Ilyen eddig még nem fordult elő és lehet, hogy nem is fog a jövőben sem, de most megtörtént. Illetve régen, amikor Kati eltörte a lábát és sokáig gipszben volt, akkor. De most már túl vagyunk rajta és mindenki aránylag jól viselte. Illetve én nem annyira, de erről kicsit később.
Hétvégén Kati sajnos dolgozott és nem ért rá. Viszont az első félmaratonom után megígértem magamnak, hogy fogok futni egy olyat kellemes, száraz időben is. Mert hogy az első alkalommal nagyon csúnyán kikaptuk az időjárást és igen csak túlélő futás jellege volt a dolognak. Szóval Kati nem ért rá de a hétvégén rendeztek egy félmaratont itt a közelben és szép idő is ígérkezett! Tudtam, hogy cserbenhagyás ha nélküle indulok de nagyon el akartam menni. Úgyhogy elővezettem a témát és Kati nagyon megértő volt, persze mellette nagyon sajnálta, hogy nem tud jönni. Taktikusan ezt a péntek esti 10-es klub futás környékén adtam elő amikor azért nem fájt annyira.
Másnap, azaz szombaton elmentem Kati nélkül a parkrunra. Gáborral oda kocogtunk bemelegítés gyanánt na meg utána vissza levezetésnek. Így szombaton is sikeredett egy bő 10-es. Vasárnap aztán kelés hajnalban mert a vacillálásom miatt lekéstem az előnevezést, így korán oda akartam érni, hogy ezt a helyszínen megejthessem. Szerencsére nagyon közel volt a verseny, 20 perc alatt ott voltam kocsival. Megkaptam a rajtszámomat és mehettem átöltözni. Sajnos a rendezés hagyott némi kívánni valót maga után így a kocsiban öltöztem át. Szép lassan befutottak a többiek is, így gyorsan telt az idő.
A futást viszont nagyon elrontottam. Egyrészt azzal, hogy közvetlenül előtte két nap is futottam és nem is keveset. Így elég fáradt lábbal indultam. Sajnos erre csak féltáv környékén jöttem rá, hogy az elején tartalékolni kellett volna. Így a végére nagyon lelassultam és megalázóan mentek el mellettem a többiek. Eléggé lestrapálva értem célba.
Azonnal nyomtam magamba a cukros dolgokat, ami szerencsére volt a célban. Ugyan két perccel jobb időt futottam, mint ősszel de tudom, hogy lehetett volna ez még lényegesen jobb. Erre kell még bizonyítékot szerezni, úgyhogy azóta megint nézegetjük a verseny naptárat. Na meg Kati is tartozik még magának egy száraz, száraz langyos, enyhe szellős fél maratonnal.
Gábornak lényegesen jobban sikerült a verseny.
Persze ő is jól kifáradt, ezért meghívtam krumplis nudli ebédre, hogy az elveszett kalóriákat egy kicsit visszapótoljuk. Erről tervezek még írni.
Most van egy ilyen érem és rajtszám is kirakva a polcra, sajnos ebből csak egy.
Mindent egybevéve jó buli volt ismét. Lassan kezdek felépülni, így ma sikerült egy nagyobbat is futni bár a folyópart sajnos még nem alkalmas a tempós futásra és az időjárás előrejelzéseket figyelve egy darabig ez nem is fog változni. Így marad a klub futás meg a parkrun. Pedig kéne hosszabbakat, hogy jobban fel tudjunk készülni mindketten következő félmaratonra.