Miután megírtam a halloweenes futást azon gondolkodtam, hogy most egy jó darabig nem fogok írni mert nem készülünk sehova karácsonyig, nem kertezünk mert tél van, szóval nem fog történni semmi érdekfeszítő. Finoman szólva is máshogy alakultak a dolgok.
Csendesen telt a szombat, mindössze mákos gubát terveztünk készíteni ha jól emlékszem. Bár némileg elmosódtak az emlékeim a szó szoros értelmében. Délután épp a guba készítéshez fogtunk, én felvágtam a bagettet ami kiflihez leghasonlóbb és lehet itt kapni. Azon morfondíroztunk, hogy nem elég szikkadt még, pedig a bagett nagyon hamar ki szokott száradni. Persze angol páratartalom mellett még nem teszteltük annyit. Végül Kati előhalászta a szakácskönyvet, meg is találta a vonatkozó receptet, és szobában olvasta mielőtt kimentünk volna, hogy végrehajtsuk a leírtakat. Egy kis pattanást halottunk a konyha felől. Olyan volt mintha egy műanyag edény eldőlt volna a mosogatóban vagy mint amikor valami melegszik és pattan egyet. Közben a mosógép éppen centrifugázott a konyhában tehát az is lehet, hogy a rázkódás miatt dőlt el valami a konyhapulton nem tulajdonítottunk neki túlzott jelentőséget. Kati kezében a szakácskönyvvel ballagott kifelé és a következő pillanatban a vészjósló hangsúllyal hangzott el a mondat: Feri nagyon nagy baj van. Pillanat műve volt és a konyhában teremtem, ekkor már a fél konyhapadlót víz fedte. Kati villámgyorsan kilőtte a mosógépet, ami bár már csak centrifugázott de ki tudja ugye. Valóban úgy tűnt mintha onnan jönne a víz egészen addig míg az így beállt csöndben meg nem hallottuk a csobogást a konyhaszekrényből. Az ajtót kitárva egyértelmű volt, hogy tényleg nagy baj van, a polcról és az aljából gazdagon folyt ki a víz. Én villám gyorsan a konyhába teleportáltam a felmosófákat és a vödröt. Majd ugrottam a szerszámért és zártam el fő csapot. Ez nem nem ment elég gyorsan mert egy nagyon vén darab, fogóval is nehezen tekerhető, kézzel meg sehogy sem. Még szerencse, hogy amikor évekkel ezelőtt kicseréltem a kád csapot keverősre, akkor el kellet zárni így meg kerestem, hogy hol van és szembesültem vele, hogy nem adja magát könnyen, tehát most nem vesztettem egy másodpercet sem felesleges körökkel. Amikor halottam a csapnál, hogy elhallgatott a surrogás, nem áramlott át már rajta víz visszamentem a konyhába ahol akkor már alig volt száraz terület és egyértelmű volt a padló lejtése mert egyes helyeken centis víz állt. Kati közben menekítette ki a cuccokat a konyhaszekrényből.
Amikor minden biztonságos magasságra került elkezdtük felszedni a vizet. Végül is csak egy fél vödörnyi jött össze de nem tudjuk mennyi folyt le az alattunk lakóhoz aki percekkel később csöngetett. Amikor meglátta hogy felgyűrt nadrágszárral szedjük fel éppen a vizet míg a konyhában kisebb káosz van egyből felmérte, hogy nem szorulunk figyelmeztetésre. Ketten villámgyorsan felszedtük a vizet a könnyen elérhető helyekről, percek múlva már csak nedves volt a padló. Aztán szétrobbantottuk a sarkot is. A polcot bevittük a hálószobába és megpakoltuk a konyhából kihordott cuccokkal.
Amúgy a lakás összes szabad szeglete tele lett a konyhai motyóval. Ez részben azért alakult így, hogy fel tudjunk takarítani mindenhol részben meg a gyors felmérés szerint a konyhaszekrényt szét kell kapni mert a cső ami megadta magát mögötte van. Közben Kati már riasztotta tulajdonosokat, akik azonnal intézkedtek és kerestek egy ügyeletes vízszerelőt. Kár, hogy nem olvassák ezt a blogot mert hálásak vagyunk a villám gyors intézkedésért. Krisztiánt is értesítettük a fejleményekről, részben mert előreláthatólag vizet kell majd nála vételezni kézmosáshoz, vécét leöblíteni, ilyesmi, másrészt játszhat katasztrófa turistát. Mire lejött már száraz volt a konyha nagy része sőt üres is, vártuk a szerelőt. Meg is érkezett nem sokára, majd eltűnt a konyhaszekrényben.
Ugye milyen jó hogy e közben sem felejtettem el fényképeket csinálni.
Az egyébként nepáli srác pillanatok alatt átlátta a helyzetet, hogy itt csodát nem lehet tenni jó eséllyel szét kell szedni a konyhaszekrényt és kell egy darab új cső is ami éppen nem volt nála. Abban maradtunk, hogy mivel a közvetlen vészhelyzet elhárult, másnapra szerez csövet és kicseréli amit ki kell. A srác elhúzott, mi bejeztük a félbe hagyott vacsorát ami mondanom sem kell, hogy nem mákos guba volt, mert erről letettünk azonnal. Még gyorsan felszaladtunk vízért Krisztiánhoz, aztán pilledeztünk a romos lakásban.
Másnap dél körül újra megjelent a vízszerelő és ismét eltűnt a konyhaszekrényben. Míg mi a nappaliban ebédeltünk a konyhából a nepáli szókészlet pikánsabb darabjai hallatszottak. Ugyanis a srác úgy döntött, hogy nem szedi szét a konyhaszekrényt, hanem egy kis résen benyúlva részben a hátsó fala mögött megpróbálja kicserélni a csövet. Tökéletesen megértem. Igaz ugyan, hogy ezt a döntését erősen bánta mikor beejtette a csőkulcsát a szekrény hátsó panelja mögé. Mire megebédeltünk kiszedte. Igaz, hogy közben a hátsó panel némi alakváltozáson ment keresztül, de ez semmiség volt ahhoz képest, hogy az kapta a legtöbb vizet és ez látszott is rajta.
Eközben előkerült a bűnös csődarab is.
Ilyen flexibilis csővel van összekötve a fix cső a csappal illetve most már szép fényes újjal. Erre egyébként azért van szükség mert olyan okosan van megtervezve a konyhaszekrény-mosogató kombó, hogy előbb kell bekötni a csapot és utána a helyére tenni mivel ekkor már a fix csővéghez nem lehet normálisan hozzáférni. Ha a másik oldali hideg vízcsővel történik mindez akkor már jó eséllyel nem lehetett volna megúszni a bútor szerelést.
Szerencse, hogy ez a repedés akkor keletkezett amikor itthon voltunk és nem arra értünk haza, hogy meleg vízben úszik az egész lakás beleértve a padlószőnyegeket is és az összes cuccunkat ami földön van ami nem kevés. Csak hirtelen ahogy körülnézek a gitár és az erősítő, egy videó magnó, egy pár hangszóró, jó pár telefon töltő, könyvek. Hosszan lehetne sorolni, belegondolni is borzasztó. Tulajdonképpen óriási szerencsénk van. Az előszobába is csak annyi víz került amit a lábunkkal kihordtunk ahogy szaladgáltunk ki-be.
Amikor végül a szerelő elment visszapakoltunk a szekrénybe meg úgy általában a konyhába. Helyére tettük a szerelés hevében elmozdult takaró elemeket és folytathattuk ott a dolgokat ahol előző nap késő délután abbahagytuk. Közben a guba alapanyag is szépen megszikkadt, de innentől Kati veszi át a szót, ő a főzés blog felelős a háztartásban.