék: mászás futás Spanyolország Kommentek: 0 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (17) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1)  (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (15) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (19) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (22) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (36) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (87) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo