A tegnapi nap után nagy reményekkel indultunk a mainak is. Most egy hajós túrát terveztük a park legdélebbi csücskéből a Flamingóból indulva. Kicsit felhősebb volt az idő de hát ilyennek is kell lenni. Sajnos a hajós túrában csalódtunk. Nagyjából ugyan azokat a madarakat láttuk amiket tegnap csak sokkal kevesebbet és messzebbről. Ez alól ez a pelikán a kivétel.
Végül egy pozitívuma lett a hajókázásnak. A vége felé mikor már visszafelé tartottunk a kikötőbe, egy csapat delfin tűnt fel előttünk.
Egy kis ebéddel vigasztalódtunk, majd gondoltuk benézünk a látogató központba. Mi éppen haladtunk befelé mikor a dolgozók robogtak kifelé. Nagy ribillió volt ugyan is a parkolóban. Egy halászsastól irigyelte meg a zsákmányt egy csapat holló vagy varjú. Addig-addig zargatták míg az el nem ejtette a halat. Mire kijöttünk már a takarító brigád dolgozott rajta.
Hollókeselyűk végezték el a piszkos munkát.
Gondoltuk ha már a hajózástól nem kaptuk meg a várt élményeket, menjünk legalább túrázni egy kicsit. Ez abból a szempontból jó ötlet volt, hogy pont akkor értünk a gyalogút partközeli szakaszához amikor ott egy csapat delfin halászott. Annyira elbambultam a produkción, hogy fényképezni eszembe sem jutott. Igaz nem is adta volna vissza azt egy kép ami ott történt. A delfinek körbe-körbe úszva, a farkukkal erőteljeseket csapva az part menti iszapból egy gyűrűt formáztak amit aztán egyre szorosabbra vontak és a középen össze sűrűsödött halakból aztán jót lakmároztak. Ehhez a bulihoz csatlakozott egy pelikán is aki a leeső darabokat szerezte meg. Szépen követte a csapatot akik vagy háromszor is előadták a produkciót. És mindez tőlünk 20-30 méterre. Fotóztam viszont partfutó madarakat akik telelni vannak csak itt éppen.
Ezek a madarak a mi szalonkánkkal vannak közeli rokonságban.
Miután kiálmélkodtunk magunka tovább indultuk a túra ösvényen. Na ez már nem hozott semmi izgalmasat. Csak mangróvék voltak mindenfelé. Közben a nap is összeszedte magát és igen csak leizzadtunk mire visszaértünk a kikötőbe. Itt lerogytunk egy kicsit, majd mielőtt elindultunk volna visszafelé gondoltunk sétáljunk fel a gátra egy kicsit ha már úgy is ott van. Ez igen csak jó ötlet volt. Kipipálhattuk ugyan is a másik nagy ragadozót az Amerikai Krokodilt.
Összesen négyet számoltunk össze. Talán ez a parton heverésző példány volt a legimpozánsabb látvány.
Jól látszik a különbség. Szürkés szín, elkeskenyedő orr és alul felül látszó fogsor. Az aligátornak csak a felső fogsora látszik. Visszafelé úton még megálltunk túrázni egyet. Ezzel végleg elegünk lett a mászkálásból, úgy hogy már csak egy program pont maradt hátra. Megálltunk még egy tónál ahol azt ígérték, hogy a tegnap emlegetett rózsás kanalasgém fészkel ott. Végül láttunk is ilyet de sajnos a sötétedés miatt meg sem próbálhattam lefotózni. Helyette lettek naplementés képek.
Majd miután lement a nap, színes felhős képek.
Próbáltam még fotózni ugráló halakat, de messze is voltak, sötét is volt. Pedig ugráltak rendesen. Valamiért ehhez nagyon meghozta a kedvüket a napnyugta. És nem ám snecik, rendes alkar nagyságú példányok. Ezzel búcsúztunk a mocsártól, holnap másfelé vesszük az irányt.