Tegnap is mentünk a szokásos hétfői futóklubra. A hétfő és a futás volt a szokásos, a körülmények már nem annyira.
Folyamatosan néztük a felhőket és szépen világosodott is indulás előtt közvetlenül. Kati azért megjegyezte, hogy nehogy ez csak azt jelentse, hogy a következő esőt kapjuk a nyakunkba, de szerencsére az oda úton végig nem esett, sőt még jobban szakadoztak a felhők. Közepes tömeg gyűlt össze. Talán a hideg szél tartotta vissza a társaságot. És valóban elég kellemetlen volt. Sajnos csak ketten mentünk Katival, Gábor és Gabi is dolgozott. Szerencséjük volt. Az odavezető út még mindig fel van túrva, álltunk egy kicsit a dugóban. Pecsételtettünk, elkocogtunk a starthelyhez. Itt már bujkált a nap is. Talán 100 métert futhattunk mikor kisütött a nap és abban a pillanatban eleredt az eső. Elég kellemetlen volt abban a szélben és hőmérsékleten. Én erősködtem, hogy menjünk Kati tartott az esőtől, de szerencsére ő hátrébb futott, így nem kellett magyaráznom a bizonyítványt. Aztán ahogy erősödött a napsütés úgy erősödött az eső is. Már a látást is zavarta, de a java csak ez után jött. A jég. Szerencsére elég apró szemű volt így nem volt veszélyes, de kaptunk belőle rendesen, csak úgy porzott körülöttünk. Az eső baromi hideg volt természetesen. A szivárvány viszont csodálatos volt.
Lefutottam a távot, nem is rosszul. Aztán vártam, hogy Kati is beérkezzen, de szerencsére addigra megengesztelődött. Azért húztam magam rendesen. Gyorsan bevágtuk magunkat a kocsiba, hogy minél előbb a meleg zuhany alá kerülhessünk. Mikor itthon kiszálltunk a kocsiból akkor konstatáltam, hogy csak az együk kesztyűm van meg. Ez nagyon elkedvetlenített. Kati gyorsan odacsörgött, hátha ott hagytam az üzletben, nagyon kedvesen megnézték de nem volt ott. Fürdés után a Tescoba előtt elmentünk hátha megtaláljuk. Fekete kesztyűt a fekete aszfalton a sötétben. És ott volt. Félúton az üzlet bejárata és a parkoló között ahol a kocsival leálltunk. Felmelegedve, kesztyű megtalálva, minden a helyére került.