Váratlan első nap

Tegnap mikor megírtam a posztot, hogy jöttünk síelni nem gondoltam, hogy egy napon belül újra írni fogok. Mert mit lehet írni egy átlagos síelős napról? Lecsúsztunk, fellifteztünk és ezt egymás után 10-20-szor. Nem túl érdekfeszítő. Így indult a mai nap is, de fordulatosabb lett mint reméltük.

Korán kelés sikerült, hamar a parkolóban voltunk. Szedegettük elő a cuccokat a kocsiból, mikor megláttam, hogy a sícipőm megfáradt egy kicsit. Nem mai darab. Próbáltam utánaszámolni, hogy mikor vettem de nem sikerült. Egy biztos ez az első sícipőm. Nem követem a divatot, nem érdekel ebből a szempontból, a célnak megfelelt, tehát használtam a cipőt. Az biztos, hogy több mint 25 éves (megkockáztatom a 30-at is). Nem csoda, ha megpihent.

Mind a két fele több helyen elrepedt. Gondoltuk, talán kibírja a mai napot és este miután lejöttünk a hegyről megnézzük a helyi boltot, hogy mi a választék. Beszálltunk a felvonóba és kezdtem szorosabbra kapcsolni, ahogy az ilyenkor szokás. És ezt a feszültséget már nem bírta szépen megnyíltak a repedések. Egyértelmű lett, hogy ezzel nem lehet kockáztatni, bármikor még jobban eltörhet és akkor már szétesik. Így hát első utunk visszavezetett a völgybe, a síboltba. Szerencsére ezt még kibírta. Sajnos még dübörög a szezon nincsenek nagyon leárazva az idei modellek. Félve fordítottuk meg az árcédulákat de szerencsére volt olyan ami abba az ársávba esett amit lefelé jövet kigondoltunk, hogy hajlandóak vagyunk kifizetni érte. Végül a választás nem a legolcsóbbra esett.

Le sem vettem. A lécet szépen hozzá igazították az új cipőhöz, és mehettünk is utunkra. Ekkor jöttem rá, hogy miért kellett volna már rég lecserélni a cipőt. Ég és föld volt a kettő között, az új úgy tartja lábamat. Az egyik legjobban elköltött 200 euró volt. Remélem ez is bírja majd jó sokáig.

Miután ez megvolt indultunk újra felfelé a kabinos felvonóval a csúcs felé. Ez egy három szakaszos felvonó, két közbülső állomással. Rögtön az elsőnél szállítottak ki mindenkit. Kiderült, hogy a középső szakasz nem működik. Innen csak egy út van lefelé, vissza a völgybe. Ekkor már dél felé járt az idő tehát szavaztunk magunknak egy ebédet.

Ezzel nem volt gond azon kívül, hogy mi jobb császár morzsát csinálunk. De azért nagyon nem kell sajnálni minket. Mármint ezért. Az már jobban fájt, hogy a felvonóval még mindig nem lehetett visszajutni a sípályákig. A megfejtés az lett, hogy fel kellett buszozni az első pontig ahonnan már el lehetett érni az felvonókat. Erre a buszra vártunk elég sokat. Ez nem annyira kényelmes sícipőben még ha az olyan szuper is mint az enyém. Aztán a rendkívül kanyargós szerpentinen kapaszkodni és közben fogni a léceket is és mindezt úgy, hogy nem igazán van talajfogásod a lábaddal, nos nem volt jó. De legalább fent voltunk és tudtunk újra csúszni. De előtte még kellett sétálni pár tíz méter egy úton. Na itt lehet olyat mondani bátran, hogy utat vágtak a hóba.

hófal

Sajnos ekkor már elkezdett újra esni a hó, és hozzá lett szél is. Így rendesen lefagyott az arcunk, a mimikám erősen szűkült. Mentünk erre, mentünk arra és kezdtünk ismét fáradni ahogy az első napon szokott lenni. Így kitaláltam, hogy menjünk fel újra a csúcsra, ott van egy síszerviz, és öt perces javítást ígérnek élezésre és talp rendbe tételre. Ezt már tavaly meg akartam csináltatni, de mindig olyan volt a tömeg és ebből adódóan a várakozási idő, hogy végül is elmaradt. Gondoltam most nincsenek sokan a pályákon, hátha nem kell annyit várni. Senki nem volt a szervizben. Azonnal nekiláttak a dolognak. Mire átértem a kiadó oldalra lehámoztam magamról a ruhákat, hogy ne izzadjak meg nagyon addigra vehettem is vissza mert kész volt a léc. Nem volt 5 perc. Az új cipő és megújult léc, olyan élményt adott, hogy bár nagyon fáradt már a lábam újra kedvem támadt síelni, és így nem lefelé indultunk, ha nem más pályákon csúszkáltunk még előbb párat. Aztán végképp elfogytunk, és az idő is egyre cudarabb lett, így nekiálltunk a hazavezető útvonal kombinációnak. Ez azt jelenti, hogy fel kell menni a csúcsra onnan lecsúszni egy csákányos felvonóig onnan lecsúszni egy kabinosig aminek a tetején kezdődik a levezető út. Ez még közel 10 kilométer síelést jelent fáradt lábakkal. Ez már nem a stílusról szólt, hanem a hazajutásról.

Még elindultunk, hogy vegyünk valami inni valót a közeli kis városkában. Az úton egyszer csak furcsán állt két kocsi és villogott a vészjelzőjük. Szerencsére nem egy újabb baleset volt hanem az útra dőlt pár fa amik nem bírták a hó súlyát, és ezeket pakolták el gépekkel, így csak egy sáv volt járható. Az volt a mázlink, hogy pont mögöttünk jött egy helyiérdekű busz így hamar tovább engedtek, pedig szemben már hosszan állta a kocsisor. Még visszafelé is megcsodálhattuk a kidőlt fák darabjait.

Ekkor már esett rendesen a hó és mikor este elmentünk kajálni már kezdett megállni az úton. Ráadásul ezt ígérik egész éjszakára meg nagyjából holnapra is. Kicsit aggódom a holnap reggeli útviszonyok miatt arról nem is beszélve, hogy a pályák sem lesznek a toppon.

Ennyit arról, hogy ma nem akartam írni. Amikor van idő és szeretnék írni akkor nem nagyon van téma, de mikor nem gondolok rá akkor szembejön.

Írta: Feri Címkék: síelés tél Kommentek: 1 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Anya 2014. Feb. 11. 19:13
Szóval ez a nap már nem mondható unalmasnak.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (20) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (17) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1)  (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (15) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (19) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (22) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (36) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (86) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo