Bló

Egy hete Blóban voltunk egy hetet, bulderezni. A családnak és a közeli barátoknak folyamatos képzést tartunk mászóhelyek és mászási módokból, most a többiek következnek.

Bló az az Fontainebleau egy város és egy erdő Párizs alatt 55 km-rel. Minket ez utóbbi érdekel az erdő, itt lehet ugyanis mászni. De nem hegy kell ahhoz? Nem feltétlenül. Főleg ha bulderzik az ember. Az angol boulder szó akkora követ jelent ami nagyobb mint a kavics de még nem szikla. És amikor ilyeneken mászik valaki akkor bulderezik. Na ezt csináltuk mi egy hétig az erdőben. Egy ilyen hely jellemzően így néz ki.

fontainebleau

Amikor kiderült, hogy Kati ki tud venni egy hét szabit a nyár közepén akkor úgy véltem, hogy ne menjünk a szokásos trópusi helyeinkre, inkább csak szolidan ide a közelbe. És Bló ráadásul egész közel is van most hozzánk. Plusz még több mint 10 éve nem voltunk itt pedig egyik kedvenc helyünk volt. Pedig Magyarországról elég megerőltető volt ide autózni. 16 óra volt kb az út. Most meg csak elgurulunk a kompig, amíg az átér alszunk egy kicsit és onnan már csak 4 óra vezetés. Egész baráti, lenne, ha a párizsi körgyűrűn nem kéne 2-3 órát araszolni. Ez okozta csak, hogy nagyon fáradtan értünk oda. Kerestünk kempinget, Kati írt erről bővebben. Az nap már nem is csináltunk mást mint megpróbáltuk meg keresni a cipő talpaló embert aki minden hétvégén telepedik le az egyik parkolóba és mászó cipőket javít. De nem volt ott. Az nap másra nem volt erőnk, de a jó csendes kempingben jól ki tudtuk pihenni magunkat. Másnap kezdtünk visszaszokni a blós mászáshoz. Nagyon speciális. Pár mozdulat csak egy mászás, de az a pár mozdulat elég nehéz. Ezért is hívják ezeket problémának és nem útnak. Itt egy példa.

És sokszor van, hogy egy problémát csak egyféle képen lehet leküzdeni. Azt meg kell találni és meg is kell csinálni. Két napi mászás után már fájt mindenünk. A harmadik mászó napunkon már csak lézengtünk így pont jókor jött az eső nap.

Pihentünk és mókusokat etettünk. Ilyeneket.

mókus

Még az első napon voltunk kénytelen venni kenyeret és abból maradt két szelet amit kitettünk és a drága szépen felcipelte a fára és ott az ágak közé rejtette. Később kiderült, hogy komoly gyűjteménye lehet, mert mi a bagettből nem adtunk azért nekik de mégis egy darabbal jelent meg az egyik egy fáról lejövet.

A mókus nézegetés jól pihentet ezért és mivel csak egy napig esett, újult erővel tértünk vissza a sziklákhoz. Kihasználtuk a maradék napokat és persze a végére megint elkoptunk. Még szerencse, hogy a kempingben volt mini golf és én már ezer éve ki akartam próbálni ezért egyik nap amikor délre esőt jósoltak akkor várakozó álláspont gyanánt terelgettük a labdát a luk felé. Most már tudom, hogy a minigolf csak méretében csökkentett nehézségében viszont növelt verzió. Csak a véletlenen múlt, hogy legyőztem Katit. Képek nála. Eső viszont nem jött így az nap is másztunk egy jót. A vérére mikor már minden erőnk elfogyott egész jól bele jöttünk és a mi mércénkkel nagyon komolyakat másztunk.

Kimondottan szomorúan szedtük fel a sátrat, és csak az vigasztalt, hogy bebizonyosodott, hogy ide tényleg át lehet ugrani akár egy hosszabb hétvégére is. Na meg az is biztatott, hogy az előrejelzések szerint nem esős hidegbe kell visszajönnünk.

A visszaúton nem volt vészes forgalom Párizs mellett és a szórakozásunkról is gondoskodtak. Először egy előttünk kicsivel megpördült kocsihoz kellett megállnunk az autópályán. Szerencsére Kati tudására nem volt szükség mind a négy utas sértetlen volt. Aztán egy gyönyörűen kiégett kamion miatti terelés majd két az autója mögött hátra bilincselt kezű ember volt a program.

És tényleg kellemes időre értünk haza, azóta sem esett ezért rendszeresen locsolnunk kell a kertben. Viszont kihasználtam, hogy meleg van a lakásban és a rég tervezett fonott kalács szépen megkelt.

fonott kalács

Az nap este elfogyott a fele, tehát nem volt rossz, viszont Kati megtiltotta, hogy csináljak még egyet. Felajánlottam, hogy ha ő annyira akar vigyázni a súlyára akkor majd megeszem én az egészet de ez sem volt jó. Pedig ki kéne használni, hogy még mindig 25 fok van a lakásban és remekül lehet tésztát keleszteni.

Írta: Feri Címkék: Franciaország mászás sütés Kommentek: 1 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Anya 2013. Jul. 20. 22:26
Szép dolog, hogy eddig nem tudtam : a sziklamászás nem feltétlen magasság. Jókora sziklákat ölelgetettek. Már ez maga sem könnyű.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (17) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1)  (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (15) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (19) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (22) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (36) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (87) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo