Manatee

Lehet, hogy a végére maradt a legjobb dolog? Persze nem szándékosan, a rakéta kilövés alakította át a menetrendünket. Az eredeti terv az volt, hogy először az északi részt tudjuk le utána megyünk le délre és már csak hazarepülni jövünk vissza erre a környékre. Abból a szempontból mindenképpen jobb lett volna, hogy az a hidegfront ami miatt aggódhattunk, hogy lesz e kilövés az tegnap megérkezett. Ez azt eredményezte, hogy ma reggel a kocsi ablaka be volt fagyva. Hamar megtapasztaltam azt is, hogy az ablakmosó sem fagyálló. Ezek nem jó jelek egy vizes program reggelén. Egészen odáig fajultak a gondolataim, hogy hagyjuk ki ezt menjünk valami melegebb vidékre. Erre csak ráerősített a látvány ami a kikötőben fogadott minket.

Ugye érted, hogy miért nem volt kedvem belemenni a vízbe. Nagyon néztük egymást, hogy most ez komoly? Akarjuk mi ezt? De végül is csak ezért autóztunk egy csomót, gondoltuk meglátjuk mi sül ki belőle.

A kb negyven fős kisiskolás csoport sem hozta meg a kedvünket, nem egy zajos rajjal akartuk a programunkat megosztani. Végül pedig, hiába keltünk hajnalban értünk oda kora reggel, vártunk vagy fél órát, hogy foglalkozzon végre valaki velünk. Ekkor a cég tulaja közölte, hogy nincs elég embere, de oda tud adni egy hajót ha el tudjuk vezetni. Szerencsére nekem már volt szerencsém csónakot vezetni, igaz több mint 25 évvel ezelőtt. Bele mentünk ebbe a variációba. Ekkor elénk tett egy fénymásolt térképet, hogy hol ne menjünk mert alacsony a víz és megfeneklik a hajó. Elárulom nem feneklettünk meg de ez sem hatott nyugtatólag az idegeinkre. De tudvalevőleg bevállalósak vagyunk így hát rábólintottunk erre is. Kaptunk búvár ruhát, és amikor mondták, hogy a víz 22 fokos akkor kicsit megnyugodtunk a hőmérsékleti kérdéseket illetően. Magunkra rángattuk a cuccot és vízre szálltunk. Itt eladtam a rendíthetetlen kapitány szerepét, persze csak a fotó kedvéért.

Azt hiszem ez hajó egy kisebb csoportra lett tervezve igen csak lötyögtünk rajta ketten. Itt nagyon komolyan veszik az állatok védelmét ezért csak nagyon lassan szabad haladni, vagy a védett részeken még annál is lassabban. Kerülgettem a sekély részeket és a teljesen elzárt területeket ahol egyáltalán nem szabad megzavarni az állatokat. Végül elértünk arra a helyre amit a tulaj ajánlott és Kati nagyon ügyesen és főleg halkan horgonyt vetett. Leállítottam a gépet és elkezdtük felvenni a búvár felszerelést. Pont ekkor jött ki a megközelíthető öbölből három búvár és felszedték a horgonyt. Az iskolás csoport szerencsére valahol teljesen más helyen volt. Így kettesben maradtunk.

Nagy óvatosan beereszkedtünk a vízbe. Részben, hogy ne csapjunk nagy zajt és ne kavarjuk fel az alját, részben, hogy a búvárruhába első lendülettel behatoló víz miatt ne kiabáljunk túlságosan. Végül nem is volt olyan vészes a dolog, a levegő nagyon hideg volt de a víz bírható még ha nem is volt annyi amennyit mondtak. Szép lassan evickéltünk a cél felé. Ez nem más volt mint az egyik lezárt terület közepén kibójázott öböl ahova be lehetett menni. Ezt a lezárást annyira komolyan vették egyébként, hogy arra is felhívták a figyelmünket, hogy nehogy ki-beúszás közben levágjuk a sarkot és pár pillanatra akárcsak egy fél méterrel beljebb legyünk mint a bóják. Az engedélyezett rész kb. 10x20 méteres, elég hamar elértünk a végéig. Sajnos csak halakat láttunk, gondoltam ha már átutaztattam a fél világon a vízhatlan kamerámat akkor legalább halkat fotózok. Végül is elég impozáns számban és méretben voltak jelen. Bekapcsoltam a gépet, és keresgéltem, hogy hol tudok közel kerülni hozzájuk, amikor észre vettem, hogy Kati lába nagyon lent van. Legalább is így tűnt mert egy kicsit eltávolodtunk egymástót. Már éppen akartam szólni neki, hogy vigyázzon ne hogy leérjen és felkavarja az alját amikor láttam, hogy az nem a Kati, hanem valami úszik alatta. Mivel hátulról jött a vendég szegény úgy meg ijedt. Mármint Kati. Ez ahhoz képest nagy szó, hogy arra is felhívták a figyelmünket, hogy ne hogy megijesszük az állatokat. De itt semmi ilyesmi nem volt. Nagyon érdeklődően jött életünk első manateeja. Határozottan kíváncsi volt ránk. És most le kéne írnom, hogy milyen érzés manateeval úszkálni de ez lehetetlen. Kati fogalmazta meg jól, hogy valami olyan, hogy amíg nem tapasztaltad meg addig nem is tudtad, hogy vágytál rá. Minden esetre én azóta egyfolytában vigyorgok. Végül is nem sokan kerülnek ennyire közel Budapestről egy lamantinnal.

Kati is átszellemülten simogatta a közben megjelent másik hátát. De ez egyértelműen nem volt elég mert a jószág elkezdett hanyatt fordulni, jelezvén, hogy simogatásra is igényt tart. Ha ez nem lett volna elég akkor szépen óvatosan magához húzta Kati kezét.

Lehet egy ilyen kézfogónak ellenállni? Természetesen nem.

Kész csoda, hogy nem felejtettem el fényképezni meg videózni (az majd később jön de megéri várni rá), mert annyira belefeledkeztem az élménybe. Nem tudom mitől de valami csodás derűs békességet teremtenek ezek az aranyos jószágok maguk körül. Egészen addig maradtunk amíg remegni nem kezdtünk a hideg víztől. Kimásztunk a hajóra kicsit megtörölköztünk és nem akarózott elindulni mert körben hallottuk és láttuk ahogy jönnek fel levegőért. Végül a feltámadó szél elzavart minket. Kifelé ha lehet még óvatosabban mentem. Ezeket az állatokat tényleg nem szabad zavarni annyira békések és ez így jó. A partra érve villámgyorsan magunkra kapkodtuk a meleg ruhákat, bekaptuk a reggelről maradt szendvicseket mert a hideg víz kiveszi az ember energiáját de ez után az első dolgunk volt, hogy áttöltsem a képeket és a videókat a gépemre és megnézzük, hogy sikerültek. Csak azt tudom mondani, hogy soha rosszabbat. Amint hazaértünk és normális internet lesz alattam azonnal felteszem a videót is. Az talán egy kicsit visszaadja amit leírni nem igazán lehet. A kapitánykodással megspórolt pénzt egy manatees pólóba fektettem. Egyszerűen muszáj volt.

Ezek mellett teljesen lényegtelen, hogy utána vissza autóztunk Orlandoba ahol eltöltünk egy estét még mielőtt hazarepülünk. Itt a sétáltunk egyet egy Winter Parknak nevezett városrészben amit az útikönyv ajánl. Szép, szép és ha ezzel kezdünk biztos nagyon lenyűgözött volna így csak azt említeném meg, hogy ismét fagyiztunk egyet januárban. Most egy vacsi, holnapra még kitalálunk valamit, hogy mit csináljunk mielőtt a reptérre megyünk aztán egy korai fekvéssel megpróbálunk egy kicsit elé menni az időeltolódásnak.

Írta: Feri Címkék: állatok Amerika Florida utazás Kommentek: 2 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Mam 2013. Feb. 02. 09:43
Skacok,ez hihetetlen!Kati nem félt attól a nagy állattól?
Anya 2013. Feb. 02. 21:59
Nagyon várom a videót!
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
3D (3) 3D_print (3) 550D (1) ablak (6) Afrika (2) ajándék (10) állatok (11) Amerika (20) Anglia (18) angol (3) apache (1) apám (2) apple (14) Ausztria (4) bárány (1) betegség (1) bicikli (2) blog (10) canon (3) cipő (3) Ciprus (4) család (16) csikós_cikk (2) csomag (8) Egyiptom (1) első (2) Emily (2) étterem (3) Európa (21) film (6) Florida (10) forgalom (1) fotó (7) főzés (5) Franciaország (1) futás (44) Gabi (3) golf (2) Goodwood (2) google (5) Görögország (18) gyümölcs (1) haj (1) hajó (1) hangulat (2) ház (11) hirdetés (1) hó (8) hobbi (1) időjárás (10) internet (5) iPad (10) iPhone (5) Írország (8) izland (3) játék (2) kaja (5) Kalymnos (16) karácsony (9) Kati (1) kenyér (10) képek (6) kert (11) kirándulás (7) konyha (10) korcsolya (1) kórház (1) könyv (2) Krisztián (3) kutya (5) lakás (20) London (14) macska (3) madarak (5) magyar (2) Magyarország (16) Marci (2) marokkó (12) mászás (23) mozdony (1) mozi (4) műtét (1) növény (6) Olaszország (3) olimpia (3) paradicsom (3) php (2) politika (3) Portland (2) prog (2) programozás (5) radar (1) rejtvény (4) reklám (1) repülés (12) rewrite (3) róka (2) rss (1) sár (3) sárkány (1) script (1) sérülés (2) síelés (4) snooker (1) sör (3) Spanyolország (9) sport (5) street_view (2) sütés (25) számítógép (13) szemüveg (1) szerelés (37) szomszéd (9) szomszédság (22) szülinap (5) talált (13) tanulás (1) tél (5) természet (10) timelapse (2) Usa (3) utazás (88) választás (1) varrás (2) vásárlás (6) vasút (5) vendégség (10) vér (1) verseny (2) vicces (3) videó (25) virág (6) vulkán (2) zsázsa (1)
szikla blog logo