Készülünk síelni, ezért bementünk a városba a múlt pénteken, hogy váltsunk eurót. Ahogy sétáltattunk az utcán elmentünk egy konyhai cuccokat árusító bolt előtt. Valahogy beugrott a múltkori tészta készítési akciónk, amikor is nem volt itthon metélt tésztánk és hűen magunkhoz nem elszaladtunk venni, hanem csináltunk. Már akkor felmerült bennünk, hogy jó lenne egy tészta nyújtó és szeletelő gép. Kérdeztem Katitól, meg kell e várni, hogy valamelyikőnknek születés vagy egyéb napja legyen vagy vehetünk ilyet soron kívül. Aztán megnéztük a egyik helyen a váltási árfolyamokat (nem voltak jobbak mint a postán) és visszafelé bekanyarodtunk a boltba szinte kérdés nélkül. Aztán kicsit megnyugodtunk, mert nem volt ilyenjük.
Tovább mentünk a posta felé, hogy ott megejtsük a váltást. Persze járt az agyam tovább és beugrott, hogy az árkádok alatt van egy speckó konyha cuccokat tartó üzlet. Nem volt megállás a lejtőn. A váltás után kérdés nélkül mentünk oda. Nem az volt a kérdés, hogy van e nekik, hanem hogy hányféle. Tanakodtunk, hogy mi legyen miközben mind ketten tudtuk, hogy nem jövünk el üres kézzel. És így is lett, végül is ezzel a legolcsóbb dobozzal tértünk haza. A tetején egy cakkos tésztavágó van.
Szépen félre tettük mert péntek futónap, abba nem fér bele tészta gyártási kísérlet. Nem is bontottuk ki, csak másnap.
A cakkvágó azért kellett mert már az üzletben, már a gépek nézegetése közben nagyra törő tervek születtek, úgy mint például ravioli gyártás.
Másnap, azaz szombaton megkérdeztük Gábort van e kedve kártyázni. Nem is értem miért kérdezzük ezt meg mindig, még sosem mondott nemet, egyszerűen csak szólni kéne neki, hogy este kártyázni fog. És az nap este tészta gyártás volt még tervbe véve. Mivel semmilyen tapasztalatunk nincs a dologgal kapcsolatban ezért szépen egybe csúszott a kettő és Gábor is beszállt a tésztagyártásba. A dagasztó gép szépen meggyúrta a tésztát, az sima ügy. Aztán használatba vettük a nyújtó gépet.
Hamar kitapasztaltam, hogyan kell bánni vele. Gyorsan szaporodtak a szép egyenletes kinyújtott tészta csíkok. Amíg én ezt csináltam Kati meg Gábor nekiállt az így kinyújtott darabok segítségével a ravioli gyártani.
Csinos kis párnácskák lettek, finom pörkölt gombával töltve. Mentek is a fazékba.
A tészta másik feléből mákos tésztát akartunk gyártani, hogy ne csak a nyújtást részét próbáljuk ki a gépnek. Mire kifőtt a ravioli az is kész lett. Igen a ravioli még gőzölög!
Ott még van finomítani való a gyártási folyamaton, de már sejtem, hogy hol vétettünk, nem hagytuk, hogy száradjon egy kicsit a kinyújtott tészta, túl gyorsan szeleteltem fel. Így némileg összeragadt, de mákos gombócot még úgy sem ettem. Konklúzió: ilyet fogunk még csinálni mert baromi egyszerű és ha az alapok rendben lesznek akkor lehet majd variálni és érdekes dolgokkal kísérletezni. Rengeteg alap hibát követtünk el, de ez a tanulás útja.
Hogy a hétvégénk teljesen a tészta jegyében teljen vasárnapra Kati gofrit rendelt, részben a másik gépünk további próbálgatására. Zsuzsitól kaptunk karácsonyra egy szendvics sütőt ami tud ilyet is. (Húst is lehet vele sütni de azt még nem próbáltuk, csak a melegszendvics részt.) Mi sem egyszerűbb, a dagasztó gép tud keverni is így hát újra használatba állítottuk, csak beledobáltam a hozzávalókat és kész is volt a nyers gofri tészta. Szépen kivártuk a pihentetési időt majd nekiálltam sütni. Az előző hasonló gépünk ami egy hús sütésbe bele is halt később, legalább 10 percig sütött egy adagot, de inkább tovább és még akkor sem volt tökéletes az végtermék állaga, így tehát felkészültem egy hosszadalmas procedúrára. Ehhez képest ez a gép 3 perc alatt ropogósra sütötte tésztát.
Mire kettőt fordultam kész is volt az egész. Zsuzsi, kösz még egyszer a gépet, ezt élmény használni is. Na meg a végeredmény is élmény volt.